ösvény

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøʃveːɲ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ös‧vény
• Rhymes: -eːɲ

Noun

ösvény (plural ösvények)

1. path (a trail for the use of, or worn by, pedestrians, especially in a natural environment)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	ösvény	ösvények
accusative	ösvényt	ösvényeket
dative	ösvénynek	ösvényeknek
instrumental	ösvénnyel	ösvényekkel
causal-final	ösvényért	ösvényekért
translative	ösvénnyé	ösvényekké
terminative	ösvényig	ösvényekig
essive-formal	ösvényként	ösvényekként
essive-modal	—	—
inessive	ösvényben	ösvényekben
superessive	ösvényen	ösvényeken
adessive	ösvénynél	ösvényeknél
illative	ösvénybe	ösvényekbe
sublative	ösvényre	ösvényekre
allative	ösvényhez	ösvényekhez
elative	ösvényből	ösvényekből
delative	ösvényről	ösvényekről
ablative	ösvénytől	ösvényektől
non-attributive possessive – singular	ösvényé	ösvényeké
non-attributive possessive – plural	ösvényéi	ösvényekéi

Possessive forms of ösvény

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ösvényem	ösvényeim
2nd person sing.	ösvényed	ösvényeid
3rd person sing.	ösvénye	ösvényei
1st person plural	ösvényünk	ösvényeink
2nd person plural	ösvényetek	ösvényeitek
3rd person plural	ösvényük	ösvényeik

Derived terms

Compound words

• gyalogösvény
• tanösvény

Further reading

• ösvény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.