Ugrás a tartalomhoz

Vlagyivosztok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyivosztok (Владивосток)
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok zászlaja
Vlagyivosztok zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyTengermelléki határterület
Alapítás éve1860
PolgármesterKonsztantyin Sesztakov
Irányítószám690000–690999
Körzethívószám423
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség591 628 fő (2024. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1 826,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület331,16 km²
IdőzónaVLAT (UTC+10)
Elhelyezkedése
Vlagyivosztok (Oroszország)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°EKoordináták: é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°E
Vlagyivosztok (Tengermelléki határterület)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
Vlagyivosztok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve beszédes név, az orosz gyarmatosítás sikereire utal, jelentése urald a Keletet.

Általános információ

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyivosztok jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és az Aranyszarv-öböl partján, valamint a Transzszibériai vasútvonal keleti végállomása. A város öt közigazgatási kerületre oszlik.[2]

Lakosainak száma 591 628 fő (2024. január 1.).[1]

Történelmi áttekintés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Vlagyivosztokot is magában foglaló Usszuri-vidék 1860-ban, a Csing Birodalom és az Orosz Birodalom között megkötött pekingi egyezmény alapján került orosz fennhatóság alá. 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij felkereste a térséget, elnevezte az Aranyszarv-öblöt, és katonai őrhely létrehozását rendelte el. A Vlagyivosztok nevű katonai posztot 1860. július 2-án alapították meg az öböl partján.[3]

1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után), és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról. Ezt 1860-ban hozták létre és Vlagyivosztoknak nevezték el (a név jelentése: urald a Keletet, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odesszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1893-ban nyitották meg a Vlagyivosztok vasútállomást. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor készült el a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.[2]

Az oroszországi polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát. 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.[2]

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev–Ford csúcstalálkozót.[4] Lakossága gyorsan növekedett, húsz év alatt megduplázódott (1956 és 1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt).

Vlagyivosztok a Tengermelléki határterület egyik legfontosabb gazdasági központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Gazdaságában meghatározó szerepet játszik a tengeri szállítás és kikötői tevékenység, a halászat és halfeldolgozás, valamint a hajóépítés és hajójavítás. Az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Jelen van a szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja, és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amuri-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (sós tengervíz, gyógyiszap), szanatóriumok egész sorával.[5][6]

Vlagyivosztok a Transzszibériai vasút keleti végpontja és az orosz Távol-Kelet egyik fontos közlekedési csomópontja. A várost vasúti, közúti, tengeri és légi kapcsolatok kötik össze Oroszország más térségeivel és az ázsiai és csendes-óceáni régióval. A Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér Artyom város területén, mintegy 50 kilométerre található a városközponttól található, vasúti és autóbuszos összeköttetésben áll a várossal.[7]

Vlagyivosztok az orosz Távol-Kelet egyik jelentős felsőoktatási központja. A városban működik a Távol-keleti Szövetségi Egyetem (Far Eastern Federal University, FEFU), amelynek fő campusa a Russzkij-szigeten található, valamint a Vlagyivosztoki Állami Egyetem. Mindkét intézmény alap, mester és doktori képzéseket kínál több tudományterületen. A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.[8][9]

Vlagyivosztok éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)5,09,915,524,129,531,833,632,630,023,417,59,433,6
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−8,1−4,22,29,914,817,821,123,219,812,93,1−5,19,0
Átlaghőmérséklet (°C)−12,3−8,4−1,95,19,813,617,619,816,08,9−0,9−9,14,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−15,4−11,6−4,92,06,711,115,617,713,15,9−3,8−11,92,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)−31,4−28,9−21,3−8,1−0,83,78,710,11,3−9,7−20,0−28,1−31,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)1415274881110164156119592918840
Havi napsütéses órák száma1781842161921991301221491972051681562096
Forrás: Pogoda.ru.net
A népesség alakulása 1860 és 2024 között:
Lakosok száma
41
8837
14 446
31 200
106 689
114 408
190 000
592 034
604 901
591 628
1860187918901902192319291933201020182024
Adatok: Wikidata
Vlagyivosztok
Városkép
Az Orosz híd

Híres vlagyivosztokiak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
 
  1. 1 2 "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2024 года".
  2. 1 2 3 "Владивостоку 160 лет" (orosz nyelven). Государственный архив Приморского края. 2021. május 14. Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  3. ↑ "In Memory of the 50th Anniversary of the Founding of the City of Vladivostok and the Annexation of the Ussuri Krai, 1860–1910" (orosz nyelven). Library of Congress. Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  4. ↑ https://www.fordlibrarymuseum.gov/library/exhibits/vladivostok/vladivostok.asp
  5. ↑ "Регионы России. Социально-экономические показатели 2025" (orosz nyelven). Федеральная служба государственной статистики (Росстат). Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  6. ↑ "Паспорт муниципального образования: Владивостокский городской округ" (orosz nyelven). Федеральная служба государственной статистики (Росстат). Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  7. ↑ "The way to the edge of Russia: how to get to Vladivostok" (angol nyelven). Visit Primorye. Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  8. ↑ "Welcome to Far Eastern Federal University" (PDF) (angol nyelven). Far Eastern Federal University. Hozzáférés: 2026. augusztus 27.
  9. ↑ "Vladivostok State University" (orosz nyelven). Vladivostok State University. Hozzáférés: 2026. augusztus 27.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]