Ugrás a tartalomhoz

Interstate Highway System

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Interstate Highway System
Az Interstate 5 kaliforniai szakasza
Az Interstate 5 kaliforniai szakasza
Ország USA
Első szakasz megnyitása1956. június 29.[1]
Hossz78 680 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Interstate Highway System témájú médiaállományokat.

A Dwight D. Eisenhower National System of Interstate and Defense Highways (magyarul Dwight D. Eisenhower nemzeti államközi és védelmi autópálya-rendszer; gyakoribb nevén Interstate Highway System vagy Interstate System) az Amerikai Egyesült Államok autópálya-hálózata, melyet a létrehozásáért kardoskodó elnökről neveztek el. Az Interstate Highway System egy különálló rendszer a nagyobb National Highway Systemen belül. Az egész rendszer hossza 2022-ben 78 680 km (48 890 mi) volt,[2] mellyel ez a második legnagyobb autópályarendszer a világon (Kína után) és a legnagyobb közpénzből létrehozott projekt a történelemben.[3] A hálózat a kontinentális USA mellett Alaszkát, Hawaiit és Puerto Ricót is lefedi.

A huszadik században a Kongresszus a Federal Aid Road Act of 1916 nevű első program keretében a főutak építését finanszírozta, majd a Federal Aid Highway Act of 1921 elfogadásával országos autópálya-hálózat építésébe kezdett. 1921-ben megalkották az ország első számozott úthálózatát, majd Eisenhower 1953-as elnökké választásával a Federal-Aid Highway Act of 1956 közlekedésfejlesztési koncepciójában megkezdődött az autópályák tervezése. A korábbiaktól eltérően az új Interstate hálózat kizárólag autópályákból áll, a szabványokat pedig szövetségi szinten határozták meg. Ugyan néhány már létező szakaszt a hálózatba integráltak, az utak többségét újonnan építették. A lakott területeken való útépítésekkel a „városrehabilitáció” korabeli szemlélete szerint teljes városrészeket bontottak el;[4] két évtized alatt egymillió embert telepítettek ki.[5] Az ezt követő „autópálya-visszafoglalások” hatására és a városok élhetőségére törekedve sok gyorsforgalmi út esetében már a lakott területeket elkerülő nyomvonalakat terveztek.

A hálózati hiányosságok és az eredeti tervektől való eltérés ellenére a rendszert 1992-ben késznek nyilvánították. A projekt költsége 114 milliárd (2026-os árfolyamon 236 milliárd) dollár volt, de folyamatosan terveznek új szakaszokat is.

Ugyan az építést a szövetségi kormány finanszírozza, az útszakaszok az adott állam tulajdonában vannak. Néhány kivétellel a szövetségileg elfogadott jelzőtáblákat kell telepíteni, elvárás a két irány fizikai elválasztása és a leállósáv, a szintbeli kereszteződések és jelzőlámpák pedig kerülendők. A főbb útvonalak jelzése egy vagy két számból, az ezeket kiegészítő, rövidebb szakaszoké pedig három számjegyből áll, ahol a második és harmadik a csatlakozó főbb útvonalat jelöli. A fenntartást az üzemanyagok jövedéki adójából és a kincstári támogatásokból álló Highway Trust Fundból finanszírozzák.[6] Ugyan a fizetős szakaszok létesítése általánosságban tiltott, egyes esetekben (például egy korábbi fizetős szakasz integrálása vagy egy későbbi szabályozás) ettől eltérhetnek.

2022-ben a megtett távolság negyedét az Interstate autópályák adták,[7] emellett több mint 5600 baleset történt.[8]

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az I-55 építése 1972-ben
Az I-81 elbontásra váró felüljárója[9]

Tervezése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Federal Aid Road Act of 1916 keretében az államoknak öt év alatt 75 millió dollár kiegészítő támogatást ítéltek meg utak építésére és fejlesztésére.[10] Az első világháború miatt a források hiányoztak, a szerződések pedig 1921-ben lejártak.

1918 decemberében E. J. Mehren építőmérnök, az Engineering News-Record szerkesztője a chicagói Congress Hotelben tartott[11] „A Suggested National Highway Policy and Plan” című előadásán[12] öt kelet–nyugati és tíz észak–déli irányú útból álló, 80 ezer kilométer hosszú hálózat létrehozását javasolta. A teljes úthálózat két százalékát kitevő rendszer költsége kilométerenként 16 ezer dollár lenne, ami kereskedelmileg és katonailag is megtérülne.[12] 1919-ben a hadsereg a Fehér Háztól San Franciscóba konvojt küldött, akik az 5100 kilométeres utat 62 nap alatt tették meg, mert a rossz állapotú hidak és a motorokat eltömítő homok miatt járműveik sokszor lerobbantak.[13] Az „Amerika legmélyén” át vezető úton az akkor alezredesi rangot betöltő[14] Eisenhower is részt vett.[13]

Az 1916-os törvény lejártával 1921-ben ugyanezen feltételekkel elfogadták a Phipps Actet, ami az államokat összekötő elsődleges autópályákra vonatkozó kitételt is tartalmazott.[15] A közúthivatal felkérésére[16] 1922-ben John J. Pershing tábornok összeállította a nemzetvédelem szempontjából legfontosabb, 32 ezer kilométeres hálózatot (Pershing-térkép).[17]

Az 1920-as években a már meglévő országutak integrálása kezdődött, az 1930-as években pedig új utakat kezdtek építeni. 1938-ban Franklin D. Roosevelt elnök felkérésére Thomas Harris MacDonald, a közúthivatal vezetője nyolc országos folyosó terveit vizsgálta.[18] 1939-ben és 1944-ben a szervezet információs vezetője, Herbert S. Fairbank, a számozott úthálózatról és a fizetős szakaszokról szóló tanulmányokat adott ki.[19]

Federal Aid Highway Act of 1956

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Dwight D. Eisenhower a konvojjal átutazta az országot, fontosnak tartotta egy szövetségi úthálózat megépítését,[13] emellett európai szolgálata idején elismerően nyilatkozott a német Reichsautobahnról.[20] 1954-ben megbízta Lucius D. Clay tábornokot a hálózat kialakításával,[21] aki szerint az nem csak katonai, hanem jövőbeli növekedési célokat is szolgál.[22]

Clay bizottsága egy tíz év alatt százmilliárd (2026-os árfolyamon 1,17 billió) dollárból kialakítható, 64 ezer kilométernyi osztott útpályás hálózatot javasolt, ami az ötvenezer főnél nagyobb lakosú településeket fedné le. Eisenhower fizetős szakaszokat is szeretett volna, de Clay szerint azokat a népességcentrumokon kívül felesleges kialakítani. A javaslatot 1955-ben a Szenátus elfogadta, viszont a demokraták ellenezték a kötvénykibocsátást, azonban támogatták, hogy erre a célra az üzemanyagok jövedéki adójának bevételét fordítsák.[23] Eisenhower 1956 júniusában aláírta a Federal-Aid Highway Act of 1956-ot, aminek keretében 90%-os szövetségi finanszírozással legalább négy sávos, osztott pályás és szintbeli kereszteződés nélküli autópályák épülhetnek.[24]

A leendő hálózat kialakítását az 1955-ös General Location of National System of Interstate Highways (a későbbi Sárga könyv) fektette le.[25] A tervezésben nagy szerepet játszott Charles Erwin Wilson védelmi miniszter, a General Motors vezérigazgatója.

Építése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több szakasz már a számozott hálózat előtt létezett.

Missouri állam szerint az első három szerződést az államban írták alá 1956. augusztus 2-án; az első szerződés a Route 66 egy szakaszának (a mai I-44) bővítéséről szólt.[26] 1965. augusztus 13-án megkezdődött a US-40 átépítése.[26][27] Kansas állam szerint az első projekt náluk indult az I-70 kiépítésének 1956. szeptember 26-ai kezdetével. A Pennsylvania Turnpike-ot a hálózat atyjának is nevezik, mivel egy szakaszát (ami ma az I-70 része) már 1940. október 1-jén átadták.[26] Pennsylvania állam a szakaszt a fizetőutak atyjának nevezi.[26][27]

Mérföldkövek az építkezésben:

  • 1974. október 17.: az I-80 utolsó szakaszának átadásával a nebraskai hálózat teljessé válik[28]
  • 1979. október 12.: az I-5 stocktoni szakaszával megépül az összeköttetés Kanada, az USA és Mexikó között; az átadáson a két szomszédos ország képviselői is részt vettek[29]
  • 1986. augusztus 22.: az I-80 befejezésével elkészül az első autópálya az ország keleti és nyugati partja között, akkoriban a világ leghosszabb autópálya-szakasza[30][31][32]
  • 1990. augusztus 12.: a Deck Park Tunnel átadásával a második kelet–nyugati autópálya, az I-10 is teljessé válik; a lakosság ellenzése miatt Phoenixben felüljáró helyett alagút épült[33]
  • 1991. szeptember 12.: az idahói viadukt elkészültével teljessé válik a Seattle és Boston közötti I-90;[34][35] az eredeti vonalvezetéssel Wallace belvárosát lebontották volna, azonban a lakosok elérték a történelmi körzetté nyilvánítást; az átadót követően a helyiek gúnytemetést tartottak[33][36]
  • 1992. október 14.: az I-70 coloradói szakaszának átadásával a hálózatot késznek nyilvánították; a 19 kilométeren kiépített 40 híddal és számos alagúttal ez a rendszer legdrágábban elkészült szakasza[37][38]

Az eredetileg 25 milliárd dollárosra tervezett költségek 114 milliárdra emelkedtek;[39] a kivitelezés 35 évig tartott.[40]

1992-től

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hálózati hiányosságok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hálózatot 1992-ben elkészültnek nyilvánították, azonban az I-70 és az I-95 nem volt teljes (az I-95-öt 2018-ban befejezték).[41]

Az I-95-ben a Somerset Freeway félbemaradásával hiány keletkezett, de 2010-ben elkezdődött a Pennsylvania Turnpike/Interstate 95 Interchange Project,[42] amit 2018. szeptember 22-én adtak át.[41] Az I-70 keleti végénél továbbra sincs kapcsolat a Pennsylvania Turnpike-kal, így egy rövid szakaszon mindkét irányban ki kell hajtani a US-30-ra (ez eredetileg a fizetőutak szövetségi finanszírozását tiltó törvény miatt nem épült meg).[43] Számos javaslat született a csomópont befejezésére, azonban ezeket a helyi üzletek forgalomcsökkenésére hivatkozva ellenezték.[44]

Átalakítások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hálózat többször bővült; például az I-49 eredetileg kiegészítő szakasz volt, később számozott autópálya lett belőle.[45]

1966-ban a hálózat a Pánamerikai főútvonal része lett.[46] A távlati tervek között szerepel a különálló szakaszokból álló I-69 összekötése a mexikói Tamaulipasszal és a kanadai Ontarióval, valamint az I-11 bekötése a CANAMEX folyosóba.

Ellenállás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság ellenállása miatt számos szakasz nem vagy módosított nyomvonalon épült meg:

  • Az I-40 memphisi szakaszát elterelték, az eredeti nyomvonal a Sam Cooper Boulevard része[47]
  • Az I-66 fővárosi szakaszát 1977-ben felhagyták[48]
  • Az I-69 Indianapolis belvárosát érintő szakaszából csak a hidak és felüljárók épültek meg; a hiányzó kapcsolatot 2013-ban fejezték be[49]
  • Az I-70 baltimore-i szakasza természetvédelmi területen haladt volna át, így az ahhoz kapcsolódó, a „semmibe vezető országútnak” becézett I-170-nek[50] csak a US-40-nel közös szakaszát adták át; azóta az állami úthálózat része
  • Az I-78 New York-i szakasza és a kapcsolódó elkerülők (I-278, I-478 és I-878) egyike sem épült meg[51]
  • San Francisco megakadályozta, hogy az I-80 és más szövetségi utak is érintsék belvárosát; később Sacramento megakadályozta a bővítést és a forgalmat az I-880-ra terelték át
  • Az I-83 Baltimore kikötőjében történelmi körzeteket vágott volna ketté, ez nem épült meg
  • Az I-84 connecticuti szakaszát nem adták át, mert negatívan befolyásolt volna egy Rhode Island-i víztározót[52]
  • Az I-95 Washington D.C. és Maryland közötti szakaszát a Capital Beltwayre (ma I-395) terelték át;[53] ugyanennek bostoni és cambridge-i csomópontjai a lakosság ellenzése miatt nem épültek meg
  • Az I-81 syracuse-i szakasza kettévág egy városrészt, ezért elbontását és gyalogosbarát úttal való kiváltását tervezik;[9][54] forgalmát az I-481 venné át[54]

Szabványok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az I-95 2×3 sávos szakasza Marylandben

Az American Association of State Highway and Transportation Officials által előírt szabványoktól csak a Federal Highway Administration lehet eltérni. Néhány kivételtől eltekintve forgalomirányító lámpákat csak fizetőkapuknál és a csúcsidei forgalmat korlátozó felhajtókon lehet telepíteni.

Sebességkorlátozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975 és 1986 között a szövetségi szabályozásnak megfelelően a maximum sebesség 120 km/h volt.[55] Az északkeleti és parti államokban ennél általában alacsonyabb (80 és 115 km/h közötti),[56] míg Nevada és Texas gyérebben lakott részein magasabb (130 km/h) sebességhatárt szabnak meg.[57] A sűrűbben lakott részeken általában 80 km/h a sebességkorlátozás, míg alagutakban, élesebb ívekben és szűkebb szakaszokon alacsonyabb is lehet (például New Hampshire-ben egy 2×1 sávos szakaszon 70 km/h). A minnesotai St. Paul lakosságának nyomására a városon áthaladó szakaszon 70 km/h-s sebességkorlátozást és négy tonnás tömegkorlátozást vezettek be.[58][59]

Egyéb felhasználás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védelmi minisztérium elvárásainak megfelelően a hálózat a katonai bázisok és repülőterek, vasútállomások között is kapcsolatot ad.[60]

Természeti katasztrófák idején a hatékonyabb evakuálás érdekében az elválasztók áthelyezésével növelhetik az áteresztőképességet; a Georges hurrikán tapasztalatai alapján a Floyd hurrikánnál már ezt a módszert alkalmazták.[61] Miután 2004-ben az Ivan hurrikán idején a módszer nem hozott időnyereséget,[62] in the Southern Coastal States a kijáratok lezárásával, a rendőrök visszahívásával (hogy a vezetők ne lassítsanak), illetve a hatékonyabb információáramlással kísérleteztek; ennek köszönhetően a Katrina hurrikánnál a kimenekítés sikeresebben zajlott.[63]

Városi legendák szerint a szakaszok első 8 kilométerét sík felületűre és ívek nélkül kellett megépíteni, hogy a háborúban a gépek leszállhassanak, azonban erre nincs bizonyíték.[64][65] Továbbá a közhiedelem szerint a hálózat egyetlen célja egy esetleges nukleáris katasztrófa utáni evakuálás; ugyan a tervezésnél katonai célokat is figyelembe vettek, elsősorban polgári felhasználásra épült.[66][67]

Számozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A páratlan számú autópályák dél–észak irányúak (a számuk növekszik nyugatról kelet felé), míg a párosak nyugat–kelet irányúak (a számuk délről észak felé növekszik)
A másodlagos utak számozása
Puerto Rico autópályái

Elsőrendű utak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A számozási rendszert az American Association of State Highway and Transportation Officials dolgozta ki 1957-ben; az érvényben lévő szabályozást 1973. augusztus 10-én fogadták el. A kontinentális USA-ban az elsődleges autópályák száma 100-asnál alacsonyabb.[68]

Néhány kivételtől eltekintve a kelet–nyugati irányú utak páros, az észak–déliek pedig páratlan számot kapnak; előbbiek nyugatról keletre, utóbbiak délről északra haladva növekednek (az országutaknál fordítva); még akkor is, ha egy-egy szakasz iránya ettől eltér.[69] A hosszabb, átmenő forgalmat bonyolító utak száma öttel osztható;[70][71] az 50-es és 60-as számokat a főutakkal való összekeverhetőség miatt nem használják.[68][72]

A két számjegyű autópályák között vannak be nem fejezett szakaszok (I-69 és I-74), valamint olyanok is, melyek száma megegyezik (például I-88); ezek egy részét 1973-ban megváltoztatták. Korábban a hosszabb leágazó szakaszokat betűvel jelölték (például az I-84 nyugati szakaszát I-80N-nek), de előírták ezek felszámolását; ennek ellenére Texasban az I-35E-t és I-35W-t továbbra is így jelölik,[68] emellett az I-69-et három szakaszra (I-69C, I-69E és I-69W) osztották.[73]

A közös szakaszok több számot is viselhetnek; például az atlantai Downtown Connector I-75-nek és I-85-nek van számozva[68] (néhol a két útpálya más számot visel, mint az I-77 és az I-81 esetében, ahol az egyik oldalt északi I-77-nek és déli I-81-nek, a másikat pedig fordítva jelölik).

Másodrendű utak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A másodlagos, városok környékén haladó Interstate-ek az elsődleges utakról ágaznak le. Három számjeggyel jelölik őket, ebből a második kettő az elsődleges út száma; amelyek (fél)körgyűrűben visszatorkollnak az elsődleges útba, páros, míg a leágazó, vissza nem csatlakozó utak páratlan számot kapnak (az elsődleges autópályákkal ellentétben az útszám nem, csak a tájolás számít). Egyes körgyűrűket nem útiránnyal (észak–dél vagy kelet–nyugat), hanem belső vagy külső gyűrűként jelölnek. Az ilyen utak nagy száma miatt több szakasznak is lehet egyforma jelölése.[74]

Alaszka, Hawaii és Puerto Rico

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hawaii minden autópályája Oahu szigeten található; itt három elsődleges (H-1, H-2 és H-3), valamint egy másodlagos (H-201) út található; ezek Honolulu mellett számos katonai bázist is érintenek.

Alaszkában és Puerto Ricón az autópályákat 90%-ban szövetségi forrásokból finanszírozzák; az utak száma a finanszírozás mértékének megfelelően növekszik. Ezeket nem Interstate-ként, hanem helyi útként jelölik, továbbá mivel ezek nem a tervezett hálózat részei, nem az elfogadott szabványoknak megfelelően épültek ki.[75]

Csomópontok számozása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elsődleges utak számozása általában a déli/nyugati államhatáron (ha államon belül kezdődik, akkor a déli/nyugati végponton) indul; de az I-86 New York-i szakaszának 60-as kihajtója másfél kilométerrel a határ túloldalán, Pennsylvaniában található. A teljes körgyűrűt bezáró másodlagos utak számozása az elsődleges autópályával való nyugati kereszteződésben kezdődik és az óramutató járásával megfelelően halad; azonban az I-495-öt az I-95-tel közös szakasza miatt az óramutató járásával ellentétesen számozzák.

A csomópontokat főképp a távolságnak megfelelően számozzák; ha egy mérföldön belül több kihajtó van, akkor betűkkel egészítik ki.[76] Az északkeleti államokban az első csomópont száma általában 1-es és a távolságtól függetlenül sorrendben növekszik, míg az I-19 arizonai szakaszán kilométer-alapú számozást használnak.[77]

Kereskedelmi utak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereskedelem szempontjából legfontosabb városmagokon áthaladó, de a szabványoknak nem feltétlenül megfelelő utakat a piros-kék helyett zöld pajzzsal jelölik.[78]

Jelölések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A texasi közlekedési hatóság táblatervei
A kereskedelmi utak jelölése

Útjelölő pajzs

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az American Association of State Highway and Transportation Officials védjegyeként bejegyzett[79] piros-fehér-kék útjelölő pajzs az USA zászlajának színeit viseli. Eredetileg a pajzs felső részén szerepelt az állam neve, de újabban ezt a sávot üresen hagyják, hogy a számok nagyobb méretben elférjenek. A táblák 36 cm magasak, és kétjegyű utaknál 91, háromjegyűeknél pedig 110 cm szélesek.[80]

A kereskedelmi és elkerülőutak pajzsa zöld, és a legfelső sorban az INTERSTATE felirat helyett az út jellege (kereskedelmi utaknál BUSINESS, elkerülőutaknál SPUR, körgyűrűknél LOOP) olvasható.[80][81] Egy várost több ilyen szakasz is érintheti.[82]

Az első, 1957-ben bevezetett jelölés Richard Oliver alkotása, amit több mint száz pályázatból választottak ki;[83][84] ekkor még a teljes pajzs sötétkék és 43 cm széles volt.[85] A jelölést 1961-ben,[86] 1971-ben[87] és 1978-ban is módosították.[88]

Kihajtók jelölése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Interstate-ek mentén elhelyezett tábláknak meg kell felelniük a Manual on Uniform Traffic Control Devicesben leírtaknak, azonban vannak kivételek.

Mivel Kalifornia autópálya-hálózata az 1950-es évekre már elkészült, felmentést kaptak a kihajtók számozása alól annak nagy költsége miatt. 2002-ben elkezdték a szövetségi és állami utakon is; ezt a már meglévő táblák fedvényezésével oldották meg. Távolságjelölőket néhány kivételtől eltekintve továbbra sem használnak. Illinois-ban 2010–2011-ben a szövetségi szabályoknak megfelelő új jelölőket telepítettek.

Arizonában a távolságokat kilométerben jelölik, mivel a kialakítás idején az USA a metrikus mértékrendszerre való átállást tervezte,[89] valamint az állam közel van a szintén metrikus mértékeket használó Mexikóhoz. A New York State Thruwayen a kihajtókat 1-estől növekvő számmal jelölik; például a két 4-es kihajtó egymástól 240 km távolságra fekszik. Az északkeleti államok általában ezt a rendszert használták, de a 2000-es évektől több átállt a mérföldalapú számozásra.[90]

Táblák elhelyezése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelzőtáblákat általában négy módon helyezik ki:

  • Földbe ásott póznákon (a legközelebbi kihajtók és pihenőhelyek jelölésére)
  • Felüljárók oldalán
  • A mindkét útpálya felett áthaladó rácsozaton
  • A fél útpálya fölé benyúló rácsozaton

Finanszírozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az I-76 fizetős szakasza

Az autópályák és nyomvonaluk az adott államé, az utolsó szövetségi tulajdonú szakasz a Woodrow Wilson híd volt; a 2009-ben átadott új struktúra Maryland és Virginia közös tulajdona.[91] A karbantartás általában az állami közlekedési hatóságok feladata, de néhol ezt helyi szervezetek látják el.

Adók és járulékok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szövetségi források körülbelül hetven százaléka az üzemanyagok jövedéki adójából származik; ez 1932-ben gallononként 1, 1993 óta 18,4 cent.[92] A jövedéki adók és egyéb bevételek alkotják az autópályák építésére és fenntartására elkülönített Highway Trust Fundot.[92] Kezdetben az építkezés 90%-át szövetségi, míg 10%-át állami forrásokból finanszírozták. A maradék költségeket kötvényekből és az ingatlanadó bevételeiből finanszírozzák;[6][93] a 21. században a jövedékiadó-bevétel körülbelül a költségek 57%-át fedezik, és ennek tíz százalékát egyéb célokra (például tömegközlekedés) fordítják. Egyes 1956 előtt épült szakaszok fizetősek.

A külvárosok növekedésével a bevételek egyre kevésbé fedezik a költségeket,[94] így egyes szakaszok PPP konstrukcióban épültek (például az I-35 texasi szakaszát a VMS tartja fenn).[95] Egyes elsőbbségi sávok fizetősek lettek,[96][97] de a szövetségi törvények tiltják teljes útszakaszok fizetőssé tételét.[98]

Fizetős utak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hálózat 4700 kilométere fizetős.[99] Ugyan a kezdeti szabályozás tiltotta fizetős szakaszok kijelölését, ennek megalkotásakor ilyenek már léteztek vagy építés alatt voltak, és túl költséges lett volna ingyenes utakat építeni melléjük.[100] Ezek (például a Massachusetts Turnpike) nem kaphatnak szövetségi forrásokat; például a Connecticut Turnpike szövetségi forrásokból finanszírozott helyreállítását követően az útdíjfizetést felszámolták.

Azóta egyes államok fizetős szakaszokat létesíthettek; ezeket a 2009-es Manual on Uniform Traffic Control Devices szabályozza; az ilyen szakaszokat sárga háttéren „TOLL” felirattal kell jelezni.[101]

A 2005-ben elfogadott SAFETA-LU az államokat „innovatív” finanszírozási megoldásokra ösztönzi: fizetőutak vagy PPP-konstrukció alkalmazásával; a már létező utakat továbbra is tiltott fizetőssé tenni. Egyes államokban (például Észak-Karolinában vagy Virginiában) a legalább egy utast szállító járművek által használható (HOT) sávokat tették fizetőssé, míg a többi ingyenesen használható maradt.

Szövetségi források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „terhelhető” szakaszok a 88 ezer kilométeres Interstate hálózat részei;[102][103] szükség szerint a nem szövetségi finanszírozással épült utakat is autópályává nyilváníthatják (külön engedély hiányában csak a szabványok szerint átépített szakaszokat).[75]

Hatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Federal Aid Highway Act of 1956 elfogadása után a vasúti személy- és teherszállítás gyors csökkenésnek, ezzel párhuzamosan a költségek csökkenése miatt a közúti teherszállítás aránya pedig hirtelen növekedésnek indult.[104] Az autópályák kiépülése faji szegregációhoz vezetett, mivel a fehérek a szuburbanizáció során tömegesen költöztek ki az új, csak autóval megközelíthető külvárosokba,[105][106][107] és izolálták magukat a városmagtól.[105] A turizmus és ezzel együtt a szállók, éttermek, látványosságok iránti igény jelentősen növekedett.[108] Az Interstate hálózat volt a Sun Belt városi növekedésének alapja;[109] a régióban az autópálya által nem érintett települések hanyatlani kezdtek, mivel az üzletek az új utak mellé koncentrálódtak.[110]

Az autópályák kiépülésének idején mutatták be a konténereket, amiket könnyen lehetett hajóról vonatra, majd trélerre emelni, így a szállítás gyorsabb lett.[111] Az autópálya-hatóság szerint negyven évvel az építést követően minden befektetett 1 dollár 6 dollár hasznot hoz,[112] és az ország termelékenységnövekedésének egynegyedét az autópályák okozták.[113] A hálózat kulturálisan is átalakulást okozott, az autók az amerikai identitás központi elemei lettek.[111] A FedEx és a Walmart székhelyét az országutak által korábban csak gyéren érintett déli államokba tették át.[111]

Az építés számos várost kettéválasztott:[4] 475 ezer családot és egymillió lakost telepítettek ki,[5] emellett a településeket fajilag szétválasztotta[114] és csökkentette a megfizethető lakások számát.[115] Sokak szerint hozzájárult a tömegközlekedés hanyatlásához,[116] amit a kisebbségekhez tartozók és az alacsonyabb jövedelműek hatszor valószínűbben használnak.[117] A hálózat korábbi országutakat (például Route 66) is elkerült, ezzel szellemvárosokat létrehozva,[118] továbbá sokan új tömegközlekedési viszonylatok létrehozását is ellenzik miatta.[105]

A szövetségi kormány főleg korábban kisebbségiek által lakott olcsóbb területeket sajátított ki[108] (például Detroit vagy Miami esetén), ezért az építkezés gazdaságilag megtérült.[105] A városrészek elbontása felborította a gazdasági egyensúlyt, emellett a szomszédos kerületekben jelentősen megnőtt a légszennyezettség, és a szennyezőbb ipari létesítményeket is nagyobb valószínűséggel itt alakítják ki.[117]

Statisztikák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az I-95 miami szakasza csúcsidőben
Forgalom
  • Legnagyobb forgalom: napi 379 ezer jármű az I-405 Los Angeles-i szakaszán (2011-es becslés)[119]
Tengerszint feletti magasság
Hossz
  • Leghosszabb (kelet–nyugat): az I-90 Boston és Seattle között 4861,09 km (3020,54 mi) hosszan[122][123]
  • Leghosszabb (észak–dél): az I-95 a kanadai határ és Miami között 3071 km (1908 mi) hosszan[41][122]
  • Legrövidebb (két számjegyű): az I-69W a texasi Laredóban 2,25 km (1,4 mi) hosszan[124]
  • Legrövidebb (másodlagos): az I-878 Queensben 1,13 km (0,7 mi) hosszan[125][126]
  • Leghosszabb szakasz államhatárok között: az I-10 Texasban az új-mexikói és louisianai határ között 1411 km (877 mi) hosszan[127]
  • Legrövidebb szakasz államhatárok között: az I-95/I-495 (Capital Beltway) Washington D.C.-ben Maryland és Virginia között 138 m (453 láb) hosszan[123]
  • Leghosszabb párhuzamosság: az I-80 és I-90 az indianai Gary és az ohiói Elyria között 445 km (278,4 mi) hosszan[128]
Érintett államok
  • Legtöbb államot érintő autópálya: az I-95 a főváros mellett tizenöt államot (Florida, Georgia, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia, Maryland, Delaware, Pennsylvania, New Jersey, New York, Connecticut, Rhode Island, Massachusetts, New Hampshire és Maine) érint[122]
  • Legtöbb autópálya egy államban: New York államban 2817,41 km (1750,66 mi) hosszan 32 Interstate található[129]
  • Legtöbb elsődleges autópálya egy államban: 13 Illinois-ban[129]
  • Legtöbb kilométer/mérföld egy államban: Texasban 17 Interstate található 5203,73 km (3233,45 mi) hosszan[122]
  • Legkevesebb autópálya egy államban: Delaware-ben, Új-Mexikóban, Észak-Dakotában, Rhode Islanden és Puerto Ricóban 3 Interstate található[129]
  • Legkevesebb elsődleges Interstate egy államban: Delaware-t, Maine-t és Rhode Islandet is csak az I-95 érinti[129]
  • Legkevesebb kilométer/mérföld egy államban: Delaware-ben 3 szakasz 65,36 km (40,61 mi) hosszan[129]

Interstate autópályák listája[130]

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Richard F. Weingroff (1966). "Federal-Aid Highway Act of 1956, Creating the Interstate System". Public Roads (angol nyelven). 60 (1). ISSN 0033-3735. 2012. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 13.
  2. ↑ "Table HM-20" (angol nyelven). Federal Highway Administration. Hozzáférés: 2026. január 13.
  3. ↑ "The Year of the Interstate". 2010. március 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 29.
  4. 1 2 Joseph Stromberg (2015. május 14.). "Highways gutted American cities. So why did they build them?" (angol nyelven). Vox. Hozzáférés: 2026. január 13.
  5. 1 2 Suzanne Gamboa et al. (20210618). "Bulldozed and bisected: Highway construction built a legacy of inequality" (angol nyelven). NBC News. Hozzáférés: 20260113. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= és |date= (súgó)
  6. 1 2 Chad Shirley (2023. október 18.). "Testimony on the Status of the Highway Trust Fund: 2023 Update" (angol nyelven). Congressional Budget Office. 2024. március 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 13.
  7. ↑ "Table VM-1" (angol nyelven). Federal Highway Administration. Hozzáférés: 2026. január 13.
  8. ↑ "Early Estimates of Motor Vehicle Traffic Fatalities and Fatality Rate by Sub-Categories in 2023" (angol nyelven). National Highway Traffic Safety Administration. 2024. Hozzáférés: 2026. január 13.
  9. 1 2 Előfizetés szükséges Alissa Walker (2022). "About Time: Syracuse's I-81 Is Finally Being Demolished" (angol nyelven). Curbed. Hozzáférés: 2026. január 15.
  10. ↑ Carlos Arnaldo Schwantes: Going Places: Transportation Redefines the Twentieth-Century West. (angolul) Bloomington: Indiana University Press. 2003. 142. o. ISBN 978-0-253-34202-7
  11. ↑ Richard Weingroff (2013. október 15.). "PART ONE: Unease in the Golden Age" (angol nyelven). Federal Highway Administration. 2015. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  12. 1 2 E. J. Mehren (1918. december 19.). "A Suggested National Highway Policy and Plan". Engineering News-Record (angol nyelven). 81 (25): 1112–1117. ISSN 0891-9526. Hozzáférés: 2026. január 15.
  13. 1 2 3 Bruce Watson (2020. augusztus). "Ike's Excellent Adventure". American Heritage (angol nyelven). 65 (4). 2020. július 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  14. ↑ Stephen Ambrose: Eisenhower: Soldier, General of the Army, President-Elect (1893–1952). (angolul) 1. kötet. New York: Simon & Schuster. 1983.
  15. ↑ Schwantes, i. m. 152. o.
  16. ↑ Dan McNichol: The Roads That Built America: The Incredible Story of the U.S. Interstate System. (angolul) New York: Sterling. 2006. 87. o. ISBN 978-1-4027-3468-7
  17. ↑ Schwantes, i. m. 153. o.
  18. ↑ McNichol, i. m. 78. o.
  19. ↑ Richard F. Weingroff (1996). "The Federal-State Partnership at Work: The Concept Man". Public Roads (angol nyelven). 60 (1). ISSN 0033-3735. 2010. május 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  20. ↑ Henry Petroski (2006). "On the Road". American Scientist (angol nyelven). 94 (5): 396–399. doi:0.1511/2006.61.396. ISSN 0003-0996. {{cite journal}}: Check |doi= value (súgó)
  21. ↑ Jean Edward Smith: Eisenhower in War and Peace. (angolul) New York: Random House. 2012. 652. o. ISBN 978-1-4000-6693-3
  22. ↑ Smith, i. m. 652–653. o.
  23. ↑ Smith, i. m. 651–654. o.
  24. ↑ "The Interstate Highway System" (angol nyelven). History Channel. 2018. augusztus 21. 2019. május 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  25. ↑ Peter Norton (1996). "Fighting Traffic: U.S. Transportation Policy and Urban Congestion, 1955–1970". Essays in History (angol nyelven). 38. 2008. február 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  26. 1 2 3 4 Richard F. Weingroff (1996). "Three States Claim First Interstate Highway". Public Roads (angol nyelven). 60 (1). ISSN 0033-3735. 2010. október 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  27. 1 2 Cassandra Sherrill (2019. szeptember 28.). "Facts and History of North Carolina Interstates" (angol nyelven). Winston–Salem Journal. 2019. szeptember 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  28. ↑ "The Interstate in Nebraska" (angol nyelven). Nebraska Department of Roads. 2013. december 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  29. ↑ "About Caltrans" (angol nyelven). California Department of Transportation. 2014. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  30. ↑ "Happy 30th Anniversary National System of Interstate and Defense Highways" (angol nyelven). Federal Highway Administration. 2011. október 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  31. ↑ "AROUND THE NATION; Transcontinental Road Completed in Utah" (angol nyelven). The New York Times. 1986. augusztus 25. 2017. március 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  32. ↑ Utah országút-hálózatának térképe. 1983
  33. 1 2 Richard F. Weingroff (20006). "The Year of the Interstate". Public Roads (angol nyelven). 69 (1). ISSN 0033-3735. 2012-01-04 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026-01-15. {{cite journal}}: Check date values in: |year= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: year (link)
  34. ↑ Sherry Devlin: No Stopping Now. (angolul) The Missoulian, (1991. szeptember 8.) E1. o. arch Hozzáférés: 2026. január 15.
  35. ↑ Cathy Free: Engineer pleased with his Wallace freeway ’work of art’. (angolul) The Spokesman-Review, (1991. szeptember 15.) B3. o. Hozzáférés: 2026. január 15.
  36. ↑ "Celebrating 50 Years of Idaho's Interstates" (angol nyelven). Idaho Transportation Department. 2006. május 31. 2012. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  37. ↑ "Fun Facts" (angol nyelven). Colorado Department of Transportation. 2008. január 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  38. ↑ Karen Stufflebeam Row (2004. május). "Glenwood Canyon 12 Years Later". Public Roads (angol nyelven). 67 (5). 2012. november 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  39. ↑ Al Neuharth (2006. június 22.). "Traveling Interstates is our Sixth Freedom" (angol nyelven). USA Today. 2012. augusztus 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  40. ↑ "Mn/DOT Celebrates Interstate Highway System's 50th Anniversary" (angol nyelven). Minnesota Department of Transportation. 2007. december 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  41. 1 2 3 Tom Sofield (2018. szeptember 22.). "Decades In The Making, I-95, Turnpike Connector Opens To Motorists" (angol nyelven). Levittown Now. Hozzáférés: 2026. január 15.
  42. ↑ "Design Advisory Committee Meeting #2" (PDF) (angol nyelven). Pennsylvania Turnpike Commission. 2005. szeptember 14. 2013. október 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  43. ↑ "Why Does The Interstate System Include Toll Facilities?" (angol nyelven). Federal Highway Administration. Hozzáférés: 2026. január 15.
  44. ↑ Gary Tuma: Dawida seeks to merge I-70, turnpike at Breezewood. (angolul) Pittsburgh Post-Gazette, (1989. július 27.) 6. o. Hozzáférés: 2026. január 15.
  45. ↑ "Converting US Route 71 to I-49" (angol nyelven). Minnesota Department of Transportation. 2013. február 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  46. ↑ "State of New Mexico Memorial Designations and Dedications of Highways, Structures and Buildings" (PDF) (angol nyelven). New Mexico State Highway and Transportation Department. 14. o. 2011. július 16. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 15.
  47. ↑ McNichol, i. m. 
  48. ↑ Paul Hidge (1977. július 21.). "Walking the route of I-66: The people still wait" (angol nyelven). The Washington Post. Hozzáférés: 2026. január 15.
  49. ↑ Matt Dellinger: Interstate 69: The Unfinished History of the Last Great American Highway. (angolul) New York: Scribner. 2013. ISBN 978-1416542506 Hozzáférés: 2026. január 15.
  50. ↑ Ron Cassie (2023). "Will the harm from the Highway to Nowhere ever be repaired?" (angol nyelven). Baltimore Magazine. Hozzáférés: 2026. január 15.
  51. ↑ "Holland Tunnel" (angol nyelven). East Coast Roads. Hozzáférés: 2026. január 15.
  52. ↑ "From Hartford to Providence" (angol nyelven). Kurumi. Hozzáférés: 2026. január 15.
  53. ↑ "Capital Beltway" (angol nyelven). Dcroads.net. Hozzáférés: 2026. január 15.
  54. 1 2 Jim Zarroli (2023. június 3.). "Why It's So Hard to Tear Down a Crumbling Highway Nearly Everyone Hates" (angol nyelven). The New York Times. Hozzáférés: 2026. január 15.
  55. ↑ Nixon Approves Limit of 55 M.P.H. (angolul) The New York Times, (1974. január 3.) 73. o. Hozzáférés: 2025. január 16.
  56. ↑ Paul Koenig (2014. május 27.). "Speed limit on much of I-295 rises to 70 mph" (angol nyelven). Portland Press-Herald. Hozzáférés: 2026. január 16.
  57. ↑ "State Traffic and Speed Laws" (angol nyelven). MIT. Hozzáférés: 2026. január 16.
  58. ↑ Bob Collins (2013. március 13.). "A sign of spring: The 35E speed-limit bill" (angol nyelven). MPRNews. Hozzáférés: 2026. január 16.
  59. ↑ "Lawmaker Seeks To Boost Speed Limit On Interstate 35E To 55 Mph" (angol nyelven). CBS. 2017. február 13. Hozzáférés: 2026. január 16.
  60. ↑ Rodney E. Slater (1996). "The National Highway System: A Commitment to America's Future". Public Roads (angol nyelven). 59 (4). ISSN 0033-3735. 2014. december 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  61. ↑ Brian Wolshon (2001. augusztus). "„One Way Out": Contraflow Freeway Operation for Hurricane Evacuation" (PDF). Natural Hazards Review (angol nyelven). 2 (3): 105–112. doi:10.1061/(ASCE)1527-6988(2001)2:3(105). 2008. október 6. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  62. ↑ Tahira Faquir (2006. március 30.). "Contraflow Implementation Experiences" (PDF) (angol nyelven). Florida Department of Transportation. 2007. október 25. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  63. ↑ Dan McNichol (2006). "Contra Productive" (angol nyelven). Roads & Bridges. 2011. július 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  64. ↑ Rick Rouan (2021. június 9.). "Fact check: No, straightaways weren't required as airstrips in Eisenhower interstate system" (angol nyelven). USA Today. Hozzáférés: 2026. január 16.
  65. ↑ Richard F. Weingroff (2000. június). "One Mile in Five: Debunking the Myth". Public Roads (angol nyelven). 63 (6). ISSN 0033-3735. 2010. december 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16. {{cite journal}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2010. december 12. suggested (súgó)
  66. ↑ "President Eisenhower supported the Interstate System because he wanted a way of evacuating cities if the United States was attacked by an atomic bomb" (angol nyelven). Federal Highway Administration. Hozzáférés: 2026. január 16.
  67. ↑ Sarah Laskow (2015. augusztus 24.). "Eisenhower and History's Worst Cross-Country Road Trip" (angol nyelven). Slate. Hozzáférés: 2026. január 16.
  68. 1 2 3 4 "Establishment of a Marking System of the Routes Comprising the National System of nterstate and Defense Highways" (PDF) (angol nyelven). American Association of State Highway and Transportation Officials. 2000. 2006. november 1. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  69. ↑ Richard Fausset (2001. november 13.). "Highway Numerology Muddled by Potholes in Logic" (angol nyelven). Los Angeles Times. Hozzáférés: 2026. január 18.
  70. ↑ McNichol, i. m. 172. o.
  71. ↑ Richard F. Weingroff (2017. június 27.). "Was I-76 Numbered to Honor Philadelphia for Independence Day, 1776?" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 18.
  72. ↑ "Why doesn't the Interstate System have an I-50?" (angol nyelven). FHWA. 2013. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  73. ↑ Allen Essex (2013. május 30.). "State adds I-69 to interstate system" (angol nyelven). Valley Morning Star. 2017. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  74. ↑ "Interstate Route Numbering" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 18.
  75. 1 2 Tony DeSimone (2007. március 22.). "Additional Designations" (angol nyelven). FHWA. 2014. augusztus 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  76. ↑ "Understanding Interstate Route Numbering, Mile Markers & Exit Numbering" (angol nyelven). Indiana Department of Transportation. 2014. május 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18. {{cite web}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2013. május 15. suggested (súgó)
  77. ↑ "Is New York State planning to change its Interstate exit numbering system from a sequential system to a distance-based milepost system?" (angol nyelven). New York Department of Transportation. 2019. március 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  78. ↑ "Establishment and Development of United States Numbered Highways" (PDF) (angol nyelven). American Association of State Highway and Transportation Officials. 2000. 2006. november 1. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  79. ↑ "INTERSTATE – Trademark Details" (angol nyelven). Justia Trademarks. Hozzáférés: 2026. január 18.
  80. 1 2 "Guide Signs" (PDF) (angol nyelven). FHWA. 2005. október 5. 2012. február 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  81. ↑ "Chapter 2D. Guide Signs – Conventional Roads" (PDF) (angol nyelven). FHWA. 142. o. Hozzáférés: 2026. január 18.
  82. ↑ Pure Michigan: State Transportation Map. (angolul) Michigan Department of Transportation, (2011) OCLC 42778335
  83. ↑ Ties to Texas. (angolul) Texas Transportation Researcher, XLI. évf. 4. sz. (2005) 20–21. o. arch Hozzáférés: 2026. január 18.
  84. ↑ "Image Gallery" (angol nyelven). The Interstate is 50. 2012. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  85. ↑ Manual for Signing and Pavement Marking of the National System of Interstate and Defense Highways. (angolul) Washington D.C: American Association of State Highway and Transportation Officials. 1958. OCLC 3332302
  86. ↑ Part I: Signs. www.trafficsign.us. FHWA (1961) 79–80. o. (Hozzáférés: 2026. január 18.) OCLC 35841771.
  87. ↑ "D. Guide Signs – Conventional Roads" (PDF) (angol nyelven). FHWA. 1971. 83–84. o. Hozzáférés: 2026. január 18.
  88. ↑ "D. Guide Signs – Conventional Roads" (PDF) (angol nyelven). FHWA. 1978. Hozzáférés: 2026. január 18.
  89. ↑ Sarah Zang (2014. október 7.). "An Arizona highway has used the metric system since the 80s" (angol nyelven). Gizmodo. Hozzáférés: 2026. január 18.
  90. ↑ "Massachusetts Department of Transportation completed projects" (angol nyelven). Massachusetts Department of Transportation. Hozzáférés: 2026. január 18.
  91. ↑ "Who owns it?" (angol nyelven). FHWA. 2013. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  92. 1 2 Richard F. Weingroff (2011. április 7.). "When did the Federal Government begin collecting the gas tax?" (angol nyelven). FHWA. 2013. július 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  93. ↑ "Table HF-10" (angol nyelven). FHWA. 2013. január 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  94. ↑ David Field: On 40th birthday, Interstates Face Expensive Midlife Crisis. (angolul) Insight on the News, (1996. július 29.) 40–42. o. ISSN 1051-4880
  95. ↑ "Interstates" (angol nyelven). VMS. 2007. szeptember 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18.
  96. ↑ Ariel Hart: 1st toll project proposed for I-20 east: Plan would add lanes outside I-285. (angolul) The Atlanta Journal-Constitution, (2007. július 19.) arch ISSN 1539-7459 Hozzáférés: 2026. január 18.
  97. ↑ Darryl D. VanMeter (2005. október 28.). "Future of HOV in Atlanta" (PDF) (angol nyelven). American Society of Highway Engineers. 2007. október 24. dátummal of HOV in Atlanta.pdf az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 18. {{cite web}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2007. október 25. suggested (súgó); Check |url= value (súgó)
  98. ↑ Jeff Davis (2014. május 6.). "Federal Prohibitions on Toll Roads, How They Got There, and How the GROW AMERICA Act Proposes to Change Them" (angol nyelven). Eno Center for Transportation. Hozzáférés: 2026. január 18.
  99. ↑ Martin H. Weiss (2008. február 25.). "How Many Interstate Programs Were There?" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 18.
  100. ↑ Richard F. Weingroff (2011. augusztus 2.). "Why Does The Interstate System Include Toll Facilities?" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 18.
  101. ↑ "Standard Highway Signs (SHS) – PDF and EPS files for New and Revised Signs in the 2009 MUTCD" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 18.
  102. ↑ "23 U.S. Code § 103 – National Highway System" (angol nyelven). Cornell Egyetem. Hozzáférés: 2026. január 18.
  103. ↑ "H.R.11733 – Surface Transportation Assistance Act of 1978" (angol nyelven). Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa. 1978. november 6. Hozzáférés: 2026. január 18.
  104. ↑ "American Railroads" (angol nyelven). Smithsonian Intézet. 2017. július 20. 2020. november 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 19.
  105. 1 2 3 4 Kevin M. Kruse (2019. augusztus 14.). "How Segregation Caused Your Traffic Jam" (angol nyelven). The New York Times. Hozzáférés: 2026. január 19.
  106. ↑ Steve Chiotakis (2020. június 30.). "LA freeways: The infrastructure of racism" (angol nyelven). KCRW. Hozzáférés: 2026. január 19.
  107. ↑ Avichal Mahajan (2024. május). "Highways and segregation". Journal of Urban Economics (angol nyelven). 141. doi:10.1016/j.jue.2023.103574. S2CID 259681981.
  108. 1 2 American Social and Political Movements, 1945–2000: Pursuit of Liberty. In History in Dispute. (angolul) Szerk. Robert J. Allison. 2. évf. Detroit: St. James Press. 2000. ISBN 978-1-55862-396-5
  109. ↑ Edward L. Glaeser – Kristina Tobio: The Rise of the Sunbelt. (angolul) Taubman Center Policy Briefs, (2007) PB-2007-5
  110. ↑ Elisheva Blas (2010. november). "The Dwight D. Eisenhower National System of Interstate and Defense Highways: The Road to Success?" (PDF). The History Teacher (angol nyelven). 44 (1): 127–142. ISSN 0018-2745. JSTOR 25799401. Hozzáférés: 2026. január 19.
  111. 1 2 3 Justin Fox (2004. január 26.). "The Great Paving: How the Interstate Highway System Helped Create the Modern Economy—and Reshaped the Fortune 500" (angol nyelven). Fortune. 2018. június 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 19.
  112. ↑ Wendell Cox – Jean Love (1996). "40 Years of the US Interstate Highway System: An Analysis" (angol nyelven). American Highway Users Alliance. Hozzáférés: 2026. január 19.
  113. ↑ Halley Phelps (2021). "When Interstates Paved the Way" (angol nyelven). Econ Focus. Hozzáférés: 2026. január 19.
  114. ↑ Johnny Miller (2018. február 21.). "Roads to nowhere: how infrastructure built on American inequality" (angol nyelven). The Guardian. Hozzáférés: 2026. január 19.
  115. ↑ Clayton Nail – Zachary P. O’Keeffe (2018. november 21.). "What Did Interstate Highways Do to Urban Neighborhoods?" (PDF) (angol nyelven). Nail Research. Hozzáférés: 2026. január 19. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 41 (súgó)
  116. ↑ Joseph Stromberg (2015. augusztus 10.). "The real reason American public transportation is such a disaster" (angol nyelven). Vox. Hozzáférés: 2026. január 19.
  117. 1 2 Joan Fitzgerald – Julian Angyeman (2021. szeptember 7.). "Removing urban highways can improve neighborhoods blighted by decades of racist policies" (angol nyelven). The Conversation. Hozzáférés: 2026. január 19.
  118. ↑ Susan Schulten: A History of America in 100 Maps. (angolul) Chicago: University of Chicago Press. 2018. 229. o. ISBN 978-0-226-45861-8 Hozzáférés: 2026. január 19.
  119. ↑ "New FHWA Report Reveals States with the Busiest Highways" (angol nyelven). U.S. Department of Transportation. 2019. augusztus 1. Hozzáférés: 2026. január 16.
  120. ↑ Jerry Hall – Loretta Hall (2009. július 2.). "The Adobe Tower: Interesting Items about the Interstate System" (angol nyelven). Westernite. Hozzáférés: 2026. január 16.
  121. 1 2 3 4 Jom Odenberger – Tom DeSimone. "Interstate System Facts" (angol nyelven). FHWA. 2013. július 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  122. 1 2 "Miscellaneous Interstate System Facts" (angol nyelven). FHWA. 2014. augusztus 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  123. ↑ "FHWA Route Log and Finder List" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 16.
  124. ↑ Kevin Adderly (2016. december 31.). "Table 2 – Auxiliary Routes" (angol nyelven). FHWA. Hozzáférés: 2026. január 16.
  125. ↑ Aaron Curtiss (1996. április 19.). "The Freeway Numbers Game" (angol nyelven). Los Angeles Times. Hozzáférés: 2026. január 16.
  126. ↑ "Highway Designation File" (angol nyelven). Texas Department of Transportation. Hozzáférés: 2026. január 16.
  127. ↑ Jeff Price (2002. október 31.). "FHWA Route Log and Finder List: Table 1" (angol nyelven). FHWA. 2012. április 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  128. 1 2 3 4 5 "Table 3: Interstate Routes in Each of the 50 States, District of Columbia, and Puerto Rico" (angol nyelven). FHWA. 2019. február 5. 2019. március 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 16.
  129. ↑ Adderley, Kevin (2014. január 15.). "Table 1: Main Routes of the Dwight D. Eisenhower National System of Interstate and Defense Highways as of December 31, 2013". Route Log and Finder List. Federal Highway Administration.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Interstate Highway System című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
KML-fájl (szerkesztés • segítség)
KML is from Wikidata
Commons:Category:Interstate Highway System
A Wikimédia Commons tartalmaz Interstate Highway System témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Interstate_Highway_System&oldid=29348789”