Moduláris hatványozás
| Matematika |
|---|
| A matematika alapjai |
| Algebra |
| Analízis |
| Geometria |
| Számelmélet |
| Diszkrét matematika |
| Alkalmazott matematika |
| Általános |
Moduláris hatványozásnak nevezzük a hatványozásnak a számelméleti alkalmazását. Konkrétan a hatványozás eredménye a hatvány osztási maradéka adott modulusra nézve. Leginkább a számítógépes titkosítási rendszerekben találkozhatunk vele, mivel ott gyakran kell nagy számok nagy kitevőjű hatványainak maradékait kiszámolni. Ilyen például a Diffie–Hellman-kulcscsere vagy az RSA-algoritmus.
Definíció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egy f szám g alapú moduláris e-edik hatványának nevezzük azt az x számot, amire teljesül, hogy
A definíció alapján ez egyszerűen egy gyűrűművelet, a hasznossága főleg az alkalmazásokban derül ki. A kiszámítás során ugyanis felhasználhatjuk, hogy egy szám hatványának maradéka a szám maradékának hatványa.
Kiszámítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Definíció szerint
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hagyományosan kiszámítjuk a hatványt, majd maradékot képzünk. Ez azonban a gyakorlatban a nagy modulusok miatt kivitelezhetetlen.[* 1]
Némileg felgyorsíthatja a számolást, ha van olyan k < e kitevő, hogy fk > g, mert akkor ezt lehet a maradékával helyettesíteni, így csak az e - k kitevőre kell kiszámítani.
Ezt továbbgondolva a következőre jutunk:
- , valamint k minimális[* 2]
Itt q és m biztosan kisebb, mint k illetve f, ezáltal a számítás némileg könnyebbé válik.
További segítséget jelenthet az Euler–Fermat-tétel, ami szerint ha a és m relatív prímek, akkor
ahol az Euler-függvény. Ezt használva relatív prím f és g esetén az e kitevőt tovább lehet redukálni:
- Például
Mennyi a 32 szám 1296. hatványának maradéka 53-mal osztva?
Az 53 prímszám, így . Mivel és , ezért
Ennek eredményeképpen kapjuk a sokkal könnyebben kiszámolható
kongruenciát. A továbbiakban a számolás három lehetséges folytatását mutatjuk be.
1. módszer: és miatt
ami már kézzel könnyen kiszámolható. A keresett maradék lesz.
2. módszer: Vegyük észre, hogy , emiatt
A kapott kettőhatvány maradéka öt darab négyzetre emeléssel kiszámítható:
Tehát a keresett maradék.
3. módszer: Szorozzuk be az kongruenciát -nel. Innen , azonban az Euler–Fermat-tétel szerint , továbbá , tehát a lineáris kongruenciához jutunk. A bővített euklideszi algoritmus segítségével kapjuk, hogy , vagyis , ezért ha a kongruenciát (−11)-gyel beszorozzuk, akkor megkapjuk a megoldást: , vagyis a keresett maradék.
Ha figyelembe vesszük, hogy a hatvány kiszámításának műveletigénye a naiv szorzási algoritmussal megközelítőleg másfélmillió lépés, eredményül pedig egy majdnem kétezer jegyű számot kapunk, amit maradékosan még el kell osztani 53-mal, belátható, hogy a fentebb vázolt gondolatmenetek bármelyike lényegesen javít a számítási időn.
Számítógépes módszerek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mivel a számítások során sokjegyű számokat kell összeszoroznunk, a műveletigény közelítőleg a jegyek számának hatványának nagyságrendjébe esik. Ez ugyan mérsékelhető a fenti eljárások segítségével, de még mindig akkora a műveleti ideje, hogy a kézzel való számolás lehetetlenül hosszadalmas.
Számítógépek használatával azonban a hibalehetőségek csökkenése mellett a műveleti sebesség is hihetetlen mértékben megnő, így a számítás általában másodpercekig tart mindössze.
Pszeudokód
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A számítógépes megoldás lehetséges egyszerűen ciklussal:
Be: f, g, e egészek Legyen c = 1 Ciklus amíg e >= 1: Legyen c = c * f Legyen c = c mod g Ciklus vége Ki: c
Mivel minden ciklus helyettesíthető rekurzióval, a megvalósítás másik formája:
Be: f, g, e egészek Eljárás SZÁMÍTÁS(a, b, c) Ha c == 0 akkor vissza 1 egyébként vissza ( SZÁMÍTÁS(a, b, c-1) mod b ) Eljárás vége
Ez a természetes gondolkodáshoz is közelebb áll.
A kódokban a fentebb vázolt redukciós eljárásokat nem vettük figyelembe.
Megvalósítás C nyelven
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ciklussal
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]#include <stdlib.h>
#include <stdio.h>
int main(int argc, char *argv[])
{
int f, g, e, c;
if( argc < 4 ) return 1; //Kevés az argumentum
if( argc > 4 ) return 2; //Sok az argumentum
f = atoi( argv[1] );
g = atoi( argv[2] );
e = atoi( argv[3] );
c = 1;
while ( e >= 1 )
{
c = ( c * f ) % g;
e--;
}
printf c;
return 0;
}
Rekurzióval
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int powmod( int f, int g, int e )
{
if( e <1 ) return 1;
return ( ( powmod( f, g, e-1 ) * f ) % g );
}
int main( int argc, char *argv[] )
{
if( argc != 4 ) return 1; //Az argumentumszám nem megfelelő
printf powmod( atoi( argv[1] ), atoi( argv[2] ), atoi( argv[3] ) );
return 0;
}
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- I. N. Bronstejn (2009). Matematikai kézikönyv. TypoTex. ISBN 978-963-2790-79-4.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - Mátyás Ferenc (1997). A számelmélet elemei. Eger: Líceum kiadó.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)