Jacob Jordaens
| Jacob Jordaens | |
| Önarcképe (1648 és 1650 között) | |
| Született | 1593. május 19.[1][2][3][4][5] Antwerpen[6][7] |
| Elhunyt | 1678. október 18. (85 évesen)[1][2][3][8][4] Antwerpen[6][7] |
| Állampolgársága | Spanyol-Németalföld |
| Házastársa | Catharina van Noort |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Jacob Jordaens aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacob Jordaens témájú médiaállományokat. | |

Jacob Jordaens (ejtése: [jákob jordánsz]) (Antwerpen, 1593. május 19. – Antwerpen, 1678. október 18.) flamand festő.
Életútja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Idősb Jacob Jordaens vászonkereskedő és Barbara van Wolschaten első gyermekeként született. Már 14 éves korában Adam van Noort tanítványa lett és az is maradt 8 éven keresztül. 1615-ben az antwerpeni festőcéh mestere lett, 1616-ban nőül vette mesterének leányát, Anna Catharina van Noortot, három gyermekük született. 1617-ben együtt dolgozott Rubensszel és Van Dyckkal. 1618-ban házat vásárolt a Hoogstraaton, majd 1639-ben a mellette lévő házat is megvette, hogy műtermét bővíthesse. Hosszú életét mindvégig szülővárosában töltötte. Sírját 1877 óta emlék díszíti.
Művészete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főleg az életképfestészetre, a népéletből vett humoros jelenetek ábrázolására törekedett, de festett vallásos tárgyú allegorikus és mitológiai képeket is. Leghíresebb vallásos tárgyú képei: A pásztorok imádása, az Utolsó vacsora; Jézus kiűzi a kalmárokat a templomból; Bemutatás a templomban, A gyászolók Krisztus sírjánál, A tékozló fiú; Szt. Katalin eljegyzése. Hasonlóan realisztikus, igazi flamand fölfogásúak mitológiai képei, mint Ariadne Naxosz szigetén; Meleager és Atalanta; Bacchus neveltetése. Művészetét legfényesebben bizonyította zsánerszerű képeiben. Világhírűek: a Három muzsikus, de kivált a Vízkeresztünnepélyt ábrázoló képei. Többször ábrázolta a paraszt és a szatír víg történetét is. Arcképei közül kitűnőek: Önarcképe; Családi kép. Egészséges realizmusa, hatalmas színérzéke, jóízű, gyakorta vaskos humora a legnagyobb flamand festők közé emeli. Peter Paul Rubens és Rembrandt után és mellett alkotó, nagyságukat el nem érő 17. századi flamand festők értékeket alkotó népes táborába tartozik.
Festési technikáját tekintve a perspektívával nem törődik, képei túlzsúfoltak, ez utóbbi gyakran hozzájárul a humoros, földhözragadt mindennapi gondolkodás kifejezéséhez. A világos színekkel, a caravaggiói fény-árnyék hatással kiválóan bánik.
Számos jeles múzeum és galéria őrzi munkáit vagy munkáinak egy-egy variánsát, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeumban található egy karakterisztikus férfiképmása és A bűnbeesés c. egyik fő műve.[9]
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A művész családjával Jacob Jordaens által (1621)
- A szatír és a paraszt (1620 körül; Alte Pinakothek, München)
- Kleopátra bankettje (1653, Ermitázs, Szentpétervár)
- A király iszik (1638 körül, Királyi Szépművészeti Múzeum, Brüsszel)
- Európa elrablása (Gemäldegalerie (Berlin))
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
- 1 2 "Jacob (I) Jordaens". RKDartists (holland nyelven).
- 1 2 "Jacob Jordaens". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Йорданс Якоб, 2015. szeptember 28.
- 1 2 "RKDartists" (holland nyelven).
- ↑ "Jacob Jordaens". Holland Életrajzi Portál.
- ↑ Kovács Zoltán: A Jordaens-kép kalandos története Archiválva 2019. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, In: A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei II. – Garas Klára 90. születésnapjára tisztelettel (Artmagazin 32 – VII. évfolyam, 2009/2, 72–79. o.)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző, 1929. Jordaens, Jakob lásd 514-515. p.