Ugrás a tartalomhoz

Airbus A400M

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Airbus A400M
Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben
Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben

Funkcióteherszállító repülőgép
GyártóAirbus Defence and Space
Gyártási darabszám92 db (2020.Január, 5DB prototipus)[1]
Ár100 millió €

Személyzet3–4 fő
Első felszállás2009. december 11.
Szolgálatba állítás2013
Méretek
Hossz43,80 m
Fesztáv42,40 m
Magasság14,60 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg70 000 kg
Üzemanyag46 700 kg
Hasznos terhelés37 000 kg
Max. felszállótömeg141 000 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db EuroProp International TP400–D6
Teljesítmény4×8250 kW
Repülési jellemzők
Utazósebesség780 km/h
HatótávolságMaximális terheléssel: 3300 km
20 tonna teherrel: 6950 km
Legnagyobb repülési magasság11 300 m
Háromnézeti rajz
A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével
A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével
A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A400M témájú médiaállományokat.

Az Airbus A400M Atlas négy turbo-légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. Elsőként a Francia Légierőnél állították szolgálatba 2013-ban. Gyártása az Airbus Defence and Space sevillai üzemében folyik.

A repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az új hajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelte Malajzia és Dél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból.

Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket.[2] A többletköltség mintegy 7 milliárd USD volt.[3]

A gép 2 db támadó helikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J.[3]

A gép hatodik, Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek.[4] Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetője Törökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából. Nagy-Britannia, Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket.[5]

2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re: [6]

  •  Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették.[7] Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba.[8]
  •  Franciaország – 50 db[9]
  •  Spanyolország – 27 db. Az első spanyol gép berepülése 2016 októberében zajlott le. A gépet a Zaragozában állomásozó 31-es repülőszázad kapja.[10]
  •  Egyesült Királyság – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették.
  •  Törökország – 10 db
  •  Dél-afrikai Köztársaság – 8 db: 2009. november 4-én a dél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett költségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárd eurós költség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”.[11]
  •  Belgium – 7 db
  •  Malajzia – 4 db
  •  Luxemburg – 1 db

Ez ezidáig első és egyetlen katasztrófa 2015. május 9-én történt a géppel. A Török Légierőnek épített repülőgép röviddel a sevillai San Pablo repülőtérről végrehajtott felszállás után lezuhant. A géppel az Airbus munkatársai végeztek tesztrepülést. A felszállás után műszaki hibát jeleztek és a felszállás megszakítva kényszerleszállást akartak végrehajtani. A jelentős magasságot vesztett gép a kényszerleszállás során villamos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A személyzet négy tagja életét vesztett, a két túlélő súlyos sérüléseket szenvedett.[12]

  1. ↑ "Archivált másolat". 2017. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 10.
  2. ↑ "Komoly bajban az Airbus A400M". JetFly.hu. Hozzáférés: 2010. január 12. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  3. 1 2 Popular Science 2010 decemberi szám, 61. o.
  4. ↑ "Airbus Military A400M completes critical flight-test phase, Airbus Military, 2012. december 10". 2013. január 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 12.
  5. ↑ "Archivált másolat". 2012. október 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 12.
  6. ↑ A400M Delays Creating Contract Controversies, Defense Industry Daily, 2009. július 28.
  7. ↑ Durchbruch im Streit über A400M, Sueddeutsche Zeitung, 2010. október 25.
  8. ↑ Germany to take fewer A400M planes, DefenceTalk (az AFP jelentése alapján), 2011. január 28.
  9. ↑ Second A400M unit at Orléans-Bricy scramble.nl, 2021. augusztus 31.
  10. ↑ Maiden Flight of Spain1s First A400M, Airforce Monthly, 2016. november, p. 12.
  11. ↑ "South Africa dumps A400M" (angol nyelven). AirForces Monthly. Hozzáférés: 2009. november 6. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)[halott link]
  12. ↑ "Airbus A400M military transporter crashes on test flight, killing four". Reuters. 2015. május 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 9.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]