Ugrás a tartalomhoz

Baudot-kód

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emile Baudot 5 billentyűs távíróbillentyűzete

A Baudot kód (franciául: [bodo]) egy korai karakterkódolás a távíró számára, amelyet Émile Baudot talált fel az 1870-es években. Ez volt a 2. számú Nemzetközi Távíró Ábécé (ITA2) elődje, amely az ASCII előtt a legelterjedtebb távírókód volt. Az ábécé minden karakterét egy öt bitből álló sorozat képviseli, amelyet egy kommunikációs csatornán, például távíróvezetéken vagy rádiójelen küldenek aszinkron soros kommunikációval. A szimbólumsebesség mértékegysége baud, és ugyanebből a névből származik.[1]

Baudot 1872-ben fejlesztette ki első multiplexelt távíróját,[2][3] és 1874-ben szabadalmaztatta.[4] 1876-ban a hatbites kódról ötbitesre váltott egyenlő be- és kikapcsolási időközökkel, ami lehetővé tette a latin ábécé továbbítását, és írásjeleket és vezérlőjeleket is tartalmazott. Magát a kódot nem szabadalmaztatták (csak a gépet), mivel a francia szabadalmi törvény nem engedélyezi a koncepciók szabadalmaztatását.

Az eredeti Baudot kódtábla[5]

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távíró üzenetekhez használták a morzekód helyett, és lehetővé tette 25=32 karakter hatékony kódolását. Minden karaktert egy bit előzött meg és követett, amely a kezdetét és végét jelezte. (START, illetve STOP bit)

A következő táblázat áttekintést nyújt a Baudot-kódolásról, a bal szélső bit az első bit. Az egyes keresztet, a nulla pedig pontot jelent. Az egyszerűség kedvéért az egyeseket és a nullákat használjuk a számításokhoz, és szükség esetén a keresztekre és pontokra hivatkozunk.

Binary Decimal Hex Octal Letter Figure
00000 0 0 0 Blank
00001 1 1 1 T 5
00010 2 2 2 CR
00011 3 3 3 O 9
00100 4 4 4 Space
00101 5 5 5 H
00110 6 6 6 N ,
00111 7 7 7 M .
01000 8 8 10 Line Feed
01001 9 9 11 L )
01010 10 A 12 R 4
01011 11 B 13 G &
01100 12 C 14 I 8
01101 13 D 15 P 0
01110 14 E 16 C :
01111 15 F 17 V ;
10000 16 10 20 E 3
10001 17 11 21 Z "
10010 18 12 22 D $
10011 19 13 23 B ?
10100 20 14 24 S BEL
10101 21 15 25 Y 6
10110 22 16 26 F !
10111 23 17 27 X /
11000 24 18 30 A -
11001 25 19 31 W 2
11010 26 1A 32 J '
11011 27 1B 33 Figure Shift
11100 28 1C 34 U 7
11101 29 1D 35 Q 1
11110 30 1E 36 K (
11111 31 1F 37 Letter Shift

Baudot kódtábla változatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baudot 5 bites kódját úgy alakították át, hogy kézi billentyűzetről lehessen küldeni, és soha nem építettek olyan távíró berendezést, amely eredeti formájában használta volna. A kódot egy olyan billentyűzeten írták be, amely mindössze öt zongoraszerű billentyűvel rendelkezett, és a bal kéz két, a jobb kéz három ujjával kezelték. Miután a billentyűket lenyomták, azok rögzítettek voltak, amíg egy elosztóegység mechanikus érintkezői át nem haladtak az adott billentyűzethez csatlakoztatott szektoron, ekkor a billentyűzet feloldódott, készen a következő karakter bevitelére, egy hallható kattanással (más néven "ütemjel") figyelmeztetve a kezelőt. A kezelőknek állandó ritmust kellett fenntartaniuk, a szokásos működési sebesség percenként 30 szó volt.

A táblázat "a Baudot-kód kiosztását mutatja, amelyet a Brit Postahivatalban használtak a kontinentális és belföldi szolgáltatásokhoz. A kontinentális kódban számos karaktert a belföldi kódban törtszámok helyettesítenek. Az 1., 2. és 3. kódelemeket az 1., 2. és 3. billentyűk továbbítják, és ezeket a jobb kéz első három ujja kezeli. A 4. és 5. kódelemeket a 4. és 5. billentyűk továbbítják, és ezeket a bal kéz első két ujja kezeli.[6]

Baudot kódja Nemzetközi Távíró Ábécé 1. szám (ITA1) néven vált ismertté. Már nem használják.

Binary Octal Hex Decimal Europe UK
Karakter tipus Billentyű Karakter tipus Billentyű
Letter Figure I II III IV V Letter Figure I II III IV V
00000 0 0 0
00001 1 1 1 A 1 ● A 1 ●
00010 2 2 2 É & ● ● / 1/ ● ●
00011 3 3 3 E 2 ● E 2 ●
00100 4 4 4 I o ● ● I 3/ ● ●
00101 5 5 5 O 5 ● ● ● O 5 ● ● ●
00110 6 6 6 U 4 ● ● U 4 ● ●
00111 7 7 7 Y 3 ● Y 3 ●
01000 10 8 8 B 8 ● ● B 8 ● ●
01001 11 9 9 C 9 ● ● ● C 9 ● ● ●
01010 12 A 10 D 0 ● ● ● ● D 0 ● ● ● ●
01011 13 B 11 F f ● ● ● F 5/ ● ● ●
01100 14 C 12 G 7 ● ● G 7 ● ●
01101 15 D 13 H h ● ● ● H ¹ ● ● ●
01110 16 E 14 J 6 ● ● J 6 ● ●
01111 17 F 15 Figure Blank ● Fig. Bl. ●
10000 20 10 16 Erasure Erasure ● ● * * ● ●
10001 21 11 17 K ( ● ● ● K ( ● ● ●
10010 22 12 18 L = ● ● ● ● L = ● ● ● ●
10011 23 13 19 M ) ● ● ● M ) ● ● ●
10100 24 14 20 N N° ● ● ● ● N £ ● ● ● ●
10101 25 15 21 P % ● ● ● ● ● P + ● ● ● ● ●
10110 26 16 22 Q / ● ● ● ● Q / ● ● ● ●
10111 27 17 23 R – ● ● ● R – ● ● ●
11000 30 18 24 S ; ● ● S 7/ ● ●
11001 31 19 25 T ! ● ● ● T ² ● ● ●
11010 32 1A 26 V ' ● ● ● ● V ¹ ● ● ● ●
11011 33 1B 27 W ? ● ● ● W ? ● ● ●
11100 34 1C 28 X , ● ● X 9/ ● ●
11101 35 1D 29 Z : ● ● ● Z : ● ● ●
11110 36 1E 30 t . ● ● – . ● ●
11111 37 1F 31 Blank Letter ● Bl. Let. ●

1932-ben a CCITT bevezette a 2. számú Nemzetközi Távíró Ábécét (ITA2) nemzetközi szabványként[7], amely a Western Union kódon alapult, néhány kisebb módosítással. Az Egyesült Államok az ITA2 egy verzióját, az American Teletypewriter kódot (US TTY) használta szabványosításként, amely az 5 bites távíró kódok alapjául szolgált a 7 bites ASCII 1963-as megjelenéséig.[8]

Szinte az összes 20. századi távgép a Western Union kódját, az ITA2-t vagy annak variánsait használta. A rádióamatőrök helytelenül „Baudot”-nak nevezik az ITA2-t és variánsait, sőt még az Amerikai Rádiórelé Liga Amatőr Rádió Kézikönyve is így tesz, bár az újabb kiadásokban a kódtáblázatok helyesen azonosítják ITA2-ként.

Egyéb, speciális felhasználású Baudot kódtáblák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti Baudot változatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Original Baudot code, UK domestic variant (letter set, switched to with 0x10)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL A E / Y U I O FIGS J G H B C F D
1x SP - X Z S T W V DEL K M L R Q N P
Original Baudot code, UK domestic variant (figure set, switched to with 0x08)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL 1 2 ⅟ 3 4 ³⁄ 5 SP 6 7 ¹ 8 9 ⁵⁄ 0
1x LTRS . ⁹⁄ : ⁷⁄ ² ? ' DEL ( ) = - / £ +

Eredeti Baudot, Kontinentális Európa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Original Baudot code, continental European variant (letter set, switched to with 0x10)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL A E É Y U I O FIGS J G H B C F D
1x SP ṯ X Z S T W V DEL K M L R Q N P
Original Baudot code, continental variant (figure set, switched to with 0x08)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL 1 2 & 3 4 º 5 SP 6 7 ʰ̵ 8 9 ᶠ̵ 0
1x LTRS . , : ; ! ? ' DEL ( ) = - / № %
ITA 1 (letter set, switched to with 0x10)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL A E CR Y U I O FIGS J G H B C F D
1x SP LF X Z S T W V DEL K M L R Q N P
ITA 1 (figure set, switched to with 0x08)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL 1 2 CR 3 4 PU 5 SP 6 7 + 8 9 PU 0
1x LTRS LF , : . PU ? ' DEL ( ) = - / PU %

Baudot–Murray változatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1901-ben Donald Murray (1865–1945) módosította Baudot kódját, az írógépszerű billentyűzet kifejlesztése inspirálta. A Murray-rendszer egy köztes lépést alkalmazott: a kezelő egy billentyűzetperforátorral lyukasztott egy papírszalagot, majd egy adóval küldte el az üzenetet a lyukszalagról. A vonal fogadó végén egy nyomtató mechanizmus nyomtatott a papírszalagra, és/vagy egy perforátor perforált másolatot készített az üzenetről.

Mivel a kezelő kézmozgása és az átvitt bitek között már nem volt kapcsolat, nem kellett aggódni a kód elrendezése miatt, hogy minimalizálja a kezelő fáradtságát. Ehelyett Murray úgy tervezte meg a kódot, hogy minimalizálja a gépek kopását azáltal, hogy a legkevesebb lyukkal rendelkező kódkombinációkat rendelte a leggyakrabban használt karakterekhez.[13][14] Például az egylyukú betűk az E és a T. A tíz kétlyukú betű az AOINSHRDLZ, ami nagyon hasonlít a Linotype gépekben használt "Etaoin shrdlu" sorrendhez. További tíz betű, a BCGFJMPUWY, mindegyiknek három lyuka van, a négy lyukú betűk pedig a VXKQ.

A Murray-kód bevezette az úgynevezett "formátum-affektorokat" vagy "vezérlő karaktereket" is – a CR (kocsivissza) és az LF (soremelés) kódokat. Baudot néhány kódja átkerült azokra a pozíciókra, ahol azóta is maradt: a NULL vagy BLANK és a DEL kód. A NULL/BLANK kódot tétlenségi kódként használták, amikor nem küldtek üzeneteket, de ugyanezt a kódot használták a szavak közötti szóközök kódolására is. A DEL-kódok sorozatait (teljesen lyukasztott oszlopok) az üzenetek elején vagy végén, vagy közöttük használták, ami megkönnyítette a különböző üzenetek elválasztását. (BELL kódokat lehetett beilleszteni ezekbe a sorozatokba, hogy jelezzék a távoli kezelőnek, hogy új üzenet érkezik, vagy hogy egy üzenet továbbítása megszakadt).

A korai brit Creed gépek szintén a Murray-rendszert használták.

Murray code (letter set, switched to with 0x04)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x SP E COL A LTRS S I U LF D R J N F C K
1x T Z L W H Y P Q O B G FIGS M X V del/*
Murray code (figure set, switched to with 0x1B)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x SP 3 COL LTRS ' 8 7 LF ² 4 ⁷⁄ − ⅟ ( ⁹⁄
1x 5 . / 2 ⁵⁄ 6 0 1 9 ? ³⁄ FIGS , £ ) del/*

Meteorológiai Baudot kódtábla

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meteorological Baudot–Murray code (figure set, switched to with 0x1B)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x - 3 LF ↑ SP BEL 8 7 CR ↗ 4 ↙ ⦷ → ◯ ←
1x 5 + ↖ 2 ↓ 6 0 1 9 ⊕ ↘ FIGS . / ⦶ LTRS
  1. ↑ "Telegraph | Invention, History, & Facts | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 9.
  2. ↑ Telegraph and Telephone Age. 1916. Hozzáférés: 2025. július 9.
  3. ↑ Eric Fischer: The Evolution of Character Codes, 1874-1968. 2000–06–20. Hozzáférés: 2025. július 9.
  4. ↑ "Wayback Machine". leoferres.info. 2017. december 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 9. {{cite web}}: Cite uses generic title (súgó)
  5. ↑ "Baudot Code". cs.stanford.edu. Hozzáférés: 2025. július 9.
  6. ↑ "NADCOMM". NADCOMM (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 9.
  7. ↑ "TELEGRAPH REGULATIONS ANNEXED TO THE International Telecommunication Convention FINAL PROTOCOL TO THE TELEGRAPH REGULATIONS MADRID 1932" (PDF). Hozzáférés: 2025. július 10.
  8. ↑ "FIVE-UNIT CODES: USTTY and ITA2 (aka BAUDOT)" (PDF). 2008. augusztus 20. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 10.