Marine Le Pen
| Marine Le Pen | |
| 2024-ben | |
| A Nemzeti Tömörülés 2. elnöke | |
| Hivatali idő 2011. január 16. – 2017. április 24. | |
| Előd | Jean-Marie Le Pen |
| Európai Parlamenti képviselő | |
| Hivatali idő 2004. július 20. – 2017. június 18. | |
| Született | 1968. augusztus 5. (58 éves) Neuilly-sur-Seine (92) |
| Párt | Nemzeti Tömörülés (1986–) |
| Szülei | Pierrette Lalanne Jean-Marie Le Pen |
| Házastársa |
|
| Élettárs | Louis Aliot |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Iskolái | Panthéon-Assas Egyetem |
| Vallás | katolicizmus |
| Marine Le Pen aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marine Le Pen témájú médiaállományokat. | |
Marion Anne Perrine "Marine" Le Pen (Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine, 1968. augusztus 5. –) francia ügyvéd, politikus. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés(RN) tagja, 2011 és 2021 között annak elnöke volt.[1][2] 2012-ben, 2017-ben és 2022-ben indult a francia elnöki posztért. 2017 óta a Pas-de-Calais megye 11. választókerületének a képviselője a Nemzetgyűlésben. 2022 júniusa óta a Nemzeti Tömörülés parlamenti frakciójának a vezetője.
Le Pen Jean-Marie Le Pen volt pártvezér legfiatalabb lánya, és Marion Maréchal volt Nemzeti Front(FN) képviselő nagynénje. Le Pen 1986-ban csatlakozott az FN-hez. 1998–2004 és 2010–2015 között Nord-Pas-de-Calais régió, 2004–2010 között Île-de-France régió, és 2015–2021 között Hauts-de-France régió tanács tagja volt. 2008 és 2011 között Hénin-Beaumont önkormányzatának volt a tagja. 2004 és 2017 között az Európai Parlament képviselője volt. 2011-ben átvette apjától az FN vezetését.[3] 2012-ben a harmadik helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 17,9%-ával, François Hollande és Nicolas Sarkozy mögött.[4] 2017-ben a második helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 21,3%-ával, Emmanuel Macron mögött.[5] 2022-ben szintén a második helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 23,1%-ával, Emmanuel Macron mögött.[6]
Le Pen a Nemzeti Front imázsának a javítása érdekében a rasszizmussal és antiszemitizmussal vádolt tagokat kizárta a pártból.[7] Édesapját 2015 augusztusában zárta ki a pártból, miután vitatott kijelentést tett a Holokausztra.[8] Le Pen 2025-ben adott interjújában, erről úgy nyilatkozott, hogy élete egyik nagy hibájának tartja apja kizárását, amit nem tud magának megbocsájtani.[9] Le Pen enyhített a pártja korábbi nézetein mint pl. az azonos neműek házassága, az abortusz és a halálbüntetéssel kapcsolatban, miközben továbbra is megmaradt az erősen bevándorlás ellenesség, a nacionalizmus és a protekcionizmus támogatása.[10][11] Támogatja a gazdasági nacionalizmust, a kormány intervenciós szerepét részesíti előnyben, és ellenzi a globalizációt és a multikulturalizmust. Támogatja a szigorú bevándorlás korlátozást és az állatok rituális mészárlásának a betiltását, mint pl. a halal és a kóser vágás.[12] Az orosz–ukrán háború előtt támogató nyilatkozatokat tett Oroszország és Putyin felé, szorosabb együttműködést szorgalmazva. Le Pen a háborút elítélte, de kijelentette, hogy Oroszország „újra Franciaország szövetségesévé válhat, ha véget ér a háború”.[13] Az Izrael–Hamász háborúban Izraelt a támogatásáról biztosította.[14]
A Time Le Pen-t 2011-ben és 2015-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.[15] 2016-ban a Politico az Európai Parlament második legbefolyásosabb képviselőjének választotta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke után.[16] 2024-ben a Le Figaro Franciaország legnépszerűbb politikusának választotta.[17]
A párizsi fellebbviteli bíróság 2026 júniusában az európai parlamenti juttatások törvénytelen felhasználása miatti perben bűnösnek mondta ki. Az ítéletben 45 hónapra eltiltották a közügyektől, amiből 30 hónapot felfüggesztve szabtak ki. A további 15 hónap pedig az elsőfokú ítélet utáni hónapokban addigra már letelt.[18]
Tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Saint-Cloud-ban érettségizett, Párizsban a Panthéon-Assas Egyetemen szerzett jogász diplomát 1990-ben, azután büntetőjogi szakvizsgát tett. Az 1990 februárjában megalakult, és a Nemzeti Fronthoz közel álló CNEP (Párizsi Diákok Nemzeti Köre) vezetőségének tagja volt, és egy ideig tiszteletbeli elnöke is.[19] 1992-ben megkapta az ügyvédi pályaalkalmassági engedélyt, és a Párizsi Alsófokú Bíróságon lett védőügyvéd, elsősorban gyorsított eljárási ügyekben. Franciaországban illegálisan tartózkodó külföldieket is védett.[20] 1998-ban hagyta abba az ügyvédi tevékenységét.
Politikai pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Marine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz. Az 1993-as helyhatósági választásokon Párizs 17. kerületében a NF jelöltjeként a szavazatok 11,10%-át tudta csak megszerezni.[21]
1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője, s ezt a tisztséget 2003-ig töltötte be. 1998-ban szerezte meg első politikai mandátumát, amikor bekerült a Nord-Pas-de-Calais megye regionális tanácsába, s ahol 2004-ig működött.
A 90-es évek végén a NF belső válságon ment keresztül, s amikor 2000-ben Marine lépett a Génération Le Pen élére, azon dolgozott, hogy „szalonképesebbé” tegye a pártot.
2002-ben újra beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába, 2004-ben pedig az Île-de-France képviselőjeként bekerült az Európai Parlamentbe. 2005-ben az európai alkotmány létrehozása, a Római szerződés (2004) ellen kampányolt.
Marine befolyása egyre nőtt a párton belül. Jacques Bompard-t, Orange polgármesterét kizárták a párt politikai bizottságából, mert bírálta a helyzetet. Bompard sztálinista módszerek alkalmazásával vádolta Jean-Marie Le Pent és kilépett a pártból.[22]
A Nemzeti Front bordeaux-i kongresszusán 2007-ben a szavazók 75,76%-a tartotta alkalmasnak Marine-t a pártelnöki posztra, az apa döntési jogkörrel rendelkező elnökhelyettessé nevezte ki leányát a kongresszuson.
A 2007-es franciaországi elnökválasztáson Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt. Sikerült rávennie apját, hogy tovább javítsák, finomítsák a párt imázsát.[23] Egyik választási plakátjuk a bevándorlás problémájára hívta fel a figyelmet egy Magrebből származó francia lány képével, aki lefelé fordított hüvelykujjal mutatott a kampány egyik jelmondatára: állampolgárság-beolvadás-társadalmi felemelkedés-laicitás. a jobb/bal mindent elrontott. Marine Le Pen szerint a franciaországi pártok egyike sem tudott megoldást találni a felvetett kérdésekre, viszont a külföldről bevándorolt franciák egy része válaszra vár.[24]
2007-ben Hénin-Beaumont-ba költözött, Pas-de-Calais megyébe. Ellenfelei politikai ejtőernyőzést vetettek szemére. Le Pen azzal utasította vissza a vádakat, hogy már 1998-ban beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába. Azért választotta ezt a bányászkörzetet, mert Franciaország legfőbb problémái, a munkanélküliség, üzemek, gyárak, bányák bezárása és delokalizációja, valamint a létbizonytalanság Hénin-Beaumont-ban mind megtalálhatók.[25]
2011. január 16-án a tours-i kongresszus a párt elnökévé választotta Marine-t. Az amerikai Time magazin 2011-ben A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.[26]
A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[27]
- A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
- A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
- A közbiztonság erősítése.
- A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
- Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
- A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
- Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
- Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
- Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
- Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
- Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
- Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.
A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. 2013 őszén Marine Le Pen elnöksége alatt a párt kilépett a szövetségből.
2015. augusztus 20-án Marine Le Pen kezdeményezésére a Nemzeti Pártból kizárták az alapító Jean-Marie Le Pent.[28]
Magyar vonatkozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Marine Le Pen a 2022-es franciaországi (sikertelen) elnökválasztási kampányára 10,6 millió euró, akkori árfolyamon mintegy 4,1 milliárd forintnyi hitelt kapott a Mészáros-féle MKB Banktól.[29]
Írásai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- À contre-flots, autobiographie, Párizs. 2006. ISBN 978-2-7339-0957-7
- Pour que vive la France, Párizs. 2012. ISBN 978-2-7339-1182-2
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hartmann, Isabel (2010). "La méthode Marine". Écoute (francia nyelven). 2010 (6). Planegg/München Németország: Spotleight Verlag Gmbh: 24.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ "Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke". euronews. 2021. július 4. Hozzáférés: 2022. április 12.
- ↑ https://www.nytimes.com/2010/05/22/world/europe/22lepen.html?pagewanted=1&_r=2&sq=Marine%20Le%20Pen%20France&st=cse&scp=1
- ↑ https://web.archive.org/web/20120422015152/http://www.conseil-constitutionnel.fr/conseil-constitutionnel/francais/les-decisions/acces-par-date/decisions-depuis-1959/2012/liste-candidats-2012/decision-liste-candidats-2012-du-19-mars-2012.105073.html
- ↑ https://www.lemonde.fr/election-presidentielle-2017/live/2017/05/07/suivez-la-soiree-electorale-en-direct_5123713_4854003.html
- ↑ https://www.france24.com/en/france/20220410-live-follow-the-results-of-the-first-round-of-france-s-presidential-election
- ↑ https://www.npr.org/2017/04/21/525110143/marine-le-pens-brutal-upbringing-shaped-her-worldview
- ↑ https://www.francetvinfo.fr/politique/front-national/defile-du-fn-comment-marine-le-pen-va-marginaliser-son-pere_891797.html
- ↑ https://444.hu/2025/01/13/le-pen-soha-nem-bocsatja-meg-maganak-hogy-kizarta-a-sajat-apjat-a-partbol
- ↑ https://www.bfmtv.com/politique/marine-le-pen-se-prononce-pour-un-pacs-ameliore-pour-les-homosexuels_AN-201410060007.html
- ↑ https://www.lefigaro.fr/elections/presidentielles/2016/12/05/35003-20161205ARTFIG00223-ivg-marion-marechal-le-pen-recadree-par-sa-tante.php
- ↑ https://slate.com/news-and-politics/2017/05/no-ross-douthat-there-is-no-case-for-marine-le-pen.html
- ↑ "Archivált másolat". 2022. március 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 14.
- ↑ https://www.dw.com/en/where-do-europes-far-right-parties-stand-on-the-israel-hamas-conflict/a-67465217
- ↑ https://www.lemonde.fr/actualite-medias/article/2015/04/16/piketty-et-marine-le-pen-dans-le-classement-des-personnalites-influentes-de-time_4617474_3236.html
- ↑ https://www.politico.eu/list/the-40-meps-who-actually-matter-european-parliament-mep/
- ↑ https://www.lefigaro.fr/politique/sondage-marine-le-pen-pour-la-premiere-fois-seule-en-tete-des-personnalites-politiques-20240131
- ↑ "Olyan ítéletet hoztak, amiből nem derül ki, hogy elindulhat-e Le Pen a választáson". 24.hu. 2026. július 7. Hozzáférés: 2026. július 7.
- ↑ "Ces jeunes fachos, qui peut-être nous gouverneront" (francia nyelven). REFLEX. 1993. 2014. április 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Interview de Marine Le Pen sur France 2" (francia nyelven). Dailymotion. 2006. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Legislatives 1993" (francia nyelven). archive.wikiwix.com. 1993. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Jacques Bompard exclu du bureau politique" (francia nyelven). Le Monde. 2005. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Marine Le Pen, la fille préférée" (francia nyelven). Le Figaro. 2008. Hozzáférés: 2014. június 5.
- ↑ "Laïcité, social" (francia nyelven). nouvelobs.com. 2006. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Marine Le Pen repart en conquête dans le Pas-de-Calais" (francia nyelven). boursier.com. 2007. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "The 2011 Time 100" (angol nyelven). Time. 2011. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Mon projet pour la France et les Français" (PDF) (francia nyelven). frontnational.com. 2011. 2014. november 26. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 4.
- ↑ "Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent". 2015. augusztus 20. Hozzáférés: 2015. augusztus 24.
- ↑ https://www.portfolio.hu/bank/20220309/nyilvanossagra-kerult-melyik-magyar-bank-adott-hitelt-marine-le-pennek-532067
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- À contre-flots, éd. Jacques Grancher, coll. "Grancher Depot", Paris, 2006, 322 p.,
- Marine Le Pen életrajza
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Európai Parlament
- Marine Le Pen Archiválva 2011. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Marine Le Pennel készült interjúk gyűjteménye