Ugrás a tartalomhoz

Emancipációs nyilatkozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyilatkozat

Az emancipációs nyilatkozat, hivatalosan a 95. számú nyilatkozat,[1][2] egy elnöki nyilatkozat és végrehajtási rendelet[3] volt, amelyet Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke adott ki 1863. január 1-jén, az amerikai polgárháború idején. A nyilatkozat megváltoztatta a szecessziós konföderációs államokban élő több mint 3,5 millió rabszolgasorban élő afroamerikai jogi státuszát rabszolgából szabad emberré. Amint a rabszolgák elmenekültek rabszolgatartóik ellenőrzése alól, akár az Unió vonalaihoz menekülve, akár a szövetségi csapatok előrenyomulása révén, véglegesen szabadok lettek. Ezenkívül a nyilatkozat lehetővé tette a volt rabszolgák számára, hogy „felvegyék őket az Egyesült Államok fegyveres szolgálatába”.[4] Az emancipációs nyilatkozat jelentős szerepet játszott a rabszolgaság megszüntetésében az Egyesült Államokban.

1862. szeptember 22-én Lincoln kiadta az előzetes emancipációs nyilatkozatot.[5] Harmadik bekezdése így kezdődik:

„Az Úr ezernyolcszázhatvanhárom évének január elsején minden olyan személy, akit rabszolgaként tartanak fogva bármely államban vagy állam kijelölt részén, amelynek lakossága akkor lázad az Egyesült Államok ellen, attól kezdve és örökre szabad lesz. ..”

1863. január 1-jén Lincoln kiadta a végleges emancipációs nyilatkozatot.,[4] Ez így szólt:

„Most tehát én, Abraham Lincoln, az Egyesült Államok elnöke, az Egyesült Államok hadseregének és haditengerészetének főparancsnokaként, az Egyesült Államok hatalmával és kormányával szembeni tényleges fegyveres lázadás idején, valamint az említett lázadás leverésére alkalmas és szükséges háborús intézkedésként, elrendelem és kijelölöm az alábbi államokat és államrészeket, amelyek lakossága jelenleg lázad az Egyesült Államok ellen:”

Lincoln ezután felsorolta a tizenegy elszakadt állam közül a tíz lázadó államot,[6] Tennessee ekkor az Unió ellenőrzése alatt állt, és így folytatta:

„És a fenti hatalom alapján, valamint a fent említett célból elrendelem és kijelentem, hogy az említett államokban és államrészekben rabszolgaként tartott minden személy szabad, és ezentúl szabadnak tekintendő... Továbbá kijelentem és közzéteszem, hogy az ilyen személyek, akik alkalmasak rá, felvételt nyernek az Egyesült Államok fegyveres szolgálatába... És e törvény alapján, amelyet őszintén igazságosnak tartok, és amelyet az Alkotmány garantál, katonai szükségszerűségből, az emberiség megfontolt ítéletére és a Mindenható Isten kegyelmére hivatkozom.”

A proklamáció az országban élő 4 millió rabszolga közül több mint 3,5 millióra vonatkozott, bár kizárta a lázadásban nem részt vevő államokat, valamint az Unió ellenőrzése alatt álló Virginia részeit és a Unió-párti Louisiana állambeli megyéket.[7][8][9] Körülbelül 25 000–75 000 embert azonnal felszabadítottak azokon a konföderációs területeken, ahol az amerikai hadsereg már jelen volt. A lázadásban lévő területeken nem lehetett végrehajtani,[9] de ahogy az Unió hadserege átvette az irányítást a Konföderáció területei felett, a nyilatkozat jogi keretet biztosított több mint három és fél millió rabszolgának a háború végéig történő felszabadításához ezeken a területeken. A felszabadítási nyilatkozat felháborította a fehér délieket és szimpatizánsaikat, akik ezt a faji háború kezdetének tekintették. Ez felbátorította az abolicionistákat, és aláásta azoknak az európaiaknak a pozícióját, akik be akartak avatkozni a Konföderáció segítségére.[10] A nyilatkozat felemelte az afroamerikaiak, mind a szabadok, mind a rabszolgák hangulatát. Sokan bátorságot merítettek belőle, hogy megszökjenek a rabszolgaságból, és az Unió vonalai felé meneküljenek, ahol sokan csatlakoztak az Unió hadseregéhez.[11] A felszabadítási nyilatkozat történelmi dokumentummá vált, mert „újradefiniálta a polgárháborút, amely így az Unió megőrzéséért folytatott küzdelemből a rabszolgaság felszámolására összpontosító küzdelemmé vált, és meghatározta, hogy a történelmi konfliktus után hogyan alakuljon át a nemzet”.[12]

A felszabadítási nyilatkozatot soha nem támadták meg a bíróságon. Az Egyesült Államok egész területén a rabszolgaság eltörlésének biztosítása érdekében Lincoln előírta, hogy a déli államok újjáépítési tervei kötelezően tartalmazniuk kell a rabszolgaság eltörlését (ami a háború alatt Tennessee, Arkansas és Louisiana államban megtörtént); Lincoln ösztönözte a határ menti államokat a rabszolgaság eltörlésére (ami a háború alatt Maryland, Missouri és Nyugat-Virginia államban megtörtént), és szorgalmazta a 13. alkotmánymódosítás elfogadását. A szenátus 1864. április 8-án a szükséges kétharmados többséggel elfogadta a 13. alkotmánymódosítást; a képviselőház 1865. január 31-én tette ugyanezt. Az alkotmánymódosíts 1865. december 6-án lépett életbe, miután az államok háromnegyede ratifikálta azt. Az alkotmánymódosítás alkotmányellenessé tette a rabszolgaságot és a kényszerű szolgaságot, „kivéve, ha bűncselekmény büntetéseként alkalmazzák...”.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Proclamation 95—Regarding the Status of Slaves in States Engaged in Rebellion Against the United States [Emancipation Proclamation] | The American Presidency Project". presidency.ucsb.edu. 2021. december 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. április 23. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 134 (súgó)
  2. ↑ Harward, Brian (2020). The Presidency in Times of Crisis and Disaster: Primary Documents in Context. Santa Barbara, California: ABC-Clio. 228. o. ISBN 978-1-44-087088-0. 2022. április 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. április 23.
  3. ↑ Dirck, Brian R. (2007). The Executive Branch of Federal Government: People, Process, and Politics. ABC-CLIO. 102. o. ISBN 978-1851097913. The Emancipation Proclamation was an executive order, itself a rather unusual thing in those days. Executive orders are simply presidential directives issued to agents of the executive department by its boss.
  4. 1 2 "Transcript of the Proclamation". National Archives and Records Administration. 2017. május 5. Hozzáférés: 2022. február 28.
  5. ↑ "Preliminary Emancipation Proclamation". Antietam National Battlefield. National Park Service. 2020. június 18. Hozzáférés: 2025. július 8.
  6. ↑ "Andrew Johnson and Emancipation in Tennessee". Andrew Johnson National Historic Site. National Park Service. 2020. február 5. Hozzáférés: 2022. március 29.. On January 1, 1863, Abraham Lincoln's Emancipation Proclamation freed slaves in states still in rebellion against the United States. Tennessee, although a seceded state, did not fall under the provisions of the proclamation. Tennessee was under Union control, and Andrew Johnson was serving as Military Governor.
  7. ↑ McCurry, Stephanie (2012). Confederate Reckoning: Power and Politics in the Civil War South. Cambridge, Mass.: Harvard University Press. 254. o. ISBN 978-0674064218.
  8. ↑ Ruef, Martin (2014). Between Slavery and Capitalism: The Legacy of Emancipation in the American South. Princeton, N.J.: Princeton University Press. 44. o. ISBN 9780691162775.
  9. 1 2 Davis, Kenneth C. (2003). Don't Know Much About History: Everything You Need to Know About American History but Never Learned. New York: HarperCollins. 227–228. o. ISBN 978-0-06-008381-6.
  10. ↑ Allan Nevins, Ordeal of the Union, vol. 6: War Becomes Revolution, 1862–1863 (1960) pp. 231–241, 273
  11. ↑ Jones, Howard (1999). Abraham Lincoln and a New Birth of Freedom: The Union and Slavery in the Diplomacy of the Civil War. University of Nebraska Press. 151. o. ISBN 0-8032-2582-2.
  12. ↑ "Emancipation Proclamation". History. 2020. január 6. 2021. január 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. január 24.
  13. ↑ "13th Amendment to the U.S. Constitution: Abolition of Slavery (1865)". National Archives. 2021. szeptember. Hozzáférés: 2025. július 8.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Emancipációs_nyilatkozat&oldid=29451338”