követel

Hungarian

Etymology

követ (“to demand”, obsolete) +‎ -el (frequentative suffix). Promulgated during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøvɛtɛl]
• Hyphenation: kö‧ve‧tel
• Rhymes: -ɛl

Verb

követel

1. (transitive) to claim, demand
2. (transitive) to require, necessitate

Conjugation

Conjugation of követel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	követelek	követelsz	követel	követelünk	követeltek	követelnek
			def.	követelem	követeled	követeli	követeljük	követelitek	követelik
			2nd obj	követellek
		past	indef.	követeltem	követeltél	követelt	követeltünk	követeltetek	követeltek
			def.	követeltem	követelted	követelte	követeltük	követeltétek	követelték
			2nd obj	követeltelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. követelni fog.
archaic preterite		indef.	követelék	követelél	követele	követelénk	követelétek	követelének
		def.	követelém	követeléd	követelé	követelénk	követelétek	követelék
		2nd obj	követelélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. követel vala, követelt vala/volt.
archaic future	indef.	követelendek	követelendesz	követelend	követelendünk	követelendetek	követelendenek
	def.	követelendem	követelended	követelendi	követelendjük	követelenditek	követelendik
	2nd obj	követelendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	követelnék	követelnél	követelne	követelnénk	követelnétek	követelnének
		def.	követelném	követelnéd	követelné	követelnénk (or követelnők)	követelnétek	követelnék
		2nd obj	követelnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. követelt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	követeljek	követelj or követeljél	követeljen	követeljünk	követeljetek	követeljenek
			def.	követeljem	követeld or követeljed	követelje	követeljük	követeljétek	követeljék
			2nd obj	követeljelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. követelt légyen
infinitive	követelni		követelnem	követelned	követelnie	követelnünk	követelnetek	követelniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	követelés		követelő	követelt	követelendő	követelve (követelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of követel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	követelhetek	követelhetsz	követelhet	követelhetünk	követelhettek	követelhetnek
			def.	követelhetem	követelheted	követelheti	követelhetjük	követelhetitek	követelhetik
			2nd obj	követelhetlek
		past	indef.	követelhettem	követelhettél	követelhetett	követelhettünk	követelhettetek	követelhettek
			def.	követelhettem	követelhetted	követelhette	követelhettük	követelhettétek	követelhették
			2nd obj	követelhettelek
archaic preterite		indef.	követelheték	követelhetél	követelhete	követelheténk	követelhetétek	követelhetének
		def.	követelhetém	követelhetéd	követelheté	követelheténk	követelhetétek	követelheték
		2nd obj	követelhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. követelhet vala, követelhetett vala/volt.
archaic future	indef.	követelhetendek or követelandhatok	követelhetendesz or követelandhatsz	követelhetend or követelandhat	követelhetendünk or követelandhatunk	követelhetendetek or követelandhattok	követelhetendenek or követelandhatnak
	def.	követelhetendem or követelandhatom	követelhetended or követelandhatod	követelhetendi or követelandhatja	követelhetendjük or követelandhatjuk	követelhetenditek or követelandhatjátok	követelhetendik or követelandhatják
	2nd obj	követelhetendelek or követelandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	követelhetnék	követelhetnél	követelhetne	követelhetnénk	követelhetnétek	követelhetnének
		def.	követelhetném	követelhetnéd	követelhetné	követelhetnénk (or követelhetnők)	követelhetnétek	követelhetnék
		2nd obj	követelhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. követelhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	követelhessek	követelhess or követelhessél	követelhessen	követelhessünk	követelhessetek	követelhessenek
			def.	követelhessem	követelhesd or követelhessed	követelhesse	követelhessük	követelhessétek	követelhessék
			2nd obj	követelhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. követelhetett légyen
infinitive	(követelhetni)		(követelhetnem)	(követelhetned)	(követelhetnie)	(követelhetnünk)	(követelhetnetek)	(követelhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	követelhető			követelhetetlen		(követelhetve / követelhetvén)

Derived terms

• követelés
• követelmény
• követelődzik, követelőzik

With verbal prefixes

• kikövetel
• megkövetel
• visszakövetel

Noun

követel

1. (finance, also capitalized) the credit (right) side in bookkeeping, assets, i.e. income

   Antonym: tartozik

   követel oldal ― credit side

Declension

It is rarely if ever used with suffixes.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	követel	—
accusative	követelt	—
dative	követelnek	—
instrumental	követellel	—
causal-final	követelért	—
translative	követellé	—
terminative	követelig	—
essive-formal	követelként	—
essive-modal	—	—
inessive	követelben	—
superessive	követelen	—
adessive	követelnél	—
illative	követelbe	—
sublative	követelre	—
allative	követelhez	—
elative	követelből	—
delative	követelről	—
ablative	követeltől	—
non-attributive possessive – singular	követelé	—
non-attributive possessive – plural	követeléi	—

Further reading

• követel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.