Ugrás a tartalomhoz

Sisakos gyöngytyúk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sisakos gyöngytyúk
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Gyöngytyúkfélék (Numididae)
Nem: Numida
Linnaeus, 1764
Faj: N. meleagris
Tudományos név
Numida meleagris
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sisakos gyöngytyúk témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sisakos gyöngytyúk témájú médiaállományokat és Sisakos gyöngytyúk témájú kategóriát.

A sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) a madarak (Aves) osztályának a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a gyöngytyúkfélék (Numididae) családjába tartozó Numida nem egyetlen faja.[1][2]

A fajt és a nemet is Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Phasianus nembe Phasianus Meleagris néven.[3] A sisakos gyöngytyúk a háziasított gyöngytyúk vad őse.

  • Numida meleagris coronatus Gurney, 1868
  • Numida meleagris galeatus Pallas, 1767
  • Numida meleagris marungensis Schalow, 1884
  • Numida meleagris meleagris (Linnaeus, 1758)
  • Numida meleagris mitratus Pallas, 1767
  • Numida meleagris papillosus Reichenow, 1894
  • Numida meleagris reichenowi Ogilvie-Grant, 1894
  • Numida meleagris sabyi Hartert, 1919
  • Numida meleagris somaliensis Neumann, 1899

Afrikában a Szaharától délre sokfelé előfordul. Egy elkülönült populációja élt egykor Marokkó déli részén is, de ez mára kihalt. Az Arab-félszigeten élő madarak valószínűleg betelepítettek, meghonosításuk valamikor az ókorban lehetett.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi füves puszták, forró sivatagok, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, füves puszták, cserjések és szavannák, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Testhossza 63 centiméter, szárnyfesztávolsága 95–100 centiméter, testtömege 1,14–1,3 kilogramm.[5] Tollazata szürkés színű, melyet jellegzetes fehér pettyek borítanak. Csupasz fején csontos sisak látható.

E madár társas lény és a talajon él. Tápláléka magvak és más növényi részek, bogyók és rovarok.

A költési időszaka, az esőktől függően, rendszerint júniusban és a decembertől januárig terjedő időszakban van. A fészek egy talajmélyedésből áll. Egy fészekaljban 15-20 krémszínű vagy halványbarna tojás van, ezeken csak a tojó kotlik 25-28 napig. Mindjárt kikelés után a fiókák elhagyják a fészket. Amint a fiatalok eléggé megerősödnek, a tojó visszatér velük a csapatba. A fiókáknak 14 napos korukban fejlődnek ki az evezőtollaik. A szabad természetben akár 12 évig is elélhet.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

  1. ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. augusztus 1.
  2. ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. augusztus 1.
  3. ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. augusztus 1.
  4. 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. augusztus 1.
  5. ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. augusztus 1.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Helmeted Guineafowl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]