TARTALOM

Fekete P�ter

Ind�t�k �s el�sz�
Csal�d �s iskola
�nk�nt
Csepel-sziget
Pest
Buda
Hadifogs�g

Iv�n L�szl�

El�sz�
Munkaszolg�laton
Budapesten
A letart�ztat�s
Buchenwald
Schlieben
Ki�r�t�s
Theresienstadt
Vissza Magyarorsz�gra
Emigr�l�s
A Funk kasz�rnya
Utols� fejezet

Palot�s J�zsef

Fekete alapon feh�r kereszt
A v�res �sz
Az alkonyat
Rabs�g

T�r�k P�l

Tisztavat�s
Magyarok, gyorsan haza
El�zm�nyek
A h�bor� v�ge szovjet m�dra
Fogolyt�bor
Els� vil�gh�bor�s magyar husz�rhadnagy szeret�je
Sz�rakoz�s a t�borban
A vil�g legszebb k�nyve
Sz�gyenkez� honv�d
H�sv�t egy kolhozfaluban
A k�l�n�s politikai tiszt
Koz�k kapit�ny �s az NKVD-s �rmester
Sz�k�si k�s�rlet
Rom�n rep�l�s hadnagy
Rom�n p�sztor �s a szellemid�z�s
Rom�n �r�k �s a sz�kelyek
Himnusz �s egy gy�szmagyar
Bes�g�sok
N�met hadifoglyok
N�met b�r�
Az els� halottak napja �s kar�csony - 1945
1945 kar�csonya a Fekete tenger partj�n
Husz�r �rmester hal�la
Sz�k�sek a fogs�gb�l
A kub�ni h�df�
Tengerparti f�rd�s nudista n�kkel
Mocs�ri, a legokosabb cig�ny, mint krumplics�sz
Mocs�ri �s a doh�ny
Mocs�ri �s a bor
Revol�ci� �s a Nemzeti dal
Mocs�ri hozz�sz�l
Mocs�ri ism�t f�lsz�lal
Szal�mi lop�s salamoni �t�lettel
Minden bajnak okoz�ja: a n�
Sz�m�zet�s a fogs�gban
Kar�csony az Elbrusz alatt 1946-ban
Lenin lett l�v�sze
Mongol milliomos l�nya
Angolul besz�l� b�ny�szl�ny
Huszon�t�dik sz�let�snapom

Ind�t�k �s el�sz�

Kem�ny sorsot, neh�z eml�keket cipelek a lelkemen, ami magyar embern�l nem ritka, �s nem is valami dics�s�gf�le. Igaz, az �n hetvenes koroszt�lyom nem egyszer meg�rte azt, hogy ami ma becs�let �s helyt�ll�s dolga volt, m�snapra �rul�ss�, b�nn�, gyal�zatt� v�lt, ami nemcsak kirekeszt�st, nyomort jelentett, hanem gyakran b�rt�nt, s�t akaszt�f�t is. �n ezt az ut�bbit meg�sztam - kis h�j�n. �s ez �gy zajlott ebben az orsz�gban �letem sor�n, �llhatt�l a barik�d ak�rmelyik oldal�n: ma nekem, holnap neked. De valahogy nekem jobban kijutott - biztosan kerestem is a bajt, illetve az ok �n magam is lehetek. J�l viseltem lelkem terheit, hiszen m�g �lek, pedig ezer alkalmam lett volna meghalni. �r�ssal sem akartam k�nny�teni a bels�m�n, hiszen mi�rt is, semmi k�nyszert nem �reztem r�, addig am�g...

Ausztr�li�ban �lek csal�dommal '57 �ta. A nyolcvanas �vekben m�r nyugodtabban j�rtam haza Szegedre, '89-ben pedig f�lszabadultabban. A r�gi bar�taim is mertek velem tal�lkozni, �gy a volt '56-os nemzet�r t�rsaim is. Akkoriban m�r egyre-m�sra jelentek meg �r�sok, k�nyvek a forradalomr�l, h�bor�r�l, de r�j�ttem, hogy a sok visszaeml�kez�sben tengernyi az ellentmond�s. A szegedi esem�nyek r�sztvev�jek�nt majdnem minden�tt ott voltam, ahol t�rt�nt valami, teh�t vil�gosan l�ttam, hogy hamis�t�sok jelennek meg, ak�r eml�kezet hom�lyosod�sb�l, ak�r m�nchhauseni fontoskod�sb�l, de f�leg szem�lyes �rdekb�l. Nagyon elkeseredtem, �s egykori bajt�rsaim t�rsas�g�ban ezt igen hevesen kifejez�sre is juttattam. Magyar�n r�ord�tottam az egyik legjobb bar�tomra, hogy nem �gy igaz, ahogy elmondja, hiszen egy�tt voltunk - Legal�bb te ne hazudj!... Az ezt k�vet� d�bbenetes cs�ndet � maga s�rt�d�tt hangon t�rte meg - Akkor �rd meg te, besz�lni k�nny�.

Napokig visszacsengett bennem az a mondat, �rd meg te. Sok�ig nem hagyott nyugton ez a lehet�s�g. Nem csak a forradalmi eml�kek tolultak f�l bennem, hanem a fronton �t�lt esem�nyek sem hagytak b�k�n, hiszen a h�bor�s irodalmunk tele van feh�r folttal. Akkor h�t mi�rt ne tegyem? Az �n eml�keim legyenek m�sok� is.

L�ttam r�gebben egy kiv�l� mesteremberr�l sz�l� portr�filmet, s visszaeml�kezve a kamera el�tti zavarts�g�ra, a riporter els�, �ltal�nos jelleg� k�rd�s�re, �gy ind�totta a mondand�j�t - H�t, hogy is kezdjem m�r?... �n is �gy vagyok vele, hiszen az els� alkalom az �letemben, hogy sz�mot vessek a m�ltammal, a szenved�ssel, f�l�sleges dolgokkal ne terheljem az elsz�nt olvas�t - hol kezdjem, hogyan?... A nevemmel, amelyet sohasem szerettem, �s amelyet nem valami j� hangz�s� jelz�k�nt is haszn�lnak n�ha, f�lfoghatjuk cs�fn�vnek is. Egy�bk�nt nemigen g�nyoltak, b�ntottak vele, de val�ban rossz �mennek bizonyult sokszor, ugyanakkor szerencs�t is hozott, mert v�g�l is mindent meg�sztam. M�s n�vvel sz�lettem K�r�slad�nyban, 1928-ban, de sz�leim k�t �vvel k�s�bb elv�ltak, �s az anyai nagyb�ty�m�k fogadtak �r�kbe, innen a m�sodik nevem: Fekete P�ter, amelyet a mai napig is viselek. A sz�leim �let�r�l nem besz�lek, az az � sorsuk volt. Ap�mr�l, aki �jra n�s�lt, annyit eml�ten�k, hogy az els� vil�gh�bor�ban, noha nem volt hivat�sos katona, t�bbsz�r kit�ntett�k, a piavei csat�ban kar- �s fejs�r�l�st szenvedett. Nyolcvan�t �ves kor�ban halt meg. Nevel�sz�leimet nemcsak tiszteltem, hanem szerettem is, b�r az akkori m�don szigor�an neveltek, de csak a j�ra, becs�letre, hazaszeretetre. T�l�k mindent megkaptam, ami a k�z�pgazdag polg�ri m�djukb�l tellett. A j�m�dot munk�val szerezt�k. Nagyb�ty�m mesters�ge hentes volt. El�sz�r kis �zlettel kezdt�k, maga v�gott, a f�ldolgoz�st is � v�gezte. Olyan j� term�keket gy�rtott, hogy j� �zleti �rz�kkel tudta fejleszteni a boltj�t. Nagyv�g� lett, majd h�s nagykeresked�, sz�ll�t�. Kem�ny �vtizedek munk�ja hozta meg nekik a vagyont. Teh�t nekem semmi anyagi bajom nem volt, ezt az els� szeghalmi gimn�ziumi �veimben bukd�csol�ssal h�l�ltam meg, annak ellen�re, hogy dr�ga instruktorok pr�b�lt�k a tud�st t�lcs�rrel t�lteni a fejembe. Engem csak a sport �rdekelt, els�sorban a lovagl�s, amire m�dom volt a f�zesgyarmati birtokunkon, ugyanis ott laktunk, ahol - ahogy mondani szokt�k - nagy h�zat vittek a nevel�sz�leim.

D�nt� fordulat k�vetkezett be az �letemben tizenk�t �ves koromban. Lebetegedtem. F�rad�kony, �tv�gytalan lettem. Id�nk�nt l�zas voltam. Eleinte titkoltam, de egy reggel nem b�rtam f�lkelni a rosszull�tt�l. Nagyb�ty�m elvitt Debrecenbe egy h�res belgy�gy�sz professzorhoz; nem tudtam mit �llap�tottak meg, de �gy vettem �szre, hogy sz�leim nem voltak a helyzetemmel megel�gedve �s elvittek a gyulai t�d�gy�gyint�zetbe. Ott is mindj�rt megr�ntgeneztek, engem kivittek a folyos�ra �s bent a vizsg�l�ban sok�ig besz�lgettek a sz�leimmel. M�r akkor rosszat sejtettem, szerencs�mre, vagy ki tudja, egy gondatlan beteghord� valami hivatalos �r�st vitt a f�orvosnak �s nyitva hagyta a vizsg�l� ajtaj�t, �n meg �les f�leimmel nagyon odafigyeltem a sz�leimmel t�rgyal� f�orvos szavaira. Mindent nem �rtettem, de azt hat�rozottan, amit b�cs�z�ul mondott: sajnos seg�teni nem tudunk, mindk�t t�deje s�lyosan beteg, k�sz�ljenek fel a legrosszabbra, nem hiszem, hogy meg�ri a j�v� hetet, csak Istenben b�zhatunk. Megdermedtem, hiszen a hal�llal m�g sohasem tal�lkoztam, k�zeli hozz�tartoz�m se halt meg. Azt hittem gyerekfejjel, hogy a hal�l az �regek dolga. Lelkileg m�lybe zuhantam. Nem halhatok meg, mondogattam magamban k�ts�gbeesetten. Olyan sok mindenre k�sz�ltem az �letemben, titokban m�g a meg nem �rt szerelem is eszembe jutott. Pont �nnekem kell ilyen kor�n befejezni? Mit is mondott a f�orvos? Csak Istenben b�zhatunk. El�vettem f�l�letes, gyerekes hitemet, amely ink�bb a mesevil�g szintj�n l�tezett sz�momra �s elkezdtem im�dkozni. Azt im�dkoztam, amit tudtam, a Miaty�nkot, az �dv�zl�gyet �s a Hiszekegyet. Hiszen az orvos azt mondta, csak � seg�thet. Reggelt�l estig im�dkoztam, csak akkor hagytam abba, amikor valamit csin�lnom kellett vagy, ha aludtam. A l�togat�im arc�r�l leolvastam a b�natot, r�szv�tet, sz�leim arc�r�l a k�ts�gbees�st. Azt is megtudtam, hogy mis�t mondattak �rtem. �n csak kitart�an im�dkoztam. Harmadnap reggel, a n�v�rek csod�lkoz�s�ra, tejesk�v�t k�rtem, d�lben tejberizst, vacsor�ra paprik�s krumplit, amit nagyon szerettem. Azt nem akartak adni, de az orvos r�b�lintott a k�v�ns�gomra, gondolom �gy v�lte, nekem �gyis mindegy. Negyedik nap reggel k�tszer is megm�rt�k a l�zamat, amely addig mindig megviselt, de csak h�emelked�sem volt. �t�dik napra l�ztalann� v�ltam. Aznap d�lre t�r�s, tejf�l�s palacsint�t k�rtem, tepsiben s�tve. K�t h�t m�lva ellen�rz� r�ntgenfelv�telt k�sz�tettek a mellkasomr�l, �s az orvosok - velem nem is t�r�dve -, csod�lkozva szeml�lt�k a r�ntgenk�pet, amelyen a k�toldali kiterjedt gyullad�snak csak a nyomai l�tszottak. H�rom h�nap m�lva az iskolai torn�szversenyen bronz�rmes lettem. A tanulm�nyi dolgaimban is f�ltorn�sztam magam, j� k�zepes bizony�tv�nyt vittem haza.

A betegs�gem �ta k�t �v telt el. Ez alatt az id� alatt meger�s�d�tt bennem a v�gy a katonatiszti p�lya ir�nt. Ebben biztosan szerepe volt annak, hogy �desany�m csal�dj�ban h�rom katonatiszt is volt, akiket �n j�l ismertem, �s nagy tisztelettel n�ztem f�l r�juk. Igazi j� katon�k voltak, tisztess�ggel helyt�lltak m�g a h�bor� ut�n is. Az egyiket k�z�l�k, mint vad�szpil�t�t a Balaton f�l�tt l�tt�k le. A m�sik ok a lovak szeretete volt, teh�t mindenk�ppen lovas alakulathoz szerettem volna ker�lni. Nevel�ap�m �r�mmel vette tudom�sul sz�nd�kom, �s magas t�mogat� is volt hozz�, �gy sim�n beiratkozhattam 1943-ban a nagyv�radi hadapr�d iskol�ba, k�v�ns�gom szerint a fogatolt t�z�r oszt�lyba. �j iskola, �j t�rsak, tan�rok, �lm�nyek. Ottlik G�za �r�i �letm�ve ut�n nehezemre esik a tan�t� int�zet�nkben �t�lt t�rt�neteimr�l besz�lni, hiszen � az Iskola a hat�ron c�m� k�nyv�ben mindent meg�rt, amit egy katonaiskol�r�l lehet. Annak kem�nys�g�r�l, tal�n n�ha edz�snek sz�nt lelki kegyetlens�g�r�l, a dressz�ra �nc�l�s�g�r�l, �r�k�lt, primit�v emberek sz�m�ra kital�lt fegyelmez� gyakorlatokr�l, a koroszt�lyok egym�st�l val� f�gg�s�r�l, megal�ztat�sokr�l.... Nem tudom igaza volt-e mindenben. Biztosan, a katonai hivat�st nem a sz�plelkeknek tal�lt�k ki. Bevallom, �n j�l �reztem magam. A kitol�sokat - most �gy mondj�k, a sz�vat�sokat - h�lyes�gnek tartottam, amelyeket r�h�gve, k�nnyed�n el lehetett viselni, persze erre lelki alkat sz�ks�geltetett, nyilv�n Ottlik G�za nem tartozott ezen karakterek k�z�. A pocsolya el�tt adt�k a parancsot, rep�l�! Belev�gtuk magunkat, mint a diszn�k a dagony�ba, egym�son r�h�gt�nk, �s titokban arra gondoltunk, hogy a sz�munkra kirendelt fegyelmez� �rmestert egyszer m�g meg fogjuk futtatni. Nem vett�nk �szre semmit a k�r�l�tt�nk zajl� esem�nyekb�l. Azt meg kell hagyni, hogy kiv�l� tan�raink voltak, akik �ltal�nos m�velts�g�nket is megalapozt�k. A t�z�rs�gi tant�rgyakat m�rn�ki szinten tan�tott�k. C�ll�v� gyakorlataink nagyszer�en siker�ltek, pedig igencsak sp�rolni kellett a l�szerrel. �lt�k a magunk �let�t, sportoltunk, �n j�l bev�ltam atl�tik�ban, lovagl�sban �s k�zilabd�ban, de egy volt hullajel�lt ne dicsekedjen. T�rsadalmi �let�nk is sz�pp� tette a sorunkat; zs�rok, b�lok, sz�nh�zi est�k, rem�nytelen szerelmi epeked�sek. Kupler�jba (pedig volt, t�kr�s is) nem j�rtunk, megal�z�nak tartottuk, meg f�lt�nk a v�rbajt�l. K�l�nben megb�lyegz�s j�rt �rte, ha valaki beteg lett. Az alkohol virtusnak sz�m�tott, de csak addig! Az ittass�got kegyetlen�l b�ntett�k. Azt az elvet sulykolt�k bel�nk, szolg�latban egy kortyot sem! A r�szeges tisztnek nem volt j�v�je.

A sz�p, z�rt �letb�l egy hajd�hadh�zi t�z�rs�gi gyakorlaton z�kkentem vissza a val�s�gba. Nem a gyakorlat okozta, hanem a debreceni bomb�z�s, amelynek a zaja od�ig hallatszott �s a gomolyg� f�stje is l�tszott. Mi t�rt�nik? - �t�tt bel�m a gondolat - az amerikaiak szabadon r�pk�dnek az orsz�gunkban? L�gv�delem sehol? Lassan f�lelem vett er�t rajtam, hirtelen eszembe jutott, hogy �desany�m Debrecenben van. Mi lehet vel�k? A f�lelmem lassan bels� r�m�lett� tornyosult. Kihallgat�st �s rendk�v�li elt�voz�st k�rtem a parancsnokomt�l, �desany�mra hivatkozva. A p�r napos szabads�got megkaptam. Szerencs�re mindenkit eg�szs�gben tal�ltam.

A rem�nyveszt�s �rz�se lassan �lland�sult bennem. T�rsaimmal nem sokat besz�lt�nk err�l, de mindenki l�tta m�r, hogy a h�bor� utols� fejezete kezd�dik. A rom�nok '44 augusztusi kiugr�sa k�vetkezt�ben a K�rp�tok v�d�b�styak�nti fogalma ill�zi�v� v�ltozott. A hadsz�nt�r Erd�lybe tev�d�tt �t. Nagyv�rad is �t�lte az els� amerikai bomb�z�st. �lland� szorong�sban �lt�nk. Hivatalosan elj�tt a ny�ri szabads�gunknak is az ideje, de a front k�zeled�s�vel m�g avval is sz�moltunk, hogy minket is bevethetnek. Nem ez t�rt�nt. Megkaptuk a szabads�gos levelet. Nemcsak egym�st�l k�sz�nt�nk el, hanem elb�cs�ztunk a lovainkt�l, az iskol�t�l, az �p�letekt�l, az �gy�inkt�l, a nagyv�radi �gboltt�l, amelyet val�ban az�ta sem l�ttam. Nagyv�rad 1944 okt�ber elej�n esett el.

Sz�leim �gy hat�roztak, hogy R�ckev�re k�lt�znek, �desany�m�k pedig Budapestre, az ott lak� testv�r�kh�z. Sz�momra m�r nem volt vissza�t, ut�lag �rtes�t�st kaptam, hogy vonuljak be a k�szegi hadapr�d iskol�ba �s onnan val�sz�n�en �tk�lt�z�nk N�metorsz�gba. Az esem�nyek azonban f�lgyorsultak. Magyar katon�k �z�nl�tt�k el F�zesgyarmatot, hozz�nk is tiszteket sz�ll�soltak be, akikt�l megtudtuk, hogy a front 18 kilom�terre van t�l�nk. Az id� s�rgetett. �desany�m Pestre k�lt�z�tt, engem a f�v�rosba utaz� tisztek vittek ut�na. A sz�leim okt�ber els� napjaiban �rtek f�l k�t aut�val �s egy r�ckevei bar�tunkn�l helyezkedtek el el�zetes megbesz�l�s ut�n. A maguk m�g�tt hagyott �ri�si h�s- �s gabonarakt�rak a h�bor� martal�k�v� v�ltak. Amikor m�r mindenki a f�v�rosban volt, a sorsomr�l akartak d�nteni �s abban egyet�rtettek, hogy K�szegre kell utaznom, �s a tervek szerint az iskol�val tov�bb N�metorsz�gba. �n ezzel ellent�tben harcol� alakulathoz akartam csatlakozni. A sz�l�k �s rokonok egyet�rt�, engem f�lt� j�zans�ga sem tudott meggy�zni, olyannyira, hogy a nagyn�n�m katonatiszt v�leg�ny�t haza�rul�nak neveztem, amikor kijelentette, hogy semmi �rtelme a gyerekes h�sk�d�snek, hiszen a h�bor�t m�r �gyis elvesztett�k. Szerencs�re nem s�rt�d�tt meg, gondolom erre megvolt az oka, �s a bar�ti, rokoni viszonyunkon k�r nem esett. Elhat�roz�som kem�ny volt, nem v�ltoztattam meg �s ma sem b�ntam meg, hogy �gy cselekedtem. F�l �vsz�zad t�vlat�b�l n�zve az akkori esem�nyeket, bele�rtve a magyar hadsereg kitart�, sz�vets�geshez h� magatart�s�t, ma sem lehet pontosan meg�t�lni, hogy ki volt a haz�j�hoz, az esk�j�hez igaz�n h�; az, aki rend�letlen�l tov�bb harcolt, vagy, aki bel�tta ennek �rtelmetlens�g�t �s a tov�bbi nemzetpuszt�t�st maga megad�s�val, vagy �ppens�ggel �t�ll�s�val akarta megakad�lyozni. Magyarorsz�g Trianon csapd�j�ban volt, ez�rt harcolt a n�metek oldal�n. Egy biztos, Horthy okt�ber 15-i proklam�ci�ja ut�n a magyar hadsereg nem Sz�lasi kedv��rt, a n�metek ir�nt �rzett szimp�ti�b�l harcolt tov�bb, hanem a bolsevizmus ellen, amelynek motiv�ci�j�t a szovjet f�ld�n szerzett tapasztalatok is meger�s�tett�k. Egy�bk�nt a hadsereg t�lnyom� r�sze cs�csel�knek tartotta a nyilasokat �s el�t�lte a cselekedeteiket, amelyeknek megvoltak a magyar katonai �ldozatai is. A n�metek ir�nti bar�ts�g sem volt olyan egy�rtelm� a doni visszavonul�s alkalm�val tulajdon�tott ellens�ges magatart�suk miatt, nem is besz�lve arr�l, hogy Hitler favoriz�lta vel�nk szemben a rom�nokat, a kiugr�sukig.

�n azokhoz tartozom, akiket hazaszeretetre, Istenhez, haz�hoz, bar�thoz h�s�gre, az adott sz�, esk� szents�g�re �s becs�letre neveltek. Ebbe viszont sokszor bele is lehet halni. A gondvisel�s adom�nya volt, hogy �n meg�sztam.

Az elhat�roz�som m�r szeptember v�g�n, a Budapestre utaz�sunkkor megsz�letett, s �tk�zben a velem utaz� tiszteknek besz�ltem arr�l, hogy harcol� alakulathoz sz�nd�kozom bevonulni. K�zt�k akadt olyan is, aki a miniszt�riummal kapcsolatban volt. L�tt�k rajtam az elsz�nts�got �s meg�g�rt�k a seg�ts�get, de mondt�k, v�rjak m�g egy kis ideig, mert... Nem okolt�k meg, nyilv�nval�, hogy valamit tudtak Horthy sz�nd�k�r�l. Ezekkel a tisztekkel a f�v�rosban tov�bbra is tartottam a kapcsolatot. K�zben nagyon f�lgyorsultak az esem�nyek. Lezajlott a debreceni csata, ahol az oroszok igen s�lyos vesztes�geket szenvedtek, de a t�ler�, az t�ler�. Kecskem�tet is elfoglalt�k, �s egyre k�zelebb jutottak a f�v�roshoz, amelyet gyakran bomb�ztak a szovjet rep�l�g�pek is, els�sorban a lakoss�g megf�leml�t�se c�lj�b�l. �n az eml�tett tisztekkel s�r�n j�rtam t�rsas�gba, ahol megismerkedtem egy tartal�kos hadnaggyal, aki velem hasonl� sz�nd�k� volt. Az � aj�nlat�ra egy�tt elment�nk jelentkezni az akkor alakul�ban l�v� Hunyadi p�nc�losok Olasz fasori parancsnoks�g�ra. Ott elfogadt�k a jelentkez�s�nket - engem mint kad�t �rmestert vettek �llom�nyba - �s Zalaegerszegre ir�ny�tottak benn�nket. Az elsz�nts�gom bizony�t�s�ra megeml�tem, hogy a nagyn�n�m r�v�n megismerkedtem egy gazdag gy�ros csal�dj�val, jobban mondva k�t sz�p ikerl�nyukkal; ez a fam�lia kimenek�lt N�metorsz�gba, nagyon k�rleltek, menjek vel�k, de �n nem voltam hajland�.

Zalaegerszegen regisztr�ltak benn�nket �s hamarosan Bak k�zs�gbe k�ldtek �t ottani szolg�latra. A z�szl�aljparancsnokn�l jelentkezt�nk. R�videsen t�j�koz�dtunk, hogy ott m�g tulajdonk�ppen nagyobbr�szt kik�pzetlen �nk�ntesekb�l �llt az alakulat, egyenruha �s fegyver n�lk�l. Az is nagy csal�d�st okozott, hogy a parancsnok ideiglenesen az irod�ba osztott be, mondv�n, ott j� helyem lesz. A sz�ll�som se volt nagyon �nyemre, ugyanis egy helyb�li sv�b csal�dhoz k�lt�ztettek be, akik nem nagyon �r�ltek nekem. N�ha-n�ha megk�n�ltak �gy fanyalogva, �n k�nyszeredetten, de udvariass�gb�l elfogadtam. M�r r�gebbr�l tudtam, hogy a hivatalos n�met h�rszolg�lat a doni �tt�r�s�rt a magyar hadsereget marasztalta el, annak �ll�t�lagos gy�vas�ga �s fejvesztett menek�l�se miatt. Egy sz� nem esett a korszer�tlen, hi�nyos fegyverzetr�l, rossz ut�np�tl�sr�l, amely�rt a n�metek is felel�sek voltak. Hogy lehet egy frontszakaszt tartani, ahol �t kilom�terenk�nt egy rajnyi katona �ll szemben ezernyi tankkal, t�bbsz�r�s emberi t�ler�vel, mikor a fegyverzete egy goly�sz�r�b�l, fejenk�nt egy-egy pusk�b�l �llt, negyven-negyven t�lt�nnyel, k�t-k�t k�zigr�n�ttal ell�tva. Mindezt -30-40 �C-os hidegben, meleg ruh�zat n�lk�l, gy�nge �lelmez�s mellett. A neh�zfegyvereink is el�gtelenek voltak ilyen �ri�si g�zhengerrel szemben. A mi h�bor�s b�nbaks�gunkat nem csak a n�met hadseregben h�resztelt�k, hanem a hazai lakoss�got is f�lret�j�koztatt�k - mentve saj�t felel�ss�g�ket -, �s term�szetesen a magyarorsz�gi sv�bok sem maradtak ki ebb�l a hamis, �lnok propagand�b�l. Innen volt r�sz�kr�l ir�ntunk az ellenszenv, amelyet nem is igen lepleztek. Tudok olyan esetr�l is - ez Vajt�n t�rt�nt -, hogy a dun�nt�li harcok alatt, az �ket is v�d� magyar katon�kat v�z�rt nem engedt�k be a h�zukba.

Panaszkodtam az ezredparancsnoknak, hogy �n nem irodakukacnak jelentkeztem, hanem harcol� alakulathoz. Megvigasztalt, hogy nemsok�ra meg�rkeznek a rohaml�vegek �s majd oda fognak beosztani. Egyel�re ebb�l nem lett semmi, maradtam az irod�n. Egyik napon az �gyeletes szakaszvezet� jelentette a z�szl�aljparancsnokomnak, hogy a k�rlet�nkbe tartoz� sz�napajta padl�s�n �jszak�nk�nt nagy hajcih� van, mert a leg�nys�g odahozza a kurv�kat �s ott szexu�lis cselekm�nyek folynak. (Nem �gy mondta...) A parancsnokom r�m n�zett:

- P�ter, menj oda, n�zz sz�t �s sz�ntesd meg azonnal azt a kupler�jt! A r�sztvev�knek, meg�t�l�sed szerint, t�bb napos elz�r�st ossz�l ki.

- Magyar�n leskel�djem? - k�rdeztem fintorg� arccal.

- Igen, �s b�ntess szigor�an!

- A l�nyokkal mit csin�ljak? - tettem f�l a k�rd�st �rtatlan k�ppel.

- Hogy lehet ilyen h�lyes�get k�rdezni? - v�gta r� inger�lten -, zavard el �ket, vagy b... meg, akit el�rsz, de nehogy fizess, egy fill�rt sem!

H�t kellett ez nekem, gondoltam m�rgel�dve, �n harcolni j�ttem a haz�m�rt, �s ehelyett kurv�kat kell zavar�sznom? Amellett tizenhat �s f�l �ves fejjel nem is tudtam, hogyan kell ezt a f�ladatot katon�san v�grehajtani. Nem tan�tott�k a hadapr�d iskol�ban. Mindegy, parancs az parancs. Nagyon szomor�an ballagtam el a pajt�ig. Ahogy bementem, nagy sz�naboglya tetej�r�l �ppen akkor cs�szott le egy tizedes. Megr�m�lt, amikor megl�tott, tele volt sz�nasz�llal, el�sz�r azt porolta mag�r�l, majd a nadr�gj�t igazgatta, vigy�zzba v�gta mag�t �s tisztelgett. K�zben hallottam, hogy a kazal tetej�n nagy a sivalkod�s, vih�ncol�s, meg ami ezzel j�r. Mindenesetre nem �gy t�nt, hogy ott vereked�s lenne. A tizedes nekem kap�ra j�tt, azonnal tov�bb�tottam neki a parancsot:

- Tizedes �r, sz�ntesse meg ezt a kupler�jt! - Ut�na kiss� h�trah�z�dtam, �s egy sarokb�l n�ztem, hogy mi t�rt�nik. A tizedes szigor� volt �s kem�nyen beleavatkozott a foly� cselekm�nyekbe. Nekifordultam a falnak, nem b�rtam ki r�h�g�s n�lk�l. Azt a jelenetet nem lehet le�rni, ahogy a fi�k siet�sen �lt�ztek, cs�szk�ltak lefel�, �gy n�ztek ki, mint a szalmaemberek, a l�nyok meg visongva, kez�kben a bugyijukat, mint egy z�szl�t lengetve, rohang�sztak a kij�ratot keresve. Nagy cirkusz volt. Teljes�tettem ezt a - meg�t�l�sem szerint - hozz�m m�ltatlan parancsot. Nem b�ntettem meg senkit.

M�snap mondtam a sz�zadosomnak, hogy mentsen f�l a szolg�latom al�l �s k�ldj�n Pestre a tiszt bar�taimhoz, akik meg�g�rt�k, hogy harci alakulathoz osztanak be. � azt v�laszolta, neki nincs joga, de tegyem azt, amit j�nak l�tok. �n azt tettem. Hideg, udvarias b�cs�t vettem a sv�b h�zigazd�imt�l, l�ttam rajtuk, hogy ink�bb �r�lnek a t�voz�somnak, nem voltak szomor�ak. �jszakai vonattal beutaztam Zalaegerszegre, majd onnan Pestre indultam. Az�rt tartottam �s b�jtam a k�sz�lts�gek el�l, mert semmi hivatalos pap�rom nem volt, tulajdonk�ppen sz�kev�nynek is min�s�thettek volna. A lebomb�zott dun�nt�li �llom�sok miatt azonban k�t napig utaztam, �gy is egy katonai teheraut�val �rkeztem a f�v�rosba. Az els� utam �desany�m�khoz vezetett. � nagy �r�mmel fogadott, de amikor elmondtam, hogy mit akarok, s�rva pr�b�lt lebesz�lni. Ennek ellen�re �n m�snap a f�parancsnoks�gon f�lkerestem a m�r eml�tett sz�zados bar�tomat, hogy osszon be frontszolg�latra. � leszidott, a fiatal koromat emlegette, mondv�n, mi�rt akarok hullajel�lt lenni, magyar tisztekre �vek m�lva is sz�ks�g lesz. Nem t�g�tottam. L�tva elsz�nts�gomat azt mondta, rendben van, a front most T�k�l alatt van, ott harcol egy t�z�r egys�g, �gyis j�nnek be onnan hadt�p �sszek�t�k ut�np�tl�s�rt, majd vel�k besz�lni fog. Azok k�szs�ggel eligaz�tottak �s november 17-�n jelentkeztem a 9. t�z�roszt�lyn�l.

Az oszt�lyparancsnok egy fiatal sz�zados volt, aki r�szletesen kik�rdezett. �n csak a mond�k�m ism�telgettem: harcolni akarok a haz�m�rt. K�zben olyan t�z�rs�gi t�zzel �rasztottak el az oroszok, ami f�l�rt egy t�zkereszts�ggel. K�r�l�tt�nk csap�dtak be a gr�n�tok, szerencs�re a mi �p�let�nket nem �rte tal�lat, csak az ablakok mentek ripity�ra. Ahogy hason fekve dekkoltam, megk�rdezte t�lem, hogy f�lek-e? Azt v�laszoltam, nem! Val�ban, nem is tudom, hogy mit �reztem, de f�lelemre nem eml�kszem. Ahogy az �gy�z�s megsz�nt, hamarosan jelentkezett egy f�hadnagy, a 2. �teg parancsnoka, Kir�ly Antal, aki tartal�kos tiszt volt, miskolci tan�t�, nagyon kedves, szel�d, j�sz�v� ember, a kora akkor 28-29 �v lehetett. Neki mondta a sz�zados, hogy vigyen mag�val, vigy�zzon r�m, mert m�g gyerek vagyok, osszon be maga mell�! T�le tudtam meg, hogy ez a t�z�roszt�ly az oroszorsz�gi harcokban is r�szt vett, jelenleg 3 �tegb�l �ll, p�r h�ttel megel�z�en a Szent L�szl� hadoszt�lyhoz csatolt�k. Megkaptam az �j f�lszerel�semet, a Szent L�szl� jelv�nnyel egy�tt, a zsoldk�nyvembe l�vegvezet�t �rtak �s �rmesteri rangot kaptam. Kir�ly f�hadnagy egy hetes k�pz�s ut�n maga mell� vett a figyel��ll�sba �s vele maradtam a harcok v�g�ig. November 26-ra eml�kszem nagyon j�l, eg�sznapos t�z�rs�gi t�zp�rbaj volt, ezt j�l b�rtuk, mert m�g akkor volt b�ven l�szer, ennek ellen�re m�snap vissza kellett vonulnunk Lakihegy vonal�ba. Ezt a vonalat meger�s�tett�k, r�szben lev�lt�sokkal, r�szben �j csapatokkal, tudom�som szerint ejt�erny�s egys�gekkel, husz�rokkal (l� n�lk�l term�szetesen), SS-ekkel. A r�di�ad�t egy ejt�erny�s sz�zad v�dte. Itt csak felder�t�, tapogat� harci tev�kenys�gek folytak, egyed�l az els� �teg�nkn�l alakult ki komolyabb k�zdelem, mert azt a poz�ci�t besziv�rg� oroszok elfoglalt�k, de a mieink hamarosan visszaszerezt�k, nem kis csetepat� �r�n. Id�k�zben j�l begyakoroltam a l�elemk�pz�st, amelynek a k�s�bbi esem�nyekben nagy haszn�t vettem. A f�hadnagyommal nagyon bar�ti, s�t mondhatn�m testv�ri viszonyba ker�ltem, de a tisztikar tagjai is nagyon bajt�rsias, seg�t�k�sz kapcsolatban voltak egym�ssal. A parancsnokom minden eligaz�t� t�z�roszt�lytiszti gy�l�sre mag�val vitt. J� viszonyunk ellen�re �n mindig betartottam a viselked�si szab�lyokat, s csak nagyon bar�ti helyzetben sz�l�tottam T�ni b�ty�mnak.

P�r nap m�lva Lakihegyen is kezdett melegg� v�lni a helyzet. Az oroszok egyre hevesebben t�madtak �s f�lt�n�en pontosan kezdtek l�ni, nyilv�n az�rt, mert m�r itt Pest k�rny�ke tele volt be�p�tett emberrel, akik nagyon j�l inform�lt�k az ellens�get. Az nagyon rossz volt, hogy nem volt m�dunk t�j�koz�dni a front �ll�s�r�l. Azt tudtuk csak, hogy Budafok m�g magyar k�zen van. A mi 4-5 km-es szakaszunk kisebb harci tev�kenys�gekt�l eltekintve december elej�ig nem mozdult, de a kapott jelent�sek szerint az oroszok nagyobb t�mad�sra k�sz�ltek. Ez abban is megnyilv�nult, hogy fokoz�dtak a j�r�rtev�kenys�gek. Ezek nyilv�n puhatol�z�sok voltak. A vonalainkat erre val� tekintettel �jabb egys�gekkel meger�s�tett�k. Ahogy �rtes�ltem a f�hadnagyomt�l, frontr�vid�t�s miatt h�tr�bb kellett elhelyezni az �tegeinket, erre a c�lra a csepeli piact�r l�tszott alkalmasnak. Az oszt�lyparancsnok is egy hivatalos helyis�gben �ll�totta f�l az oszt�lyirod�t. Nem messze volt egy nagyobb f�ldalatti l�szerrakt�r, azonban ezekben a bunkerokban H�ros k�zs�gb�l menek�lt civilek h�z�dtak meg. A m�szakiak l�v�sz�rkokat, fedez�keket �stak, teh�t f�lk�sz�lt�nk a t�mad�sra. A figyel�t �gy �ll�tottuk f�l a l�szerrakt�r tetej�n, hogy el�tte szabad legyen a terep. Siker�lt is ilyen bokros r�szt tal�lni erre a c�lra. Az �j �ll�sokat december 12-�n foglaltuk el, a figyel�nk Budafok magass�g�ban volt. Napokig sz�rv�nyos �gy�t�zzel sz�rtak benn�nket az oroszok. Lassan �gy megszoktuk, mint a reggeli k�v�t. Nem sok k�rt tettek az �ll�sainkban. A figyel�nkt�l nem messze egy nyilas sz�zadot helyeztek el egy biztons�gosabb �p�letben, ezekkel kellett az �sszek�ttet�st f�lvenn�nk. A f�ladatuk f�lder�t� �s j�r�rtev�kenys�g lett volna a frontszakasz �s a budafoki Duna-�g k�z�tt. Amikor egy este ellen�rz� l�togat�st tett�nk n�luk, elk�peszt�en botr�nyos k�p t�rult el�nk. Benyitottunk egy f�sttel tel�tett nagy terembe, ami ink�bb hasonl�tott egy hamburgi matr�zkupler�jhoz, mint egy harck�sz�lts�gben l�v� katonai egys�g sz�ll�s�hoz. R�szeg, nyilas egyenruh�s alakok hevertek szanasz�t, p�ran n�kkel darvadoztak az �ssze-vissza tologatott, italos �vegekkel teli asztalok mellett. Szinte nem volt egyetlen egy j�zan ember sem k�zt�k. A parancsnok alkoholt�l ki�t�tten, eszm�letlen �llapotban hevert egy �cska d�v�nyon. Senkivel sem tudtunk �rdemben besz�lni. Egyetlenegy harci tev�kenys�get sem hajtottak v�gre, de am�g a h�bor� tartott, els� vonalban harcol� nyilas katon�t sohasem l�ttam. Jelent�s�nk ut�n a parancsnoks�gunk cs�ndesen le�rta ezt az alakulatot. M�st nem tehetett vel�k.

Viszonylagos cs�nd ut�n a j�r�rtev�kenys�g az oroszok r�sz�r�l meg�l�nk�lt, de a t�z�rs�g�nk a n�metekkel kar�ltve visszaverte ezeket a t�mad�sokat. A l�elemk�pz�sem m�r hasznavehet� volt �s kezdtem magam t�z�rnek �rezni.

December 17.-e k�r�l megfigyel�ink jelezt�k, hogy H�ros sziget d�li cs�csk�n szovjet usz�lyok jelentek meg, nyilv�n ut�np�tl�s kirakod�sa c�lj�b�l. A mi �tegeink m�k�d�sbe l�ptek, de csak egy l�ved�k tal�lt j� helyre. A felder�t� jelz�sei alapj�n korrig�lt l�elemz�ssel �sszt�zet z�d�tottunk az usz�lyokra, amelyek sorra robbantak f�l �ri�si deton�ci�t okozva, l�szertartalmuk miatt. Nagyon sikeres t�z�rs�gi akci� volt, amely�rt vez�rkari dics�retben r�szes�lt�nk. Ez id� t�jt �rtes�lt�nk a n�metek ardennes-i �tt�r�s�r�l.

N�h�ny nap m�lva j�r�rben voltam a budafoki Duna-�g ment�n �s motorz�g�st, n�h�ny teheraut�t, gyalogosokat figyeltem meg a Duna t�loldal�n. K�t �teg�nknek siker�lt az aut�kat megsemmis�teni, de olyan aknat�zzel viszonozt�k, amelyet �n is csak nagy szerencs�vel �sztam meg. Egy �rvezet� bajt�rsam ugrott f�l el�ttem �s � kapta a fej�be azt a repeszt, amely engem �lt volna meg. �gy a hal�l�val fizetett szeg�ny az �n ty�kszaros �letem�rt.

Huszadika k�r�l t�rt�nt, hogy az oroszok megk�s�relt�k a zajl� Dun�n Budafok fel�l az �tkel�st, k�d�s k�s� d�lut�n. Katonailag �rthetetlen volt ez a t�mad�s, mert a cs�nakokban �l�, guggol� katon�k tiszta c�lpontok voltak. A l�ved�kek egym�s ut�n tal�lt�k telibe a zs�folt cs�nakokat, az emberek darabokra szaggatva rep�ltek magasra a leveg�be, hullottak vissza a foly�ba, akik nem sebes�ltek s�lyosan, �szva pr�b�ltak menek�lni, azokat a sz�rny� t�zerej� vill�mg�ppusk�k z�porszer� goly��z�nnel puszt�tott�k el. Az a n�h�ny, aki �letben maradt a jeges v�znek, a kih�l�snek lett az �ldozata. H�tborzongat� jeleneteknek voltunk a tan�i. Olyan �rz�sem volt, mintha hangyabolyba taposott volna valaki, csak a hangy�k most h�s-v�r emberek voltak. Az ilyen rem�nytelen, ny�lt terep� hal�lt�mad�s elrendel�s��rt a parancsnokot nemhogy falhoz kellett volna �ll�tani, hanem nyilv�nosan f�lakasztani. Hi�ba, az ember nem sz�m�tott n�luk, val�di emberanyag volt csak.

K�zeledett a kar�csony, azt gondoltuk, hogy az �nnepre kiss� lecsillapodnak a harcok. Nem �gy t�rt�nt. Nagyobb t�mad�s ugyan azokban a napokban nem volt, de, ha sz�rv�nyosan is, �lland� t�z�rs�gi �s aknat�zzel pr�b�ltak nyugtalan�tani benn�nket. K�pesek voltak egy emberre 8-10 gr�n�tot is �tl�ni. Minden mozg� alak c�lpont volt nekik, sokszor a biol�giai sz�ks�glet�nk elv�gz�se is �letvesz�lyes volt.

A t�mad�s ut�n k�t nappal a f�hadnagyom parancskiad�skor az �teg nyilv�noss�ga el�tt kihirdette, hogy engem, b�tor �s eredm�nyes magatart�som�rt bronz vit�zs�gi �rem kit�ntet�sre terjeszt el�. A l�baim reszketni kezdtek, ilyenre �n nem is mertem volna gondolni, hiszen csak azt csin�ltam, amit kellett.

December 23-�n mintha az oroszok harci kedve is csillapodott volna. A parancsnokom, nem hivatalosan, arr�l tett eml�t�st, hogy meg kellene a kar�csonyt �nnepelni, m�gis szerezni kellene egy kis �nnepi bort. Term�szetesen ez a szerz�s v�s�rl�st jelentett, mert m�g ebben a h�bor�s helyzetben is lehetett egy-k�t h�zn�l bort kapni. A f�hadnagyom leg�ny�vel �s egy t�zliteres demizsonnal elindultunk olyan ismert helyre, ahol megt�lthett�k az �veget. Vissza�ton azonban olyan aknasz�r�st kaptunk, amelynek a borosed�ny�nk is �ldozatul esett, mert amikor a k�zeli becsap�d�s miatt hasra v�g�dtunk, az �veg �sszet�rt. Ett�l f�ggetlen�l lelkesen k�sz�lt�nk az �nnepre. Mindenki megf�rd�tt, megborotv�lkoztunk �s a ruh�nkat, amennyire lehetett, rendbe hoztuk, hogy valahogy kin�zz�nk kar�csony est�n. �gy tervezt�k, hogy az oszt�ly tisztjei vesznek r�szt a vacsor�n, de megh�vtuk m�g a hadapr�d �rmester�nknek a Budapesten lak� feles�g�t, aki gyereket v�rt. Miut�n a borunk sz�tfolyt az utca k�v�n, f�laj�nlottam a parancsnokomnak, hogy �n bemenn�k Pestre ap�m j� bar�tj�hoz, akinek kocsm�ja van a Keleti p�lyaudvarhoz k�zel, �s t�le biztosan tudn�k rendes bort �s egy-k�t liter barackp�link�t szerezni. A f�hadnagyom belement, s�t azt is enged�lyezte, hogy megl�togassam �desany�mat �s a n�v�remet, akik a Szigetv�ri utc�ban laktak. December 24-e volt, kiv�telesen cs�ndes nap. H�V-vel utaztam be a v�rosba. El�sz�r �desany�m�kat kerestem f�l, akik azt se tudt�k �r�m�kben, hogy mit csin�ljanak velem. Etettek a legjobb falatokkal, amihez hozz� lehetett jutni. �k akkor els� emeleti lak�sban laktak, de elfogadhat� kis zuguk volt a pinc�ben is, ahol a bomb�z�sok alatt megh�z�dtak. Onnan neh�z k�nnyes b�cs�zkod�s ut�n elmentem Miska b�ty�m kocsm�j�ba, ahol hasonl� fogadtat�sban r�szes�ltem, �s term�szetesen mindent kaptam, amit k�rtem. A kocsma tele volt, amikor �gy h�rom �ra fel� komoly t�z�rs�gi t�z robaja hallatszott Csepel fel�l. Pr�b�ltak tart�ztatni, de �n igyekeztem vissza. A v�g�llom�st�l gyalog mentem �s hallottam, hogy a mi �tegeink is munk�ban vannak. Az �teg�nk t�z�rs�gi �ll�s�ba bementem, ahol figyelmeztettek a vesz�lyre, mondt�k, v�rjak m�g, am�g cs�ndesedik a l�v�ld�z�s. K�t demizsonnal t�nyleg neh�z lett volna a sz�rk�letben m�szk�lni, otthagytam a t�zliteres demizsont az �tegn�l kar�csonyi aj�nd�kk�nt �s visszamer�szkedtem a h�rom liter barackp�link�val a figyel�be, amely kb. 1,5-2 kilom�terre volt. Gr�n�tok egym�s ut�nj�ban robbantak, a siv�t�sukat m�r nem is lehetett hallani, olyan gyakran. Berohantam a bunkerbe. A t�z�reink meg�ll�s n�lk�l t�zeltek, a l�v�sz�rkainkat rohamozt�k az oroszok. Hogy mi hogy maradtunk �letben, nem tudom, mert, hacsak egy k�zepes m�ret� gr�n�t becsap�dik a heveny�szett figyel�nkbe, senki sem marad meg. F�leg a bal sz�rnyon v�dekez� husz�rok vert�k vissza a t�mad�, rohamoz� ellens�get. Nem volt k�nny� dolog. A kar�csonyi aj�nd�k ut�n m�snap 1300 orosz holttestet sz�moltak meg az �ll�sok el�tt. A husz�rok 200-an voltak. A mi vesztes�g�nk: n�h�ny elesett �s sebes�lt. �teg�nk, amely szinte minden fedez�k n�lk�l helyezkedett el, csod�latos m�don meg�szta, mind�ssze egy t�z�r sebes�lt meg. Az �tk�zet s�t�ted�sig tartott, akkorra a t�z�rs�gi tev�kenys�g is megsz�nt.

Leh�z�dtunk a l�szerrakt�r pinc�j�be, ahol nagy volt a riadalom a civil lakosok k�z�tt, �rthet�en, hiszen elk�pzelni is rettenetes volt, hogy mi lett volna, ha az �p�letet komoly tal�lat �ri. Lassan az�rt az �tmeneti cs�ndess�g lenyugtatta az idegileg hal�losan kimer�lt embereket. �n is lev�gtam magam ruh�st�l, csizm�st�l egy priccsre �s m�lyen elaludtam. Hajnali k�t �rakor �ri�si t�z�rs�gi t�z indult az oroszok r�sz�r�l a soroks�ri oldalr�l �s k�z�pr�l, nyilv�nval�an �jabb t�mad�s el�k�sz�t�se c�lj�b�l. Sz�nd�kuk is vil�gos volt, egys�g�nket le akart�k kapcsolni a v�delemr�l. T�z�rs�g�nk, vel�nk egy�tt a n�metek� is, v�laszolt a t�mad�sra. Ahogy az �gy�z�s elkezd�d�tt f�lugrottam �s kirohantam a megfigyel� helyre, otthagyva a r�m�lt, jajong�, reszket� embereket. A borzalmas �gy�t�z, azaz a t�z�rs�gi p�rbaj k�r�lbel�l h�rom �ra hossz�ig tartott, amikor �gy hajnali 5 �s 6 �ra k�z�tt megindult a t�mad�s. A fegyverzeti �s sz�mbeli f�l�ny ellen�re ez az akci� meghi�sult, az oroszok m�g miel�tt az �ll�sainkat el�rt�k volna, visszavonultak. Az �gy�t�z, amely a mi �ll�sainkat bomb�zta, tov�bbra sem sz�nt meg, csak sz�rv�nyosabb� v�lt, de a budafoki oldalr�l is elkezdtek l�ni benn�nket. F�lsz�lltak a szovjet rep�l�k is �s kism�ret� bomb�ikkal t�bbsz�r megsz�rtak benn�nket. Szerencs�re nagyon pontatlanul c�loztak. A mindig nyugodt parancsnokom is kezdett idegess� v�lni, hiszen k�t t�z k�z�tt voltunk. Att�l tartott, hogy siker�l a beker�t�s�nk, ha most nem, akkor k�s�bb. A megism�tl�d� gyalogs�gi pr�b�lkoz�sokat 7 �ra fel� v�gleg visszavert�k. Az oszt�lyparancsnoks�gt�l hamarosan j�tt is a parancs az �tegeink m�snapi, december 26-i �thelyez�s�re.

Az �j t�zel��ll�sainkat a pesterzs�beti �tj�r�t�l kb. 1-2 km-re jel�lt�k ki. Estefel� ism�t t�mad�s indult ellen�nk. A gyalogs�g most el�rte a vonalainkat, de ezt is visszavert�k. A figyel�b�l j�l lehetett l�tni visszavonul�suk ut�n a szovjet katon�k dr�takad�lyokon f�nnakadt, l�g� holttesteit. M�snap hajnalban tal�n m�g kem�nyebb t�mad�s �rt benn�nket, mint az el�z� napon. Keserves k�zdelemben, a nyomaszt� t�ler� ellen�re, ezt is visszavert�k. Megkaptuk a visszavonul�si parancsot. Ez �gy nyolc �ra k�r�l t�rt�nt. Nek�nk az volt a f�ladatunk, hogy �teg�nk biztos�tsa a csapatok zavartalan h�tr�bb helyez�s�t. �n a figyel�n�l maradtam azzal az utas�t�ssal, hogy hat beosztott katon�val, egy szek�rrel �s egy h�tasl�val, akkor vonuljak vissza, amikor a mi �teg�nk abbahagyja a visszavonul�st biztos�t� l�v�seket �s k�vessem �ket az �j �ll�sunkhoz. Mellett�nk vonultak el a harcosok, magyar �s n�met csapattestek, f�radtan, elcsig�zva a k�tnapos k�zdelemt�l, hallgatagon, de fegyelmezetten. Ahogy a mi �teg�nk befejezte a t�zel�st, az azt jelentette, hogy visszavonultak �s �j t�zel��ll�st foglaltak el kb. Pesterzs�bet magass�g�ban. A parancs szerint �sszepakoltunk �s elindultunk a kijel�lt helyre. Az embereink a kocsi mellett k�t oldalon gyalogosan, �n l�h�ton k�vettem �ket. A t�z�rs�gi t�z ugyan enyh�lt valamit, de nem sz�nt meg egy pillanatra sem, a Pest fel� vezet� f��tvonalat l�tt�k szakadatlanul, nyilv�n tudtak a visszavonul�sr�l. Miel�tt r�t�rt�nk volna mi is erre az �tra, a r�hajl� kanyarban tal�lkoztunk egy husz�rcsapattal, akik �ppen reggeliztek. K�v�, kev�s rummal, evvel minket is ell�ttak. Lebesz�ltek arr�l, hogy a f��ton menj�nk, �gyhogy mell�kutakon, meglehet�s k�s�ssel �rkezt�nk meg az �teg�nkh�z. A f�hadnagyom izgatottan fogadott, j�l le is hordott, de ennek ink�bb az volt az oka, hogy agg�dott �rt�nk, m�r azt hitte, tal�latot kaptunk. Ezen a ter�leten sz�rv�nyosan voltak lakatlan h�zak, Pesterzs�bet fel� ritk�s erd�, teh�t nem volt ide�lis kil�v�hely. Mindenesetre, a h�zakba be tudtunk k�lt�zni a leg�nys�ggel egy�tt. A parancsnokom az�rt nem nyugodott meg �s engem maga mell� v�ve elindultunk megfelel�bb t�zel��ll�st keresni. Kisebb magaslatra �rt�nk ahonnan j�l be lehetett l�tni a terepet, t�l�nk k�r�lbel�l m�sf�l kilom�terre az els� vonalakat. Az emberi alakok is j�l kivehet�k voltak. A k�zifegyverek meg�ll�s n�lk�l ropogtak. Nagyon �sszeszorult a sz�vem, amikor megjelentek a szovjet rep�l�g�pek f�l�tt�k, �s k�nyelmesen, zavartalanul kos�rsz�mra sz�rt�k a p�r kil�s kis bomb�ikat a tiszta s�k vid�ken, a fut��rkokban harcol� katon�kra. L�gv�delem, vad�szg�pek sehol. Az a l�tv�ny valahogy jellemz� k�pe volt a hadi helyzet�nknek, magamnak is alig mertem bevallani: a rem�nytelens�g�nknek. Visszafel� menet a f�hadnagyom is nagyon hallgatagon ballagott mellettem, csak annyit mondott f�lhangosan: - �gy l�tom, hamarosan el kell hagynunk Csepel sziget�t is, nincs �rtelme �thelyezni az �ll�sunkat.

December 28-�n kiss� lecs�ndes�ltek a harcok �s ahogy ott a h�zak k�zt m�szk�ltam, meg�ll�tott egy k�z�pkor� civil f�rfi �s nagyon sz�vesen megh�vott eb�dre a nem mesze l�v� h�z�ba, a csal�dj�hoz. Term�szetesen �n magam enged�ly n�lk�l nem mehettem, de az ismeretlen f�rfi a parancsnokom is megh�vta �s m�g egy z�szl�s tisztt�rsunkat. Megk�rdezte t�l�nk, mi a kedvenc �tel�nk. Nekem sok kedves �telem volt, de eszembe jutott, hogy nagyon r�gen nem ettem lekv�ros gomb�cot �s �vatosan megk�rdeztem, lehetne-e? � r�b�lintott. �gy ker�lt�nk egy nagyon kedves baptista csal�dhoz vend�gk�nt k�t kilom�terrel az els� frontvonalt�l, a t�z�ri �ll�sunk t�v�ben. Hihetetlen�l j�l esett nek�nk ez a megh�v�s, nem is az eb�d, illetve az ennival� miatt, mert akkor m�g j� volt az ell�t�sunk, nem n�lk�l�zt�nk, hanem a csal�d emberiess�ge. Ez ann�l is ink�bb �rt�kes volt sz�munkra, mivel tudtuk, hogy Csepelen sok kommunista van a gy�ri munk�sok k�z�tt �s azok ellenszenve, s�t akt�v ellens�ges magatart�sa nem volt k�ts�ges. H�rom nagyon sz�p kisl�nnyal b�szk�lkedhetett a vend�gl�t� h�zasp�r. Egyik szebb volt, mint a m�sik: tizen�t, tizenhat �s tizennyolc �vesek. Mindh�rom heged�lni tanult, j�l j�tszottak, b�r �n a k�pess�geiket f�lm�rni nem tudtam, de az eb�d ut�ni h�zikoncertet nagyon �lveztem. Mindegyikbe szerelmes tudtam volna lenni. K�t-h�rom �ra hosszat t�lt�tt�nk a csal�dn�l, megmutatt�k a kertj�kben �p�tett saj�t bunkerjukat, amely val�ban v�dett gr�n�t �s kisebb bomb�k ellen, s�t lakni is lehetett benne, �gyak voltak, t�zhely �s tartal�k �lelem. B�cs�z�skor a h�zigazda enged�lyt k�rt a f�hadnagyomt�l, hogy a leg�nys�g r�sz�re f�zhet-e m�kos t�szt�t egy vacsor�ra vagy eb�dre. � b�lintott �s l�ttam, hogy k�nny csillog a szem�ben. Estefel� be�ll�tottak az �ll�sunkra k�t nagy v�jdling m�kos t�szt�val. A f�rj �s a feles�g hozta. A leg�nys�gnek ez a h�zi f�z�s� t�szta sokkal t�bbet �rt egy adag �teln�l, ez kar�csonyi aj�nd�kot jelentett sz�mukra �s egy kis csal�di melegs�get. Isten �ldja meg �rte �ket.

Az asszony, miut�n kiosztott�k a vacsor�t, ism�t megh�vott h�rmunkat m�snap est�re, aminek nagyon �r�lt�nk, de ilyen helyzetben ki tudott volna �g�retet tenni. �jabb t�mad�s, �ll�sv�ltoztat�s, vagy �ppens�ggel egy telital�lat, minden lehets�ges volt, �gy csak f�lt�telesen fogadtuk el a megh�v�st. Ezt �gy tett�k az�rt is, mert vacsoraoszt�s k�zben, m�g sz�rk�letkor, egy ruszki f�lder�t�g�p k�r�z�tt f�l�tt�nk, de olyan alacsonyan, hogy a pil�t�t is j�l lehetett l�tni. �n f�l is kaptam a g�ppisztolyomat, hogy adok r� egy sorozatot, de a parancsnokom val�s�ggal ki�t�tte a kezemb�l �s r�mrivallt:

- Te �r�lt! Azt akarod, hogy �t perc m�lva a k�rny�k �sszes orosz �gy�ja benn�nket l�j�n?

Igaza volt, hi�ba, nagy h�bor�s tapasztalatok tett�k �vatoss�. M�snap reggel �gyszint�n ott k�r�z�tt, lehet, hogy ugyanaz a g�p. D�lut�nra oszt�ly-parancskiad�sra rendeltek benn�nket, emiatt k�rd�sess� v�lt az esti megh�v�sunk. Az utunk a csal�d h�za el�tt vezetett el, �s �n beugrottam, mondv�n a megh�v�inknak, hogy ne v�rjanak vacsor�ra, mert bizonytalan az �rkez�s�nk, de mindenk�ppen ben�z�nk visszafel� j�vet. Menetk�zben furcsa zajra lettem figyelmes, olyan volt, mint a madarak sz�rnysusog�sa. Meg�lltunk, s ejt�erny�s�ket - v�ltem �n - l�ttunk ereszkedni a magasb�l. Megint a g�ppisztolyomhoz kaptam, de a f�hadnagyom ism�t leintett. Csakugyan nem emberek voltak, hanem mun�ci�s tart�lyok hullottak az orosz vonalak ter�let�re. Az eligaz�t�son �n nem vettem r�szt, de ahogy visszafel� ment�nk �szrevettem a parancsnokon, hogy meglehet�sen let�rt hangulatban van. Szavaib�l kivettem, hogy a rossz hadi helyzet miatt val�sz�n�en nem sok�ig maradunk Csepelen. M�g id�ben voltunk, �s bet�rt�nk a baptista csal�dhoz, de �tk�zben tan�i lehett�nk egy �jszakai l�git�mad�snak, amely a f�v�ros f�l�tt zajlott, s olyan l�tv�ny volt messzir�l, mintha filmet n�zt�nk volna, de a robban�sok, a lel�tt g�pek a v�res val�s�gra �bresztettek benn�nket. A vacsora felejthetetlen sz�momra. B�s�gesen ehett�nk, ami akkoriban kaphat� volt. A l�nyok elragad�an heged�ltek, kedveskedtek, csacsogtak, j�tszottak, de m�gis, szinte utols� vacsorai hangulat uralkodott k�r�l�tt�nk. A csal�d tele volt agg�d�ssal: mi lesz vel�k, ha a magyar katonas�g elvonul? Aggodalmuk �rthet� volt, f�leg a h�rom l�ny miatt. Nem tudom, mi t�rt�nt vel�k, hiszen a nev�ket is elfelejtettem, de �ket, azt a n�h�ny meghitt �r�t, a meleg szeretetet �raszt� csal�dot, soha.

M�snap reggel a f�hadnagyom mag�hoz rendelte az els� tisztet, l�tsz�m-jelent�st k�rt �s k�z�lte vele, hogy menetk�sz �llapotban kell tartani az �teget, mert b�rmikor kaphatunk visszavonul�si parancsot. L�that�an rossz hangulatban volt, a leg�ny�t is letolta, amit nem szokott, mert hidegen hozta a k�v�j�t. Azt hiszem, belef�radt � is a rem�nytelen k�zdelembe. A l�tsz�munk teljes volt. Mai szemmel n�zve szinte hihetetlen, hogy mi tartotta egy�tt az embereket ebben a kil�t�stalan helyzetben, hiszen a sz�k�s egyenl� volt az egyszer� lel�p�ssel, lemarad�ssal �s a sz�monk�r�ssel szinte nem is kellett sz�molni. �sszem�lh�ztunk �gy d�lut�n n�gy �ra fel�re �s a h�zak k�z�tt toporogtunk a parancsot v�rva. Az egyik t�rzs�rmester odaj�tt hozz�m:

- �gy �tj�rt benn�nket a hideg, j� volna egy kis meleg�t�t inni, �n tudok itt mindj�rt, nem messze l�v� pinc�ben egy kocsm�t. Ha a f�hadnagy �r enged�lyezn�, megt�lten�nk a kulacsokat.

Az�rt fordult hozz�m ezzel a t�rzs�rmester, mert tudta, hogy a parancsnokunk alkohol �gyben kegyetlen�l k�vetkezetes: szolg�latban egy kortyot sem! �s m�g hozz�tette a t�rzs�rmester, hogy nem is most inn�k meg, hanem az �j leteleped�si helyen. A parancsnokom enged�lyezte ezt a kis kiruccan�st �s k�rte, hogy egy�ttal az � kulacs�t is t�lts�k meg. Lementem k�t t�rzs�rmesterrel a pincehelyis�gbe, ahol a kocsm�roson k�v�l hat-nyolc f�rfivend�g iddog�lt az egyik asztal k�r�l. Ahogy elhaladtunk mellett�k, az egyik f�lhangosan megjegyezte:

- Mikor mennek m�r ezek innen a p...ba!

A t�rzs�rmester f�lkapta a fej�t �s a m�regt�l v�r�s�dve oda�llt a s�rteget� el�, mondv�n, hogy vonja vissza a kijelent�s�t, erre a t�bbiek is nagy hangon kezdtek kiab�lni. Mindh�rman el�r�ntottuk a pisztolyunkat, de miel�tt m�g nagyobb baj lett volna, a kocsm�ros k�z�nk ugrott �s gyorsan siker�lt neki a nyilv�nval�an t�rzsvend�geit elhallgattatni. Ez volt az egyetlen ellens�ges megnyilv�nul�s Csepelen, amivel tal�lkoztam. Ezt az incidenst nem jelentettem a f�hadnagynak, volt neki el�g gondja, minek m�g egy f�l�sleges cirkusszal tet�zni. Hamarosan elindultunk �s baj n�lk�l a csepeli �tj�r� h�don �tvonultunk Pesterzs�betre, ahol a k�zelben l�v� nagyobb gy�r ter�let�n helyezkedt�nk el ideiglenesen az �teggel egy�tt. Az �jszak�t egy hatalmas ist�ll�ban t�lt�tt�k n�met t�z�rek t�rsas�g�ban, akiknek a k�zelben volt k�t l�veg�k f�l�ll�tva. T�l�k kaptunk vacsor�t, k�tszers�ltet �s forr� k�v�t, ami annak ellen�re, hogy pocs�k volt, j�l esett, mert j�l �tmeleg�tett benn�nket.

Reggel h�t �ra t�jban a f�hadnaggyal elindultam, hogy figyel�t jel�lj�nk ki, de olyan heves orosz t�z�rs�gi t�zet kaptunk, hogy visszarohantunk az ist�ll�ba �s ott dekkoltunk a fal t�v�ben. Az �p�let h�romszor is megr�zk�dott, azt hitt�k, az �g is r�nk szakad, de csak falt�rmel�k �s por hullott mindegyik�nkre. Szerencs�re a r�gi �p�t�s�, vastag fal� h�z kib�rta s �gy megmenek�lt�nk. Az oroszok nyilv�n a n�met �tegeket akart�k megsemmis�teni. Ahogy ennek a rettenetes t�zij�t�knak v�ge szakadt, kiment�nk, s ahogy az ajt�t kinyitottuk, mellette fek�dt egy n�met t�z�r v�rbe fagyva, elhal�an jajgatva. Beh�ztuk az �p�letbe, l�ttuk, hogy a derek�b�l v�rzik; vetk�ztett�k �s �n, amennyire n�zni b�rtam, �gy l�ttam, �rint�legesen csaphatta el a gr�n�t, egy h�scafat volt a f�l dereka, de t�ls�gosan m�r nem v�rzett, biztosan a v�rveszt�s miatt. Bek�t�zgett�k, de hamarosan j�ttek a n�met szanik �s elvitt�k. A parancsnokomnak az volt a v�lem�nye, hogy a t�zet m�r Csepel fel�l kaptuk, onnan, ahol az el�z� napokban a mi �tegeink voltak. Felder�t� rep�l�ik nyilv�n jelentett�k a visszavonul�si utunkat �s az �j �ll�saink hely�t, ez�rt a v�gleges �ll�ski�p�t�st akart�k megakad�lyozni a kora reggeli meglepet�sszer� perg�t�z�kkel. Emiatt �gy hat�rozott, hogy alkalmasabb t�zel��ll�st keres�nk. J� orr�val ezt meg�rezte �s m�g az �jszaka �szakabbra vontattuk �tegeinket. Az fantasztikus teljes�tm�ny volt a h�rad�sainkt�l, hogy reggelre m�r az �sszek�ttet�st is ki�p�tett�k a parancsnoks�ggal, pedig az oroszok m�g �jszaka is sz�rv�nyosan l�v�ld�zt�k a mi ter�leteinket. Egy�bk�nt nem sok fogalmam volt a helyzet�nkr�l, a t�bbi �ll�sunkr�l, csak azzal voltam tiszt�ban, hogy mi a Pesterzs�bet fel�l t�mad� szovjetekkel �llunk szemben, de �gy hallottam, hogy m�r Kispesten is utcai harcok vannak. Egy napig t�mogattuk t�z�rs�gi t�zzel a k�zd� alakulatainkat, de hamarosan kezdtek bel�ni benn�nket; tekintve az el�g szabad, s�k ter�let� elhelyezked�s�nket, f�l� volt, hogy hamarosan kiemelnek onnan mindenest�l. Emiatt m�snap, janu�r 3-�n, ism�t visszavonul�si parancsot kaptunk: t�zel��ll�s a Haller t�ren. Ez Csepel sziget f�lad�s�t jelentette.

Zavartalanul f�l tudtuk �ll�tani a l�vegeinket �s besz�ll�soltunk a k�rny�k h�zaiban. M�snap elesett Pesterzs�bet, s hamarosan Kispest is erre a sorsra jutott. �n a parancsnokommal maradtam, �s egy els� emeleti lak�sban helyezkedt�nk el, amelynek a tulajdonosa egy hentes �zvegye volt, akinek a f�rje m�g az erd�lyi harcokban halt h�si hal�lt.

Azt hiszem, itt egy pillanatra l�legzetet kell vennem, �gy ahogy azt tettem az els� r�vid �jszak�n, abban az el�g k�nyelmes polg�ri lak�sban. Nem sz�mvet�sr�l volna sz�, csak pr�b�ltam gondolkodni, amire id�nk nem volt, hiszen t�bbsz�r k�r�ltapogattam magam a folyamatos �gy�t�zben, �p vagyok-e m�g, vagy egy�ltal�n �lek-e m�g? A helyzet�nk katasztrof�lis volt, mint ahogy tudjuk, rem�nytelen. Ma sem tudom megmagyar�zni, hogy milyen l�lektani er�k mozogtak benn�nk. P�ld�ul mondja meg valaki, hogy a csepeli harcok alatt mi�rt nem l�pett le senki az �teg�nkt�l, nem is a tisztekr�l besz�lek, hanem a leg�nys�gr�l, akik nagyr�szt a t�rsadalom szeg�ny r�teg�b�l sz�rmaztak: k�zt�k munk�sok, szeg�nyparasztok. F�ltek a megtorl�st�l? Biztosan... De mi�rt harcoltak? Mi�rt nem hagyt�k abba a rem�nytelen k�zdelmet? A szovjet k�zponti parancsnoks�got is meglepte az az elkeseredett, kem�ny v�dekez�s, amely a csepeli harcokat is jellemezte. Hetekkel tov�bb tartott, mint sz�m�tott�k, pedig �t-t�zszeres t�ler� volt, nemcsak emberben, hanem fegyverzetben is. Nem besz�lve a hazai l�gier� szinte teljes hi�ny�r�l �s a l�gv�delem el�gtelens�g�r�l. Az oroszokn�l a l�szer nem sz�m�tott, annyit l�ttek, amennyit b�rtak, n�lunk dek�ra m�rt�k, mint boltban a savany�cukrot. Az emberrel m�g kevesebbet t�r�dtek. �n igaz�n kisinas voltam a hadvisel�sben, de szabadon kasz�l� vill�mg�ppusk�kkal szembe sohasem rohamoztattam volna rajvonalban hurr�z� gyalogosokat, hogy majd az els� sorok holttestei k�pezzenek fedez�ket az ut�nuk j�v�knek. �gy t�rt�nt az a mi harcainkban is. Az embervesztes�g�k sokszorosa volt a mienk�nek, esetenk�nt - nem t�lzok - sz�zszorosa. A l�gierej�k szinte �gy �rv�nyes�lt, ahogy akart, nem volt mivel ellen�llnunk. A t�z�rs�g�k viszont elismer�srem�lt�n kiv�l� volt, deh�t ott is a nagy sz�mok t�rv�nye gy�z�tt...

Itt megszak�tom gondolataimat, mint ott tettem, n�melyikre ma sem tudom az igazi v�laszt. Akkor �s ott, a Haller t�ri lak�sban a kimer�lts�gt�l m�ly �lomba zuhantam.

A szovjetek Pesterzs�bet fel�l nyomultak el�re. Mi t�zelt�nk a kijel�lt t�volabbi c�lpontokra. K�zben bomb�ztak, t�z�rs�gi l�ved�kek robbantak mindenfel�. �gy n�zett ki, hogy �ssze-vissza, c�l n�lk�l l�v�ld�znek szinte sz�net n�lk�l. Nagyon is c�lrat�r� volt ez a l�szerpocs�kol�s: a lakoss�g retteg�sben tart�sa. Ez siker�lt is. Mindenki a pinc�kben tart�zkodott �s v�rta, hogy v�get �rjen a h�bor�, de ugyanakkor att�l is f�ltek, hogy az oroszok bevonulnak: igazi 22-es csapd�ja, mint a mi h�bor�s r�szv�tel�nk. Mindenesetre evvel a l�lektaninak is sz�nt hadvisel�ssel nem siker�lt a lakoss�g rokonszenv�t megnyerni. Term�szetesen ez nem vonatkozott a rejt�zk�d�, bujk�l� �ld�z�ttekre, akiknek a szovjet f�lszabad�t�s val�ban az volt, az �let�ket jelentette.

M�r csak hom�lyosan eml�kszem arra, hogy meddig tart�zkodtunk a Haller t�ren, t�z napig, vagy k�t h�tig? �sszemos�dnak az �r�k, napok. �lland�an �bernek kellett lenn�nk. A legk�l�nb�z�bb napszakban k�rt�k, k�rhett�k t�l�nk a t�z�rs�gi t�mogat�st, de lassan elj�tszottuk a szerep�nket - l�v�n mozg�h�bor� - olyan k�zelre �rtek az utcai harcok. Szerencs�nkre mi kiest�nk a sz�r�sb�l, se a rep�l�k, se a t�z�rs�g c�lpontjai nem lett�nk. Sz�m�tottunk arra, hogy folytatnunk kell a visszavonul�st.

Egy-k�t nappal az el�tt t�rt�nt, hogy �szrevettem, n�h�ny t�z�r�nk f�lig illumin�lt �llapotban b�kl�szott a l�vegek k�z�tt, kider�lt, hogy a k�zelben egy elhagyott lik�rgy�r van, onnan szerezt�k az italt. A parancsnokom is tudom�st szerzett r�la, hogy n�h�ny t�z�r r�szt vett az italoz�sokban. Kihallgat�sra vez�nyelte a b�n�s�ket az udvarra �s nagyon kem�nyen figyelmeztette �ket (hisz mi m�st tehetett volna r�gi j� bajt�rsaival ebben a helyzetben), hogy a legk�zelebbi alkalommal ez�rt f�bel�v�s j�r. Ut�na szem�lyesen l�tte sz�t pisztoly�val az �tegn�l tal�lt f�lsorakoztatott italos �vegeket.

Janu�r 16-a volt. M�r napok �ta eszemben j�rt, hogy megl�togassam �desany�mat, aki nem messze lakott a Haller t�rt�l. Kiss� f�lve enged�lyt k�rtem a parancsnokt�l, aki �gy n�zett r�m, mint ahogy bolondra szoktak.

- Te nem vagy �szn�l - mondta -, eddig is csod�lkoztam, hogy m�g �letben vagy, de k�szakarva kiny�ratni magad ebben az embertelen l�v�ld�z�sben? Azt sem tudjuk, milyen t�vols�gra vannak t�l�nk az oroszok.

V�g�l is elengedett. Lelkemre k�t�tte, hogy figyeljem meg a becsap�d�sok ir�ny�t �s az utca azzal szembeni oldal�n haladjak, szorosan a fal mellett.

S�t�tedett, amikor elindultam, magammal vittem a g�ppisztolyomat �s a tan�csot megfogadva mentem a teljesen n�ptelen utc�kon, mik�zben a gr�n�tt�z f�ler�s�d�tt. J� n�h�nyszor lev�gtam magam a jeges aszfaltra, s akkor n�ha �gy �reztem, hogy t�nyleg eszement vagyok, de valahogy nem f�ltem. �desany�mat akartam l�tni. Egyszerre, nagy meglepet�semre, szembe tal�lkoztam egy hivatalosnak l�tsz�, fekete aut�val. Meg�llt mellettem, benne a vezet� egyed�l �lt. Megk�rdezte t�lem, hov� megyek. A hangja bar�ts�gos �s nyugodt volt. Mondom, a Szigetv�ri utc�ba. Intett, hogy sz�lljak be, elvisz oda. Nem �r�ltem meg teljesen, gondoltam, m�g nagyobb c�lpont legyek! �gy gyalogosan jobban meg�szom, ha tal�lat �rn� a kocsit, akkor avval egy�tt rep�l�nk a leveg�be. Megk�sz�ntem a fuvart �s lebesz�ltem r�la. K�zben megtudtam, hogy valami miniszteri rang� fejes hozz�tartoz�j��rt j�tt, �tsz�ll�tani �ket Bud�ra. Mosolyogva elk�sz�nt�nk egym�st�l. Hamarosan meg�rkeztem az emeletes h�zhoz, 24-es sz�m, de ahogy megl�ttam el�tte azt a m�ly bombat�lcs�rt, nagyon megijedtem �s er�s szorong�ssal telve rohantam f�l �desany�m�k lak�s�ba. Ott nem volt senki. Le a pinc�be! Az �r�m�t nem tudom le�rni. Szerencs�re �ps�gben tal�ltam �desany�m�kat. A pinc�ben szinte mindenkit ismertem, s szeretettel fogadtak. Hat magyar katona is volt ott, nem sz�kev�nyek, hanem a k�zelben harcol� valamelyik alakulatb�l h�z�dtak be pihenni. Nem is elkeseredetts�g, hanem valamilyen f�radt kimer�lts�g okozta lelki k�z�ny uralkodott rajtuk, tudt�k, hogy ennek a hi�baval� harcnak hamarosan v�ge, csak napok, vagy �r�k k�rd�se, hiszen a f�v�ros m�r kar�csony �ta be volt ker�tve.

K�rdeztem �desany�m�kat, hogy nem okozott-e bajt a h�z el�tt robbant bomba. Elmes�lt�k, hogy n�h�ny nappal megel�z�en ar�nylag cs�ndesebb d�lel�tt f�lmentek a lak�sba valami meleg �telt f�zni. Le�ltek eb�delni, �desany�mnak valami esz�be jutott, f�lugrott �s kiszaladt a konyh�ba, abban a pillanatban t�rt�nt a becsap�d�s az ablakunk el�tt. A szemben l�v� falat t�nkre t�pt�k a repeszek, a nagy r�sz�k az asztal v�g�n v�g�dott be, a sz�ket, amelyen �desany�m �lt, szinte leborotv�lt�k. Ez csak a Gondvisel�s ok�n lehetett. Az is isteni csoda volt, hogy a t�bbieknek sem t�rt�nt semmi baja.

Amilyen �r�m volt egy�tt lenni, olyan neh�z volt a b�cs�. Elk�sz�n�skor mindenkinek k�nnyes volt a szeme. S�rtunk... S�rhattunk is, sirathattuk magunkat, az orsz�got is. B�cs�z�skor megs�gtam �desany�mnak, hogy �jjel �tmegy�nk Bud�ra.

A parancsnok nagyon meg�r�lt, amikor jelentkeztem n�la, l�ttam is a szem�ben a k�telked� csod�lkoz�st, amikor meg�rkeztem. A hadapr�d �rmester�nk, aki a legnagyobb �gy�t�zben sem vesz�tette el velesz�letett humor�t, meg is jegyezte:

- Csod�lkozom, hogy elengedtek any�d szokny�ja mell�l - deh�t ebb�l nem lett harag.

Kicsomagoltam nekik azt a kis moty�t, amelyet �desany�m nyomott - tiltakoz�som ellen�re - a kezembe �s �r�mmel l�ttam, milyen j��z�en fogyasztj�k a hazait: f�st�lt szalonn�t, csabai kolb�szt. Bizony, akkor m�r az ell�t�sunk egyre gy�ng�lt, amit k�l�n�sen a lovaink viseltek nehezen, m�r a szalm�t kezdt�k maguk al�l enni, ha tal�ltak valamennyit.

A fronthelyzet bel�thatatlan volt, illetve az utcai harcok miatt nem is lehetett arcvonalr�l besz�lni, hiszen olyan is el�fordult, hogy az emeleten magyarok, n�metek voltak, a f�ldszinten oroszok; h�zt�mb�k cser�ltek gazd�t �gy, hogy senki sem tudta a v�g�n, hogy ki az �r. V�res harcok, k�zitus�k zajlottak kegyetlen�l, de az ellens�g, ha nehezen is, biztosan haladt el�re. A lakoss�g iszonyatosan szenvedett. A sebes�lteket sokszor nem tudt�k hov� sz�ll�tani, k�l�n�sen a civilekkel nem t�r�d�tt senki. �gy �rtes�lt�nk akkor, hogy az oroszok bet�rtek az �ll�i �tra, teh�t nek�nk se volt m�r sok v�rakozni val�nk, egy�bk�nt fogalmunk sem volt arr�l, hogy az oszt�lyunk t�bbi alakulata merre van. F�lt�telezt�k, hogy m�r Bud�n.

A f�hadnagy kiadta a parancsot �s lassan elindultunk �tegeinkkel az Erzs�bet h�d fel�. �vatosan ment�nk el�re, lehet�leg mell�kutc�kon, de ott is �lland� �gy�t�z k�s�rt benn�nket, �s id�nk�nt megjelentek a szovjet varr�g�pek, amelyekb�l c�lz�s n�lk�l zs�ksz�mra sz�rt�k kism�ret� bomb�ikat. A legy�ng�lt lovak miatt is lassan haladtunk. �tk�zben tal�lkoztunk kisebb-nagyobb magyar �s n�met alakulattal, akik kapuk alatt megh�z�dva v�rtak bevet�sre. �gy �jszaka egy �ra k�r�l �rt�nk az Erzs�bet h�dhoz. Ott egy nagyobb n�met egys�g v�dte a h�df�t, a parancsnoka nagyon nagy �vatoss�gra intett az �tkel�sn�l, mert a h�d tele volt kisebb-nagyobb bomba �t�tte lyukkal.

Ahogy az els� l�veg�nk r�ment a h�dra, a t�z�rs�gi t�z f�ler�s�d�tt, biztosak voltunk benne, hogy partiz�n r�di�s �rtes�t�st kaptak az oroszok, hiszen t�bb kil�m�terr�l l�ttek, nagyon rossz l�t�si viszonyok k�z�tt. Mindenki n�m�n tette a dolg�t. Tennival� b�ven volt, a lyukakat, k�ty�kat ker�lgetni kellett, vagy, ha a ker�k les�llyedt vagy beszorult, azt ki kellett emelni, k�zben az�rt az ember fedez�ket is keresett. A lovakkal is meggy�lt a bajunk, a robban�sokt�l f�ltek, megvadultak, alig tudtuk �ket h�mban tartani, nyer�t�seikkel az �lland� d�b�rg�s zaj�t m�g rettenetesebb� tett�k. A h�d vasszerkezete sok l�ved�ket f�lfogott, de a becsap�d�skor keletkezett f�mes, csattan� hangok csak fokozt�k ennek a pokoli koncertnek az egyre elviselhetetlenebb� v�l� hat�s�t. P�nikszer�en hatott, amikor az els� l�veg k�t vontat� lov�t sz�tcsapta egy gr�n�t a h�d budai h�df�j�n�l. Szerencs�tlenek nem pusztultak el mindj�rt, �gy kellett agyonl�ni �ket, de verg�d�s�kkel mindent �sszezil�ltak, mi a h�rom l�veggel addig �lltunk a h�don, m�g nagy nehezen szabadd� tett�k az utat. Rettenetes l�tv�ny volt, ahogy a sz�nni nem akar� robban�sok k�zepette, a nyakig v�res t�z�rek nagy k�nnal vonszolt�k el az �sszeroncsolt l�tetemeket. P�nik az�rt nem t�rt ki, mert az �let�k�rt dolgoztak, hogy min�l el�bb kiszabaduljunk ebb�l a helyzetb�l. Azt hiszem mindenki �gy volt, mint �n, hogy a k�ts�gbeesett er�fesz�t�s k�zben nem jutott id� �szlelni, hogy mi is t�rt�nik k�r�l�tt�nk. A lovakat �rt gr�n�t repeszei h�rom ember�nket is megsebes�tett�k, szerencs�re a k�zeli budai sziklak�rh�zban siker�lt elhelyezni �ket. Sebes�l�s�k nem l�tszott �letvesz�lyesnek.

Lassan �jra elindultunk, araszolva haladtunk el�re, az �gy�t�z v�ltozatlanul z�dult r�nk. �n az utols� l�veggel mentem gyalogosan, el�ttem a parancsnokom. Egyszer csak a bal karomon f�jdalmatlan, tompa �t�st �reztem, nem is figyeltem r�, mert �ppen meg kellett tolni a mozdonyt, de hamarosan cs�p�gni kezdett a v�r a k�penyem ujj�b�l �s kis repesz �t�tte ny�l�son is megjelent egy lassan n�vekv� v�rfolt. Sz�ltam a f�hadnagyomnak, hogy megsebes�ltem, � azonnal h�vta az eg�szs�g�gyi tizedest, aki szab�ly szerint ell�tta a sebem. (A tizedes volt az els� bajt�rsam az �tegb�l, akivel �vtizedek m�lva el�sz�r tal�lkoztam.) Nem �reztem rosszul magam, �gyhogy a k�t�z�s ut�n tov�bb tudtam menni. A sebem, amelynek k�t centim�teres heg�t m�g most is viselem, nem volt m�ly, a k�t�z�s ut�n a v�rz�s is el�llt, �gyhogy tiltakoztam az ellen, hogy esetleg k�rh�zba sz�ll�tsanak. Szerencs�re a repesz sem maradt a sebben, a ruh�m lebont�sakor leesett a f�ldre. Nem vettem f�l.

V�g�l is a le�rt vesztes�gek �r�n ugyan, de �t�rt�nk a h�don. F�lment�nk a Hegyalja �ton �s a Tab�n legfels� r�sz�n t�zel��ll�sba helyezt�k a l�vegeinket, k�zvetlen m�g�tt�nk volt a Czak� utca. Mindezt sz� n�lk�l, fegyelmezetten hajtott�k v�gre az embereink, mintha mi sem t�rt�nt volna a h�don, nyilv�n annak a tudat�ban, hogy mindannyian ott pusztulhattunk volna. A leg�nys�g a Czak� utcai lakatlan vill�kban h�z�dott meg, szerencs�tlen kimer�lt lovainkat pedig a kertekben helyezt�k el. Ell�t�sunk m�g volt valami kev�s, egy kenyeret nyolc fel� osztottunk �s hozz� n�h�ny falat h�skonzerv jutott. A figyel��ll�sunkat valamivel lejjebb, a tab�ni iskol�ban helyezt�k el. Mi, tisztek, a pinc�ben pr�b�ltuk magunkat rendbe hozni. Ott n�h�ny szeg�ny csal�d tart�zkodott, veget�ltak, mint a t�bbi pincelak�k. Nem is tudom, hogy mik�nt nevezzem, szeretetnek-e, vagy egy�tt�rz�snek, net�n r�szv�tnek, azt az �rzelmi megnyilv�nul�st, ahogy fogadtak benn�nket, de semmik�ppen sem ellens�gesen. Egyform�n szenved�i voltunk a h�bor�nak. Nekem mindj�rt vizet meleg�tettek, gonddal leh�zt�k r�lam a v�res ruh�zatot, seg�tettek megmosakodni. A tizedes kimosta a sebem - �gy l�tszott, nem volt m�ly, csak l�gyr�szs�r�l�s, se inat, se ideget, csontot nem �rt -, v�g�l k�t�ssel ell�tta. A f�hadnagyomt�l kaptam egy tartal�k zubbonyt, nekem is volt m�g egy ingem, �gyhogy �t tudtam �lt�zni. Reggelre megj�tt a parancs az oszt�lyparancsnoks�gt�l, mely nem messze volt t�l�nk a Krisztina k�r�ton, hogy jelentkezz�nk. Iszonyatos �gy�t�zben ment�nk oda. Hirtelen tompa, leveg�t, eget reszkettet� d�rren�s hallatszott a Duna fel�l. Az Erzs�bet h�d, az utols� m�g �ll� h�d, �ri�si t�z �s f�stfelh�ben leveg�be emelkedett �s lassan elmer�lt a foly� viz�ben, csak a k�t tart� pill�re meredt az �g fel�, eml�keztet��l, hogy itt volt Budapest legszebb, legkecsesebb h�dja. Vil�gossal az �gy�t�z is f�ler�s�d�tt. Ahogy k�zeledt�nk a parancsnoks�ghoz, hirtelen k�l�n�s, er�s susog� hangot hallottam, olyan volt, mint mikor ny�ri vihar kezd�dik. A f�hadnagy a fel� es�, sebes�lt karom megragadta �s ler�ntott mag�val a havas f�ldre. Nagy f�jdalmat okozott, de ism�t megmentette az �letemet. Tizen�t m�terre t�l�nk egy nagyobb ejt�erny�s zs�k csap�dott le, amely l�szer ut�np�tl�st tartalmazott, de valahogy rosszul csomagolhatt�k, mert f�lrobbant, f�l�rt egy ezerkil�s bomba erej�vel. Ahogy f�ldt�l, latyakt�l mocskosan f�lt�p�szkodtunk, egym�sra n�zt�nk, a f�hadnagy megcs�v�lta a fej�t �s csak annyit mondott:

- Fiam, jobban figyelj a hangokra!

M�r nem is �reztem, hogy f�j a karom.

Meg�rkezt�nk a parancsnoks�gunk �p�let�hez. �p�let?... Egy �sszebomb�zott rom volt, n�h�ny megmaradt helyis�ggel �s pinc�vel. �n szok�som szerint nem vettem r�szt az eligaz�t�son, amely nem is tartott sok�ig. L�ttam a f�hadnagy arc�n, amint kij�tt, hogy nem sok biztat�t mondhattak neki. A maga sz�kszav�s�g�val �gy t�j�koztatott:

- T�zel�k�sz�lts�gbe kell helyezni az �tegeinket, mert v�rhat�, hogy az oroszok a pesti oldalr�l megk�s�rlik az �tkel�st a budai oldalra. Ezt kell megakad�lyoznunk a megl�v� l�szerrel, mert ut�np�tl�s nincs, ne is sz�m�tsunk r�. �lelem sincs, azt mondt�k egy�k meg a lovakat, mert takarm�ny h�j�n azok �gyis �hen pusztulnak.

Ez volt egy harc�szati parancs, �nmag��rt besz�lt. Annyit mondtak m�g, hogy nagy erej� f�lszabad�t� ellent�mad�s k�sz�l, p�nc�losokkal, neh�zt�z�rs�ggel, rohamosztagokkal, l�gi t�mogat�ssal, hogy kiszabad�tsanak benn�nket a gy�r�b�l. Mint ut�lag tudjuk, ez val� igaz volt, de hol volt az a nagy er� a szovjetek�hez k�pest. Meg is hi�sult. �tk�zben a parancsnokom elmondta, hogy a figyel��ll�st �t fogja helyezni a Hegyaljai �t 2. sz�m� h�zba, mert az iskola nagyon kiemelkedik, f�lt�n�, lebomb�zhatj�k. Arr�l is besz�lt, hogy szovjet �tkel�si k�s�rletn�l, a parancs szerint, a Margit-sziget �szaki cs�csk�t fogjuk l�ni a v�ron kereszt�l, �n. t�rk�pl�v�szeti^[1] m�dszerrel, a l�szerrel sp�rolni kell.

Egy�bk�nt ez a besz�lget�s nem eg�szs�g�gyi s�ta k�zben zajlott, hiszen j� n�h�nyszor f�ldre kellett vetni magunkat az �lland� �gy�t�z �s a sz�nni nem akar� rep�l�t�mad�sok miatt. N�h�ny g�pet a Tab�non t�zel� �ll�sban l�v� k�t magyar g�p�gy� leg�nys�ge le is l�tt, �k adt�k a v�delmet az �teg�nknek, am�g a l�szer tartott. Az egyik g�p a v�r tetej�re zuhant, ott d�szelgett sok�ig. A k�rnyez� h�zak majdnem kiv�tel n�lk�l �gtek vagy f�st�l�gtek, szinte nem is volt �p k�zt�k. Az utc�kon l�pten-nyomon fagyott emberi �s �llati tetemekbe �tk�zt�nk. A halottak legt�bbje civil ruh�s volt. Pokoli, le�rhatatlan l�tv�ny... M�g az eml�ke is...

Janu�r 19-�n kezdt�k meg az oroszok az �tkel�si k�s�rleteiket a Margit-szigetre. A mieink �s a n�metek elkeseredett harcokban t�bbsz�r visszavert�k �ket, mi is beseg�tett�nk t�z�rs�gi t�zzel.

Janu�r 21-�n �tk�lt�zt�nk a Hegyaljai �t 2-be. Ez a h�z el�g er�s �p�t�s� f�ldszintes villa volt, fele lebomb�zva, de a pinc�j�ben, ahol egy kalauz h�zasp�r lakott, tal�ltunk sz�munkra helyet, ahol n�gyen, ar�nylag biztons�gosan megh�z�dhattunk. Telital�lat ellen term�szetesen ez sem v�dett volna meg benn�nket. Amint �rtam, a leg�nys�g�nk h�zakban helyezkedett el, egyre nyomorultabb k�r�lm�nyek k�z�tt, �sszezs�fol�dva, n�h�ny k�nnyebb sebes�lt is volt k�zt�k. Az �lelmez�s is egyre romlott, tulajdonk�ppen mindenki �hezett a nagy beoszt�ssal adagolt koszton. Arr�l is �rtam, hogy a lakoss�g r�sz�r�l ellenszenvvel nemigen tal�lkoztunk, itt azonban az egyik t�z�r�nket t�rden l�tt�k valamelyik h�zb�l, de a tettest nem tal�ltuk meg. Partiz�n akci� volt. Egy darabig kerest�k az orvl�v�szt a l�v�s f�lt�telezett ir�ny�ban l�v� h�zakban, az eredm�ny h�rom v�r�shagyma volt, ezekhez a kalauz feles�ge adott egy kiskan�l zs�rt �s azon megpir�tottuk a hagym�t... Ssshhh!. .. - hallatszott hirtelen a suhog� hang.

- Fek�dj! - ki�ltottam... �letben maradtunk, mert a gr�n�t az udvarban l�v� nagy fa t�rzs�ben f�lakadt �s ott robbant, k�l�nben zs�rost�l, hagym�st�l egy�tt rep�lt�nk volna a leveg�be. Az�rt a marad�k kis kenyer�nkkel j��z�en megett�k a pir�tott hagym�t. Most is a kedvenc �teleim k�z� tartozik. A fa ma is �l, kicsit f�loldalas ugyan, de amikor '92-ben hazal�togat�somkor megl�ttam, megsimogattam.

K�zben a Margit-szigeti harcok f�ler�s�dtek, az oroszok egyre t�bb egys�get vetettek be a k�zdelembe. Nagyon sok halottal fizettek. A mi vesztes�geink is nagyok voltak, �s lassan m�r nem lehetett �sszef�gg�, saj�t frontr�l besz�lni. Csapataink nagyon elkeseredetten v�dekeztek, de v�g�l is az �tkel�s megt�rt�nt �s a Margit-sziget is teljesen az ellens�g kez�re jutott. Azt itt is le kell �rnom, hogy a harcol� alakulatok sor�ban egyetlen nyilas katona sem volt, csak a m. kir. honv�ds�g �s a csend�rs�g k�zd�tt, ameddig b�rt. Egy�bk�nt sem volt j� viszony a sorkatonas�g �s a p�rt egyenruh�sai k�z�tt.

A k�r egyre ink�bb sz�k�lt k�r�l�tt�nk �s vil�gos volt el�tt�nk, hogy vesztett�nk, ennek ellen�re a megad�s gondolata nem uralkodott el rajtunk. Az oroszok bossz�j�t�l tartottunk, hiszen �ri�si vesztes�get szenvedtek el Budapest ostrom�n�l. �k k�nny� pr�d�ra sz�m�tottak, de a magyar katona most m�r, meg azel�tt sem, a fasizmus�rt harcolt, hanem a haz�j��rt, emiatt h�napokkal k�sett Nyugat-Magyarorsz�g tervezett lerohan�sa.

Janu�r 25-�n az oszt�lyparancsnoks�gra h�vattak benn�nket. Ott k�z�lt�k vel�nk, hogy a m�sodik �teg, amely a V�rmez�n �llom�sozott, majdnem teljesen megsemmis�lt, mert a bunkerben tart�zkod� tisztikar�t telital�lat �rte �s a leg�nys�gnek is s�lyos vesztes�gei, halottai, sebes�ltjei vannak. K�z�lt�k vel�nk azt is, hogy a f�lszabad�t� alakulatokat meg�ll�tott�k, azaz: nem siker�lt a f�lszabad�t�sunk, els�sorban a p�nc�los hadoszt�ly �zemanyaghi�nya miatt. Megtudtuk azut�n m�g, hogy a l�szer�nk majdnem teljesen kifogyott, a kev�s megl�v�vel harci akci�t folytatni �rtelmetlen, ut�np�tl�s kil�t�stalan �s ez vonatkozik az �lelmiszer ell�t�sra is. Parancsba adt�k, hogy v�gjuk le a lovakat, �s a h�st osszuk meg a lakoss�ggal. A k�s�bbiekben pedig �jabb rendelkez�s j�n a t�z�rek gyalogosk�nt, utcai harcokba val� bevet�s�re vonatkoz�an. V�g�l a parancsnok megk�sz�nte a tiszteknek, tiszthelyetteseknek a h�si helyt�ll�st, s k�rte, hogy ezt tolm�csoljuk a leg�nys�gnek is. Megeml�kezt�nk a h�si halottainkr�l, majd a kit�ntet�sekre sz�l� f�lterjeszt�sekre adott utas�t�st. Ez ut�bbi parancsot nyilv�nval�an � is ill�zi�nak tartotta. Ezut�n mindenkivel kem�nyen kezet fogott, megk�sz�nte a szolg�latot, nekem azt mondta:

- Te is vit�z�l helyt�llt�l, fiam, vigy�zz magadra, mert m�g el�tted az �let.

Sz�tlanul ballagtunk vissza az �llom�shely�nkre. El�tte m�g megl�togattuk a leg�nys�gi sz�ll�st, ahol rem�nytelen arcok k�rd�en n�ztek r�nk. Mindenki tudta, v�ge a k�zdelemnek, csak azt nem tudtuk, mi v�r r�nk. Akkor m�r sok beteg�nk is volt, nagyobb�ra az ukr�nk�nak nevezett hasmen�s k�nozta �ket, amely er�s legyeng�l�ssel j�rt, s�t biztosan t�bben meg is haltak. A Hegyaljai �tra vissza�rve, m�r meg�rkezett a hadapr�d �rmester�nk is, aki enged�llyel megl�togatta a Margit h�d budai h�df� k�rny�k�n lak� v�rand�s feles�g�t. Csoda, hogy egy�ltal�n vissza tudott j�nni, hiszen a harcok m�g onnan p�r sz�z m�terre jav�ban, keservesen folytak. �jultan led�lt�nk az �gyunkra.

S�t�t volt m�g, amikor f�lkelt�nk, szinte csod�lkoztunk, hogy m�g m�k�dik az ell�t�s, amikor k�t katona hozta a k�v�nkat �s egy kis darab kenyeret. Ahogy kivil�gosodott, megjelentek az orosz rep�l�k, sokkal t�bben mint m�skor, �s dob�lt�k a bomb�kat, amellett �r�lt m�dra l�v�ld�ztek. A n�met �tegeket tal�lat �rte, s nek�nk is leveg�be rep�lt k�t l�veg�nk. Az egyiknek a kezel� szem�lyzet�t is megsemmis�tette a bomba, csak a tiszt maradt meg, s�lyosan sebes�lten. Ez a t�ny nagyon let�rt benn�nket. V�ratlanul l�togat�t kaptunk, a Citadella k�rny�k�n �llom�soz� �tegparancsnok szem�ly�ben, hivat�sos f�hadnagy, a Don kanyar �ta a parancsnokom j� bar�tja �s bajt�rsa, akit �n is vid�m, kedves embernek �s kiv�l� katon�nak ismertem. Egy �veg p�link�val pr�b�lt benn�nket vigasztalni, a kalauz h�zasp�rt is megk�n�lta. Elmondta, hogy nekik is kil�ttek k�t l�veg�ket, t�bb embert vesz�tettek �s sok sebes�ltj�k van. Nem tudott j�t mondani, � is csak cinikus �nir�ni�val pr�b�lta mag�t vigasztalni. Amikor nemsok�ra elk�sz�nt t�l�nk, �gy b�cs�zott el, mintha t�bbet soha nem tal�lkozn�nk. Alighogy kiment a h�zb�l, f�ler�s�d�tt a t�z�rs�gi t�z, de m�r csak az oroszok l�ttek, a mi �gy�ink hallgattak, azt hiszem �r�kre. Ism�t j�tt a pokol t�ze, de most m�r az �gb�l is. �ri�si robban�sok egym�s ut�n, a l�gnyom�s a sarokba v�gott mindannyiunkat. P�r percre megs�ket�lt�nk. Ahogy a rep�l�k elt�voztak, kirohantunk. A k�zvetlen mellett�nk l�v� villa �s amellett a hossz� f�ldszintes �p�let csak volt. Egy id�s h�zasp�rr�l tudtunk, akik ott laktak �s n�met katon�k h�z�dtak meg m�g a vill�ban. L�ng, f�st a h�z hely�n, az �reg h�lgy holtteste egy par�zsl� ajt�keretben, a romok al�l elfojtott jajgat�s, h�rg�s hallatszott, a t�zhelyn�l l�v� n�met katon�k �gett szaga terjengett. A szomsz�d vill�b�l t�pett, �rj�ng�, sikoltoz� asszony rohant fel�nk, a l�ny�t kereste, aki a bombat�mad�s el�tt p�r perccel v�z�rt j�tt ki az udvarra, sz�troncsolt test�t a rom temette be. Az �p�let utcai fal�nak romjai fel�l elhal� seg�ts�g, seg�ts�g ki�lt�s hallatszott. D�bbenten n�zt�nk egym�sra. Rekedten j�tt ki a hang bel�lem:

- F�hadnagy �r, ez.... ez... a f�hadnagy �r... A parancsnokom els�padt �s odaugrott a hangot ad� rak�shoz �s vele �n is, s mint a megsz�llottak elkezdt�k a t�rmel�ket sz�thajig�lni, kapartunk mint a kotor�k kutya, ujjaink v�reztek, mikor el�bukkant a f�hadnagy hal�ls�padt arca. Eszm�let�n�l volt.

- Itt vagytok, bajt�rsak, bar�taim - suttogta. Tov�bb kapartunk, el�t�nt a t�rzse, a bal combja, amelyet egy repesz kett�v�gott, m�r csak alig v�rzett.

- T�nik�m - suttogta alig hallhat� hangon -, add ide a revolvered, mert �n a saj�tomat nem tudom el�venni... nagyon f�j... v�get vetek mindennek, el�g volt...

A parancsnokom kih�mozta a sebes�lt pisztoly�t, nehogy k�rt tegyen mag�ban �s a nadr�gsz�j�val pr�b�lta a combj�t a sz�rny� sebe f�l�tt leszor�tani. A f�hadnagy kiny�jtotta a karj�t, megszor�totta bar�tja kez�t. Szor�totta, n�zett r�, egyre merevebben �s egyszerre a szeme becsuk�dott... K�nnyezve borultunk a kih�l� test�re. �lt 29 �vet... Soha nem �rt�k az ismeretlen s�rj�ra, hogy meghalt a haz��rt.

Sok�ig n�m�n �lltunk ott, jelentett�k az oszt�lyparancsnoks�gnak, a bajt�rsai vitt�k el �s ki tudja hov� temett�k.

Id�k�zben �rtes�lt�nk arr�l, hogy a tab�ni iskol�t, ahol az el�z� megfigyel�hely�nk volt, l�ncos bomba telital�lat �rte, a pinc�j�ben mindenki meghalt. Ilyen m�ret� bomb�kkal az oroszok nem rendelkeztek, teh�t vil�gos volt el�tt�nk, hogy az angolok hajtott�k v�gre a t�mad�st. A sz�nyegbomb�z�snak pedig t�bb volt a polg�ri �ldozata, mint a harcol� alakulatok�! Nyilv�nval� volt a l�lektani hat�s el�r�se. Ez az�rt vissz�j�ra fordult, mert az ellens�g ir�nti gy�l�letet fokozta.

A kimer�lts�g nyugtalan �lmai ut�n f�sultan �bredt�nk. Ez m�r olyan �llapot volt, amikor az ember idegrendszere annyira t�lterhelt, hogy a reakci�k�pess�ge is alig m�k�dik. M�g reggel megkaptuk a k�v�nkat, s kis darab kenyer�nket, amelyet sz�tlanul elfogyasztottunk, ut�na a f�hadnagyunkkal lement�nk a d�li p�lyaudvari alag�tba, hogy f�lm�rj�k, sz�ks�g eset�n bek�lt�zhet�nk-e az ott l�v� vagonokba, lesz-e onnan �sszek�ttet�s az �teggel �s az oszt�lyparancsnoks�ggal. Visszat�rve a sz�ll�shely�nkre, m�r teljesen kivil�gosodott �s f�ler�s�d�tt az orosz l�gi tev�kenys�g, ann�l is ink�bb, mert a k�t magyar l�gelh�r�t� l�veg is megsemmis�lt az el�z� napi bomb�z�sn�l. M�lyrep�l�sben keringtek a vad�szok �s mindenre l�ttek, ami mozgott. K�nny�bomb�z�k is megjelentek, �s a m�g megl�v� k�t l�veg�nket akart�k eltal�lni, de c�lt t�vesztettek �s a konyh�nk, amely k�zvetlen a leg�nys�gi sz�ll�ssal volt �ssze�p�tve, telital�latot kapott. Az �lve maradottak k�z�l n�h�nyan hozz�nk rohantak, �gy �rtes�lt�nk a trag�di�r�l. A h�bor�hoz nem lehet hozz�szokni, de ha r�ad�sul az ember a saj�t t�rsait l�tja k�nl�dni, szenvedni, haldokolni, az m�g nagyobb hat�ssal van r�! Egy �r�val megel�z�en m�g besz�lgettem egyik kedves bajt�rsammal, s most f�lismerhetetlen h�scafat. Ezt nagyon neh�z elviselni. A konyh�ban f�lhalmozott liszteszs�kok tartalm�t is sz�tv�gta �s a leveg�ben sz�tsz�rta a bomba. A lassan lehull� �s mindent feh�rre fed�, f�sttel, porral keveredett liszt csak fokozta a l�tv�ny sz�rny�s�g�t. Pr�b�ltuk a romok al�l kiszabad�tani a bajt�rsainkat. �n, akit nagy nehezen kih�ztam, mire kiszabadult, m�r halott volt. Sokan meghaltak, sokan megsebes�ltek. Ez betet�zte az el�z� nap trag�di�it. A sz�tv�gott, �sszeroncsolt l�tetemek l�tv�nya az �letemet v�gigk�s�rte.

Nagy nehezen �sszeszedt�k magunkat, a sebes�lteket, akiket lehetett, az alag�tban vesztegl� vagonokba raktuk, a tov�bbi sorsukr�l nem tudunk. N�gy h�rad�s csatlakozott hozz�nk �s mi is az alag�tba k�lt�zt�nk. Az �lelmez�s megsz�nt, illetve f�tt l�h�st �s egy-k�t f�tt fagyott krumplit ett�nk, am�g hozz�jutottunk. Egy vagonban helyezkedt�nk el, priccseken. Az �jszaka m�g az angolok megl�togattak benn�nket. Ez m�r igazi terrorbomb�z�s volt, mert a k�rny�ken katonai c�lpont j�form�n semmi sem volt. N�metek is �llom�soztak ott. A vezet� tisztj�k nagyon bar�ts�gosan t�j�koztatott benn�nket �s megtudtuk, hogy �k, a nagy vesztes�geik ellen�re, m�g tartj�k a Sas-hegyet, de hamarosan er�s orosz offenz�v�val lehet sz�molni. Nyugodt modorban m�g azt is elmondta, hogy �jszaka az egys�g�vel csatlakozni fog a Sas-hegyen �s k�rny�k�n harcol�khoz, avval a f�ladattal, hogy kiszabad�tsanak �s elsz�ll�tsanak egy csom� sebes�ltj�ket. (Nem mertem megk�rdezni, hogy honnan, hov�?) Arr�l nem sz�lt, hogy milyen embervesztes�ggel sz�mol, mindenesetre megcsod�ltam a bajt�rsiass�gnak ilyen nagyszer� megnyilv�nul�s��rt, mert lehet, hogy t�bben meghalnak, mint amennyi sebes�ltet ki tudnak szabad�tani. A besz�lget�s ut�n megh�vott kett�nket a parancsnokommal egy�tt, nem mondta, hogy vacsor�ra, csak �gy. Nem is gondolkoztunk azon, hogy egy�ltal�n van-e mivel megk�n�lnia, mert nek�nk semmink se volt. Estefel� fogadott benn�nket a vagonj�ban, h�rom tiszt t�rsas�g�ban, akik k�z�l kett� az SS-nek volt tagja. El�vett egy �veg bort, azt egyenl�en hat fel� osztotta, ut�na j�tt a vacsora: k�t szelet keny�r k�z�tt egy kis darab f�tt l�h�s �s h�rom szem f�tt, fagyott krumpli. A besz�lget�s�nk t�m�ja mi lehetett volna: mi lesz a sorsunk? Arr�l �ll�t�lagos biztos �rtes�l�seik voltak, hogy az �tt�r�si k�s�rlet sikertelens�g�nek az oka az �zemanyaghi�ny volt. M�g mindig rem�nykedtek. Miben?... Arr�l k�s�bb m�g hallottunk, hogy ennek a n�met parancsnoknak a kiszabad�t�si k�s�rlete nem siker�lt. A szovjetek megsemmis�tett�k az egys�g�ket. Amikor visszat�rt�nk a vacsor�r�l, a n�metek is beh�z�dtak a hideg el�l a vagonokba, ahol volt hely. Ahogy eln�ztem ezeket a kem�ny arcokat, a magyarokat, n�meteket egyar�nt, nem tudom, csak a magam �rz�seivel magyar�zni, hogyan voltak k�pesek el�venni a harmonik�t, �nekelni, nyakukban t�lt�tt g�ppisztollyal, �v�kben k�zigr�n�tokkal, amelyekt�l alig tudtak �lni, avval a tudattal, hogy lehet, f�l �ra m�lva nem �lnek m�r. Bizonyosan a m�sik oldalon ugyan�gy t�rt�nt. Egy n�met �rmester j�tt hozz�m, be volt k�tve az �lla, kicsit nehezen besz�lt, beny�lt a zseb�be, egy f�l mar�k cukrot k�n�lt nekem, mondta, tartsam a sapk�mat, �s belesz�rta, csak �gy. Nekem volt cigarett�m, noha nem doh�nyoztam, adtam neki egy paklit. �r�mmel fogadta �s mindj�rt r�gy�jtott. �lvezettel sz�vta, meglep�dve l�ttam, hogy a f�st a k�t�s�n kereszt�l is bodorodik, nyilv�n lyukas volt az arca. Megl�tta a mocskos, bep�ly�zott karomat, el�vett egy tiszta p�ly�t �s �tk�t�tte a sebemet.

- Gut? - k�rdezte. Istenem, meddig ember az ember? Hamarosan el�j�tt m�g n�h�ny n�met katona �s egy kis l�d�b�l kockacukrot osztottak sz�t k�zt�nk. Mindenki kapott n�h�ny szemet, a sebes�ltjeink is bajt�rsiasan �s ut�na elvonultak. Az �jszakai bomb�z�s ism�t fokoz�dott. Az oroszok nyilv�n �rtes�ltek arr�l, hogy az alag�tban katon�k tart�zkodnak �s id�z�tett gr�n�tokkal sz�ntelen�l l�tt�k a bej�ratot. Ott t�rt�nt, hogy az egyik bajt�rsunk, nem k�z�l�nk val� volt, egy elt�vedt repeszt�l megs�r�lt, t�lem 3-4 m�terre �llt. �sszeesett, bevitt�k az egyik vagonba, a szanit�c kibontotta a zubbony�t �s a sz�ve f�l�tt csak egy alig l�tsz� kis seb volt, amelyb�l gyeng�n sziv�rgott a v�r. M�g mag�n�l volt, elhal�an mondta, hogy �rtes�ts�k a feles�g�t Sz�kesfeh�rv�ron; egyszerre hirtelen lecsukta a szem�t �s nem sz�lt t�bb�. A parancsnokom �ppen akkor �rt oda, levette a d�gc�dul�j�t, zsebre tette, s m�g meg�g�rte neki, hogy f�lt�tlen�l teljes�ti az utols� k�v�ns�g�t. A j�sz�nd�ka megvolt, de ami k�s�bb j�tt, amiatt nem hiszem, hogy m�dja lett volna r�. Gondolom, bajt�rsunk csal�dja sem tudta meg soha, hogy hol esett el �s milyen n�vtelen s�rba tett�k, ha tett�k egy�ltal�n.

M�snap d�lel�tt folyam�n k�t tiszt jelent meg n�lunk, akik val�sz�n�en a v�rb�l j�ttek, a parancsnokommal t�rgyaltak. K�zben megl�togattam a sebes�lteket. Sz�rny� l�tv�nyt ny�jtottak; valamennyi k�tszer volt m�g, �s valamilyen tablett�kat kaptak a n�metekt�l, de sem orvosi seg�ts�gre, sem m�t�ti lehet�s�gre nem sz�m�thattak, �gy biztosan t�bben meghaltak, akiken lehetett volna seg�teni. Az�rt im�dkoztam, ha meg kell halnom, akkor ink�bb hirtelen �s ne ilyen lass� k�nok k�z�tt.

A tisztjeink l�togat�sa nem tartott sok�ig, egyel�re nem t�j�koztattak benn�nket, de sejtett�k, hogy gyalogosk�nt kell harcolnunk tov�bb. Mindenesetre a f�hadnagyunk nagyon lehangolt �llapotban volt a megbesz�l�s ut�n. A vagonban tart�zkodtunk, amikor a szolg�latvezet� �rmester jelentette, hogy h�rom nyilas j�tt �s a parancsnokunkkal akarnak besz�lni. Bej�ttek, a vezet�j�k egy karszalagos f�hadnagy volt. Karlend�t�ssel tisztelegtek, mire a parancsnokom olyan d�h�s lett, amilyennek m�g soha nem l�ttam, r�ord�tott a f�hadnagyra, hogy menjen vissza �s csak akkor j�jj�n �jra, ha katona m�dra szalut�l�ssal k�sz�n. Az annyira meglep�d�tt, hogy sz� n�lk�l megfordult �s teljes�tette a parancsot. Kider�lt, hogy �ll�t�lag a k�zelben harcol� nyilas egys�g parancsnoka volt �s csak t�j�koz�dni j�tt hozz�nk. Hamarosan elment, s azt�n sose l�ttuk �ket, se a nyilas egys�get. Egy�bk�nt nagyon rossz volt a regul�ris �s a p�rtcsapatok k�zt a viszony. Hallottunk olyan esetr�l is, hogy porty�z� nyikhaj p�rtleg�nyek lel�ttek egy sz�zadost, mert nem volt hajland� mag�t igazoltatni. Ezut�n az incidens ut�n a f�hadnagyom azt k�rte, ne zavarjuk, mert meg akarja �rni a kit�ntet�sekre a f�lterjeszt�seket. Csod�ltam az idegeit, de nyugodtan megcsin�lta, majd f�lolvasta.

Nekem annyit mondott:

- Engem kit�ntettek, te pedig mindig velem volt�l, teh�t meg�rdemled, hogy f�lterjesszelek a nagyez�st vit�zs�gi �remre, b�szke vagyok r�d.

A d�tumok �sszefolynak az eml�kezetemben, de abban biztos vagyok, hogy ez janu�r 28-�n t�rt�nt. Elk�s�rtem a parancsnokom az oszt�lyparancsnoks�gra. Az utat nem s�t�lva, hanem val�s�ggal k�szva-m�szva tett�k meg, gr�n�tes�ben. Szinte egyetlen �p h�z nem volt a k�rny�ken. A f�hadisz�ll�s is romok alatt. Az oszt�lyparancsnok ismertette a helyzetet: a gy�r�b�l, amely egyre szorosabb, nem siker�lt kit�rni, a f�ladat, ami m�g a t�z�rekre v�r, teljes f�lszerel�ssel, fegyverrel, l�szerrel csatlakozni a kijel�lt harcol� alakulatokhoz. Tulajdonk�ppen b�cs�besz�det mondott. Megk�sz�nte a h�sies helyt�ll�st, megeml�kezett az elesettekr�l �s elk�sz�nt az oszt�lyt�l. Ut�na mindenkivel kezet fogott �s meg�g�rte, hogy a f�lterjeszt�seket a hivatalos jelent�seivel, ha siker�l, a f�parancsnoks�gra fogja elk�ldeni. Miel�tt elment�nk, a f�hadnagyommal m�g egyszer kezet fogott:

- K�sz�n�m, T�nik�m, mindig te volt�l az oszt�ly legbiztosabb t�masza.

Mindannyian �rezt�k, a b�cs� k�zszor�t�s�ban benne van az a szorong� �rz�s, hogy harcunk m�r csak n�h�ny napig tarthat �s nem biztos, meg�sszuk-e �lve vagy sem. Arr�l senki nem sz�lt, hogy ezt a h�bor�t elvesz�tett�k.

Ugyanolyan �gy�t�zben siker�lt �pen visszat�rni az alag�tba. K�s�bb tudtam meg, akkor m�r ki voltak jel�lve a rajok, azok parancsnokai bevet�sre k�szen, hogy r�szt vegy�nk az utcai harcokban.

Engem egy csend�r alakulathoz osztottak be, amely a k�zelben �llom�sozott. F�hadnagy volt a parancsnok. Utas�t�st kaptunk fegyvereink �tvizsg�l�s�ra, l�szereink ellen�rz�s�re. Nekem akkor m�r magyar g�ppisztolyom volt. Ahogy eln�zegettem, tisztogattam ezt a k�zhez �ll� fegyvert, eszembe jutott, ugyan abb�l, amelyb�l tal�n nekem jut a k�zelj�v�ben egy vagy t�bb goly�, azt is ilyen sz�pen rendbe teszik, vagy sem? Marhas�g, hessegettem el magamt�l a gondolatot, b�r az az �jszaka, amelyet csak v�gigk�nl�dtam nem sok nyugalmat hozott. �lland�an �desany�m k�pe t�nt el�m szaggatott, r�vid �lmaimban.

Reggel m�g egyszer fegyver ellen�rz�st tartottak. Mindenki kapott m�g n�gy V�csey k�zigr�n�tot. A Cs�rsz utc�ban jelentkezt�nk, ahol eligaz�tottak benn�nket. Abb�l kider�lt, hogy nincs hat�rozott frontvonal, mert az utcai harcok miatt sokszor nem lehet tudni, melyik h�zban van az ellens�g, vagy a mieink. Elmondt�k, hogy az �jszaka is volt egy bet�r�s, de azt siker�lt visszaverni. Nyolcad magammal a Cs�rsz utca (Nagy J�nos �s B�sz�rm�nyi utca k�rny�k�n) egyik sarokh�z�ban kellett jelentkezn�nk, egy hadnagy parancsnoks�ga alatt �ll� egys�gn�l. Ez volt az �ll�sunk. Kaptunk egy kis feket�t, egy darab sz�raz kenyeret, n�mi fagyott f�tt l�h�st. Megmondt�k, az �lelmiszer ell�t�s bizonytalan. Vagy van mit enni, vagy nincs. K�rdez�sk�d�semre azt is megtudtam, hogy a l�szer�nk is fogyt�n. Ki is adt�k, hogy csak harminc m�teren bel�li c�lpontra szabad t�zelni, de azt is csak parancsra. Ez term�szetesen k�zelharcra nem vonatkozott. Visszavonul�s az alagsorokon, v�szkij�ratokon kereszt�l. Arra m�r nem kaptunk utas�t�st, hogy mit tegy�nk ott, ahol se v�szkij�rat, se alagsor nincs, vagy �ppen azt haszn�lj�k �v�helynek a polg�ri lakosok. Nem is volt �rdemes �tgondolni a j�v�nket. Elhelyezkedt�nk ablakok, beny�l�k m�g�, hogy lehet�leg j� kil�t�sunk legyen az utc�ra.

Megismerkedt�nk a csend�r bajt�rsakkal. M�g esti besz�lget�sre is volt er�nk, az elfogyasztott keny�r n�lk�li h�s ut�n. Mindenki tiszt�ban volt a helyzet�nkkel: p�r nap, p�r �ra, hadifogs�g vagy hal�l. Azt is tudtuk, hogy utcai harcokban a foglyul ejt�s nem k�telez�.

Hajnalra aknat�z riasztott benn�nket. A h�zunk is kapott n�h�ny bel�v�st, de az nem okozott nagy k�rt benne. F�l �ra m�lva megjelentek az utc�n a feh�rk�penyes oroszok, tal�n rom�nok �s bolg�rok is voltak k�zt�k. A t�mad�st siker�lt visszaverni, sokan elestek a h�zunk el�tt is. Nyilv�n ez olyan tapogat� m�velet volt. Nek�nk nem volt m�g sebes�lt�nk sem. Az oroszokn�l az ember nem sz�m�tott, mint ahogy ezt sz�mtalanszor tapasztaltuk.

Most meg�llok egy pillanatra, visszaolvasom ezt a p�r egyszer� mondatot: A t�mad�st siker�lt visszaverni.... stb. �s �n mit csin�ltam. �ltem-e embert?... Ha igen, mit �reztem akkor? Nem tudom az okos v�laszt m�g magamnak sem megadni. L�ttek r�m �s �n is l�ttem, a parancsot teljes�tettem. Amikor visszavonultak, nem �reztem semmit, csak f�lszabadult �r�m�t, hogy �pen maradtam.

Egy �ra m�lva �jabb aknat�zzel �rasztottak el benn�nket, majd a t�mad�s megism�tl�d�tt, s f�leg a bal sz�rnyunkon harcol� magyar-n�met egys�geket t�madt�k. N�h�ny h�zt�mb�t az oroszoknak siker�lt elfoglalni, de v�ratlanul magyar gyalogosok j�ttek seg�ts�g�l �s kiszor�tott�k onnan az ellens�get. Ezek a harcok m�r szinte ember-ember ellen folytak, emeletr�l-emeletre, szob�r�l-szob�ra.

Ez a kis seg�ts�g, lehetett egy sz�zadnyi, lelkileg is t�mogatott benn�nket. �rezt�k, hogy nem vagyunk egyed�l, �s r�ad�sul jobban voltak ell�tva, mint mi, de ami n�luk volt: kis k�v�, keny�r, konzerv, azt egym�s k�z�tt sz�tosztottuk. Enn�l t�bbet �rt az emberi sz�, a k�z�s sors �t�rz�se.

Nem tudok �s nem is akarok haditud�s�t� lenni, hiszen csak szem�lyes �sszek�ttet�s volt, r�di� sehol. Mi csak a Cs�rsz utc�t l�ttuk, �s ha j�ttek a feh�rk�penyesek, aki mozgott azt l�tt�k, nem �rezt�nk semmit, csak az �ll�sunkat v�dt�k.

Az ell�t�sunk minden szempontb�l tov�bb romlott. A l�szer�nk is fogyott. Sokan �gy p�tolt�k, hogy a halott katon�kt�l szedt�k �ssze a fegyvereket, l�szert, de az nagyon vesz�lyes v�llalkoz�snak bizonyult, mert az oroszok is l�ttek minden mozg� alakra.

Febru�r elsej�n �jszaka k�t t�mad�st vert�nk vissza ennek a gyalogos sz�zadnak a seg�ts�g�vel, amely azt hiszem, nemcsak gyalogosokb�l verbuv�l�dott, hanem olyan mindenf�le �sszeszedett emberekb�l �llott, de ezek nem zagyva �gy�t�ltel�kk�nt viselkedtek, hanem kimondottan fenegyerekek voltak. K�pesek voltak k�tszer is ellent�mad�sra. A vesztes�geink most nek�nk is s�lyosabbnak mutatkoztak. Az egys�g�nknek is t�bb halottja �s sebes�ltje lett ez alatt a k�t t�mad�s alatt, mint megel�z�en �sszesen. Az �p�let�nkben harcol� bajt�rsaink k�z�l n�gyen meghaltak �s h�rman megsebes�ltek. A halottaink csal�dos emberek voltak. Ismert�k, szerett�k �ket, l�lekben gy�szoltuk a k�vetkez� t�mad�sig. �s az eml�keimben m�ig...

�r�s k�zben t�bbsz�r gondoltam arra, hogy mi is t�rt�nt a sebes�ltekkel? Nem tudok j�form�n semmit r�luk. A szanit�cek m�k�dtek, de hov� vitt�k �ket, ha vitt�k, nem tudom. Annyira csak az �let�szt�n m�k�d�tt benn�nk, hogy csak a m�g �lni �s k�zdeni b�r�kkal tudtunk kapcsolatot tartani, hiszen annak tudat�ban �lt�nk: most vagyunk �s a k�vetkez� percben m�r halottak lehet�nk.

Ezut�n a k�t t�mad�s ut�n szokatlanul cs�nd lett. A tisztjeink �sszedugt�k a fej�ket �s meg�llap�tott�k, hogy ezek kisebb erej�, lek�t� hadmozdulatok voltak, nehogy a sas-hegyi egys�geinket seg�ts�k, amelyeket az oroszok minden�ron meg akartak semmis�teni. Onnan a harci zaj, k�l�nb�z� er�ss�gben v�ltozatlanul hozz�nk hallatszott. A sas-hegyi helyzetr�l megtudtuk, hogy f�leg n�met egys�gek v�dt�k megel�z�en. Az oroszoknak �ri�si vesztes�gek �r�n siker�lt csak elfoglalni. Kev�s v�d� tudott kit�rni, megmenek�lni. Az elkeseredett harcok miatt hadifoglyot sem ejtettek - mondt�k - tal�n egyik oldalr�l sem. Ut�na, magyar �s n�met gyalogosok egy�ttes ellent�mad�ssal visszafoglalt�k �s jelenleg f�leg magyarok v�dik az �ll�sokat. Ahhoz azonban nem kellett nagy strat�g�nak lenni, hogy tudjuk: ez sem tart sok�ig.

Febru�r m�sodika is ar�nylag cs�ndes volt, m�g enni is kaptunk, k�v� l�tty�t, de meleget �s l�h�st, kenyeret nem.

�ri�si t�z�rs�gi t�zzel kezd�d�tt a k�vetkez� nap. Azt hitt�k ez most az utols� nagy offenz�va lesz ellen�nk �s a sas-hegyiek ellen. Val�ban �z�nl�ttek fel�nk az oroszok. Mindenki t�zelt r�juk, kinek mije volt, avval. A n�metek a vill�m g�ppusk�ikkal arattak. Nekik volt k�sz�nhet�, hogy nagy vesztes�gek ut�n az ellens�g visszah�z�dott. A d�lut�n folyam�n tisztjeink �gy d�nt�ttek, hogy az �ll�sainkat kb. egy kilom�terrel h�tr�bb helyezz�k az alkonyat folyam�n. A t�z�r hadapr�d�rmester bar�tom, aki szint�n a mi sz�zadunkban volt, nem valami szellemesen, de a szokott vid�ms�g�val a v�llamra csapott:

- P�terk�m, ha a ruszkik beveszik a Sas-hegyet, akkor v�gleg mi k�vetkez�nk �s szarr� l�nek benn�nket, miel�tt visszamenn�nk az alag�tba.

Elfoglaltuk az �j l��ll�st a Cs�rsz utc�ban, a Gy�ri �ttal szemben. Febru�r 4-�n �s 5-�n ar�nylag cs�ndes�ltek a harcok, ez nem jelentette azt, hogy a gr�n�t- �s aknat�z megsz�nt volna, hanem a gyalogs�gi tev�kenys�g a Sas-hegy k�rny�k�n volt er�s, onnan hallatszott a k�zifegyverek zaja, hol gy�ng�bben, hol er�sebben. Ugyanis a Sas-hegyet az oroszok strat�giai szempontb�l fontos poz�ci�nak tekintett�k �s min�l el�bb igyekeztek ism�t elfoglalni. M�snap, 6-�n d�lut�n, m�r �rtes�lt�nk arr�l, hogy a hegyen k�zd� magyar egys�geket beker�tett�k, a lejjebb k�zd� n�meteket megsemmis�tett�k. N�h�ny megmarad� alakulatnak siker�lt a Gell�rt-hegy ir�ny�ba visszavonulni, egy r�sz�k az Alkot�s �ton �s a Hegyaljai �ton helyezkedett el �j l��ll�sokba. �gy a gy�r� mindink�bb szorosabb� v�lt k�r�l�tt�nk. Egyre f�sultabb� v�ltunk, �r�r�l �r�ra �lt�nk, hogy mit ett�nk, m�r nem is eml�kszem, ink�bb a szomj�s�gra, mert viz�nk is alig volt. A visszavonul�knak is az volt a v�lem�nye, hogy m�r csak �r�k k�rd�se �s el�rnek benn�nket az orosz csapatok. Az a h�r j�rta, hogy mi is visszavonulunk a Cs�rsz utca alj�ra �s az ott l�v� romos h�zakban foglalunk t�zel��ll�st, a mi hely�nkre pedig a visszavonul� gyalogosok ker�ln�nek. Eg�sz este fesz�lts�gben voltunk, m�g megett�k a kis l�h�s porci�nkat, de k�sz�lts�gben v�rtuk az oroszok t�mad�s�t. A fegyverropog�sok a Sas-hegy ir�ny�b�l hallatszottak, de hajnali �t �rakor er�s �gy�- �s aknat�z indult meg egys�geink ellen, a N�metv�lgyi temet� ir�ny�b�l el�ret�r� orosz gyalogs�ggal alakulataink m�r f�lvett�k a harcot. Hamarosan egy rajnyi orosz katona el�rte a Gy�ri �t egyik sarokh�z�t. A csend�rhadnagy parancsnokunk �szrevette, szakaszunkb�l k�t r�szleget �ll�tott �ssze, az egyiket a h�z visszafoglal�s�ra vez�nyelte, a m�sikat a MOM gy�rba bet�rt oroszok visszaver�s�re k�ldte. Ez ut�bbiba voltam �n is beosztva. R�vid (vagy Isten tudja meddig tart�) t�zharc ut�n a mieink visszafoglalt�k a h�zat �s a gy�rat. N�h�ny orosznak siker�lt elmenek�lni, a t�bbi elesett. Nek�nk is s�lyos vesztes�geink voltak. A r�szlegvezet� csend�r�rmestert azonnal szit�v� l�tt�k. A mi �r�kk� vid�m t�z�r hadapr�d bar�tunk, aki szint�n r�szt vett az akci�ban, az oldal�ba kapott egy g�ppisztoly sorozatot. Nagy nehezen siker�lt seg�lyhelyre vinni, ahol orvos nem volt. A bajt�rsakt�l megtudtam, hogy k�s�bb a sziklak�rh�zba sz�ll�tott�k, de m�r nagyon kiv�rzett �llapotban. A sors�r�l nem hallottam t�bb�, de az elmondottak alapj�n azt hiszem, hogy a sz�letend� gyermek�t soha nem l�thatta meg.

A helyzetet a harcol� katona nem tudja f�lm�rni, csak annyit, hogy el�re tud-e menni, a f�ladatot v�gre k�pes-e hajtani, vagy sem, vagy �ppen visszavonulni k�nyszer�l. �n is �gy voltam, a mi r�sz�nkr�l az orosz t�mad�st meg�ll�tottuk, azt�n hamarosan megtudtuk, hogy a k�rny�k�nk�n az ellens�g t�mad�sa megtorpant, �tmenetileg; viszont a sas-hegyi beker�tett magyar alakulatokat, akik a v�gs�kig k�zd�ttek, megsemmis�tett�k.

Febru�r 8-�n reggel benn�nket is a Cs�rsz utca v�g�n l�v� v�d��ll�sba vez�nyeltek, amely tal�n utols� lehetett ezen a r�szen. A front (ha lehet err�l besz�lni) bal oldal�n n�met gyalogosok helyezkedtek el. Nekik m�g volt k�t vill�m-g�ppusk�juk, k�t aknavet�j�k �s l�szer�k. Ut�np�tl�st rep�l�kr�l kaptak, n�mi �lelmiszert is. Nek�nk nemigen jutott egyikb�l sem. Mi a h�zakban helyezkedt�nk t�zel��ll�sba. A t�l�nk jobbra l�v� utc�ban is a mi embereink foglalt�k el a poz�ci�jukat, egy n�met szakasszal kar�ltve, h�rom g�ppusk�juk volt mind�ssze. A mi el�z� �ll�sunkba gyalogosok h�z�dtak. �k k�pviselt�k az els� vonalat. Azt a parancsot kapt�k, hogy t�ler� eset�n vonuljanak vissza a mi vonalunkba.

�s azt�n?... Tulajdonk�ppen haditerv�nk nem volt, nem is lehetett, a Sas-hegy elfoglal�s�val az oroszok kez�ben volt a kezdem�nyez�s, mi csak v�dekezhett�nk a helyzethez igazodva. El�tt�nk a g�zhenger, m�g�tt�nk a Duna, evvel tiszt�ban voltunk. Azt is tudtuk, hogy ut�harcokban nemigen hagynak �letben senkit, annyira eldurvult m�r a harci magatart�s a keserves v�res k�zdelmekben.

K�s� d�lut�n megkeresett a csend�r f�hadnagy parancsnokom, akkor k�z�lte velem, hogy a hadapr�d �rmester bar�tomat siker�lt k�rh�zba vinni, de rem�nytelennek gondolja, mert 6 vagy 8 goly�t kapott az oldal�ba. Ugyanakkor a volt parancsnokom �dv�zlet�t hozta, aki m�g az alag�tban tart�zkodott kev�s ember�vel �s a sebes�ltekkel. Enged�lyt k�rtem t�le, hogy megl�togassam. Meg is adta, mert ar�nylag cs�nd volt. Az alag�t nem volt t�l messze, de j�form�n hason cs�szva tettem meg az utat od�ig. Le�rhatatlan �r�mmel fogadtak, pedig semmi vigasztal� h�rt nem vittem magammal. A sebes�lteket is megl�togattam, r�mes �llapotban voltak. Se orvos, se gy�gyszer, se k�tszer. A sebeik �that� b�ze t�lt�tte meg a vagonok leveg�j�t. Avval vigasztaltam �ket, hogy v�ge lesz m�r ennek a helyzetnek, s az oroszok majd csak ell�tj�k �ket.

Ebben nem nagyon hittek, f�ltek att�l, hogy sorra lel�v�ld�zik �ket. A k�s�bbi sorsukr�l nem tudtam meg semmit. Szerencs�re a hideg miatt a halottak nem okoztak gondot, sorba rakt�k �ket a f�ldre, ahol hely volt. Visszamentem a tiszti vagonba �s �t kellett �lnem �letem egyik legnagyobb csal�d�s�t. A f�hadnagyom k�z�lte velem, hogy az alag�tb�l n�h�ny tisztt�rs�val m�shov� vez�nylik, de engem nem visz mag�val.

- Ahov� �n megyek, t�l vesz�lyes, te m�g nagyon fiatal vagy, nagyobb es�lyed van �gy a t�l�l�sre. - Ezzel indokolta a d�nt�s�t.

A vil�g �sszeomlott bennem, m�g ma sem felejtem el, hiszen �gy ragaszkodtam hozz�, mint az ap�mhoz, �s azt �reztem, eltasz�t mag�t�l. K�nnyezve b�cs�ztunk egym�st�l, s a t�bbiekt�l is. Szinte elviselhetetlen, neh�z �ress�get �reztem, k�b�n t�molyogtam ki az alag�tb�l. Hogy tehette meg ezt velem a parancsnokom, teljesen egyed�l maradtam. Mi�rt nem vitt mag�val? M�g ma is sajog a bels�m, ha eszembe jut. Az �gy�t�zben j�form�n nem is t�r�dtem magammal, nem b�ntam volna, ha egy gr�n�t telibe tal�l. Vissza�rve az �ll�sunkba, lejelentkeztem a f�hadnagy parancsnokn�l �s k�rd�s�re elmondtam neki a b�cs�z�sunkat, meg a b�natomat. � avval v�gasztalt, hogy val�sz�n�en ez a kis tiszti csoport a V�rba ment, amelyet m�g az oroszok nem tudtak elfoglalni, milyen c�llal, nem lehet tudni, de biztosan az�rt nem besz�lt r�la, mert bes�g�k minden�tt akadnak. Abban pedig igaza volt, ha oda mentek, nem biztos, hogy �letben maradnak. (J�val k�s�bb tudtam meg, hogy a V�rb�l val� kit�r�sre rendelt�k be �ket, amire 1945. febru�r 11-�n hajnalban ker�lt sor.)

�jszak�ra �n is elfoglaltam a t�zel��ll�somat, becsavartam magam a pokr�comba �s pr�b�ltam pihenni. Nem tudtam aludni, de az ott l�v� bajt�rsaim se, akik kiv�tel n�lk�l csend�r�k voltak, nagyobb�ra besz�lget�ssel t�lt�tt�k az �jszak�t. Csod�ltam a nyugalmukat, fegyelmezetts�g�ket. F�jdalmam miatt avval vigasztaltak, ha �letben maradunk tiszt�z�dni fog, mi�rt nem vitt mag�val a volt parancsnokom. Egys�g�nk f�ladata az volt, ha az el�tt�nk �ll�sban l�v� gyalogs�g vonal�t �tt�rik, nek�nk kell f�lvenni a harcot a bet�r� ellens�ggel �s visszaverni. Eg�sz �jszaka fegyverropog�s hallatszott a Gell�rthegy �s a V�rmez� fel�l, val�sz�n�en er�sebb j�r�r tev�kenys�g vagy olyan tapogat� t�mad�sf�le zajlott. Lassan vil�goss� v�lt el�tt�nk, hogy mi a k�r�lvev� gy�r�b�l kit�rni nem tudunk (k�s�bb megtudtam, hogy a gy�r� n�gyszeres volt), illetve �ngyilkos v�llalkoz�s lett volna. M�g egy f�ladatunk lett volna tal�n, a v�rb�l kit�r� harci egys�geinknek kellett volna, hogy az ut�v�djei legy�nk. A helyzetet l�tva ez csak ill�zi� volt, hiszen hol tudtak volna �k is kit�rni.

Kivil�gosod�s ut�n febru�r 9-�n kellemes meglepet�sben r�szes�lt�nk, reggelire h�l�b�l f�tt, meleg te�t kaptunk, kis cukorral �zes�tve, hozz� kev�s f�tt l�h�st, fekete kenyeret. A legrosszabb k�r�lm�nyek k�z�tt is mindig akadt olyan ember, akinek volt akaszt�fahumora. Akkor is elhangzott egyik�k sz�j�b�l:

- Bajt�rsak, ez az utols� vacsora, vegy�tek �s egy�tek... �s ezt teli sz�jjal, mosolyg� szemmel mondta.

A nappal ar�nylag cs�ndes volt. Febru�r 10-re virrad�ra megsz�laltak a szovjet �gy�k �s veszett t�zel�sbe kezdtek. M�r el�tte �reztem, hogy valami nagyon rossz fog vel�nk t�rt�nni, �s ezt nem a t�rt�ntekre visszatekintve mondom, hanem mert �letem sor�n ez t�bbsz�r el�fordult velem, �s sajnos, mindig valami tragikus esem�nyt jelentett. A pesti oldalr�l is kaptunk t�zet. Sejtett�k, hogy komoly gyalogs�gi t�mad�sra sz�m�thatunk, amely a t�z�rs�gi t�z al�bbhagy�sa ut�n be is k�vetkezett. H�rom ir�nyb�l t�madtak, a Sas-hegy, a V�rmez� �s a N�metv�lgyi temet� fel�l. A gy�r�nek kb. 60 %-os szakasz�b�l j�tt, �z�nl�tt az orosz gyalogs�g. A Cs�rsz utca teljes sz�less�g�ben, miut�n �tt�rt�k az els� vonalunkat, mint az elszabadult �r k�zeledtek fel�nk, p�nc�los k�s�ret n�lk�l. Az utca k�t oldal�n a mieink puszt�t� t�zet z�d�tottak r�juk, halott, sebes�lt hegy�n-h�t�n, de a h�zakb�l t�zel�ket a t�ler� hamarosan megsemmis�tette, a sz� szoros �rtelm�ben. Lehet, hogy volt, aki megad�ssal pr�b�lkozott, nem l�thattam. Mindenkit elpuszt�tottak. A t�meg ord�tva l�v�ld�zve k�zeledett fel�nk, mint egy h�lavina, a k�t n�met vill�mg�ppuska iszonyatos irt�st v�gzett k�zt�k.

Az �ttest tele volt elesett orosz katon�val. A t�mad�s meg is torpant, nem tudtak egyb�l lerohanni minket. T�l�nk jobbra, a szomsz�d utc�ban is heves harcok folytak, egy magyar szakasz pr�b�lt ellen�llni a t�ler�nek. A hadnagy parancsnokunk 6-8 ember seg�ts�get k�ld�tt t�l�nk, k�zt�k voltam �n is �s m�g 2-3 n�met katona. Rohantunk �t a vesz�lyeztetett h�zt�mbh�z. Mikor m�r a k�zel�be �rt�nk, l�ttuk, hogy elk�st�nk, mert m�r az oroszok, az �ll�sunkat �tt�rve, letapost�k a mieinket �s �k rohantak vel�nk szembe. Hirtelen 15-20 katon�t l�ttam magam el�tt, v�res szemekkel, a f�lelemt�l �s tal�n a gy�zelem �rz�s�t�l eksztatikus ord�t�ssal t�zet ok�d� g�ppisztollyal k�zeledtek. �n is h�ztam a nekik szegezett fegyverem ravasz�t am�g a t�ram ki nem �r�lt. Szerencs�re engem nem tal�ltak el, ezt csak tudat alatt �szleltem. Akkor hirtelen m�g�tt�nk is artikul�latlan ord�t�s hallatszott. Valaki k�z�l�nk f�lki�ltott:

- Vigy�zz!!!... H�tulr�l!!!...

Ut�na �sszecsuklott �s el�re esett, csak egy kis sziv�rg� v�res pont l�tszott a szeme k�z�tt. Beker�tettek, villant az agyamba. A k�vetkez� pillanatban �ri�si robban�st l�ttam, �reztem t�lem n�h�ny m�terre (k�zigr�n�t? akna?), amelynek az ereje a k�zeli h�z fal�nak v�gott. Megsz�d�lve leestem, de f�lig k�bultan �reztem, hogy valaki a karom al� ny�l �s kiab�l:

- Kapaszkodj er�sen bel�m, itt a pinc�n kereszt�l menek�lj�nk!

�sszeszedtem magam �s seg�ts�ggel lev�nszorogtam a k�zeli pinc�be. Hom�lyosan l�ttam csak, hogy n�gyen vagy �ten lehet�nk, magyarok, g�ppisztollyal a kez�nkben. Ahogy le�rt�nk a pisl�kol� m�ccsel halv�nyan megvil�g�tott pinc�be, m�g nem l�ttunk tiszt�n, csak nagy sikoltoz�st, gyereks�r�st hallottunk, �s ahogy megszoktuk a f�lhom�lyt a l�pcs� alj�n a s�t�tb�l n�gy orosz katona alakja bontakozott ki el�tt�nk, akik g�ppisztolyukat nek�nk szegezve meg�ll�tottak benn�nket.

- Sztoj!

�reztem, hogy most befejez�dik minden. V�ge az �letemnek, de a szenved�snek, a rem�nytelens�gnek is. �desany�mra gondoltam. V�rtam a v�gs� sorozatot. Cs�nd... Nem j�tt... Az egyik orosz katona g�ppisztoly�val f�lfel� billentett, valamit mondott, mozdulat�b�l meg�rtett�k: dobjuk el a fegyvert �s emelj�k f�l a kez�nket. Nem tudtuk f�lfogni, ma sem �rtem, mi�rt nem l�ttek le benn�nket. Hiszen jogos lett volna. T�z m�sodperccel el�bb m�g egym�s ellen harcoltunk, �s a mi kez�nkben is fegyver volt. Ford�tott esetben lehet, hogy mi sz� n�lk�l megtett�k volna, hiszen �ld�z�kk�nt tekintett�k volna �ket. Ahogy az ott l�v� civilek k�s�bb elmondt�k, az oroszok ugyanis n�h�ny perccel el�ztek meg benn�nket. Arr�l nem is besz�lve, hogy ilyen v�gharcban nem teket�ri�ztak az ellens�ggel, k�l�n�sen a n�metekkel nem. Lehet, hogy nagyon meglep�dtek? Az t�l sz�p lenne, hogy a civilek, a gyerekek miatt nem l�ttek, vagy m�gis?... Sohasem tudtam megfejteni, de a gondvisel�sben azel�tt is, �s az�ta is hiszek.

Foglyok lett�nk, �lve maradtunk. F�lig �ntudatlanul dobtuk el a fegyver�nket, f�lsz�l�t�sra �tadtuk a keny�rzs�kunkat, amelyet �resen visszaadtak, kapkodva h�ztuk le a csizm�nkat, cser�be legy�z�ink lerohadt l�bbelij��rt. Ebben is szerencs�m volt, sz�k volt mindegyiknek, �gyhogy m�rges k�romkod�ssal visszadobt�k. Mint foglyokat k�s�rtek vissza a Cs�rsz utc�ba, akkor m�r lehett�nk harminc-negyvenen, amikor az utc�n ment�nk v�gig. Rengeteg halottat l�ttunk, ker�lgett�k �ket, a sebes�ltek nagy r�sze is m�g ott verg�d�tt, jajgattak, h�r�gtek szanasz�t. Abba a gy�rba ment�nk (MOM), ahol p�r nappal azel�tt a t�zel��ll�sunk volt. A gy�r el�tt l�ttam egy nagyobb orosz egys�get, h�leplekbe �lt�zve, t�bb sz�zan lehettek. Ez volt a bevet�sre v�r� tartal�k, illetve a k�vetkez� hull�m. Ebb�l is l�ttam, mennyire rem�nytelen volt a harcunk ilyen �ri�si emberanyaggal rendelkez� hatalommal szemben. Biztos voltam benne, hogy a t�mad�suk nem �ll le a mi elfoglalt �ll�sainkn�l, hanem folytat�dik a V�r �s a Gell�rt-hegy k�rny�ki marad�k alakulatok ellen.

A gy�rban m�r t�bb sz�z embert �riztek. Nagyj�b�l magamhoz t�rtem �s visszagondoltam a t�rt�ntekre, nem tudtam megfogni az id�t, azt hiszem, hogy az utols� esem�nyeket a fogs�gba es�sig, csak rohan� percekben lehetne m�rni. Az udvaron �csorogtunk egy darabig, majd egy pincehelyis�gben padon szorongtunk. Mindj�rt f�lt�nt, ahogy k�r�ln�ztem, hogy egyetlen egy n�met katon�t sem l�tok. Akkor m�r az a h�r j�rta, hogy a n�met sebes�lteket egyszer�en lel�vik, nem bajl�dnak vel�k.

Lassan pr�b�ltam t�j�koz�dni, �s a zajokb�l, meg az ajt�ny�l�s el�tt elmen� feh�rk�penyes alakokb�l arra k�vetkeztettem, hogy az �p�letben seg�lyhely lehet. M�r ahogy a pinc�be �rt�nk megtiltott�k az �r�k a besz�lget�st, de term�szetesen suttogni tudtunk egym�s k�z�tt. Egy csend�r �lt mellettem a sz�zadunkb�l, � figyelmeztetett, hogy v�res a kezem. Mondtam neki, hogy biztosan f�lszakadt a sebem, amikor falhoz v�gott a l�gnyom�s. Val�ban akkor kezdtem �rezni, hogy f�j a h�tam, fejem, mindenem. N�h�ny perccel megel�z�en nem messze t�l�nk az �rs�g r�sz�re f�nntartott padra k�t pufajk�s �lt le �s oroszul besz�lgettek. Egyik�k r�nk figyelt. A csend�r folytatta a suttog�st.

- J� volna, ha sz�ln�l valakinek a kezed miatt, h�tha seg�tenek. Nem j�t�k ez, m�g el is fert�z�dhet.

Meglepet�s�nkre az egyik pufajk�s magyarul sz�lt r�nk.

- Maguk mir�l t�rgyalnak itt, nem tudj�k, hogy tilos a besz�lget�s!

A csend�r v�laszolt helyettem:

- Tudjuk, de a bajt�rsam megsebes�lt, f�lszakadt a sebe.

- Maga honnan tud magyarul? - k�rdeztem hirtelen.

- Magyar partiz�nok vagyunk - mondta b�szk�n. - �s maga, maga is csend�r?

- Nem, �n t�z�r vagyok.

- Nah�t, hogy ker�lt ide?

A besz�lget�sre a ruszki �r is odafigyelt, megk�rdezte, hogy mir�l van sz�. A pufajk�s magyar�zta neki, hogy baj van a sebes�lt kezemmel, majd nemsok�ra f�lkelt �s kiment. J� id� m�lva visszaj�tt �s elmondta, hogy besz�lt az egyik orvossal a sebes�l�sem miatt, aki meg�g�rte, ha ideje lesz, megn�zi a karom. Ut�na hossz� besz�dbe kezdett, aminek az volt a l�nyege, hogy a budapesti harcokban v�ratlanul nagy volt a szovjetek embervesztes�ge, ami miatt k�l�n�sen az SS-eknek �s a csend�r�knek b�nh�dni�k kell.

Nem is nagyon tudtam figyelni, �lmos f�rads�g j�tt r�m, �lmatlan alv�sba zuhantam �l� helyzetben. Arra riadtam f�l, hogy veregetik a v�llam, k�lt�getnek. A pufajk�s volt, aki besz�lt az orvossal. Intett, hogy menjek vele. F�lment�nk egy folyos�ra, �s bek�s�rt egy olyan heveny�szett k�t�z�be, ahol egy orvosn� tev�kenykedett. Nagy hangon sz�lt hozz�m, �s egy kifejez�se megmaradt az eml�kezetemben, amit k�s�bb sz�mtalanszor hallottam t�l�k. Ez olyan k�romkod�sf�le, amely az any�val kapcsolatos. Hogy azt gyal�zkod�sb�l ism�telgette, vagy csak sz�l�smond�sk�nt, nem tudom, de meglehet�sen goromb�n t�pdeste r�lam a sebembe sz�radt, v�res k�t�st. Nyomkol�szta, lemosta valami fert�tlen�t� szerrel, porral behintette �s �j k�t�ssel l�tott el. K�zben a pufajk�s mondogatott neki valamit. Mire az orvosn� n�h�ny sort �rt egy pap�rlapra �s a kezembe nyomta. K�rd�en n�ztem a k�s�r�mre.

- Erre j�l vigy�zzon, tartsa meg, evvel igazolja, hogy orosz orvos kezelte. Tudja, ezekn�l a p�rton k�v�l csak egy �r van: a dokument.

Szavaib�l j�indulatot �reztem ki, csak azt nem tudom, mivel �rdemeltem ki ezt a szimp�ti�t.

M�r j� kivil�gosodott, amikor kiterelgettek benn�nket az utc�ra. Er�s harci zaj hallatszott a V�r fel�l is, a Gell�rt-hegy fel�l is. Ebb�l k�vetkeztethett�nk arra, hogy ezen a k�t helyen m�g mindig van ellen�ll�s. Elindultunk a Cs�rsz utc�n f�lfel�, majd j� �r�s gyalogl�s ut�n valami kibomb�zott gy�rban adtak ismeretlen meleg l�tty�t �s egy darab kenyeret. Nem volt j�, de meleg volt �s s�s. Ami ezut�n k�vetkezett, az egyenl� volt a k�lv�ri�val. J� bes�t�ted�sig ment�nk, v�nszorogtunk hegynek f�l, hegynek le, dombra f�l, dombr�l le. Am�gy is le voltunk gy�ng�lve az ut�bbi hetek el�gtelen �lelmez�se miatt, de ezt a meger�ltet� menetet nem is tudom, hogyan b�rtuk. Figyelmeztettek benn�nket, hogy, aki lemarad, lel�vik. N�ha meg�lltunk valahol enni �s �jszak�ra egym�snak d�lve valamilyen f�d�l alatt aludni. Azt hiszem, ezt az er�ltetett, hajsz�s menetet, csak a fiatals�gunk �s az edzetts�g�nk miatt b�rtuk. Ha visszagondolok arra a vid�kre, ahol j�rtunk, akkor sem volt fogalmam, hol vagyunk, �s ma se tudn�m megtal�lni azt az utat, amelyet v�gigszenvedt�nk. Tal�n febru�r 12-�n lehetett, amikor laposabb vid�kre �rt�nk �s az �t is egyenesebb� v�lt. Elterjedt k�zt�nk a h�r: valaki f�lismerte az utat, ami csak Budafokra vezethet. Az id� sem k�nyeztetett benn�nket, nagyon hideg lett, az �ton t�bbsz�r meg�lltunk pihenni, mert egyre gyakrabban hallatszottak l�v�sek, amelyek a kid�lt katon�kat b�cs�ztatt�k k�m�letlen�l az �rny�kvil�gt�l. A minket gyalogosan k�s�r� pufajk�s �r�k sem lehettek boldogok, de �k legal�bb jobban t�pl�lkoztak �s v�ltott�k is �ket. Az�rt nem haragudhattak a beoszt�suk�rt, mert sokkal jobb volt, mint a frontszolg�lat.

Budafokra be�rve egy �ri�si pinc�be ment�nk, amely hord�kkal volt tele, nagyobbr�szt sz�tverve, kilyukasztva, �resen. Az oroszok t�zet gy�jtottak, hogy meg ne fagyjunk, de nem f�rt�nk a t�zh�z - lehett�nk vagy h�romsz�zan - �gyhogy kisebb t�zeket gy�jtottunk, donga volt b�ven. A f�sttel nem t�r�dt�nk, �r�lt�nk, hogy nem fagyunk meg. Reggel a szabad t�ren �t�s�vel sz�moltak benn�nket, ami el�g sok�ig tartott, mert t�bben v�gezt�k a m�veletet �s sehogy sem akart azonos eredm�ny kij�nni. N�v szerinti regisztr�l�s nem t�rt�nt. Sorakoz�s ut�n a Duna fel� indultunk. �reink hi�ba ord�toztak, zavar�szt�k a kis h�zakb�l kij�v� lakoss�got, nem b�rtak vel�k. Azok, s�rva, zokogva, r�szv�ttel integettek, b�cs�ztak t�l�nk. �lelmet hoztak, osztogattak k�zt�nk. A Duna-partra k�s�rtek, sz�vszor�t� volt l�tnom azt a harci terepet, ahol k�t h�nappal azel�tt m�g mint magyar katona k�zd�ttem bajt�rsaimmal egy�tt. Egy�bk�nt nem �rtett�k, hogy mi�rt hoztak ide benn�nket. V�ratlanul Buda ir�ny�ba indultunk. �tk�zben minden�tt a h�bor� puszt�t�s�val tal�lkoztunk, a halottak megdermedve fek�dtek szanasz�t, de nem csak magyarok �s n�metek, hanem oroszok is. Egy iskolaudvarba ment�nk, ahol t�l�nk t�volabb m�r volt egy m�sik fogolycsoport, ahonnan kiab�ltak fel�m, megismertem k�t hadapr�diskolai t�rsamat. Az ism�telt sz�mol�s ut�n �sszevegy�lt�nk. Tal�lkoztam ezzel a k�t iskolat�rssal, kider�lt, nem csak �n, hanem rajtuk k�v�l m�sok is �nk�nt jelentkeztek harcol� alakulatokhoz. M�snap reggel adtak enni, a szok�sos l�tty�t egy darab keny�rrel, ut�na elindultunk �s hossz� menet ut�n a romos Gell�rt sz�ll�n�l �lltunk meg. J� ideig ott �csorogtunk, majd elindultunk a V�r fel�. K�ptelen vagyok le�rni azt a l�tv�nyt, hiszen p�r nappal megel�z�en volt a kit�r�si k�s�rlet. Ez m�r nem is h�bor� volt, hanem emberirt�s, hull�k, hullahegyek: magyarok, n�metek �s oroszok egym�s hegy�n-h�t�n. A V�r l�tt�n s�rva fakadtunk, ha nem is l�tszott rajtunk, befel� k�nnyezt�nk. Mi lett ebb�l a gy�ny�r� palot�b�l? Sohasem hittem volna, hogy ezt �jj� lehet �p�teni.

Az �jszak�t ott t�lt�tt�k, majd m�snap reggel adtak ism�t enni. Ut�na menet, aminek nem l�ttuk a c�lj�t. Az volt az �rz�s�nk, hogy az�rt meneteltetnek, hogy ne legyen er�nk megsz�kni. Elhaladtunk a L�nch�d alag�t bej�rata el�tt, majd a V�rmez�n kereszt�l. Mindenfel� a harcmez� frissen elhagyott apokaliptikus k�pe. Utunk k�zben a civil lakoss�got nem lehetett megakad�lyozni abban, hogy megk�zel�tsenek. Legt�bbje k�ts�gbeesetten a hozz�tartoz�j�t kereste. Ki l�tta?... Hol l�tta?... Ott volt-e?... Kikeveredt�nk a Duna-partra �s a Margitsziget k�zepe t�j�n meg�lltunk. Ott megint megsz�llt a lakoss�g benn�nket. Akkor hallottam egy �pol�n�t�l, hogy a l�nch�di alag�tban dolgozott, amely tele volt sebes�lttel. Az oroszok mindk�t bej�rat�t begy�jtott�k �s a bent l�v�k mind meghaltak a f�stt�l. Hogy igazat mondott-e? Lelke rajta.

Hamarosan tov�bb indultunk, �bud�n kereszt�l haladva ism�t dombokon k�nl�dtunk a nagy h�ban, v�g�l H�v�sv�lgyben k�t�tt�nk ki. H�v�sv�lgy kit�r�si hely volt, ennek megfelel� l�tv�nnyal. Az volt a f�lt�n�, hogy az elesettek egyik�n sem volt l�bbeli. �tk�nl�dtuk az �jszak�t, megem�sztve a kis vacsor�nkat, m�snap ugyanazon az �ton visszaindultunk. Esztelens�g!.... Most m�r biztosak voltunk abban, hogy foglalkoztatni, f�rasztani akarnak benn�nket, s az se v�letlen, hogy a legveszettebb harcok sz�nhely�n kereszt�l meneteltetnek, nyilv�n pszichikai okokb�l. Valahogy az Erzs�bet fasoron kereszt�l a V�rosmajorba �rt�nk, ott a h�zak k�z�tt sorakoztattak �s v�gre sz�ltak valamit hozz�nk. Egy tiszt besz�lt tolm�cs seg�ts�g�vel �s elmondta, hogy Debrecenbe visznek benn�nket, ahol m�r megalakult az �j korm�ny �s �tadnak nekik benn�nket. Ezt ugyan nem hitt�k el, deh�t egy fogolynak minden biztat� sz� rem�nysug�r. K�telked�s�nkben mennyire igazunk volt!... �tven �vvel k�s�bb tal�lkoztam avval a t�z�rf�hadnaggyal, aki ott volt vel�nk Bud�n. � elmondta, hogy val�ban Debrecenbe vitt�k azt az eg�sz t�rsas�got, csak ott nem �lltak meg Foc�ani-ig, a rom�niai gy�jt�-eloszt� t�borig, s onnan pedig a Donyec sz�nb�ny�kig. Szerencs�j�re csak h�rom �vet h�zott le ott �s kib�rta.

A sejt�seimt�l f�ggetlen�l �n m�r a fogs�gba es�sem els� napjaiban elhat�roztam, hogy megsz�k�m az �letem �r�n is. Mindenkinek rossz a fogs�g, de �n betege voltam, �gy �reztem, egy-k�t h�t �s bedilizek. Nem tudtam elviselni azt sem, hogy tele vagyok tet�vel.

Romos �p�letekben helyeztek el benn�nket, elk�pzelhet�, hogy milyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Az �lelmez�sr�l nem is besz�lve, hiszen a szabadon �l� pesti n�p is �hezett. A piszok, a mocsok, a tetvek, m�g az is kib�rhat� egy darabig, de a bez�rts�got, a szabads�g hi�ny�t k�ptelen voltam megszokni. Jobban �reztem magam Tab�nban az �gy�t�zben, mint itt. M�r a fogs�gom elej�n �sszetal�lkoztam k�t n�lam id�sebb hadapr�d iskolat�rsammal, akiknek elmondtam makacs sz�k�si sz�nd�komat. Az id�sebb leszakadt t�l�nk, � meg volt f�leml�tve, mondv�n, sz�k�s k�zben lel�nek, ezt meg�g�rt�k, meg is teszik. Ha a frontot meg�szta �p b�rrel, mi�rt d�g�lj�n meg �gy, mint egy kutya. A fiatalabb - � is f�l�ttem j�rt - kitartott velem. V�letlen�l �t is Feket�nek h�vt�k, Fekete Gy�rgy volt a neve, de nem voltunk v�rrokonok, csak a nev�nk egyezett �s az �tir�ny: � K�r�slad�nyban �lt a sz�leivel, nekem pedig a nagymam�m lakott ott.

Kitart�an figyelt�k a k�r�lm�nyeinket. H�zunknak k�t kapuja volt, mindk�t kapuban egy-egy �r; r�cs, sz�gesdr�t sehol. Amellett megfigyelt�k, hogy az �r�k is laz�n, mondhatn�m treh�nyul, teljes�tett�k a szolg�latukat. �gy l�ttuk, hogy a v�ros elfoglal�sa �r�m�n ez a lazas�g az eg�sz szovjet katonas�gra kihatott. Nem egyszer l�ttuk az �r�ket ittasan, s�t szolg�lat k�zben is, dugeszben, emelgett�k az �veget. Ez megk�nny�ten� a dolgunkat, hiszen ki lehetne ugrani a f�ldszinti ablakb�l. De ez f�lt�n� lett volna m�g �jjel is, amikor j�r�r�k b�kl�sztak mindenfel� �s term�szetesen kij�r�si tilalom volt, �s kuty�ra, macsk�ra is l�ttek. Azt is megfigyelt�k, hogy azokat a foglyokat is csak egy �r k�s�ri, akik a kenyeret hordj�k pokr�cban a h�tukon, a k�zeli templomb�l. Ezt az utat v�lasztottuk. Minden alkalommal m�sokat jel�ltek ki erre a feladatra. A v�logat�sn�l mindig szorosan egym�s mell� �lltunk, mert csak azt mondt�k: ez a h�sz ember l�pjen ki a sorb�l.

V�gre r�nk esett a v�laszt�s, ez febru�r 22-�n t�rt�nt, a n�vnapomon. A sz�v�nk majd kiugrott a hely�r�l, a bar�tomra n�ztem, hal�ls�padt volt. Megbesz�lt terv�nk nem volt, abban �llapodtunk meg, hogy az alkalomt�l �s a helysz�nt�l f�gg minden. Ami ezut�n k�vetkezett, ha nem ment volna v�rre a j�t�k, beillett volna egy sz�zad eleji burleszkfilmbe. A templomhoz �rt�nk, az �r�nk el�re szaladt, f�l a l�pcs�n, s mi ketten egyszer�en tov�bbment�nk az utc�n, �gyhogy m�g a t�rsaink sem vett�k �szre.

Ballagtunk, egy-k�t orosz patrult l�ttunk, de majdnem kiv�tel n�lk�l r�szegek voltak. Ilyenkor elker�lve �ket, kis utc�kban folytattuk az utunkat. A c�lunk �desany�m�k voltak, a VIII. ker�letben. Agg�dva, remegve gondoltam r�juk, rem�lve, hogy �pen tal�ljuk �ket. Baj n�lk�l �rt�nk a Dun�hoz. A parton kis csoport v�rakozott, civilek voltak. Magyar egyenruh�nkat nagyon megn�zt�k, amikor oda�rt�nk �s azonnal k�rd�sekkel rohamoztak meg. Term�szetesen nem besz�lt�nk a sz�k�s�nkr�l, csak arr�l, hogy szeretn�nk �tjutni. Egy id�sebb f�rfinak volt el�g esze ahhoz, hogy a k�v�ncsiakat lecsillap�tsa.

- Emberek, hagyj�k m�r b�k�n �ket, ink�bb �lljuk k�r�l, nehogy a ruszkiknak f�lt�njenek.

Erre mindenki elhallgatott, �s mikor a t�loldalr�l megj�tt a cs�nak, utasai kisz�lltak, minket el�re tess�keltek, ism�t figyelmeztettek, hogy kucorogjunk le a fen�kre, nehogy az oroszok �szrevegyenek. �gy kelt�nk �t a zajl� Dun�n, onnan amilyen gyorsan csak lehetett, ugyan�gy a mell�kutc�kon kereszt�l nagy szerencs�vel a Szigetv�ri utc�ban �desany�m�k h�z�hoz �rt�nk. Nagy k� esett le a sz�vemr�l, mikor megpillantottam az �p�letet, mert abban az �llapotban volt, mint mikor legutolj�ra voltam itt l�togat�ban, teh�t �jabb tal�lat nem �rte. A l�pcs�ket kettes�vel v�ve rohantam f�l a harmadik emeletre, a bar�tom kifulladva, alig b�rt k�vetni. Ahogy f�l�rtem, megpillantottam �desany�mat, aki a f�gg�folyos�n �ppen egy sz�nyeget s�pr�getett. Amikor megl�tott szeg�nyk�m, �sszeesett, f�lkaroltam, bevittem a lak�sba, ahol a n�v�rem �s a nagyn�n�m dermedtek meg, ahogy megl�ttak. �desany�m lassan mag�hoz t�rt a d�v�nyon. R�nk n�zett �s azt mondta:

- L�tj�tok, ugye megmondtam, meg�lmodtam, hazaseg�tette a J�isten! Fiam! Kisfiam!

Sok�ig �lelt�k egym�st.

-.-.-

El�sz�

Kamaszod�, 14 �ves gyerek voltam, amikor a szegedi Baross G�bor f�re�l iskol�nak re�lgimn�ziumi oszt�ly�ba be�rattak 1938-ban. Szer�ny anyagi k�r�lm�nyek k�z�tt �ltem, ap�m m�dos csal�db�l val� volt ugyan, testv�reivel egy�tt a sz�regi t�glagy�r tulajdonosak�nt, de a h�szas, harmincas �vek gazdas�gi v�ls�ga elvitte a vagyont. F�l�nk, cs�ndes term�szetet �r�k�ltem, akkor tele g�tl�sokkal �s pattan�ssal. G�tl�saimat sz�leim, sz�momra �rthetetlen, egym�s k�zti viszonya is fokozta, betet�z�sk�nt �desany�m korai tragikus hal�la pedig m�g z�rk�zottabb� tett.

Akkor m�g a zsid� mivoltunknak nem nagyon �reztem a h�tr�ny�t, pedig abban az �vben kezdt�k a zsid�t�rv�nyeket l�trehozni, amelyek ugyan egzisztenci�lis neh�zs�geket okoztak, az egyetemen numerus clausus volt (amelyet nem volt neh�z kij�tszani), de tulajdonk�ppen a magyar zsid�s�got a n�met megsz�ll�sig (1944. m�rcius 19.) nagyobb b�nt�d�s nem �rte. Engem meg egy�ltal�n nem, mert m�g most is h�l�val gondolok a Firb�s Oszk�r igazgat� �ltal vezetett iskol�mra, ahol a n�gy�ves tanulm�nyaim alatt sem az oszt�lyt�rsaim, sem a tan�raim r�sz�r�l h�tr�nyos megk�l�nb�ztet�st sohasem tapasztaltam. A h�bor� �ta Franciaorsz�gban �lek �s azt mondhatom, hogy igazi nosztalgi�m csak az egykori alma materhez, az oszt�lyt�rsaimhoz k�t. A tan�raink m�r elt�voztak, ap�mat, rokonaimat meg�lt�k, a csal�db�l csak egyed�l �n maradtam.

1942-ben, amikor le�retts�giztem, m�r �reztem a zsid�t�rv�nyek hat�s�t a saj�t b�r�m�n is. Nem voltam valami j� tanul� �s k�zepes bizony�tv�nnyal semmi rem�nyem nem volt arra, hogy f�iskol�ra, vagy egyetemre beker�ljek, azonfel�l egy szeg�ny zsid�nak az �sszek�ttet�sei is hi�nyoztak. Ap�m akkor m�r k�t �ve az �reg zsid�k menh�z�ban �lt, beteg ember volt. �n ott, mint fel�gyel� tettem szert nagyon v�kony kis j�vedelemre. Szakm�t kellett tanulnom, mert ebben a helyzetben �rtelmis�gi alkalmaz�st nem kaphattam. Rem�ltem, hogy a h�bor� nem tart �r�kk�, de addig is valamib�l meg kellett �lnem. A finommechanika mindig �rdekelt engem, ez�rt ezt a szakm�t v�lasztottam. Csak Budapesten tal�ltam megfelel� helyet, s mivel az ottani egyik izraelita otthonban kedvezm�nyesen kaptam sz�ll�st, ott pr�b�ltam szerencs�t. Egy �r�- �s sz�mol�g�p jav�t�m�helyben siker�lt tanonck�nt �ll�st szereznem. Az egyetlen f�n�k�mnek azonban nem voltam nagyon �ny�re, mert az �retts�gim �s a korom miatt csak m�sf�l �ves volt az inasid�m, jobban szerette a fiatalokat, mert azokat h�rom �vig dolgoztathatta j�form�n ingyen. Nekem is csak heti �t peng�t fizetett, ami kev�s volt a meg�lhet�semhez.

Ennek a budapesti otthonnak MIK�FE volt a neve, 1844-ben alap�tott�k, a c�lja az volt, hogy a fiatal zsid�kat a k�zm�ves szakm�k fel� ir�ny�ts�k, bizony�tand�, hogy �k nemcsak �zletelni tudnak, hanem az iparban is meg�llj�k a hely�ket.

Nagy seg�ts�g volt az is nekem, hogy a f�v�rosban �l� nagyn�n�mt�l kaptam egy kis zsebp�nzt, azonk�v�l seg�tettem tanul�sban a f�n�k�m m�sodik gimnazista fi�nak, az is jelentett valami kis j�vedelmet. �gy teh�t �sszej�tt annyi, hogy �gy, ahogy meg tudtam �lni.

A munk�m nagyon sil�ny, egyhang� volt, abb�l �llt, hogy benzinben mostam a g�palkatr�szeket �s kisz�ll�tottam a megrendel�knek. Ez a tev�kenys�gem a f�n�k�mnek nagyon megfelelt, az �hb�rem m�g ink�bb, de azt hiszem, �gy sose tanultam volna meg a szakm�t. Az�rt valahogy megvoltam, l�teztem.

Eml�kezetes nap volt az �letemben, fordul�pont, de nemcsak sz�momra, hanem az orsz�g�ra is, 1944. m�rcius 19-e, vas�rnap. K�z�mb�s, unalmas napnak indult, a d�lel�tt�t egy nagyk�r�ti teremben asztaliteniszez�ssel �t�ttem el, amikor d�lben a r�di� figyelmeztet� el�riad�t jelzett, amely azt jelentette, hogy ellens�ges rep�l�k l�pt�k �t a hat�rt. Bar�taimmal abbahagytuk a j�t�kot, gyorsan �sszeszedel�zk�dt�nk �s siett�nk vissza az otthonba, m�g a t�nyleges riad�t nem jelzik, mert akkor m�r le�ll a k�zleked�s. Ahogy kij�tt�nk az �p�letb�l, meglep�dve l�ttuk, hogy a k�r�t tele van n�met katon�val, katonai g�pj�rm�vek, k�zt�k Tigrisek is j�nnek-mennek, jelezv�n Magyarorsz�g n�met megsz�ll�s�t. A r�di� bejelentette, hogy �j korm�ny alakult Szt�jai D�me, a volt berlini nagyk�vet vezet�s�vel, akir�l k�ztudom�s� volt n�ci be�ll�totts�ga. Ett�l kezdve minden megv�ltozott �s vil�goss� v�lt, hogy nek�nk zsid�knak is megsz�nt ez a relat�ve nyugalmas helyzet�nk, n�met uralom alatt csak rosszabb lehet.

�prilis 5-�n beh�v�t kaptam a Zsid� Tan�cst�l, hogy munk�ra jelentkezzem Bud�n a Wehrmacht f�hadisz�ll�s�n. A Zsid� Tan�csot a n�metek agyalt�k ki, a f�ladata az volt, hogy v�grehajtsa a n�metek k�vetel�seit, jobban mondva: parancsait. Ezt minden �ltaluk megsz�llott orsz�gban recept szerint �gy csin�lt�k. A h�bor� ut�n a tan�cs tagjait egy�ttm�k�d�ssel v�dolt�k meg, legal�bbis a t�bbs�g�ket, de ez nem mindig volt egy�rtelm�, mert sokan k�z�l�k megpr�b�lt�k menteni, ami menthet�. Egy�bk�nt a n�metek ennek a tan�csnak a f�l�ll�t�s�val �s (l�tsz�lagos) m�k�dtet�s�vel a zsid�kat akart�k nyugtatni, hogy zavartalanul tudj�k el�k�sz�teni a deport�l�sukat �s a megsemmis�t�s�ket.

Az akkori helyzetet j�l jellemzi az az �sszej�vetel �s megbesz�l�s, amely '44 m�rcius 31-�n a budai SS hadisz�ll�son, a Majestic sz�llod�ban Eichmann^[2] �s k�s�rete, valamint a Zsid� Tan�cs Stern eln�k vezette k�ld�tts�ge k�z�tt t�rt�nt. Az eln�kkel k�z�lt�k a s�rga csillag k�telez� visel�s�nek a rendelet�t. Mikor l�tt�k a tan�cs tagjainak a megd�bben�s�t, az SS-ek �gy nyugtatt�k �ket: Ne agg�djanak, a zsid�knak semmi b�nt�d�suk nem lesz, ha pontosan betartj�k a rendelkez�seinket �s a parancsainknak engedelmeskednek.

Ezt az �ls�gos magatart�st m�g megtoldott�k a k�vetkez� jelenettel. A zsid� deleg�ci� egyik tagja, dr. G�bor J�nos emelkedett sz�l�sra �s nagyon elkeseredett hangon besz�lt arr�l, hogy igen s�rt�nek tal�lja a s�rga csillagos megk�l�nb�ztet�st, mert a csal�dja mindig h�en szolg�lta a haz�t. Nagyapja r�szt vett a '48-as szabads�gharcban, apja az I. vil�gh�bor�ban hadb�r� �rnagyk�nt teljes�tett szolg�latot �s �gy �rzi, m�lt�nytalan ez az elk�l�n�t�s; azonk�v�l att�l tart, hogy egyeseket a zsid�k h�borgat�s�ra �szt�n�z. Eichmann k�pmutat� mosollyal azt v�laszolta:

- Ne agg�djon, ha ilyesvalami t�rt�nne, �n szem�lyesen fogok k�zbel�pni, �s int�zkedni.

�ll�t�lag a k�lf�ldi cionista szervezetek �s m�s zsid� vezet�k tudtak a megsemmis�t� t�borokr�l, de nem inform�lt�k err�l a magyar zsid�s�got, ha m�gis a besziv�rg� h�rek eljutottak egyesekhez az auschwitzi sz�rny�s�gekr�l, nem hitt�k el, r�mh�rnek tartott�k. Auschwitz pedig nincs is t�l messze a hat�rt�l. A magyar zsid�k meg voltak gy�z�dve arr�l, hogy �ket nem �rheti nagyobb b�nt�d�s, hiszen a zsid�s�g egy�tt �l a kereszt�ny lakoss�ggal b�k�ben, j� r�sz�k asszimil�l�dva magyar csal�dokkal.

Egyes zsid� vezet�k a h�bor� ut�n �gy nyilatkoztak, hogy jobb volt az elhallgat�s, mint a borzalmas, esetleges j�v� ismerete, abban a rem�nyben, hogy a szovjet csapatok el�bb �rnek Magyarorsz�gra, mint ahogy a n�meteknek siker�l v�grehajtani az eg�sz zsid�s�g deport�l�s�t. Egy�bk�nt a r�mh�rek terjeszt�se hal�lb�ntet�ssel is j�rhatott, a deport�l�s sz�t pedig ki sem szabad volt a sz�jon ejteni.

1944. j�nius 10-�n dr�mai esem�ny t�rt�nt, amikor m�r a vid�ki zsid�s�g elhurcol�sa jav�ban folyt. Ezen a napon vid�ki deleg�ci� jelent meg Stern eln�k hivatal�ban. Vezet�j�k egy fiatal orvos volt: dr. Varga Imre.

- Szemet hunynak af�l�tt, amit vel�nk csin�lnak - mondt�k k�ts�gbeesetten. - Zsand�rszuronnyal k�nyszer�tik csal�djainkat leplomb�lt vagonokba avval az �ltat�ssal, hogy ez a mi biztons�gunkat szolg�lja, mert k�zel a front �s azut�n ismeretlen helyre sz�ll�tj�k �ket. Hov�?... Senki se tudja. A kereszt�ny vil�g mi�rt nem tiltakozik? Ord�tania, �v�lt�znie kellene az �rdek�nkben, hiszen legyilkolnak benn�nket! Ellen�llni kell!

Stern eln�k n�m�n hallgatta v�gig a sz�nni nem akar� panaszt. L�tszott rajta a megd�bben�s �s a tehetetlen szomor�s�g, de csillap�t�lag, a saj�t nyugtat�s�ra is azt v�laszolta.

- A magyar hat�s�gok nyilv�nval�an tudnak err�l, de n�met megsz�ll�s alatt vagyunk �s �k parancsolnak, nem lehet ellen�k semmit sem tenni. Zsid� fegyveres ellen�ll�st csak �ri�si v�rf�rd� �r�n lehetne v�grehajtani, de teljesen hi�baval� lenne, mert a t�ler� �r�k alatt f�lmorzsoln� az eg�szet �s m�g rosszabb helyzetet eredm�nyezne.

Dr. Varga Imre m�snap �ngyilkos lett...

Stern�k nem tehettek m�st. Ha visszautas�tott�k volna a munk�t, amivel a n�metek megb�zt�k �ket, vagy megsz�ktek volna - ami szinte lehetetlen volt - gy�v�knak tartott�k volna �ket, akik a felel�ss�g al�l b�jnak ki. Ha az eg�sz vezet�s�g lemondott volna, sorsuk a hal�l. A n�metek �gyis tal�ltak volna helyett�k m�sokat, vagy kital�ltak volna m�s, kem�nyebb m�dszert.

Nem volt m�s kiutam, jelentkeztem Bud�n a kijel�lt helyen. T�bb sz�zan voltunk, nagyobb�ra fiatal zsid�k, velem egykor�ak. F�lt�nk az oroszl�nbarlangban, sorsunk, enyh�n sz�lva bizonytalannak l�tszott. Csak azt a gondolatot d�delgettem magamban gy�nge vigaszk�nt, hogy a f�n�k�m elvesztette az alaposan kihaszn�lt, �retts�gizett inas�t.

Els�k�nt kaptunk egy igazolv�nyt, hogy s�rga csillaggal szabadon mehet�nk a munkahely�nkre, mert an�lk�l az utc�n tilos volt k�zlekedn�nk. L�goltalmi mened�khelyeket kellett Bud�n a hegyoldalakba v�jni. Kaptunk megfelel� szersz�mokat, amelyeket, ha nem haszn�ltuk, mindig leveg�ben kellett tartani. N�h�ny b�ny�szt rendeltek ki mell�nk, hogy ir�ny�ts�k a munk�t. F�lv�ltva Wehrmacht �s SS katon�k vigy�ztak r�nk, nem goromb�skodtak, de nem is nagyon t�r�dtek vel�nk, �gyhogy nem szak�tottuk meg magunkat a munk�val, lazs�ltunk, ahogy lehetett. Nem sok�ig. Egyik nap ord�tozva rohant a csoportunkhoz egy SS altiszt j�dische Hunde! j�dische Schweine!^[3] ki�lt�sokkal, mondv�n, az Obersturmf�hrer figyelt benn�nket a k�zeli h�z ablak�b�l �s l�tta, hogy szabot�lunk, ha nem dolgozunk rendesen, g�pfegyverrel l�vet k�z�nk. Az Obersturmf�hrer neve Eichmann volt. Ha �n ezt akkor tudtam volna... de nek�nk egyik tiszt olyan volt, mint a m�sik.

A munkahely�nkt�l nem messze volt egy f�lelmetes h�r� �p�let, amelyb�l gyakran hallottunk ord�t�sokat �s v�rfagyaszt� ki�lt�sokat. A n�metek odavitt�k a gazdag zsid�kat, hogy k�nz�sokkal kicsikarj�k t�l�k rejtett �kszereiket, p�nz�ket. Tal�n �n szeg�ny zsid� nem ker�l�k oda - gondoltam, de egy�ltal�n nem voltam biztos benne.

A k�nyszermunka ellen�re akkor m�g szabad voltam, tov�bbra is a zsid� otthonban laktam. Egyik reggel, 6 �ra k�r�l, nyilas karszalagos civilek jelentek meg, f�lzavartak benn�nket �s nagyon goromb�n f�lsz�l�tott�k a lak�kat, hogy az �p�letet a p�rt lefoglalja, nek�nk adnak k�t �r�t a kik�lt�z�sre. Beraktam a kis moty�mat egy b�r�ndbe, kimentem a Hermina �tra �s avval szemben a V�rosligetbe s�t�ltam. Gondolkoztam, hogy hov� menjek. Mind a k�t budapesti nagyn�n�mn�l m�r csal�dok laktak, az rem�nytelen. Eszembe jutott egy volt munkat�rsam az �r�g�p jav�t� �zemb�l - olyan �tvenes kor� -, akivel ugyan nem voltam k�zelebbi bar�ts�gban, de mindig ny�ltan, emberi m�don besz�lgetett velem. Tudtam, hogy gyereke nincs, a feles�g�vel kettesben �lnek, gondoltam vel�k pr�b�lkozom. Szerencs�m volt, befogadtak. Munkaszolg�latosi beh�v�somig n�luk laktam.

Amikor elk�sz�ntem t�l�k, a b�r�nd�mbe ism�t beraktam a holmimat, amit nem vittem magammal, �s levittem a pinc�be. A h�bor� ut�n ugyanazon a helyen megtal�ltam, de majdnem �resen. Csak egy p�r zokni, n�h�ny k�nyv, meg n�h�ny �rt�ktelen apr�s�g maradt benne. A szomsz�dok azt mondt�k, hogy az oroszok fosztott�k ki. Vagy elhittem, vagy nem, akkor m�r mindegy volt. A lak�st, amely a legf�ls� emeleten volt, egy bombatal�lat �rte. Azt a kedves, befogad� h�zasp�rt, sohasem tal�ltam meg, pedig �ltek valahol, ugyanis, amikor a lak�s elpusztult szerencs�re �k lenn voltak a pinc�ben.

1944. m�jus elej�n �n is megkaptam a katonai beh�v�t, ami a fiatal zsid�knak katonai szolg�lat helyett munkaszolg�latot jelentett, amelyet term�szetesen fegyver �s rang n�lk�l kellett teljes�teni, vagy munkat�borban, vagy a fronton. Az id�sebbek, akiknek a megel�z� id�kb�l rangjuk volt, ak�r tiszti is, elvesztett�k, magyarul, sz�gyenteljesen lefokozt�k �ket. Legt�bbsz�r civil ruh�ban teljes�tettek szolg�latot, s�rga karszalaggal. A frontra k�ld�tt egyes sz�zadokat az�rt lepusztult egyenruh�kba �lt�ztett�k. A parancsnok rendszerint hadnagy volt, nagyobb�ra tartal�kos, a keret f�leg id�sebb altisztekb�l �llt. Szigor� katonai fegyelmet tartottak. P�ld�ul a munkaszolg�latosnak (r�vid�tve: muszos) k�telez� volt a legalacsonyabb rang� �rvezet�nek is el�re tisztelegni, ez is hozz�tartozott a megal�ztat�shoz.

A h�bor� el�rehaladt�val egyre t�bb �s t�bb muszost k�ldtek Ukrajn�ba, neh�z fizikai munk�ra, akiket erre a c�lra a Wehrmacht is gyakran k�lcs�nvett. Rendszerint a front m�g�tti ter�leten dolgoztatt�k �ket, frontk�zelbe ritk�bban ker�ltek, az �tsz�k�s�kt�l tartva. Ennek ellen�re t�bbeknek siker�lt. �gy az egyik nagyb�ty�mnak is, aki partiz�n lett �s komoly katonai karriert futott be, de m�r itthon ismert�k kommunista be�ll�totts�g�r�l. T�meges sz�k�sek nem voltak, mert elterjedt a h�re annak, hogy a zsid� muszosokat is a sorkaton�kkal egy�tt fogolyt�borba viszik �s ugyanolyan sors v�r r�juk, mint a t�bbiekre, mondv�n: munk�jukkal �k is seg�tettek az ellens�gnek, �gyhogy a sz�kev�nyek j� r�sze ott maradt �r�kre valamelyik t�megs�rban. Emiatt el�fordult olyan kiv�teles eset is, hogy a doni �tt�r�sn�l, szerzett fegyverekkel, a muszosok vett�k f�l a harcot a szovjetek ellen. Ezekr�l az esem�nyekr�l term�szetesen csak a h�bor� befejezt�vel �rtes�ltem, mert az �n sorsom m�sfel� vitt.

M�jus 15-�n kellett jelentkeznem az orsz�g �szak-keleti cs�csk�ben fekv� Jolsfa k�zs�gben. Ez egy kis falu, de akkor egy nagy munkaszolg�latos gy�jt�- �s eloszt� k�zpont volt. Innen mentek az alakulatok a frontra, vagy hazai munkat�borokba.

A mi sz�zadunk a 107/302-es sz�mot viselte �s 220-an voltunk. A parancsnokunk harminc �v k�r�li tartal�kos hadnagy, civilben tan�t�. Nagyon rendes embernek ismert�k meg. Igazs�gos, egy�ltal�n nem sz�ls�s�ges gondolkod�s�, becs�letes ember volt, aki csak a helyzet�t elviselve, igyekezett a mi �let�nket is emberibb� tenni, amennyire a parancsok megengedt�k. A h�bor� ut�n is h�l�sak voltunk neki ez�rt a magatart�s��rt.

Az altisztjeink �reg, kiszolg�lt katon�k, akik m�r frontszolg�latra alkalmatlanok voltak, r�juk sem lehet, ut�lag sem, rosszat mondani. A legid�sebb k�z�l�k Fazekas �rmester volt, aki ha ber�gott - �gysz�lv�n naponta - akkor ord�tozott vel�nk, de � sem volt rossz ember.

Fegyver�nk nem volt, a katonai beoszt�sunkat katonasapk�nk k�pviselte, zsid� mivoltunkat a s�rga karszalag. A s�rga csillag leker�lt a mell�nkr�l.

P�r napi semmittev�s ut�n �zdra vittek benn�nket, ott kis munkacsoportokra v�lasztott�k sz�t a sz�zadunkat. Kik b�ny�ba, kik erd�irt�sra vagy t�glagy�rba ker�ltek, mi pedig az olvaszt�ba, koh�k mell� nyert�nk beoszt�st, ami egy�ltal�n nem volt nyeres�g, mert embertelen neh�z munka volt. A l�vak�nt ki�ml�, foly�kony vasat kellett vastag t�ml�kkel v�zzel locsolni, hogy leh�lj�n. A h�s�g olyan nagy volt, hogy a v�z egy r�sze m�r g�zz� v�lt, mire a vasat el�rte volna. Eleinte m�g l�legzetet is alig tudtunk venni. Id�nk�nt kiengedtek a szabad leveg�re, a j�niusi k�nikul�ban �gy �rezt�k magunkat mintha �rny�kban lenn�nk. F�lmeztelen�l dolgoztunk, facip�ben, b�rk�t�nnyel, v�d�szem�veggel �s keszty�vel. Amikor a vas leh�lt, hatalmas kalap�csokkal darabokra kellett t�rni, azut�n a t�l�nk p�r m�terre, lejjebb �ll� csill�kbe dobni.

Egyszer� munk�sb�l lett fel�gyel�nk ir�ny�tott, �s l�tva k�nl�d�sunkat, �gyetlenked�seinket, pr�b�lt benn�nket s�rgetni. M�g most is eml�kszem a szavaira:

- Gyorsan, gyorsan! K�pzelj�tek el, hogy Szt�lin ap�toknak dolgoztok. - Biztosan b�szke volt arra, hogy egyszer� mel�sb�l zsid�k fel�gyel�j�v� l�ptett�k el�.

A termel�s�nk �rthet� m�don annyira gyatra volt, hogy p�r nap ut�n, megk�nnyebb�l�s�nkre, egy �tvenes l�tsz�m� csoporttal engem is elsz�ll�tottak Putnokra, ahol k�t h�napig erd�t irtottunk a k�rny�kben. Ist�ll�ban laktunk, amelyet egy napig kellett a gan�t�l takar�tani, m�g tiszta szalm�t hinthett�nk r� fekhelynek.

Erd�irt�st kellett v�gezn�nk a k�rny�kben. Hetes csoportokban dolgoztunk, f�kat v�gtunk ki, azokat legallyaztuk, m�teres darabokba f�r�szelt�k a t�rzset �s szab�lyos rak�sokba hordtuk. Ki volt adva parancsba a napi k�telez� teljes�tm�ny, amelynek a mennyis�g�re m�r nem eml�kszem.

Eleinte nagyon igyekezni kellett, hiszen senki sem volt k�z�l�nk a neh�z munk�hoz szokva, de lassan belej�tt�nk, izmaink kezdtek hozz�szokni a fav�g�shoz. A fel�gyel�k �lland�an avval fenyegettek benn�nket, ha nem teljes�tj�k a norm�t, akkor visszavisznek benn�nket a koh� mell�, vagy kik�ldenek Ukrajn�ba.

Olyan gyakorlatra tett�nk szert, hogy m�r laz�tani is tudtunk, ahogy nem figyeltek r�nk meg�lltunk pihenni. T�bbet semmik�ppen nem akartunk termelni, nehogy f�lemelj�k a norm�t. Pech�nkre rom�n parasztokat osztottak be mell�nk, akik f�lelemb�l nagyon igyekeztek �s mindj�rt f�lemelt�k a mi norm�nkat is, mondv�n: amit a rom�nok tudnak, azt nek�nk is teljes�teni kell.

Az akkori helyzethez k�pest �let�nk elviselhet� volt, babot kaptunk b�ven, kenyeret is. A sz�r�tott k�poszta viszont olyan volt a kukacaival egy�tt, hogy azt a diszn�k sem ett�k volna meg. Az �n h�sz�ves gyomrom viszont olyan volt, mint a strucc�, mindent megem�sztettem, az �tv�gyam t�retlen�l m�k�d�tt. H�st is kaptunk hetenk�nt egyszer. L�nyeg az, hogy b�rtuk energi�val a munk�t egyel�re. A budapesti t�rsaink id�nk�nt kaptak csomagot, amelyet megosztottak vel�nk vid�kiekkel, ugyanis m�r akkor a hozz�tartoz�inkat elhurcolt�k. �gy az ap�mat is Szegedr�l 1944. j�nius 26-�n, aki 65 �ves volt, sz�vbeteg, �gyhogy Auschwitzben nem is sokat teket�ri�ztak vele, a vagonb�l egyenesen a g�zkamr�ba vitt�k.

Egy kis zsebp�nzre is szert tettem. A m�dosabb t�rsaimnak darabonk�nt h�sz fill�r�rt mostam a csajk�j�t, amelyb�l cigarett�t vettem, ugyanis az nek�nk nem j�rt. Zsoldot csak egyszer kaptunk, szeptemberben. H�lye fejjel sp�rolgattam sz�kebb napokra �s a n�metek vett�k el t�lem a deport�l�sunk el�tt.

Munka ut�n szabadok voltunk, id�nk�nt beengedtek benn�nket a k�zeli faluba, Putnokra v�s�rl�s c�lj�b�l, m�r akinek volt r� p�nze. Id�k�zben kider�lt, hogy ezt a kedvezm�nyt Balogh f�hadnagynak k�sz�nhett�k, akit ez�rt felel�ss�gre is vontak, de meg�szta b�ntet�s n�lk�l, mert Budapestre vittek benn�nket.

Egy j�liusi napon csend�r�k �ll�tottak be hozz�nk. Sorakoztattak �s egyenk�nt mindenkit alaposan megmotoztak, fegyvert kerestek, de minden holmit, amit nem tartottak �letsz�ks�glet�nek, elvettek. �gy lett oda az �n kis zsebk�sem is. Szenes Iv�n bar�tomt�l pedig elvett�k a harmonik�j�t, amivel est�nk�nt �s szabadid�ben oly gyakran elsz�rakoztatott benn�nket. Nagyon elkeseredett miatta, de mi is sajn�ltuk. (Egy�bk�nt 1987-ben v�letlen�l Budapesten tal�lkoztam vele, kider�lt, hogy ismert zeneszerz� lett.)

Motoz�s v�g�n a csend�r�k megj�tszott�k a demokrat�t, mert egyes holmikat, amelyeket a m�dosabbakt�l vettek el, sz�tosztottak k�z�tt�nk, szeg�nyek k�z�tt. Term�szetesen, ahogy elmentek, visszaadtuk a gazd�juknak.

Ett�l kezdve a helyzet�nk egyre rosszabb �s rosszabb lett. Kevesebb szabadid�t kaptunk �s szigor�bban b�ntak vel�nk. Augusztusban v�ratlanul sz�mba vett�k a t�rsas�got �s csoportokba osztott�k. Kellett az ember a frontra is �s Budapestre is, az egyre er�s�d� bomb�z�sok miatt, romeltakar�t�sra. J�l j�rtam, legal�bb is azt hittem, engem a f�v�rosi csoportba osztottak be, ahol l�goltalmi sz�zad lett�nk.

�r�ltek a f�v�rosi bajt�rsak, mert csal�djukhoz, rokonaikhoz k�zel ker�ltek, ugyanis Horthy�k le�ll�tott�k a budapesti zsid�k deport�l�s�t (a h�bor� ut�n tudtam meg) �s a legt�bbj�knek itthon voltak a hozz�tartoz�i.

Tehervagonokban utaztunk, s ahogy el�rt�k a v�rost, szomor�an l�ttuk a bomb�z�sok nyomait, a rombol�st, k�l�n�sen az iparnegyedekben volt szembet�n� a puszt�t�s. N�gy h�napja nem l�ttam Budapestet, nagyon megv�ltozott.

Egy bomb�z�s s�jtotta, k�temeletes h�zban sz�ll�soltak el benn�nket, kb. 300 m�terre a R�kosrendez� p�lyaudvart�l a Reiter Ferenc utc�ban, m�g a sz�mra is eml�kszem: 26 volt. A h�z meg volt repedve, a lak�kat oml�svesz�ly miatt kik�lt�ztett�k. R�nk d�lhetett, �rt�nk nem volt k�r. Az udvaron t�tong� bombat�lcs�r mutatta, hogy nagym�ret� bomb�kat sz�rtak erre a v�rosr�szre (is). 10-15-en helyezkedt�nk el szob�nk�nt, �gy vagy fekhely sz�ba se j�hetett, a padl�n aludtunk egy pokr�ccal, szalma n�lk�l. K�t-h�rom napig nagyon nehezen aludtunk el a kem�ny fekhelyen, id�nk�nt f�l�lltunk pihenni, de k�s�bb megszoktuk, ebbe a napi hajt�s ut�ni f�radts�g b�ven beseg�tett. �n a m�sodik emeleten kaptam helyet. A parancsnok �s a keret egy mellett�nk l�v�, ar�nylag �p h�zban lakott. A t�bori konyh�t a vel�nk szemben l�v� �res telken �ll�tott�k f�l.

A munk�nk f� r�sze az volt, hogy rendbe hozzuk a r�kosrendez�i p�lyaudvart. Be kellett t�mni t�rmel�kkel, f�lddel a bombat�lcs�reket, a s�r�lt vagonokb�l �traktuk a katonai anyagokat �s a s�neket jav�tottuk szakfel�gyel� vezet�s�vel. Munk�nkat j�form�n minden nap meg kellett szak�tani a l�giriad�k miatt, ilyenkor vagonokra ugrottunk f�l �s egy mozdony kivontatott benn�nket a v�rosb�l, valahol a ny�lt p�ly�n meg�lltunk, leugr�ltunk �s sz�tsz�ledt�nk, mert tudtuk, hogy a vonatok is c�lpontjai a t�mad� rep�l�g�peknek.

Egyik ilyen kir�ndul�sunk alkalm�val nagyon megijedt�nk, ugyanis f�l�tt�nk oldott�k ki az amerikaiak a bomb�ikat, akkor m�g nem tudtuk, hogy azok �vben menetir�nyukban t�l�nk t�volabb esnek le. Ezek a sz�nyegbomb�z�sok sz�rny� puszt�t�st v�geztek, de sokszor a lakoss�g szenvedte meg, f�leg akkor, ha a bomb�k nem a kijel�lt katonai �s ipari c�lpontokra estek, hanem mell�, a lakott ter�letekre.

Be kell vallanom, a mi helyzet�nkben, amikor a hozz�tartoz�inkat elhurcolt�k, meg�lt�k, �s a mi sorsunkat is a pusztul�s ker�lgette, nem tudtunk r�szv�tet �rezni a lakoss�g ir�nt. Hidegen hagyott a szenved�s�k. A bomb�z�sokkal kapcsolatban pedig naivul meg voltunk gy�z�dve arr�l, hogy az amerikaiak tudj�k, hol vannak a gett�k, hol tart�zkodnak a zsid�k, de ez �r�lt t�ved�s volt, mert ez csak nagyobb, ismert t�borokra vonatkozhatott, k�l�nben sokkal nagyobb gondokkal voltak elfoglalva, mint az eur�pai zsid�k sorsa.

N�h�ny alkalommal k�lcs�nadtak a n�meteknek k�l�n munk�ra, azt el��r�s szerint el kellett v�gezni, de ut�na nem engedt�k meg, hogy aznap m�g dolgoztassanak (micsoda embers�g!?). Romeltakar�t�son k�v�l a Honv�ds�gnek is beseg�tett�nk. Egyszer lisztes- �s s�szs�kokat kellett emeletre f�lcipelni. 40-80 kil�s teherrel nehezen b�rtunk. Nekem az er�lk�d�st�l megindult az orrom v�re �s kicsit megsz�d�ltem a v�r l�tt�n, leejtettem egy liszteszs�kot, mely a l�pcs�n legurulva, teljes hossz�ban kiszakadt, tartalma sz�tsz�r�dott. A fel�gyel� �rmester�nk elkezdett ord�tani velem, hogy szabot�zs�rt majd f�ljelent. Szerencs�re az egyik embers�gesebb katonat�rs�nak siker�lt lecsillap�tania, �gy meg�sztam a b�ntet�st, ami nem kis dolog volt, mert szabot�zs�rt k�nnyen f�lakasztott�k az embert.

Egy id� ut�n egyre gyakoribbak lettek az �jszakai bomb�z�sok, ilyenkor levonultunk a pinc�be, de egyszer a k�v�ncsis�gom�rt majd az �letemmel fizettem. A g�pek m�r r�gen elker�ltek benn�nket, ink�bb a v�ros d�libb r�sz�t bomb�zt�k. K�t bajt�rsammal �gy gondoltuk, hogy egyszer megn�zz�k a t�zij�t�kot. L�giriad� �jszaka! Ki�lltunk egy f�lig leszakadt erk�lyre �s v�rtuk az el�ad�st. Az j�tt is! El�sz�r telesz�rt�k az eget sztalingyerty�kkal �s nappali vil�gosn�l most kiv�telesen ism�t R�kosrendez�t kezdt�k bomb�zni. M�g l�lekszakadva lebukd�csoltunk a l�pcs�n, akkorra m�r a konyh�nk mindenest�l a leveg�be rep�lt. A pinc�nk megindult, mint egy �ce�nj�r�. Megfogadtam: soha t�bbet!....

P�r napig hideg kosztot kaptunk, m�g �jabb konyh�t nem l�tes�tettek. Egy�bk�nt, ha az �lelmez�s�nk nem is volt j� min�s�g�, nem �hezt�nk. A pesti bajt�rsak szinte rendszeresen kaptak csomagokat, ilyenkor az � adagjuk a vid�kiek r�sze volt, de a mi szak�csaink is lelem�nyesek �s rendesek voltak, �gyhogy nem lehet szemreh�ny�st tenni nekik ma sem. Az�rt mi is megtal�ltuk a m�dj�t a p�tszerz�snek. N�met �lelmiszer vagonokb�l rakodtunk ki toj�spor konzerveket. Nem egyszer, t�bbsz�r. Ilyenkor mindig volt helye n�h�ny doboznak ruh�nk valamelyik bugyr�ban. Nagyszer� r�ntott�kat ett�nk, d�zs�lt�nk.

Volt egy falusi gyerek k�zt�nk, akit Kohn G�bornak h�vtak, de robusztus, magas termete miatt mi Bivalynak bec�zt�k. Ez a n�v az�rt is nagyon illett r�, mert az �sz nem volt t�l er�s oldala, de az ereje �s a j�mbors�ga egy�tt meghat� karakterrel ruh�zta f�l.

Egyik estefel�, vacsora ut�n, odaszeg�d�tt mell�m �s s�gva mondta, hogy az �llom�s valamelyik mell�kv�g�ny�ra ki van tolatva egy n�met �lelmiszer sz�ll�t� szerelv�ny, amelynek egyik vagonj�r�l leszak�tott�k a lakatot, nem lenne neh�z ott sz�tn�zni, �gy tudja, toj�spor van benne. Egy pillanatra �tvillant az agyamon, hogy mi�rt engem v�lasztott t�rsnak, hisz n�lam f�l�nkebb fick�t nem tal�lt volna a sz�zadban, s mikor ezt mondtam neki, azt v�laszolta, hogy �hesebbet sem. Ebben igaza volt. Kilopakodtunk az �llom�sra, senkit a k�zelben nem l�ttunk, sim�n bejutottunk a vagonba. J�l f�lpakoltuk magunkat konzervdobozokkal, alig b�rtunk kik�sz�l�dni a tehert�l. De nem volt szerencs�nk, 8-10 m�terre t�l�nk f�lbukkant egy n�met katona, aki nyilv�n l�tta a nyitott vagonajt�t. Ketten k�tfel� szaladtunk, zs�km�nyunk egy r�sz�t mindj�rt elhajig�ltuk, hogy futni tudjunk. Az �r l�tta magas, v�kony termetemet, a Bivaly ut�n futott. El is fogta. F�l �r�s kik�t�ssel^[4] meg�szta. Amikor m�snap a b�ntet�s v�grehajt�sa ut�n visszaj�tt a sz�zadhoz, nevetett az eg�szen, kem�ny fick� volt, engem nem �rult el. Csak a lopott konzervet sajn�lta, amit elvettek t�le. Term�szetesen �n a zs�km�nyomat megosztottam vele.

K�s�bb elker�lt t�l�nk. T�rsakt�l hallottam, hogy valamelyik koncentr�ci�s t�borb�l sz�kni pr�b�lt, ami szinte egyenl� volt az �ngyilkoss�ggal. Az SS-ek agyon is vert�k.

A front lassan k�zeledett, �reink hangulat�n, magatart�sukon �rezhet� volt az elkesered�s, ami a fegyelem lazul�s�t hozta mag�val. K�t bajt�rsunk meg is sz�k�tt. Azt besz�lt�k r�luk, hogy meghaltak bomb�z�s k�zben, de nem, szerencs�sek voltak, mert, pestiek l�v�n, siker�lt nekik elrejt�zni bar�tokn�l �s meg�szt�k.

Szeptemberben el�rkezett a nagy zsid� �nnep (Yom Kippur), amikor a zsid�k 26 �r�t b�jt�lnek �s nem dolgoznak. Balogh parancsnok enged�lyezte az ortodox vall�s�aknak a munkasz�netet, a b�jt nem volt gond. A magam r�sz�r�l v�llaltam a munk�t, mert nem voltam ortodox �s nem is szerettem �ket, de akkor m�g volt bennem annyi hit, hogy b�jt�ltem.

Pontos h�reket nem kaptunk, de innen-onnan voltak �rtes�l�seink �s �gy v�lt�k, hogy a szovjet hadsereg n�h�ny h�t alatt el�ri a f�v�rost. Mi fiatalok nemcsak rem�nykedt�nk, hanem szil�rd elhat�roz�sunk volt, hogy fegyverrel fogunk a n�cik �s a nyilasok ellen harcolni. Valamit hallottunk a magyar ellen�ll�si mozgalomr�l, de semmi kapcsolatunk nem volt vele.

Elhat�roz�sunkat tett is k�vette. S�r�lt fegyversz�ll�t� vagonokb�l pusk�kat, g�ppisztolyokat lopkodtunk, hozz� term�szetesen l�szert is. A bombat�lcs�rekben �stuk el �s egy r�sz�t a pinc�be rejtett�k. Volt k�zt�nk egy id�sebb bajt�rs, aki m�g szolg�lt a katonas�gn�l, s �rtett a k�zifegyverekhez, � tan�totta meg vel�nk a kezel�s�ket. Gyors�tott kik�pz�s volt ez, nem tudom, adott esetben tudtam volna-e haszn�lni.

�gy �rkezett el 1944. okt�ber 15-e.

Vas�rnap volt. Pontosan d�lben a magyar r�di�ban v�ratlanul Horthy korm�nyz� beolvasta ki�ltv�ny�t: (...) A nemzet nincs abban a helyzetben, hogy a harcot folytathassa, �s a finn rokonorsz�g p�ld�j�ra Magyarorsz�g leteszi a fegyvert, �s minden felt�tel n�lk�l fegyversz�netet k�r (...).

Ahogy ezt megtudtuk, le�rhatatlan �r�m fogott el benn�nket, nevett�nk, �lelkezt�nk, s�rtunk, kiab�ltunk: v�ge a h�bor�nak! A pesti t�rsaink hazamentek. Az �rz�ink nem sz�ltak semmit, elvonultak valahov�, nem l�ttuk �ket eg�sz d�lut�n.

A mi ellen�ll� csoportunk, legal�bb magunkat �gy nevezt�k, �zenetet kapott (nem tudtam, kit�l �s honnan), hogy ne mozduljunk semerre, d�lut�n h�vjunk f�l egy telefonsz�mot �s k�rj�nk egy nevet, az illet�t�l utas�t�st kapunk. A telefon�l�sra engem jel�ltek ki. A t�bbiek a sz�zad lovas kocsij�val elmentek fegyverek�rt a teherp�lyaudvarra �s most m�r ny�ltan pakolt�k meg a j�rm�vet. �n k�zben f�lh�vtam a megadott sz�mot �s azt az utas�t�st kaptam, hogy este 9 �rakor menjek el egy bizonyos c�mre (a n�vre, utc�ra m�r nem eml�kszem), ott megkapom a sz�ks�ges utas�t�sokat, a jelsz�: Taurusz volt. Az utc�n j�rtamban k�ts�gbeesetten rohang�sz� n�meteket l�ttam �s j� �rz�s fogott el annak a tudat�ban, hogy v�gre harcolhatok ellen�k.

A k�rletbe vissza�rve a sz�zad �gy festett, mint egy f�lizgatott m�hkas. Mindenki besz�lt az esem�nyr�l, amely ugyan v�ratlanul �rt benn�nket, �mb�r a leveg�ben volt. A vacsor�t hamarabb kaptuk a szokottn�l, j��z� guly�slevest adtak b�s�gesen, mert ahogy mondtam, a pestiek t�voz�sa folyt�n mind�ssze 100-150-en maradtunk.

Vacsora ut�n visszah�z�dtunk a szob�inkba �s der�l�t� hangulatban tervezgett�nk. �gy k�t �ra t�jban, hirtelen szokatlan zajt hallottunk a folyos�r�l, bakancs-csattog�st, trappol�st, kiab�l�st. Bev�g�dott az ajt�nk, magyar g�ppisztolyos katon�k t�rtek r�nk.

- F�l a kezekkel, mindenki forduljon a fal fel�, senki ne mozduljon! - �v�lt�tt�k.

Sz�rny� volt a meglepet�s�nk, mindenre gondoltunk, de erre nem. Mi t�rt�nhetett? - nem tudtuk.^[5] Mint a l�lektelen b�bok engedelmeskedt�nk. Ut�na �sszecsoportos�tottak benn�nket egy nagyobb helyis�gben, ahol a fal fel� fordulva, kez�nket a fej�nk�n tartva megr�k�ny�dve v�rtunk a legrosszabbra.

K�zben �tkutatt�k az �p�letet, megtal�lt�k a fegyvereket, ami nem volt neh�z. Minket is alaposan megmotoztak, k�zben pofoztak, ord�toztak:

- Rohadt, piszkos zsid�, kommunista banda! H�tba akartatok minket t�madni?! Majd megl�tj�tok!

Minden vesz�lyes t�rgyat elvettek t�l�nk. M�g a d�lut�n folyam�n valaki le�rta nekem az Internacion�l� sz�veg�t, h�tha haszn�t veszem, ha az oroszokkal tal�lkozom. Ez a pap�r a zsebemben volt. Motoz�s el�tt siker�lt �szrev�tlen�l lenyelnem. Nem mondom, a gyomrom nem nagyon szerette, de ahogy k�s�bb megismerkedtem a kommunizmus igazi arc�val, akkor m�r be se vette volna.

Nem sok�ig foglalkoztak vel�nk tov�bb, kituszkoltak benn�nket az utc�ra, ahol m�r teheraut�k v�rtak r�nk. Padokra zs�fol�dtunk, minden pad v�g�n katona �lt, nehogy megsz�kj�nk. Nem voltak bar�ts�gosak egy�ltal�n, de l�tszott rajtuk, hogy nem ez a kedvenc tev�kenys�g�k. Az egyik meg is jegyezte:

- K�r pocs�kolni az id�t �s a benzint ezekre a rohadt zsid�kra!

Teljesen megsemmis�lve �lt�nk magunkba roskadva, tal�n a sorsunkba bele is t�r�dve, �gy �rezt�k magunkat, mint a marh�k a v�g�h�dra vitelkor. Meg voltunk gy�z�dve r�la, hogy kivisznek valahov� a szabadba �s agyonl�nek. Nem besz�lhett�nk. Ap�mra gondoltam, akit m�g j�niusban deport�ltak. (Akkor m�g nem tudtam Auschwitz l�tez�s�r�l.) Im�dkozni pr�b�ltam. Elmondtam magam�rt a halottak im�j�t (Kaddis), amelyet a gyerekek im�dkoznak sz�leik hal�lakor. Gondoltam any�mra, akivel az �gben tal�lkozom. (Akkor m�g h�v� voltam.) M�ly keser�s�g fogott el, hogy h�sz �vesen kell meghalnom, m�g nem is �ltem, r�ad�sul a h�bor� v�g�n!

Nagy megk�nnyebb�l�s�nkre nem hagytuk el a v�rost, rem�ny�nk visszat�rt. A Mosoni utcai tolonch�zba vittek el benn�nket. Puskatussal letuszkoltak, majd bezavartak az udvarra, ir�ny az egyik �p�let kapuja! Onnan rend�r�k j�ttek ki �s gumibotokkal egy m�sik �p�let fel� tereltek. Ott ugyanez a jelenet j�tsz�dott le.

- Nem ide, oda! - egy harmadik h�z fel�! Ide-oda zavar�sztak, hajszoltak benn�nket, kez�nkkel a fej�nk�n. �n �gy pr�b�ltam a t�meg sz�l�n helyezkedni, hogy kevesebb �t�st kapjak, mert abb�l b�ven kijutott.

Ez a l�lektani j�t�k 15-20 percig tartott, majd f�lir�ny�tottak valamelyik �p�let els� emelet�re k�t rend�rkordon k�z�tt, akik �t�tt�k, akit �rtek. Nagy teremben k�t�tt�nk ki:

- Mindenki a falhoz!! - ord�tott�k.

Ahogy a mozg�s megsz�nt, bej�tt egy rend�rtiszt, s a terem k�zep�n meg�llt.

- Ki tud valamit az �llom�sr�l lopott fegyverekr�l? - k�rdezte stentori hangon.

Semmi v�lasz, mindenki hallgatott. Megint f�ltette a k�rd�st. N�ma cs�nd...

- Utolj�ra k�rdem, hogy ki tud a lopott fegyverekr�l!... Ha nem kapok v�laszt, kiv�gz�sek lesznek!... Tudj�k mi az a tizedel�s?!...

Az egyik bajt�rsunk remegve f�lny�jtotta a kez�t.

- �...�n tudom, ho...hogy egyesek lovas kocsival mentek fegyverek�rt ma d�lut�n, de nem tudom, kik voltak.

Meg voltam gy�z�dve r�la, hogy ez a fiatal fi� t�nyleg nem tudott semmit. Olyan �vatos fajta volt, amit parancsoltak, megcsin�lta, de csak addig, hogy baja ne legyen. Semmi f�lt�n�skelt�s, csak a part alatt volt a bels� jelszava. Miks�nak h�vt�k, s m�g az is jellemz� volt r�, hogy mikor a n�metek elvett�k t�le a pul�ver�t, s�rva fakadt, az is igaz, hogy a s�r�sra ezer oka volt. A tiszt r�rivallt.

- M�st nem tudsz?

- Nem - �s megism�telte, amit mondott.

- Senki sem tud semmi m�st? - hangzott a v�szj�sl� k�rd�s ism�t.

N�ma cs�nd...

- J�l van, akkor most mindenkit megk�rdez�nk - s peckes l�ptekkel kiment a teremb�l.

Igaz�b�l cig�nyvallat�s volt, el�bb gumibot, azut�n k�rdez�s.

A b�n�s�k elv�llalt�k a tett�ket, r�szben a testi feny�t�s miatt, de mondhatn�nk �gy is, hogy a t�bbieket akart�k menteni a ver�st�l. K�l�nben jobban tett�k, mert voltak n�h�nyan, akik a fizikai f�jdalom miatt �s a terror okozta f�lelemb�l azonnal k�ptek, bemondt�k a fegyvertolvajok nev�t. Ezen nincs mit magyar�zni, a f�jdalom az el�bb-ut�bb mindenkinek kinyitja a sz�j�t. A hallgat�s, az csak n�h�ny kiv�teles nemzeti h�snek a kiv�lts�ga, �rdeme. (Ahogy a magam �let�t n�zem, azt hiszem, hogy csak a moziban.)

H�rom-n�gy �ra fel� r�m is sor ker�lt. �gy �reztem magam, mintha egy nagy hideg k� lett volna a mellkasomban, amely a gyomromba is belel�g. Szerencs�re n�h�ny �t�ssel meg�sztam, mert m�r megbesz�lt�k a m�r bevallott neveket �s mindenki azokat sorolta. Az biztos, hogy az elej�n kihallgatottak t�bbet kaptak, mint mi, a v�ge fel�, mert akkorra m�r a rend�r�k is elf�radtak.

H�rom napig voltunk bez�rva, naponta egyszer kaptunk levest, semmi m�st. Akkor elvitt�k a n�metek a b�n�s t�rsainkat, sorsukr�l nem hallottam, hogy deport�lt�k-e �ket, vagy kiv�gezt�k, majdnem egyre megy.

Gyalog k�s�rtek vissza benn�nket a Reiter utcai sz�ll�sunkra. A keret�nket �ll�t�lag b�ntet�sb�l frontszolg�latra k�ldt�k, de kaptunk helyett�k m�sikat. Ahogy vissza�rt�nk ugyanazon a helyen megtal�ltuk a csajk�inkat, ahol hagytuk, a marad�k guly�ssal egy�tt.

M�snap reggel az utc�n sorakoztatt�k a sz�zadunkat �s parancsba adt�k, hogy f�l kell most esk�dn�nk Sz�lasira. Tragikom�dia!... Zsid�k a saj�t gyilkosaikra!... Mormoltuk mi az el�im�dkoz� sz�veg�t, mit tehett�nk volna, de az Isten engem �gy seg�ljen! m�r nem j�tt ki a sz�mon. Ezen a cirkuszon is t�lest�nk.

P�r napig a p�lyaudvaron dolgoztunk, de az �rz�s�nket megszigor�tott�k. Igaz, hogy a l�zad� kedv�nket alaposan elvett�k. Az utc�kon plak�tok jelentek meg, ilyen f�lirattal: Minden megsz�k�tt muszost fel kell koncolni! Gondolom, ennek a fenyeget� plak�tnak a hat�s�ra is a legt�bb ell�gott bajt�rsam visszaj�tt.

Okt�ber v�ge fel� parancshirdet�sb�l megtudtuk, hogy N�metorsz�gba megy�nk dolgozni, azt mondt�k m�g, a Reichnek nagy sz�ks�ge van munkaer�re. A deport�l�s sz� m�g akkor nemigen volt haszn�latos. V�ratlanul kaptunk egy napos elt�voz�st. Csod�lkoztunk is ezen, de bel�ttuk, hogy sz�k�sr�l sz� sem lehet. Hov�?... Kihez?... Senkit sem ismertem nagyn�njeimen k�v�l, s p�nzem se volt. Ugyan azt v�ratlanul kaptunk, saj�t ruhahaszn�lat c�m�n, meg n�mi zsoldot is, el�sz�r �s utolj�ra. A Zsid� Tan�cs is juttatott nek�nk egy-egy p�r bakancsot �s pul�vert.

F�lkerestem Ilona nagyn�nimet, aki a zsebembe cs�sztatott sz�z peng�t. Szeg�nyt p�r h�ttel k�s�bb a nyilasok elfogt�k az utc�n �s soha t�bb� nem l�ttam �t sem. Kl�ri nagyn�n�met is kerestem a lak�s�n, aki az apj�val �lt. A h�zmester azt mondta, hogy elk�lt�ztek, de nem hagyt�k meg a c�m�ket. Mint ut�bb �rtes�ltem, ez az ember rejtegette �ket p�nz�rt. Ez az�rt nem megvetend�, mert nagy volt a kock�zat, ha megtal�lj�k �ket, � is az �let�vel fizet.

Semmit sem tudtunk arr�l, hogy mi t�rt�nik a n�met koncentr�ci�s t�borokban, �gyhogy nyugtalans�gunk ellen�re nem �rezt�nk �letvesz�lyt. Ezt a tudatot az is meger�s�tette benn�nk, hogy n�h�ny pesti csal�d kapott levelet deport�lt vid�ki rokon�t�l, azonos n�met sz�veggel: J�l vagyunk, eg�szs�gben, cs�kolunk. A helys�g neve: Vansee. Ilyen k�zs�g nincs N�metorsz�gban, csak fant�zia n�v, amelyet ravaszkod�sb�l tal�ltak ki a m�g itthon l�v�k megnyugtat�s�ra. Kiss J�nos gyerekkori bar�tom, aki a h�bor� ut�n Israelbe v�ndorolt ki, kapott ilyen lapot a 14 �ves h�g�t�l, akit �r�kre elvesz�tett. Israeli l�togat�som alkalm�val mutatta nekem ezt a levelet, amelyet ereklyek�nt �riz.

Hisz�kenys�g�nket az is t�pl�lta - gondolv�n - az�rt nem l�ttek sz� n�lk�l agyon benn�nket okt�ber 15-�n, mert sz�ks�g van r�nk, a munkaer�nkre. Arra is tal�ltunk magyar�zatot, hogy mi�rt kell gyalog menn�nk N�metorsz�gba: az�rt, mert kev�s a vagon, ami van, az a hadseregnek kell! Ilyen egyszer� volt.

Hegyeshalom hat�rv�ros neve sz�momra mindig olyan romantikus �lombeli helys�get jelentett, hiszen itt mentek �t B�csbe, P�rizsba, Londonba a nemzetk�zi vonatok, amelyeken utazni gyerekkori �br�ndom volt. Nem gondoltam volna soha, hogy az els� utam ezen a v�roson kereszt�l ilyen tragikus k�r�lm�nyek k�z�tt fog bek�vetkezni.

Balogh parancsnokunknak siker�lt k�t lovas kocsit szerezni �s megengedte nek�nk, hogy a poggy�szainkat azokra rakjuk. Okt�ber 31-�n indultunk. A Margit h�don ment�nk �t Bud�ra, amelyet p�r nap m�lva a n�metek f�lrobbantottak. Az els� nap 30 kilom�tert tett�nk meg, ami a budai hegyek k�z�tt nagyon nagy teljes�tm�ny volt. Rettenetesen ki voltunk mer�lve, �gyhogy att�l kezdve csak 25 kilom�ter volt a napi penzum. A f� utakat, falvakat, v�rosokat elker�lve mehett�nk, az �jszak�kat tany�kban, cs�r�kben, pajt�kban t�lt�tt�k. Az eg�sz vid�k tele volt n�met katon�val, n�ha SS alakulatokkal is tal�lkoztunk. Sokszor volt l�giriad�, aminek nagyon �r�lt�nk, mert le kellett fek�dni �s akkor legal�bb pihenhett�nk. Az �lelmez�s nagyon gy�nge volt, de vehett�nk a parasztokt�l f�leg kenyeret, zs�rt, szalonn�t. A hat�r el�r�se el�tti �jszak�n szalm�n aludtunk valahol �s ott elvesztettem a p�nzt�rc�m a benne rejtegetett sz�z peng�s�mmel egy�tt. Akkor megtanultam, hogy fogs�gban nem szabad tartal�kolni semmit.

November 6-�n a n�met Todt^[6] szervezet egyenruh�sai v�rtak r�nk az �ton, hogy emberi �r�k�nt �tvegyenek, az ismert precizit�sukkal pontosan megsz�molva.

Balogh f�hadnagy k�nnyes szemekkel b�cs�zott t�l�nk:

- Az Isten hozza magukat vissza �letben - mondta.

Nem is tudta tal�n, hogy milyen nagy k�v�ns�g volt.

(Kb. 40 �v ut�n Braham k�nyv�b�l tudtam meg r�szleteket ezekr�l a gyalog menetel�sekr�l, amilyent mi is megtett�nk. Hal�l�tnak nevezt�k, amiatt, hogy �tk�zben t�bb zsid� sz�zadot m�sz�roltak le SS-ek �s nyilasok, k�ny�k-kedv�k szerint, amir�l az �t menti t�megs�rok �rulkodtak a h�bor� ut�n is. Szerencs�re mi ilyen alakulattal nem tal�lkoztunk.

Egy nagyb�ty�m is �gy lelte hal�l�t, ezen az �ton, aki a h�bor� el�tt k�mikusk�nt P�rizsban dolgozott �s '39-ben hazaj�tt a sz�leihez, hogy ne egyed�l �ljenek azokban a viharos �vekben.)

Miut�n meg�llap�tott�k a l�tsz�munkat, egy n�met katona besz�det tartott. Elmondta, hogy N�metorsz�gba visznek benn�nket, mert a Reichnek munk�sokra van sz�ks�ge, nyugtatott benn�nket, hogy ne f�lj�nk, ha j�l dolgozunk, semmi b�nt�d�sunk nem lesz. Elhitt�k neki, amit mondott �s kiss� cs�kkent a lelki fesz�lts�g�nk �s aggodalmunk.

Leszedt�k a kocsikr�l a h�tizs�kjainkat, magunkra vett�k �s �t�s sorokban gyalog indultunk tov�bb. Ez az �t�s sor arra val� volt, hogy k�nnyebben meg tudjanak sz�molni. �gy a f�nf sz� v�gigk�s�rte a deport�l�si id�szakomat.

10-12 kilom�ter menetel�s ut�n egy kis ausztriai �llom�sra �rkezt�nk. �tk�zben az�rt azokat, akik v�letlen�l elestek, nagy r�g�sokkal b�ztatt�k a tov�bbhalad�sra, ebb�l is �rezhett�k, hogy nem lakodalmi menet a mienk. Az �llom�son egy teli csajka k�poszt�t kaptunk, ami annyi �hez�s ut�n nagyon j�l esett. Ezek ut�n m�g pullmankocsikba is sz�lltunk, hihetetlen k�nyelembe jutottunk. K�zben tudatt�k vel�nk, hogy H�ftlingek (intern�ltak) vagyunk �s nem hadifoglyok, ami azt jelentette, hogy koncentr�ci�s t�bor foglyaik�nt b�nnak vel�nk.

Szigor�an figyelmeztettek, hogy minden sz�k�si k�s�rlet�rt hal�lb�ntet�s j�r. Az ablakokat kinyitni, a folyos�kra kimenni tilos. Minden vagon v�g�n �r vigy�zott r�nk, ha a vonat meg�llt, lesz�lltak �s �gy figyeltek benn�nket. M�rpedig sokszor meg�lltunk, n�ha szabad p�ly�n, ritk�bban �llom�sok mell�kv�g�nyain. Volt amikor H�ftling szerelv�nyt kapcsoltak hozz�nk. P�lyaudvarokon civilek l�ttak benn�nket, de teljesen k�z�mb�sek voltak ir�ntunk, vagy megszokt�k vagy nem is �rdekelt�k �ket, az is lehet, hogy f�ltek is �szrevenni minket.

Eg�sz Ausztri�t �tutaztuk. Passaun is kereszt�l ment�nk. Ezt az�rt nem felejtettem el, mert ap�m sokat mes�lt err�l a v�rosr�l, ugyanis az els� vil�gh�bor� alatt itt teljes�tett katonai szolg�latot. Ha tudta volna szeg�ny, hogy negyven �vvel k�s�bb �n milyen k�r�lm�nyek k�z�tt l�tom meg fiatals�ga eml�khely�t - erre gondoltam mialatt a vonatunk �td�c�g�tt rajta.

Az els� napon el�g b�s�ges a men�zsi, de vizet nem kaptunk. A m�sodik napon vizet adtak, de �lelmet nem. Harmadik napon se vizet, se ennival�t. Szerencs�re m�g volt mindenkinek valami kis tartal�ka, amit a parasztokt�l vett�nk. Vizet pedig �gy ker�tett�nk, hogy ha esett, a kiss� kinyitott ablakon kidugott csajk�kba gy�jt�tt�nk. H�la az �gnek es� pedig b�ven volt.

Akkor m�g volt egy kis doh�nyom, azt cigarettapap�rba csavarva m�g elsz�vtam, de a t�borban m�r teljesen lemondtam r�la.

H�rom napi utaz�s ut�n Weimarba �rkezt�nk, Goethe v�ros�ba �s a '19-es k�zt�rsas�g b�lcs�j�be. Onnan k�t mozdony h�zott f�l benn�nket a 13 km-re fekv� Buchenwaldba. 1944. november 9-�n �rkezt�nk meg. Egyre hidegebb lett �s elkezdett havazni.

Az utaz�sunk befejez�d�tt, v�g�llom�shoz �rkezt�nk, a sz� minden �rtelm�ben. SS-ek v�rtak benn�nket, vir�gcsokor helyett g�ppisztollyal �s korb�ccsal �s n�h�ny vicsorg� farkaskuty�val. �t�s�vel sorakoz�, gyalogmenet! Hamarosan egy hatalmas t�borhoz �rkezt�nk. A nagykapu f�l�tt egy �ra �s �ri�si bet�kkel a f�l�r�s: Jedem das seine, amit �gy lehetne magyarul �rtelmezni: mindenkinek a mag�� vagy szabadabban, mindenkinek �rdeme szerint.

Ahogy a kapun �tment�nk, mindj�rt megsz�moltak. Inni kaptunk �s egy csajka alig ehet� levest osztottak. Akinek m�g volt tartal�k ennival�ja, az nem ette meg, hanem odaadta a bar�tj�nak. �n h�rom porci�t v�gtam be, de ez volt az utols� eset, amikor valaki elaj�nd�kozta az adagj�t.

�gynevezett fogad�barakkhoz ment�nk, kint v�rakoztunk. Ez a z�rt ter�let a t�bort�l m�g sz�gesdr�t-ker�t�ssel volt elv�lasztva, amelynek a m�sik oldal�n egyre t�bb cs�kos ruh�s fogoly gy�lt �ssze. Az alatt a n�h�ny perc alatt, am�g nem zavart�k el onnan �ket, k�l�nb�z� nyelven k�ny�r�gtek, hogy adjunk nekik enni �s ha van doh�nyunk, azt se tartsuk meg, mert �gyis elveszik t�l�nk.

K�ts�gbeejt� l�tv�ny volt. Ezek m�r nem is emberek voltak, hanem s�padt, csont-b�r k�s�rtetek. Nem hitt�nk nekik, senki nem adott semmit, arra is gondoltunk, hogy ezek irigyek r�nk, mert m�g eddig volt n�mi szabads�gunk, de azt hiszem, ha m�sk�nt nem, tudat alatt a szomor� j�v�nket l�ttuk magunk el�tt.

A fogad�barakkban k�z�lt�k vel�nk, hogy ez a buchenwaldi koncentr�ci�s t�bor, ahol sok, k�l�nb�z� nemzetis�g� - de f�leg orosz - hadifoglyot �riznek, azonk�v�l meglehet�sen sok zsid� is van. �gy �rtett�k, hogy itt mi is olyanok vagyunk, mint az igazi katon�k, akiket fegyverrel a k�zben ejtettek foglyul. Ez term�szetesen csak �n�m�t� ill�zi� volt, nem tartott sok�ig. Hamarosan r�j�tt�nk, hogy megkezd�dik a harc a t�l�l�s�rt, amelynek csak egy f�lt�tele van: enni, enni �s enni!...

Ahogy eln�ztem a t�bort, vil�goss� v�lt el�ttem, hogy a deport�lt ap�mat sohasem fogom l�tni, � betegen ilyen k�r�lm�nyeket nem b�r t�l�lni, pedig akkor nem is tudtam, hogy mi az az Auschwitz.

A l�ger ter�let�n alig lehetett l�tni n�met katon�t, vagy SS-eket. Minden adminisztr�ci�s munk�t maguk a foglyok int�ztek. A legjobb/legmagasabb posztokon az �n. k�p�k voltak. Ez term�szetesen el�ny�kkel j�rt, els�sorban �lelem szempontj�b�l, emiatt a testi kond�ci�jukat meg is tartott�k, nyilv�nval�an megtettek a n�meteknek mindent, nehogy elvesz�ts�k ezt a beoszt�sukat. Ezek legt�bbje n�met politikai fogoly vagy k�z�ns�ges el�t�lt volt. Zsid�k is akadtak k�zt�k, de kevesen.

A h�bor� ut�n hallottam, hogy a poz�ci�juk megtart�sa, esetleg szadista hajlamuk ki�l�se �rdek�ben t�bben k�z�l�k nagyon kegyetlenek voltak fogolyt�rsaikkal. Nem egyet h�bor�s b�n�sk�nt �t�ltek el ut�bb, de nem volt ritka eset, hogy maguk a foglyok v�geztek vel�k. Nekem nem voltak vel�k rossz tapasztalataim. A legmagasabb rang�ak a koreln�k�k voltak, a legid�sebbek m�g az els� tisztogat�s sor�n, 1933-ban ker�ltek oda. Fiatal fi�kkal vett�k k�r�l magukat, mivel szinte kiv�tel n�lk�l homoszexu�lisokk� v�ltak, ha azel�tt nem is voltak azok.

Visszat�rve az esem�nyekre, bek�s�rtek a barakkunkba, el�sz�r beoltottak benn�nket, nem tudom, mi ellen. Ut�na meztelenre kellett vetk�zn�nk, �s elvettek t�l�nk mindent: igazolv�nyt, iratokat, csal�di k�peket. Azt mondt�k, hogy semmi sem v�sz el, szabadul�sunk ut�n mindent visszakapunk. Ezt ugyan nem nagyon hitt�k el. (A n�met precizit�s igazi p�ld�ja: 1956 k�r�l mindent visszakaptam a Nemzetk�zi V�r�skereszt seg�ts�g�vel. A legjobban az �retts�gi tabl�nknak �r�ltem, amelyet m�g ma is f�ltve �rz�k.)

Miut�n mindent leadtunk, kezel�sbe vettek a borb�lyok - akik szint�n foglyok voltak - �s minden sz�rzet�nket leny�rt�k. Ezut�n meztelen �tir�ny�tottak egy m�sik barakkba, ahol letusoltunk, a tusok r�zs�ib�l val�di v�z �ml�tt, nem �gy, mint Auschwitzben, ahol ezeken kereszt�l engedt�k be a hal�los g�zt.

�rkez�s�nkkor, a m�r ottl�v� foglyok besz�ltek a halott�get� kemenc�kr�l, de mi nem hitt�k el, azt gondoltuk, hogy csak k�njukban sz�letett r�m�lmokr�l van sz�. Ism�t tov�bbl�pt�nk egy m�sik barakkba, ahol fel�lt�ztettek; kaptunk egy inget, als�nadr�got �s egy cs�kos uniformist: hossz� kab�tot, nadr�got �s sapk�t. A nadr�got madzaggal er�s�tett�k a derekunkra. Annyira hasonl�ak lett�nk egym�shoz, hogy h�tulr�l nem ismert�k meg t�rsainkat. Tragikomikus l�tv�ny volt, ha tudtunk volna nevetni, kir�h�gt�k volna egym�st. Kaptunk egy piros h�romsz�g jelz�st, ami zsid� politikai foglyot jelentett �s szem�lyi sz�mot, amelyet a kab�tra �s a nadr�gra varrtak. �n lettem a 87654-es sz�m� H�ftling. Visszaadtak n�h�ny szem�lyes holmit, �gy a bakancsomat, a k�t pul�veromat, egy zsebkend�t �s a csajk�mat, a kanalat nem. A k�s�bbiek sor�n tal�n a k�t pul�vernek k�sz�nhettem az �letemet.

Sokan nem kaptak vissza sz�ks�ges ruhanem�t, egyik-m�sik m�g meg is siratta. Lassan r�j�tt�nk arra, hogy egy-egy ruhadarab �ri�si �rt�k. Szerencs�tlen helyzet�nkben bajt�rsak voltunk, de az aj�nd�koz�s megsz�nt, az �let�szt�n mindenkit mag�ba fordul�v� tett.

K�t nap m�lva eladtam a bakancsomat egy r�gi fogolynak, ink�bb viselem a kapott facip�t, ami ugyan t�l nagy, de szalm�val telet�mtem �s az jobban tartotta a meleget, mint a bakancs. Egy�bk�nt r�j�tt�nk arra is, hogy nem v�letlen�l v�lasztott�k ezt az �szakra ny�l� domboldalt intern�l� t�bor c�lj�ra, nemcsak az�rt, mert kiesik az �tforgalomb�l, hanem az�rt is, mert �lland� sz�lj�r�sa van �s ez k�l�n�sen t�len kegyetlen�l megk�nozta a foglyokat. Nagyon sokat szenvedt�nk a sz�l miatt, nemcsak a v�kony ruh�zatunkat f�jta �t, hanem a csontjainkat is. Nagyon sokan haltak meg h�l�ses betegs�gek, t�d�gyullad�s miatt. Nekem is megfagyott a bal l�bam kis ujja, de a bakancsban m�g biztosan nagyobb fagy�sos s�r�l�seket kellett volna elszenvednem.

Meglepet�semre a barakkunkban f�t�s is volt, azt hiszem, an�lk�l mindenki megfagyott volna. H�romemeletes egybe �p�lt fa priccs volt a fekhely�nk, szalm�val bor�tva, de olyan s�r�n fek�dt�nk, mint szard�ni�k a dobozban, ha valaki meg akart fordulni, egyszerre kellett mindenkinek. Egy-egy pokr�cot is kaptunk takar�nak a megfagy�s ellen.

Minden nap �jabb �s �jabb csoportok �rkeztek, becsl�sem szerint az akkori l�tsz�m �gy 90-120 ezer lehetett, holott, az elmond�s szerint, 40 ezerre tervezt�k a befogad� l�tsz�mot.

M�snap egy k�zeli k�b�ny�ba k�s�rtek benn�nket, ahonnan k�zben kellett k�veket hordani a t�borba, valami �p�tkez�shez. �sszer�tlen�l haladatlan, rabszolga munka volt. Eg�sz nap ingaj�ratban voltunk. Ezt h�rom-n�gy napig csin�ltuk, akkor abbahagyatt�k vel�nk, �gy h�rlett, hogy m�shov� visznek el benn�nket. V�rakoz�sunk alatt tet�vad�szattal sz�rakoztunk, amelyek �gy elszaporodtak rajtunk, ha nem �ld�st�k volna �ket, az �sszes v�r�nket elsz�vt�k volna, �gyhogy ez a m�velet �letment� szok�sunkk� v�lt. Fogs�gom alatt naponta k�tszer �tbogar�sztam a ruh�mat, takar�mat, meg magamat.

Volt id�m kiss� sz�tn�zni is. A mellett�nk l�v� blokkban d�n rend�r�ket �riztek. �ket nem dolgoztatt�k, eg�sz nap k�rty�z�ssal, t�rsasj�t�kokkal t�lt�tt�k az id�t. Csomagokat rendszeresen kaptak a V�r�skeresztt�l, hozz�nk k�pest irigyl�sre m�lt� helyzetben voltak. Nem is engedt�k �ket �rintkezni a t�bbiekkel, nagy cirkusz lett volna bel�le.

Megszeml�lhettem a halott�get� kemenc�ket is, messzir�l. A r�gebbi foglyok igyekeztek megnyugtatni, hogy ezekben a term�szetes hal�llal elhunytakat �getik el, g�zkamr�s �ld�kl�st Buchenwaldban nem folytattak. Az alatt a p�r nap alatt, m�g ott tart�zkodtunk, val�ban nem f�st�ltek a k�m�nyek. Ez megnyugtat� volt n�mileg, meg abban is nagyon b�ztunk, hogy a h�bor� m�r csak p�r h�napig tarthat. �gy gondoltuk ezt '44 november�ben.

K�t napi munkasz�net ut�n orvosi vizsg�latra vitt�k a n�pet. Ez abb�l �llt, hogy meztelen�l elvonultunk egy bizotts�g el�tt, ott egy pillanatra meg�lltunk, sz�tt�rt karokkal �s sz�tvetett l�bakkal. Ebb�l �llt az orvosi vizsg�lat, egy ujjal sem ny�ltak hozz�nk, nyilv�n f�ltek a tetveinkt�l. N�h�ny beteget vagy betegnek l�tsz� t�rsunkat f�lre�ll�tottak, �k a Revierbe (gyeng�lked�) ker�ltek. A sorsukr�l nem tudok. �n a k�r�lm�nyekhez k�pest eg�szs�gesnek �reztem magam.

M�snap, november 15-�n bevagon�roztak benn�nket, de ez�ttal nem pullmankocsikba, hanem k�z�ns�ges tehervagonokba. A zs�folts�gt�l �lni nem tudtunk, �llva utaztuk v�gig a kb. 150 kilom�tert, amely 24 �r�ig tartott. Sose gondoltam volna, hogy �llva is lehet aludni, akkor el�sz�r sikeresen kipr�b�ltam.

A vagonban egy pusk�s, id�sebb Wehrmacht katona �rk�d�tt f�l�tt�nk, j�indulat�nak n�zett ki. Besz�lt is hozz�nk, bar�ts�gosan:

- Ne f�ljenek t�lem, uraim - mondta -, �n nem b�ntom magukat, hiszen t�lt�ny sincs a pusk�mban - �s mutatta. - Nekem is van egy fiam orosz hadifogs�gban, rem�lem, hogy az � �rei is olyanok mint �n, �s nem b�nnak rosszul vele.

Minden meg�ll�sn�l lesz�llt �s mindig hozott vagy vizet vagy valami ennival�t. J�l esett l�tni �s �rezni, hogy nemcsak gonoszs�g lakozik az emberben. Nem is felejtem el soha.

V�g�l meg�rkezt�nk a schliebeni t�borba.

A t�bort akkor l�tes�tett�k, amikor a k�zeli erd�ben a hadianyaggy�rat, nyilv�n az ingyen munkaer� szolg�ltat�sa c�lj�b�l. (Amikor '94-ben ott j�rtam, a polg�rmester mes�lte, hogy egy-k�t h�nappal az odavitelem el�tt nagy fogolyl�zad�s volt, ami v�res elfojt�ssal v�gz�d�tt.)

Az �zem kiz�r�lag Panzerfaustot (p�nc�l�kl�t) gy�rtott. Ezt tankok, p�nc�losok kil�v�s�re haszn�lt�k k�zifegyverk�nt. Vesz�lyes szersz�m volt, k�l�n�sen a haszn�l� m�g�ttiekre n�zve. A munk�sok kiz�r�lag zsid�k voltak, kiv�ve k�t olasz kocsist, akik ugyan a t�boron k�v�l laktak, egyenruh�ban dolgoztak, de az Isten tudja, hogy mi okb�l n�met fogs�gba ker�ltek.

A t�bort sz�gesdr�t vette k�r�l, de elektromos �ram n�lk�l, tilos volt megk�zel�teni. Az �rtornyokb�l cs�re t�lt�tt g�pfegyverek leselkedtek r�nk. A barakkok valamivel k�nyelmesebbek, az �gyak csak k�temeletesek. A k�z�pen k�lyha �llt, a f�t�anyag azonban �lland�an kev�s volt. Az erd�b�l az�rt mindig lopkodtunk gallyakat a tilt�s ellen�re, mert �r�kk� fagyoskodtunk.

Megk�rdezt�k a foglalkoz�sunkat, �n azt mondtam, hogy mechanikus vagyok, gondolv�n, majd k�nnyebb munk�ra osztanak be, nem kell h�rukkolnom. �gy helyeztek egy kisebb jav�t�m�helybe, ahol mindj�rt - az alkalmat kihaszn�lva -, fabrik�ltam magamnak egy kanalat, hogy a levest ne kelljen innom, m�r nagyon hi�nyzott. A derekamra k�tve viseltem, nehogy ellopj�k, mert a lop�sok nagyon elharap�ztak, sajnos. Ez a kan�l sz�let�snapi aj�nd�knak is sz�m�tott, mert aznap lettem h�sz �ves.

P�r nap m�lva egy m�sik m�helybe helyeztek, ahol az volt a dolgom, hogy egyszerre k�t p�nc�l�k�l-fejet vigyek �t egy m�sik asztalra ellen�rz�s c�lj�b�l. Nagyon k�nos munka volt, nem szerettem csin�lni. Szerencs�mre, akkor k�sz�lt el egy �j �zemr�sz �s oda ker�ltem. Ebben a helyis�gben dolgoztam '45 �prilis�ig. A munk�m nem volt f�raszt�, de napi 12 �r�t kellett a munkapad mellett �lldog�lnom. A p�nc�l�k�l-fej�ben elhelyezend� robban� anyagban (trinitrotoluol) a f�rt lyukak m�lys�g�t kellett egy m�r�eszk�zzel megm�rnem. Ezekbe illesztett�k bele a gy�jt�szerkezetet, ha a lyuk m�ly volt, �jra kellett �nteni, ha sek�ly, akkor �jra f�rni. Rettenetesen egyhang� m�velet volt, de legal�bb fizikailag nem mer�tette ki az embert.

A m�hely�nk hang�rszer� fa�p�let, a hossza kb. 30 m, sz�less�ge 14 m lehetett, �gyhogy az olaszok be tudtak hajtani a lovas kocsijukkal �s ott rakt�k f�l a robban�fejeket. F�t�testekkel ugyan f�t�ttek, de az ajt�t �lland�an nyitva tartott�k, emiatt szinte v�gig reszkett�k a munkaid�nket, term�szetesen ehhez az alult�pl�lts�gunk is hozz�j�rult.

A m�helyvezet�nk egy alacsony, �tven �v k�r�li civil emberke volt, meiszternek kellett sz�l�tani. Sz�d�s�veg vastags�g� szem�veget viselt, azt hiszem csak az orra v�g�ig l�tott. Val�sz�n�en az�rt nem volt katona. R�vidl�t�s�t kihaszn�lva bliccelt�nk, ahogy tudtunk, ha �szrevette, ord�tott vel�nk �s r�vid botj�val v�gigvagdosott benn�nket, de gy�nge alkata miatt ezek nem voltak f�jdalmas �t�sek. Id�nk�nt elbesz�lgetett vel�nk, s�t, ha az olaszok k�stek a sz�ll�tm�nnyal, azt is megengedte, hogy le�lj�nk a f�t�testre melegedni, �jszakai munk�ban m�g r�videt szundik�lhattunk is. Sz�val alapj�ban v�ve nem volt rossz ember, a d�hrohamai is ink�bb mesterk�ltek, sz�npadiasak voltak, mint val�diak.

Viszont az �zemvezet�, az val�s�gos szadista vad�llat volt. Minden �r�gy n�lk�l �t�tt mindenkit, botj�val, aki a k�zel�be ker�lt. Engem is megcsapott n�h�nyszor rendesen, de sohasem �rtettem, hogy mi�rt. Megfogadtuk, hogy h�bor� ut�n elint�zz�k, de '45 �prilis�ban siker�lt neki ell�gnia �s elt�nnie a nagyvil�gban. Nem �rte utol az igazs�g keze.

Volt egy zsid� k�p�nk is. Nem volt rossz fick�, � csak a munk�ra �gyelt. Nem is tudom, hogy b�nt�d�sa lett volna a h�bor� ut�n.

A testi feny�t�s f�jdalm�t lassan megszoktuk, de a megal�ztat�s lelki terh�t sose. Az els� ver�st Schliebenben l�ttam, tragikomikus volt. Az esethez tudni kell, hogy a barakkban le kellett venni a sapk�t. Egy miskolci taxisof�r volt a szenved� alany. B�ne az volt, hogy sorakoz�n�l kivizelt a sorb�l, nyilv�n nem tudta tartani. Erre k�t SS katona hozz�rohant �s botokkal alaposan megverte. Miut�n bement�nk a barakkba, ott meg a fej�n maradt a sapka, elfelejtette levenni. Szerencs�tlens�g�re, k�zel �llt hozz� az egyik fel�gyel� �s mindj�rt lekevert neki k�t nagy pofont. � kapta k�z�l�nk az els� ilyen b�ntet�st.

Egy id� m�lva r�m is sor ker�lt. Munkaid� alatt hirtelen hasmen�si inger j�tt r�m, de olyan v�ratlanul �s hevesen, hogy m�r nem tudtam kimenni a latrin�ra. A h�tt�rben leh�z�dtam k�t l�da k�z�, gondoltam, majd valahogy f�ltakar�tok. K�t SS katona megl�tott, �ppen arra cs�mborogtak. Az egyik szokatlan udvariass�ggal megsz�l�tott:

- Kommen Sie mit uns, bitte sch�n.^[7]

R� kellett hajolnom egy l�d�ra �s bottal alaposan megdolgozt�k a h�ts� felemet. Napokig nem b�rtam �lni. �n megsz�gyen�ltem, nekik egy kis sz�rakoz�s volt. Egy dologban szerencs�m volt, kiv�telesen nem volt egy kis takar�m a derekamra csavarva, amit a f�z�s ellen titokban haszn�ltam, ugyanis azt szigor�an tiltott�k �s s�lyosan b�ntett�k.

Most eml�tem meg, hogy a mi sz�zadunkat sz�tsz�rt�k �s a mi barakkunkban csak h�rman maradtunk magyar zsid�k. Az egyik t�rsam taxisof�r volt, a m�sik, egy n�lam fiatalabb gyerek, t�r�keny, beteges alkat�, Weisznek h�vt�k, a sz�lei ringlisp�lesek voltak a V�rosligetben. Mindketten velem egy�tt a h�bor� ut�n megszabadultak, a sof�rrel sohasem tal�lkoztam, a szeg�ny fi� n�h�ny h�nappal k�s�bb tbc-ben itthon halt meg.

Egyik�k sem tudott a magyaron k�v�l m�s nyelven, �n lettem a tolm�csuk, mert a t�rsaink kiv�tel n�lk�l lengyel zsid�k voltak. �k jiddis�l besz�ltek, ami hasonl�t a n�methez, �gy valahogy meg�rtett�k egym�st. �k nem szerettek benn�nket, mert irigyelt�k a magyar zsid�k sors�t, ugyanis �ket m�r '39-ben deport�lt�k, t�borokban rothadtak �s igen sokan meghaltak k�z�l�k, azt lehet mondani: t�megest�l. A nagy t�bbs�g�k alacsonyabb n�pr�tegb�l sz�rmazott, ugyanis az �rtelmis�gieket a n�metek m�g a Lengyelorsz�gba val� bevonul�sukkor kiirtott�k. Emiatt is, �s az �vek �ta tart� �llati soruk miatt, nagyon primit�v n�ps�g volt. Az ev�s volt az egyetlen gondjuk, semmi m�ssal nem t�r�dtek, s nem is besz�ltek egy�br�l. (Lehet, hogy egy-k�t �v alatt mi is ilyenekk� v�ltunk volna?)

A t�rsas�gunkat k�t munkabrig�dra osztott�k. Az egyik reggel hat �r�t�l este hat �r�ig, a m�sik este hatt�l reggel hatig dolgozott. Hetenk�nt m�szakot cser�lt�nk.

Reggelenk�nt hoztak egy kond�r feketek�v�t, cukor n�lk�l, ami ugyan a k�v�hoz alig hasonl�t�, s�t�tbarna l�tty volt, egyetlen haszna a melegs�ge volt. Ebb�l �n sohasem ittam sokat, m�g ha m�domban is �llt volna, mert megfigyeltem, hogy akik vedelik, azoknak mindnek megdagadt a l�ba. (K�s�bb egy orvos f�lvil�gos�tott, hogy ennek a f� oka a feh�rjehi�nyos t�pl�lkoz�s.)

Nappali m�szakban d�lben, a r�vid pihen� alatt, levest kaptunk, amelyben kev�s krumpli, r�pa �szk�lt, h�sfoszl�nyokkal keverve. Kinek jutna esz�be, norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt man�verezni? Ez a k�vetkez�kb�l �llott: megfigyelt�k, hogy minden oszt�nak (meiszter, k�p� stb.) m�s a m�dszere. Volt, aki el�sz�r f�lkavarta a levest, ann�l igyekezt�nk el�re t�rekedni a sorban, aki nem kavarta f�l, ann�l nem siett�nk, mert a k�s�bb j�v�knek jutott a s�reje. Ez volt a man�verez�s, deh�t lassan mindenki r�j�tt erre, az eredm�ny a t�leked�s volt.

Dupla adagot kaptak, akik a k�tkerek� csill�kkel dolgoztak, ezekkel sz�ll�tott�k a robban�fejeket. Irigyelt�k �ket, meg nem is.

Egy alkalommal engem is kijel�ltek erre a munk�ra, valakit helyettes�teni kellett. Mindj�rt r�j�ttem, hogy �n, aki sohasem v�geztem neh�z fizikai munk�t, nem vagyok alkalmas ezt csin�lni, hi�ba a dupla adag, hamarosan kid�ln�k mell�le. Ez, �gy �reztem, �letk�rd�s. Nem is akartam egy percig se csill�s maradni. Megj�tszottam az �jul�st, a kimer�ltet �s a meiszter vissza�ll�tott a munkapad mell�.

Munka ut�n volt az a h�res/h�rhedt Appell, a l�tsz�m meg�llap�t�s. Ezen �t�s sorokban mindenkinek ott kellett lennie, m�g a haldokl�nak is, ak�rmilyen id� volt. El�fordult, hogy h�es�sben t�bb �r�ig tartott, mert valami ok miatt nem volt ki a l�tsz�m vagy rosszul sz�moltak. Nem egyszer vitt�k el onnan holtan egyik-m�sik t�rsunkat.

Az Appell ut�n k�vetkezett a nap legkellemesebb esem�nye, a vacsora: k�v� (a l�tty), k�t deka margarin, hat szem�lyre egy doboz h�skonzerv �s egy 2-2,5 kg-os keny�r. A h�st nem volt neh�z elosztani, mert kocka alak� dobozban volt. Az ov�lis kenyeret azonban nehezebb volt elosztani. Mindenki fesz�lten figyelte az oszt�t (minden nap m�s volt), aki egy kis m�rleggel porci�zta a kincset. A s�ly�n k�v�l egy darab sp�rg�val a szelet hossz�t �s sz�less�g�t is lem�rte az �gyeletes. Ut�na szavaztunk, hogy melyikb�l kell egy kis darabot lev�gni �s a m�sikhoz tenni. Amikor ez lezajlott, sorsh�z�ssal d�nt�tt�k el, hogy melyik darab ki� lesz. Mindenki titokban drukkolt, hogy a l�tszatra n�h�ny grammal nehezebb adagot kapja.

K�tf�le ember volt k�zt�nk, az egyik, aki azonnal megette a kenyer�t, a m�sik, aki er�t vett mag�n, hagyott reggelre a k�v�hoz egy kis kar�jt. �n az ut�bbiakhoz tartoztam, reggelre mindig hagytam egy szeletet, de azt j�l el kellett rejteni, hogy el ne lopj�k. Az egyik zsebembe vagy a fejem al� tettem �jjel. Nem felejtem el, minden reggel �bred�skor az els� gondolatom a f�lretett keny�r volt.

Ennyi �v ut�n is megmaradt ez a bev�s�d�tt eml�k, ahogy f�l�bredek ma is els� gondolatom a reggeli, pedig igaz�n nem kell f�ljek att�l, hogy �hen maradok.

N�ha-n�ha �jjeli m�szakban, amikor a testemhez nyom�dott a zsebembe dugott keny�rdarab, nem tudtam a k�s�rt�snek ellen�llni �s megettem. Jaj, de szenvedtem reggel, amikor l�ttam egyik-m�sik t�rsamat enni, val�s�gos gy�l�letet �reztem ir�ntuk, mint a szeg�nyek a gazdagok ir�nt.

S�ban nem volt hi�ny, annyit kaptunk, amennyit k�rt�nk. N�ha nyalogattuk is az ev�s ill�zi�ja kedv��rt.

Hogy az ev�sn�l maradjunk, est�nk�nt a lefekv�s ut�n, ha volt er�nk �s kedv�nk besz�lni, akkor a legfontosabb t�ma a f�z�s volt. A m�sik t�ma: a rem�nyked�s, a h�bor� v�g�nek a v�r�sa is mindig sorra ker�lt, de az ev�sr�l, az �telekr�l, azok v�ltozatos elk�sz�t�s�r�l hosszasan t�rgyaltunk, n�ha �ssze is vesztek, pl. azon, hogy valamelyik vadh�shoz kell-e fokhagyma vagy sem.

�n nem jeleskedtem, mert egy�ltal�n nem �rtettem a f�z�shez, egyetlen �telnek sem tudtam az elk�sz�t�si m�dj�t, le is szidtak �rte. Gondolkodtam is rajta, hogy az �letnek ilyen fontos dolga ut�n mi�rt nem �rdekl�dtem, szinte lelkiismeret furdal�som volt. Bevallom, a f�z�s tudom�ny ma sem �rdekel, otthon a konyha k�zel�be sem megyek, de rem�lem, m�g egyszer fogs�gba se ker�l�k ebben az �letben.

A konyha megk�zel�t�se lehetetlen volt, nagyon vigy�ztak r� a k�p�k. Az ott dolgoz�k, m�g a seg�dszem�lyzet is, irigyelt arisztokrat�i voltak a t�bornak, mind r�gi foglyok, f�leg lengyelek. Szigor�an �rizt�k a k�p�k a szak�csot, ha vitt�k a hullad�kot, mert k�l�nben sose jutottak volna a szem�tdombig. Sokan lest�k a friss hullad�k �rkez�s�t �s azonnal megrohant�k keresve minden ehet� marad�kot. Krumplih�jak�rt �sszeverekedtek. N�h�nyszor nekem is siker�lt szereznem egy-egy mar�kkal, megmostam, a kis k�lyh�n megpir�tottam, fels�ges lakoma volt.

A higi�niai f�lt�telek sz�nalmasak voltak... Volt ugyan egy mosd�barakk, n�h�ny v�zcsappal, de se szappan, se fogkefe, se t�r�lk�z�. Ett�l m�g lehetett volna a vizet haszn�lni, azonban mindig f�radtak voltunk, avval is energi�t sp�roltunk, ha munka ut�n nem mozogtunk. Egyszer�en leszoktunk err�l a kellemetlen, megterhel� tev�kenys�gr�l, v�lt�s feh�rnem�vel sem rendelkezt�nk. De minek?... �gyis tele voltunk tet�vel. R�b�ztuk magunkat a b�r term�szetes �ntisztul�s�ra.

A latrin�k k�z�sek, �ltal�ban 5-6 cm hossz�, nyitott �rkok, a sz�l�n k�t alacsony r�nkre r�gz�tett v�zszintes gerenda �l�k�vel. Emberi szem�rem m�r r�gen kiveszett bel�l�nk; egym�s mellett �lve v�gezt�k az �lettani dolgainkat. Pap�r nem volt a t�borban, ha alkalom ad�dott, csomagol�pap�rt haszn�ltunk vagy falevelet, vagy ki-ki a kez�t, vagy semmit. �llati �llapotba s�llyedt�nk.

Egy dologban l�zadtam ez ellen: az orrf�v�sban. Nem b�rtam elviselni ennek a primit�v m�dj�t. A t�bbsz�r�s kutat�sok ut�n is megmaradt egy zsebkend�m, az eg�sz fogs�gom ideje alatt ezt haszn�ltam, mintegy utols� jelk�p�t az egykori civiliz�lt ember mivoltomnak. Ha nagyon elszennyez�d�tt, kimostam �s a k�lyh�n�l megsz�r�tottam, t�bbsz�r ki is g�nyoltak miatta.

Vas�rnaponk�nt megjelentek a t�bori borb�lyok, ecsetet, szappant nyomtak a kez�nkbe, mi bekent�k magunkat �s �k sorra leh�zt�k a sz�rzet�nket. Hat h�nap alatt egyszer tusoltunk, akkor a ruh�inkat is, �s a barakkjainkat is fert�tlen�tett�k, addig a szabadban, egy takar�ba burkol�zva j� �r�t dideregt�nk (febru�rban), amit sose felejtek el, azt hittem, hogy elpusztulok. J� n�h�nyan nem is b�rt�k ki. Mikor v�gre a ruh�inkat megkaptuk, el�tte m�g valami b�d�s ken�ccsel bekentek, amely csak cs�pte, �gette a b�r�nket, de ut�na ugyanannyi tet�nk lett, mint annakel�tte. Ma is ez az eml�kem k�s�rt, ha kil�pek a k�db�l �s f�rd�leped�be csavarom magam, azt hiszem, am�g �lek, ez mindig �gy lesz.

Nagyon szenvedt�nk att�l is, hogy a k�lvil�gt�l teljesen el voltunk z�rva. �gysz�lv�n semmi h�r nem jutott be hozz�nk. N�ha egy-egy eldobott V�lkischer Beobachter lapot tal�ltunk, de abban nemigen olvastunk olyat, ami a sz�munkra kedvez� lett volna, legfeljebb a sok h�si halott SS n�vsora adott n�mi k�r�rvend� vigaszt.

A t�rsaim k�z�l sokan egyszer�en nem vett�k be a n�met nyelvet, hiszen az Hitler nyelve, a n�cik�. Engem leh�ly�ztek, mert �n a gimn�ziumban nyert n�met tud�somat igyekeztem b�v�teni, f�l�rtam az ismeretlen szavakat �s megtanultam �ket. Igaz a r�gi mond�s, amit j� ap�m is vallott: annyi embert �r�nk, ah�ny nyelvet tudunk.

A fogs�gunk elej�n, am�g volt benn�nk tartal�k er�, est�nk�nt megl�togattuk egym�st. Mert mint mondtam, sz�tsz�rtak benn�nket k�l�nb�z� barakkokba. Besz�dt�m�nk lassan besz�k�lt k�t dologra: a h�bor� v�g�re �s az ev�sre. Fokozatosan, ahogy gy�ng�lt�nk, ritkultak ezek a l�togat�sok, v�g�l megsz�ntek, mert ink�bb fek�dt�nk energia sp�rol�s miatt, hiszen mosakodni is ez�rt nem j�rtunk. Egy�bk�nt se volt az embernek kedve �res hassal besz�lgetni. Term�szetesen a gondolkod�sunknak, az agyi tev�kenys�g�nknek ez nem nagyon haszn�lt. Volt olyan t�rsam, aki a fogs�gunk v�g�re m�r besz�lni is alig tudott.

Ez az �llapot teljesen vil�goss� teszi, hogy senkinek nem volt szexu�lis probl�m�ja. A n� mint besz�dt�ma, sz�ba se ker�lt. K�l�nben is fogs�gunk alatt csak egy n�t l�ttunk, a l�gerparancsnok feles�g�t vagy bar�tn�j�t. Tipikus sz�ke, kiss� molett n�met n� volt, de a szexepilj�t - ha volt is neki - katonai sz�rk�be gy�m�sz�lte. � h�ly�skedett egy-k�t j�v�g�s� bajt�rsammal (term�szetesen m�g a fogs�gunk elej�n, am�g volt n�mi fizikai tart�sunk), de k�zeled�sr�l sz� sem lehetett, m�r csak a tet�k miatt sem. �gy tudom orvos bar�tomt�l, hogy az �hez�snek a szexu�lis tev�kenys�gre val� hat�s�val tonn�nyi tudom�nyos �r�s foglalkozott, �gy ennyivel megel�gszem.

A doh�nyz�s volt az egyetlen szenved�ly, amelyr�l sokan nem tudtak leszokni. Cigarett��rt elcser�lt�k az �rt�keiket, a keny�radagjukat, sorra, egym�s ut�n hal�lukkal fizettek az�rt a kis �lvezet�rt. �n nem doh�nyoztam szerencs�re, de n�ha - l�tv�n, hogy a sz�raz, �sszet�rt falevelet csomagol�pap�rba csavarva sz�vt�k a t�bbiek - �n is r�gy�jtottam, h�tha a f�st�l�s csillap�tja az �lland� �hs�g�rzetemet, azonban az csak addig tartott, am�g a h�nyingerem. Az se volt j�.

Az egyik reggel az Appell sor�n el�nk �llt egy Obersturmf�hrer. Azt k�rdezte, hogy van-e k�zt�nk �r�g�pjav�t� szakember? Jelentkeztem, de k�zben a torkomban �reztem a sz�vver�semet, mert tiszt�ban voltam a Pesten szerzett sil�ny ismereteimmel, de ez id�ig nem volt m�s v�llalkoz�. Egy �reg trottyos SS k�s�rt el a t�bor ker�t�sen k�v�li irod�j�ba. Az ingadoz� szerencs�m visszaj�tt, f�ll�legeztem, amikor megl�ttam a g�p m�rk�j�t, Underwood volt. V�letlen�l ezt a fajt�t ismertem meg a volt f�n�k�mn�l �gy-ahogy, mert ebb�l sokat jav�tottunk. Nem volt komoly baj, a szalag volt �sszekusz�l�dva �s beszorulva, hamar k�sz lettem vele. A jutalmam egy darab keny�r, mar�knyi sz�r�tott szilva �s n�h�ny sz�l cigaretta volt. Ezt az �reg SS-t�l kaptam. A cigaretta nagy �rt�k volt, de csak a rangos r�gi lak�k, koreln�k�k voltak r� vev�k. Akkor k�t cigarett��rt egy napi keny�radagot adtak. Egy napig d�zs�ltem. K�s�bb m�g vagy k�tszer beh�vtak az irod�ba, irigyeltek is �rte. Tal�n lehet�s�gem lett volna ott maradni valamilyen adminisztr�ci�s munk�ra, de nem mertem v�llalni. Tudtam, hogy mennyire nem �rtek az �r�g�pekhez, �s ha komolyabb hiba lett volna, azt �gy sem tudtam volna megcsin�lni. Tan�csot sem k�rhettem senkit�l, akkor meg megv�dolhattak volna szabot�zzsal, ami egyenl� volt a hal�lb�ntet�ssel. Nem... Nem v�llaltam. A l�gerparancsnok �lland�an ott tart�zkodott, nem akartam �lland� retteg�sben �lni, ink�bb v�lasztottam a hideg munkahelyet, n�vtelen�l, a t�megben elt�nve.

Febru�rig a magyar t�rsaim k�z�l nem halt meg senki. Akkor az id� v�ltoz�konny� v�lt, szeles, havas es�s, kellemetlen id�j�r�s k�sz�nt�tt r�nk. El�g volt egy n�tha vagy ak�rmilyen h�l�ses megbeteged�s �s a legy�ng�lt szervezet evvel m�r nem tudott megbirk�zni. Aki beker�lt a gy�ng�lked�be, a Revierbe, az ki se j�tt t�bb�. Egyre-m�sra haltak a t�rsaink. Eleinte gy�szt �s szomor�s�got �rezt�nk, k�s�bb elf�sultunk, arra gondoltunk: ma neked, holnap nekem, teh�t minden mindegy. Egy biztos volt, aki lelkileg elhagyta mag�t, az meg is halt.

�n �lland�an abban a rem�nyben �ltem, hogy hamarosan v�ge lesz a h�bor�nak �s kiszabadulok ebb�l a pokolb�l, �s hogy h�sz �ves vagyok, m�g el�ttem az �let. Az �let pedig a mi helyzet�nkben az �tel, a t�pl�l�k volt. Emiatt hat�roztam el m�rcius elej�n, sok haboz�s ut�n, hogy eladom az egyik pul�veremet. Igaz, hideg volt m�g, de nem v�rhattam sok�ig, mert akkor a jobb id� be�llt�val leesett volna az �ra. A t�bor nyomor-kereskedelm�t is a kereslet-k�n�lat t�rv�nye szabta meg. Kaptam �rte 63 m�rk�t, ami �t napi keny�radagot jelentett. Volt aki az aranyfog�t adta el ennival��rt, j�l tette, mert lehet, hogy az�rt maradt �letben.

Az ortodox zsid�kat nem �rtettem. Volt k�z�tt�nk egy kisebb fanatikus csoport, akik azel�tt pajeszt �s kaft�nt viseltek. �k nem voltak hajland�k azt a kis adag h�st megenni, amit naponta kaptunk, mondv�n, hogy tiszt�talan, pedig a rabbik v�szhelyzetben megengedik. Elcser�lt�k keny�rre, legt�bbj�k meg is halt feh�rjehi�ny k�vetkezt�ben.

A t�bor eg�szs�g�gyi int�zm�ny�t, a Reviert n�h�nyszor �n is megl�togattam, amikor valamelyik t�rsunk ott fek�dt. Rettenetes �llapotok uralkodtak. Orvos �s �pol� ugyan volt, H�ftlingek term�szetesen, de gy�gyszer valamilyen pirul�n k�v�l (az se mindig volt) j�form�n semmi. A diagn�zis nem nagyon k�l�nb�z�tt, Schwachheit, gy�nges�g volt a legt�bb esetben. A betegek egym�s szeme l�tt�ra haltak meg. Kevesen ker�ltek ki onnan �lve. Ha valaki meghalt, azt csak m�snap jelentett�k, hogy az �teladagj�t m�g megkapj�k, amelyet sz�tosztottak egym�s k�z�tt.

Csak �n ne ker�ljek ide, gondoltam sokszor, mintha rajtam m�lott volna. Igaz, hogy a deport�l�s alatt soha semmi komoly bajom nem volt, amelyet a fiatals�gomon k�v�l annak is k�sz�nhetek, hogy minden megmaradt energi�m �s vagyonom �telszerz�sre ford�tottam. Isten akarat�ban m�r k�telkedtem annyi k�n l�tt�n, de ez maradjon a mag�n�gyem.

M�rcius fel� gy�ng�lni kezdett az �zem anyagell�t�sa, �rezt�k, hogy a h�bor� v�ge k�zeledik. Egyre gyakrabban sz�laltak meg a szir�n�k, a l�git�mad�sok is megszaporodtak. Ezeknek mi �r�lt�nk, mert ilyenkor abbahagytuk a munk�t �s melegedhett�nk a f�t�testeken. Botorul azt gondoltuk, a mi �zem�nket nem bomb�zz�k, mert tudj�k, hogy zsid�k dolgoznak itt. Ez nagy t�ved�s volt - tudtam meg ut�lag -, mert erre nemigen voltak tekintettel a sz�vets�gesek, az oroszok meg k�l�n�sen nem. Val�sz�n�en �zem�nket j�l rejtette a th�ringiai erd�.

Az �zemvezet�nk lassan megszel�d�lt, m�r nem �t�tt a botj�val, kezdett t�r�dni vel�nk, ellen�rizte az �tel�nket, reklam�lt. Emberi hangon besz�lt vel�nk, ennek ellen�re az elhat�roz�sunk nem v�ltozott: kiny�rjuk, ha v�ge lesz a h�bor�nak. Ahogy mondtam, szerencs�j�re id�ben megl�gott.

�prilis 6-�n kihirdett�k, hogy a t�bort ki�r�tik �s m�shov� k�lt�z�nk. Ebb�l azt k�vetkeztett�k, hogy az oroszok m�r k�zel vannak, aminek nagyon �r�lt�nk. �prilis 7-�n bevagon�roztak benn�nket �s megkezd�d�tt �letem legsz�rny�bb k�t hete. Sok mindent el tudok felejteni, de ezt a v�gtelen hossz� tizenn�gy napot soha.

A vagonokban k�z�pen k�t paddal v�lasztottak el kisebb teret, ahov� nem l�phett�nk, SS �reink tart�zkod�si helye volt. Mi a k�t v�g�ben, egym�s hegy�n-h�t�n szorongtunk mint a birk�k. F�ltek a tetveinkt�l, de kiz�rt dolog, hogy nem jutott nekik is. Nagyon idegesek voltunk �s kimer�ltek. Ezt fokozta az �ssze-vissza utaz�sunk c�ltalans�ga. Egyszer el�re ment�nk, azut�n h�tra, volt mikor napokig �lltunk a ny�lt p�ly�n. �gy n�zett ki, hogy a vonatparancsnokunk se tudja, hogy mit csin�ljon, vagy tal�n parancsra v�rt.

Az �lelmez�s�nk katasztrof�lis volt. Meleget egyszer sem kaptunk, m�g azt a bokadagaszt� undor�t� k�v�t sem. N�ha egy kis kenyeret, pici margarint �s k�t vagy h�rom alkalommal p�r falat konzervh�st. Szerencs�re v�zhi�nyunk nem volt, k�l�nben meg�r�lt�nk volna.

Hosszabb �ll�sokn�l n�ha megengedt�k a lesz�ll�st, �s hagyt�k, hogy a sz�nt�f�ldeken f�lszedj�nk r�p�t, sal�t�t, krumplit, amit nyersen ett�nk meg. Sokan hasmen�st kaptak. Az �reink sem voltak elk�nyeztetve �lelem dolg�ban, de nekik m�g jutott a tartal�kaikb�l annyi, hogy nem �heztek.

A sz�k�s lehetetlen volt. Aki sz�kni pr�b�lt, azonnal lel�tt�k, de j�rt�nyi er�nk is alig volt.

Sokan meghaltak. Reggelenk�nt �sszeszedt�k a holttesteket, de a haldokl�kat is. Aki r�g�sra nem reag�lt, azt is behajig�lt�k egy vagonba �s ha hosszabb ideig �lltunk a vas�t mellett eltemett�k halott t�rsainkat.

K�borl�sunk utols� napjaiban Heged�s Gyuri bar�tom m�r annyira legy�ng�lt, hogy az �ntudatlans�g hat�r�n volt. Az egyik SS megn�zte, beler�gott, � m�r erre nem mozdult. Kijel�lt n�gy szomsz�dj�t, k�zt�k engem is, hogy vigy�k a halottas vagonba. F�lemelt�k a pokr�ca n�gy sark�val �s cipelt�k. �tk�zben alig hallhat� hangon megsz�lalt:

- Iv�n... ha hazam�sz Pestre, mondd meg a sz�leimnek, hogy itt haltam meg Hertin�ben. (Ez volt a falu neve, ahol napokig �lltunk).

- Ne besz�lj marhas�got - ki�ltottam r� -, te is meg�szod velem egy�tt �s egy�tt megy�nk haza.

Ezt term�szetesen - l�tva az �llapot�t - magam se hittem, de mit mondhattam volna neki?

N�h�ny h�nap m�lva, azt hiszem '45 december�ben, Pesten a Nagyk�r�ton bementem egy zen�s sz�rakoz�helyre. Ahogy sz�tn�ztem a t�ncol�k k�z�tt azt hittem, el�julok, Heged�s Gyurit pillantottam meg, aki eleg�ns s�t�tk�k ruh�ban, nevetg�lve tette-vette mag�t a l�nyok el�tt.

- Nem igaz! - ki�ltottam r� -, te vagy az, Gyuri?!

�ssze�lelkezt�nk, megh�vott a sz�leihez. �tk�zben elmondta, hogy Theresienstadtban, ahol f�lszabadultunk, a V�r�skereszt emberei m�g �lve tal�lt�k �s siker�lt �t �sszet�kolni, rendbe hozni.

�tk�zben az �lm�nyeit mes�lte, ahogy a h�zukhoz �rt�nk lelkemre k�t�tte:

- K�rlek, ne eml�tsd a sz�leimnek az utols� k�z�s �lm�ny�nket. �ppen el�g b�nat �rte �ket, ne tudj�k meg, hogy �n egyszer m�r meghaltam.

- Majdnem! - ki�ltottam az ujjamat f�lemelve, �s nagyot nevetve ism�t �ssze�lelkezt�nk.

Visszat�rve a vonathoz, azt megtoldt�k egy orosz hadifoglyokat sz�ll�t� szerelv�nnyel. Csak messzebbr�l l�ttam �ket, s �gy �t�ltem meg, hogy �k m�g nyomor�s�gosabb �llapotban voltak mint mi. Ugyan lehets�ges, hogy �k m�r hosszabb ideje voltak fogs�gban.

A h�bor� utols� napjait �lt�k, amikor �r�mmel l�ttuk, hogy az SS-ek t�pkedik ruh�jukr�l a jelv�nyeiket, a hal�lfejet, de legt�bbje civilbe �lt�z�tt. Ruh�jukat, nyilv�n a biztons�g kedv��rt, magukkal hozt�k. Besz�lget�s�kb�l ki�rtett�k, hogy Roosevelt meghalt, amit nem hitt�nk el, pedig igaz volt.

'45 �prilis 21-�n meg�rkezt�nk egy nagyobb �llom�sra, nem tudtuk hov�, mert nem l�ttuk a f�l�r�st. Az �reink kiugrottak a vagonb�l, azt mondt�k, hogy egy m�sik t�borba �rkezt�nk, ut�na r�nk reteszelt�k az ajt�kat �s elt�ntek. Kis id� m�lva szaladg�l�st hallottunk �s idegen besz�det, k�z�l�nk t�bben f�lismert�k a cseh szavakat. Kilest�nk a r�seken. Feh�rk�penyes emberek, k�zt�k n� is (Uramisten, kir�zsozott sz�jjal!), rohang�sztak ide-oda. N�met katona sehol!... N�zt�nk egym�sra mint vill�mt�l megriadt birk�k, egy csom�ban. Ez hihetetlen!... Nem lehet!... Szabadok voln�nk!... Vagyunk!... V�ge a pokolnak?!... Tov�bb nem telik a tollamb�l. �gy volt!...

Hamarosan kinyitott�k az ajt�kat, mi kit�dultunk, dehogy, kihullottunk a vagonokb�l, nagy g�z�lg� leveses fazekak �lltak a szerelv�ny ment�n sorban. Mindegyik mellett k�t feh�rk�penyes n� �llt nagy osztogat� mer�kan�llal. Mi, mint az �lban a diszn�k, szinte �rj�ngve, egym�st taposva, rohantunk a fazekaknak, f�ll�kt�k, a f�ldr�l kapkodtuk a kiborult krumplit, h�st. A n�k r�m�lten sikoltozva menek�ltek ez el�l a frankensteini t�meg el�l. Zabol�zatlan, ki�hezett, a szabads�g �rz�s�t�l r�szeg �r�ltek lett�nk.

Nagy nehezen lecsillapodtunk �s akkor betereltek benn�nket egy kasz�rny�ba, nagyobb helyis�gekbe �s a bej�rati ajt�n�l osztogatt�k az �telt. �gy mindenki kapott levest, kev�ske h�ssal, kenyeret �s k�t kockacukrot. El�tte figyelmeztettek, hogy pr�b�ljunk lassan, nyugodtan enni, mert ennyi �hez�s ut�n a kapkod�s �letvesz�lyes. Azt val�ban l�ttam, hogy n�h�nyan, akik pillanatok alatt befalt�k az �telt, �jultan ter�ltek el. �n igyekeztem lassan enni, nagyon nehezemre esett. Nem lett bajom, s�t ut�na olyan mennyb�li �llapotba ker�ltem, amit az�ta sem �reztem.

Lassan f�locs�dva az ev�s k�bulat�b�l, megtudtam, hogy Theresienstadtban (cseh�l: Teresin) vagyunk, Csehszlov�ki�ban. Ezt a v�rost M�ria Ter�zia l�tes�tette, tulajdonk�ppen katonai er�d�tm�nynek, k�zpontnak �p�lt 1780-ban, mikor a poroszok elleni h�bor�ra k�sz�lt. M�r n�met uralom alatt, 1942-ben, a Gestap� elhat�rozta, hogy itt �ll�t f�l egy mintat�bort, amelyet a semleges k�lf�ldieknek, �js�g�r�knak, a Nemzetk�zi V�r�skeresztnek mutogatnak, hogy bizony�ts�k, milyen j�l b�nnak a zsid�kkal �s a megsemmis�t� t�borokr�l sz�l� h�rek hamisak. Val�ban az itteni deport�ltak t�rhet�bben �ltek, �k maguk vezett�k a l�gert, a n�metek csak k�ls� ellen�rz�seket tartottak.

1944 szeptember�ben azonban Himmler 18.400 szem�lyt Auschwitzba sz�ll�ttatott, akikb�l csak kevesen maradtak �letben.

Hamarosan a fert�tlen�t�be ir�ny�tott�k a csapatunkat. V�gre megszabadulhattunk a cs�kos g�nceinkt�l �s meleg tus al� �llhattunk, igazi szappannal mosakodhattunk. Ezt a m�veletet a tetvek nem kedvelik, siker�lt is nagyr�sz�ket elt�vol�tani, az�rt m�g egy kev�s maradt.

Cseh laktany�ban, a m�sodik emeleten kaptunk szob�t, h�szan laktunk benne, nem panaszkodhattunk a zs�folts�gra. Az �tkez�sre ann�l ink�bb, mert csak valamivel volt jobb mint Schliebenben. Avval magyar�zt�k, hogy a n�metek t�lzs�folt�k fogollyal a v�rost, �gy a k�szletekb�l egy embernek kevesebb jut.

Egyetlen n�metet sem l�ttunk, de m�g akkor a h�bor�nak hivatalosan nem volt v�ge, �gyhogy meger�s�d�tt benn�nk az a tudat, hogy f�lszabadultunk. A tavaszi naps�t�s er�s�d�tt, nap mint nap, �n lej�rtam az udvarra, hogy a csontjaimat v�gre �tmeleg�tsem, a m�sodik emeletre visszamenni az�rt nem volt k�nny�, sokszor meg kellett pihennem a szob�nkig.

Dolgoznunk nem kellett, besz�lget�ssel t�lt�tt�k az id�nket, tervezgett�nk, egyesek nevets�ges bossz�r�l �lmodoztak. �n keresztrejtv�nyeket gy�rtottam a bar�toknak.

Valakit�l megtudtam, hogy a szomsz�dos kasz�rny�ban tal�lkozott a szegedi zsid� �rvah�z igazgat�j�val, Sz�kely b�csival, a csal�dja is vele van. Megtal�ltam �ket. Els� l�t�sra nem ismertek meg.

- Laci - mondt�k ijedten, a buchenwaldi ruh�mra c�lozva -, Te cs�kosban volt�l?

M�g akkor t�k�rben nem l�ttam magam, az�rt csod�lkoztam, hogy nem ismertek meg, pedig �rthet� volt, hiszen 72 kil�r�l 52-re fogytam.

Nekik szerencs�j�k volt, �k is ausztriai t�borba ker�ltek, de ap�mmal ellent�tben, akit Auschwitzba vittek, �ket �n. frig� l�gerba helyezt�k. Ezeket a deport�ltakat Eichmann 10.000 teheraut�ra akarta a sz�vets�gesekkel kicser�lni. Ezt az elgondol�s�t V�r, teherkocsik ellen�ben akci�nak nevezte. A tervezett csere nem siker�lt. �k is csak n�h�ny napja �rkeztek meg Theresienstadtba. K�rdeztem, ap�m fel�l mit tudnak, de csak a fej�ket r�zt�k.

- Semmit - volt az egy�rtelm�, sz�momra szomor� v�lasz.

Ki�t�ses t�fusz j�rv�ny t�rt ki a kasz�rny�kban. Ez nem volt meglep�, hiszen mindannyian le voltunk gy�ng�lve �s a tetveink v�ltozatlanul k�noztak benn�nket, k�ztudom�s�, hogy ezek a f�rgek terjesztik a betegs�get. Mell�lem k�t t�rsamat vitt�k el a k�rh�zba, nem tudom, mi lett vel�k. K�zben a v�rhas is f�l�t�tte a fej�t. Rettenetes lelki�llapotba ker�lt�nk, amelyet a kasz�rny�k karant�nn� nyilv�n�t�sa is fokozott. A kij�r�s tilos! Hullottunk mint a legyek. A halottakat naponta egy helyis�gbe hordt�k �ssze �s egyszerre vitt�k el. Semmi v�dekez�si lehet�s�g, semmi v�d�olt�s! Szinte �rj�ngt�nk att�l a tudatt�l, hogy v�gre kiszabadultunk a pokolb�l �s akkor kell megd�glen�nk. Ezt is meg�sztam!...

M�jus 5-�n a n�metek elhagyt�k a v�rost (ezt a h�bor� ut�n tudtam meg), de mi teljes bizonytalans�gban �lt�nk. N�metek itt?... Oroszok ott? Itt?... Hol?...

V�gre m�jus 8-�n este elfoglalt�k Theresienstadtot. M�snap kinyitott�k a karant�nokat, szabadon j�rhattunk, ki merre l�tott.

Az a h�r terjedt el, hogy 24 �r�ig szabadon lehet fosztogatni a t�l�nk k�t kilom�terre fekv� Leitmeritz nev� kis v�rosk�ban, de csak a n�met h�zakban, amelyeket arr�l lehetett megismerni, hogy feh�r z�szl� vagy leped� van kit�zve r�juk, vagy valamelyik ablakb�l l�gatnak ki valamilyen feh�r rongyot. A h�r igaznak bizonyult �s sokan el is ment�nk oda.

Amit most le�rok, ki is hagyhatn�m, de nem teszem, mert evvel is �rz�keltetni akarom, hogy az aljas, emberi kegyetlens�g nemcsak a testet teszi t�nkre, �s �li meg, hanem fokozatosan a lelket is eltorz�tja, ki�li az emberi �rz�seket. A bossz�v�gy hajtott benn�nket, a szemet szem�rt, fogat fog�rt r�gi mond�s visszhangzott fej�nkben �s h�l�sak voltunk a ruszkiknak. Akkor m�g nem tudtuk, hogy �k is ezt csin�lt�k minden elfoglalt v�rosban.

�tk�zben n�met hadifogoly csoporttal tal�lkoztunk, az �r�k megengedt�k, hogy kifosszuk �ket (noha - gondolom - ezen m�r biztosan n�h�nyszor t�lestek). K�rdezt�k, nem SS-ek-e? Hevesen tiltakoztak. Igazuk lehetett, mert ahogy k�s�bb hallottuk, a h�bor� v�ge fel� az SS-eket lel�v�ld�zt�k, nemigen ejtett�k foglyul �ket. Nekil�ttunk a fosztogat�snak, mondhatom semmi rutinunk nem volt hozz�. Nem volt a szerencs�tleneknek j�form�n semmij�k sem. N�h�ny t�ska, cigarettat�rca, zsebl�mpa, notesz, f�nyk�pek. Csak a megtorl�s �rd�ge hajtott benn�nket. Akit�l �n elvettem a csal�di k�peit, k�rte, hogy adjam vissza. Azt v�laszoltam neki:

- Ti is elvett�tek t�lem az eny�imet, mi�rt ne tegyem veled ugyanazt.

Akkor �gy �reztem, ahogy �rtam: szemet szem�rt... Istenem, pedig mennyire t�vol �llt t�lem az ilyen cselekedet, de �k rontott�k meg a lelkemet. Hogy megb�ntam-e?... Nem tudok r� hat�rozott v�laszt adni, akkor �gy gondoltam, igazam van, de annak a szeg�ny, k�ny�rg� n�metnek az arca bele�gett a tudatomba �s a gonosz diktat�ra egyik eml�k�v� v�lt.

Az orosz �r�k nevetve n�zt�k l�zas, �gyetlen tev�kenys�g�nket, magyar�n kir�h�gtek benn�nket. Val�sz�n�en az�rt, mert �k m�r megel�ztek minket - hiszen �ra senkin�l sem volt -, de azt gondolom, ink�bb a gyakorlatlans�gunk l�tt�n. Hamarosan abba is hagyatt�k vel�nk a fosztogat�st �s tov�bbhajtott�k a csoportot.

�tk�zben tal�lkoztunk magyar hadifoglyokkal is, akik hallv�n magyar besz�d�nket kiintegettek a sorb�l:

- Szervusztok magyar testv�rek! - kiab�lt�k.

Mi r�juk sem n�zt�nk, nem v�laszoltunk. Nem �rtett�k meg mi�rt?!...

Szerettem volna megmagyar�zni nekik hogy azel�tt magyar voltam, izraelita vall�s�. Amikor a Himnuszt hallottam, vigy�zzba �lltam �s tele voltam magasztos �rz�ssel. Lelkesen olvastam �s tanultam a magyar t�rt�nelmet, f�ln�ztem haz�nk nagys�gaira, olyan h�seinkre, mint Zr�nyi, R�k�czi, Kossuth. Egyszerre azt mondt�k nekem, hogy nem vagyok magyar, csak zsid�! M�sodrend� emberekk�nt b�ntak vel�nk, rabszolg�kk� tettek benn�nket, deport�ltak, megal�ztak �s mindezt - tisztelet a kiv�telnek - honfit�rsaink k�z�mb�s magatart�sa k�s�ret�ben...

Ezt hogyan magyar�ztam volna meg? Csak mint gondolat futott �t az agyamon, pedig akkor m�g azt nem is tudtam, hogy a csal�domb�l csak �n maradtam �letben.

Ahogy a v�rosk�ba �rkezt�nk, m�r tele volt fosztogat�kkal: oroszok, deport�ltak egyar�nt szorgosan tev�kenykedtek. Az oroszokat f�leg az �rt�kt�rgyak �rdekelt�k, az �r�kat nagyon kedvelt�k, m�g fali�r�t is l�ttam az egyik ruszkin�l.

A n�met lakoss�g, �gy l�tszott, sebt�ben hagyta el a v�rost, mert t�bb helyen m�g az asztal is meg volt ter�tve. Az ennival�t, amit b�rtunk, azonnal f�lfaltuk. Mikor m�r j�llaktunk, zs�kba pakoltuk. Az �rt�kes holmik nem is �rdekeltek, el�bb az ev�s, az ennival�. Arra gondoltunk, hogy ide m�g visszat�rhet�nk. M�r megtelt a zs�kom, amikor egy f�ldszintes lak�sb�l az ablakon kereszt�l akartam kim�szni, mert az ajt� be volt z�rva, a zs�km�nyt leeresztettem �vatosan a j�rd�ra, m�g k�sz�l�dtam kifel�, m�r el is lopt�k. Valaki az orrom el�tt f�lkapta �s elfutott vele. Eb�l szerzett j�sz�g, gondoltam m�rgesen, f�lig nevetve �s akkor �jra kezdtem az eg�szet, m�g egy m�sik zs�kot is megt�lt�ttem, de ez�ttal magamhoz vettem egy nagym�ret� n�met katonai l�tcs�vet is, amelyet a szekr�nyfi�kban tal�ltam.

Visszamenet orosz katon�kkal tal�lkoztunk, akik meg�ll�tottak benn�nket. F�lt�nk, hogy elveszik t�l�nk a csomagokat, de nagy nehezen, valami n�met-t�t zagyva lingv�val siker�lt meg�rtetni magunkat, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, erre nevetve megk�n�ltak benn�nket �dess�gekkel, csokol�d�val, amelyeknek az �z�t m�r r�gen elfelejtett�k.

Holtf�radtan �rt�nk haza est�re, de j�llakottan. Kimer�lve azonnal az �gyba zuhantunk.

Kellemetlen reggelre �bredt�nk. Megsz�nt a szabads�g, �jra karant�nba z�rtak benn�nket. Nagy sz�ks�g�nk volt a hadizs�km�nyunkra, mert az �lelmez�s tov�bbra is gy�nge volt. A magunkkal hozott �lelmiszerekkel f�z�csk�zt�nk, a krumplinak s�tve m�g a h�j�t is megett�k.

Egyik nap cseh zsand�rok jelentek meg a kasz�rny�nkban. Katonai dolgokat kerestek, amelyeket f�lt�telez�s�k szerint Leitmeritzben lopkodtunk �ssze. A t�vcs�vet nem adom! - gondoltam. Am�g kutattak, a zak�m al� rejtve kil�gtam a folyos�ra. Az egyik cseh �szrevett, ut�nam loholt, addig b�j�csk�ztunk, m�g nekem siker�lt a padl�son elrejt�zn�m, �gy haza tudtam magammal vinni. Nem volt szerencs�m vele, elcser�ltem egy �ll�t�lagos m�rk�s �r��rt, ami egy-k�t nap ut�n meg�llt - v�gleg.

M�skor sem volt szerencs�m a cseh zsand�rokkal.

DDT-vel siker�lt a j�rv�nyt meg�ll�tani, �gyhogy a z�rlatot kezdt�k f�loldani �s a deport�ltakat csoportosan hazaengedni. A mi kasz�rny�nk kiv�tel volt, mert m�g akadt egy-k�t �jabb t�fuszos megbeteged�s. Arra gondoltam, hogy valahogy �zenetet kellene k�ldenem haza ap�mnak a Sz�kely csal�ddal. Munk�ra jelentkeztem, utc�t s�pr�getni. Alkalmas pillanatban lel�ptem. A sz�ll�t� vonatok nem messze �lltak meg a kasz�rny�nkt�l. Ott hi�ba kerestem a szegedieket, nem tal�ltam �ket. Visszamenet l�ttam, hogy a s�pr�get� t�rsaim m�r bevonultak. A kapun nem mertem bemenni, sz�tn�ztem, nem l�ttam senkit �s gyorsan egy nyitott f�ldszinti ablakon be akartam ugrani, de az er�met t�lbecs�ltem, ugr�sr�l sz� sem lehetett, nagy k�nnal m�szni kezdtem, mire az egyik cseh zsand�r �szrevett. Hozz�m szaladt �s nagy ord�toz�ssal �tni kezdett egy vasutas z�szl� nyel�vel. Verte a fenekemet �s k�zben cseh�l piszkosul k�romkodott. Pechemre a h�tam tele folt furunkulussal �s az k�l�n�sen f�jt, amikor az �t�sekb�l oda is jutott. N�h�nyat ki is fakasztott, de azt �n ink�bb orvosra b�ztam volna. Sz�p �llapotba ker�ltem. Addig vert m�g siker�lt az ablakon bem�sznom. Azonnal bementem az irod�jukba panaszra, azt v�laszolt�k:

- Maradt�l volna benn, akkor semmi baj nem �rt volna.

Nagyon d�h�s voltam, hogy megint elvertek, �s ez�ttal nem is az SS-ek, hanem a csehek, akik a n�metek ellens�gei voltak. Sok�ig haragudtam a csehekre, pedig a j�zan �sz azt mondja: nem lehet (szabad) �ltal�nos�tani.

Nem volt m�st tennem, mint az orvoshoz menni, sebeimet bek�t�ztetni.

J�nius k�zep�n v�gre a mi karant�n�nk is megsz�nt. Azonnal jelentkeztem egy hazamen� transzportba. Ugyanezen a list�n volt a Sz�kely csal�d is, �gyhogy az�rt nem tal�ltam �ket az �llom�son n�h�ny nappal megel�z�en.

Tehervagonokban utaztunk, ar�nylag k�nyelmesen tudtunk elhelyezkedni. Eszembe jutott a n�metek pullmankocsi szerelv�nye, amellyel el�sz�r sz�ll�tottak a koncentr�ci�s t�borba, most pedig marhavagonban utazom, de micsoda k�l�nbs�g: SS �rs�g n�lk�l, szabadon. Ett�l f�ggetlen�l m�r az idegeimre ment ez a lass�, v�get nem �r� utaz�s, a szabad p�ly�n val� sok �lldog�l�s, �csorg�s, ami legf�ljebb arra volt j�, hogy f�z�csk�zni is lehetett. Pr�g�ba be sem engedtek, illetve meg�ll�s n�lk�l tov�bb kellett utaznunk, mert a j�rv�nyt�l f�ltek.

�tk�zben r�szeg oroszok is zaklattak benn�nket. B�risny�t k�veteltek legt�bbsz�r. Egy alkalommal az egyik b�tor asszony k�z�l�nk, k�t gyermek�vel a karj�n, ilyen k�vetel�z� ruszkik k�z� ment, hogy itt van �, f�laj�nlja mag�t, csak addig vigy�zzanak a k�t, akkor m�r jajvesz�kel� gyerekre. A katon�k elsz�gyellt�k magukat �s kushadva t�voztak.

P�r nap ut�n m�r elegem volt ebb�l az araszol� utazgat�sb�l, �s az egyik �llom�sra, ahol vesztegelt a szerelv�ny�nk, befutott egy zs�fol�sig telt vonat. Megtudtuk, hogy Pozsonyba megy. Egy bar�tommal elhat�roztuk, hogy tov�bb nem maradunk a t�rsas�gunkkal, egyszer�en f�lsz�llunk erre a szem�lyvonatra �s lesz, ami lesz, ugyanis egy vasunk se volt, jegyet nem tudtunk v�ltani. K�s�bb �rtes�lt�nk arr�l, hogy mi, deport�ltak, akkor jegy n�lk�l utazhattunk az eg�sz orsz�gban, �gy az aggodalmunk f�l�sleges volt, de nem is tartott sok�ig, mert a vonat olyan zs�folt volt, hogy abban, ha egy�ltal�n volt kalauz, az mozdulni sem tudott volna, nem jegyeket ellen�rizni.

Csak a tet�n kaptunk j� huzatos helyet, nem okozott gondot m�g az alagutakn�l sem, mert a vonat elej�n utaz�k id�ben kiab�ltak: vigy�zat, lefek�dni!

Ezt pedig tett�k vagy t�zf�le nyelven, mert a k�z�ns�g val�s�gos b�beli volt.

Pozsonyban az �llom�son m�k�d� repatri�l� irod�ba ment�nk �rdekl�dni, ott megtudtuk, hogy m�snap indul Pestre egy vonat, adtak sz�ll�sjegyet �jszak�ra �s n�mi p�nzt is kaptunk �s szabadon nekiv�gtunk a v�rosnak. Villamosoztunk, ugr�ltunk egyikr�l a m�sikra, j�tszottunk, vih�ncoltunk, mint a gyerekek. A hossz� fogs�g ut�n el�sz�r �rezt�k magunkat szabadnak. A p�nz�nket szaharinos k�v�ra k�lt�tt�k, igazi mulats�g volt.

M�snap val�ban indult hazafel� vonat, m�r elhelyezkedt�nk, mikor ruszki katon�k jelentek meg �s mindenkit lezavartak a vonatr�l, nekik kellett. N�h�ny �ra m�lva azonban a csehek hoztak egy m�sik szerelv�nyt, amelyben k�nyelmesen el tudtunk helyezkedni. Ut�na minden zavar n�lk�l futottunk be a Keleti p�lyaudvarra 1945. j�nius 25-�n. Ahogy lesz�lltunk, mindenkit f�rd�be ir�ny�tottak �s ott a ruh�inkat is fert�tlen�tett�k. Err�l hivatalos pap�rt is kaptunk. A kij�ratn�l rengetegen voltak, r�gt�n k�r�lvettek, sz�zfel�l hangzottak a k�rd�sek, mik�zben f�nyk�peket mutogattak:

- Nem l�tta? Az ap�m... az any�m... a fiam.... a l�nyom?

- �n nem Auschwitzben voltam, hanem Schliebenben, ott f�leg lengyelek voltak, magyarok kevesen.

Alig tudtam a t�meg gy�r�j�b�l szabadulni. Ahogy k�s�bb kisz�moltam, a mi 180-as csoportunkb�l 26-27-en j�tt�nk vissza.

A Keleti p�lyaudvar fogad� bizotts�ga elir�ny�tott a JOINT (Zsid� Seg�t� Bizotts�g) irod�ba, ahol kaptam egy k�rty�t, amivel Szegedre utazhattam, valamint egy �lt�zet ruh�t, cip�t, feh�rnem�t �s �jszakai sz�ll�sjegyet.

Siettem vissza a sz�l�v�rosomba, m�snap m�r a vonaton �ltem �s a WC-ben kiv�geztem az utols� tet�t, amely a k�ld�k�m k�r�l b�jt meg.

Szeged meg�szta a h�bor�t, csak a f�lrobbantott hidak eml�keztettek r�. Most is szeretem ezt a v�rost, itt n�ttem f�l, itt j�rtam iskol�ba, de most hirtelen nagy �ress�g �rz�s fogott el. Nem maradt senkim. F�lkerestem a zsid� �regek h�z�t, ott csak n�h�nyan laktak. Ap�m ut�n �rdekl�dtem. Annyit megtudtam valakit�l, hogy l�tt�k az Auschwitzba tart� deport�l� vonatban, de m�r nagyon betegen, igen rossz �llapotban. Val�sz�n�en m�r a meg�rkez�skor, az els� szelekci�n�l egyenesen a g�zkamr�ba k�ldt�k.

Idegennek �reztem magam, h�rom napig b�rtam csak maradni, visszamenek�ltem Pestre. Ott is nagyon rosszul �reztem magam, egy otthonban laktam volt deport�ltakkal egy t�rsas�gban, az �r�k�s azonos besz�dt�ma ideges�tett, deprim�lt. Nem b�rtam ott sem sok�ig, �reztem, hogy dolgoznom kell, mert meg�r�l�k ebben a k�rnyezetben, pedig m�g gy�nge voltam. K�tszer rosszul is lettem ez id� alatt, val�sz�n�en telezab�ltam magam, mert m�g id�nk�nt kit�rt rajtam az �hs�gp�nik.

A Radnay utca 25-ben kib�reltem egy szob�t, egy id�s, s�ket, kedves, �reg n�nin�l �s megpr�b�ltam munk�t keresni.

El�sz�r elmentem a r�gi �r�g�pes f�n�k�mh�z, illetve csak mentem volna, de nem tal�ltam meg, csak h�sz �v m�lva a feles�g�t, aki elmes�lte, hogy az ostrom ut�n a f�rj�t elkapt�k a oroszok kicsi robotra �s nem is t�rt haza, meghalt valahol a nagy Szovjetuni�ban. A fia, akit tan�tgattam, m�r nem is eml�kezett r�m.

V�gre tal�ltam munk�t az �jpesti Orion r�di�gy�rban, ahol j�v�t�telben fut�szalagon gy�rtott�k a k�sz�l�keket az oroszoknak. Mivel szakk�pzetts�gem nem volt, nekem is a szalag mell� kellett �llnom. Borzaszt�an egyhang� munka volt, k�nyszerb�l csin�ltam, hogy p�nzt keressek.

Beiratkoztam a jogi kar esti, munka melletti tagozat�ra. Az id�beoszt�som, ha azt beoszt�snak lehetett nevezni, nagyon keserves volt: reggel �tkor keltem, egy �r�t villanyosoztam �jpestre, ott h�tt�l-n�gyig dolgoztam f�l �r�s munkasz�nettel. A JOINT-n�l vacsor�ztam, ut�na hatt�l-nyolcig egyetem, majd �jszaka tanul�s. H�rom h�nap ut�n �reztem, hogy ezt a hajsz�t nem b�rom, de fizikailag sem. Mindig hal�los f�radtnak �reztem magam.

Lassan-lassan a kiv�ndorl�s gondolata �bredt f�l bennem. A deport�l�som minden tragikus eml�ke m�g �lt bennem, egy sz�l magamra maradtam, rettenetesen szenvedtem az egyed�ll�tt�l.

Az �j t�rsadalomban sem tal�ltam a helyem. A korm�ny akkor m�g igyekezett demokratikus maradni. A sajt� folyton arr�l �rt, hogy legy�z�ttek vagyunk, ezt tudom�sul kell venni �s ez�rt kell dolgozni megfesz�tett er�vel. �jj� kell �p�teni az orsz�got, fogjunk �ssze, zsid� vagy nem zsid�, mindenki egyform�n egyenjog� ebben az orsz�gban.

Sz�momra ez a dolog nem volt ilyen egyszer�. Engem kiz�rtak a nemzetb�l, pedig ellene semmit nem v�tettem, h�en tettem �rte a magam�t, am�g hagyt�k. Most rehabilit�lni akarnak. Azt akarj�k, hogy azonos�tsam magam avval a nemzettel, amely a k�zelm�ltban kik�z�s�tett. �gy �reztem, hogy m�r k�s�, ebb�l a rehabilit�l�sb�l nem k�rek. A seb m�g friss �s s�lyosabb ann�l, hogy felejtsek. Csak az�rt b�nh�dtem, szenvedtem, mert zsid�nak sz�lettem.

Az orsz�g politikai helyzete is nyugtalan�tott. Az 1945-�s v�laszt�son, amely els� �s utols� szabad voksol�s volt Magyarorsz�gon a kommunista rendszer buk�s�ig, a kommunista p�rt 17 %-ot kapott az �ri�si p�nzekkel t�mogatott propagand�ja ellen�re. Viszont az oroszok t�mogat�s�val a legt�bb kulcspoz�ci�t megszerezt�k �s megkezd�d�tt a szt�linizmus s�t�t korszaka.

Az �n szememben az �letben a legfontosabb az egy�ni szabads�g. A gy�rban pedig, ahol dolgoztam, lassan kialakult a kommunista p�rt hatalma. A legkisebb el�nyh�z is csak a p�rt seg�ts�g�vel lehetett hozz�jutni, illetve, aki nem lett p�rttag, az h�tt�rbe szorult minden tekintetben. A politikai �l�seken tan�csos volt r�szt venni, k�s�bb k�telez� is lett. R�viden sz�lva, az orsz�g cseberb�l v�d�rbe esett, fasizmusb�l a szt�linizmusba, amely ugyanaz, ha nem rosszabb. Ez sehogy sem tetszett nekem, �s egyre �rt bennem a nyugatra t�voz�s gondolata, amelyet a vil�gl�t�s v�gya is er�s�tett, hiszen 21 �ves voltam, nem volt senkim, vagyonom m�g kev�sb�, nem volt veszteni val�m.

Sok fiatal, zsid� nem zsid� utazott nyugatra, akkor m�r feket�n. Legt�bbje az Egyes�lt �llamokba v�gyott, mert az a h�bor� s�jtotta K�z�p-Eur�p�hoz k�pest paradicsomnak t�nt. �n is oda szerettem volna menni, de �gy gondoltam, a mi kontinens�nk�n is van m�g sok l�tnival�.

1946 janu�rj�ban abbahagytam az egyetemet, nem b�rtam a strap�t, elkezdtem angolt tanulni. Az �r�imat a gy�rban kapott �lelmiszerekkel fizettem, mert az �ri�si infl�ci� miatt a peng�nek alig volt �rt�ke. Elhat�roztam, hogy m�g a tavaszon lel�pek.

Janu�r v�g�n katonai beh�v�t kaptam, egy �ves szolg�latra. Nem akartam hinni a szememnek, a deport�l�s ut�n? Velem egy�tt sok 24-est is beid�ztek. Lelkiismeretesen jelentkeztem. Az orvosi vizsg�laton alkalmasnak tal�ltak �s mindj�rt f�l is eskettek, Horthy, Sz�lasi ut�n ez�ttal a kommunist�kra. Ut�na kezembe nyomt�k a febru�r 15-re sz�l� beh�v�t. �gy j�ttem ki a soroz� helyis�gb�l, mint nagy �t�s ut�n a bokszol�, megroggyanva. Ez nem igaz, ez csak egy rossz �lom - gondoltam. Nem �r�ltem meg, ism�t egyenruh�t �lteni? M�g ha nem is az a cs�kos. �jabb �vet semmik�ppen nem akartam elvesz�teni, v�gleg elhat�roztam az emigr�ci�t (akkor m�g nem haszn�lt�k a disszid�l�s sz�t).

A t�voz�snak, ink�bb mondan�m: a kil�g�snak t�bbf�le m�dja volt. A legegyszer�bb a p�nz, az�rt kicsemp�szt�k az embert. Ez n�lam sz�ba sem j�hetett. A magyar korm�ny hallgat�lagosan enged�lyezte a zsid�k Palesztin�ba val� kiv�ndorl�s�t, �n ezt az utat v�lasztottam. Dehogy akartam �n oda menni, m�g ha egyet is �rtettem a cionist�kkal, �gy gondoltam, ha kijutok N�metorsz�gba, onnan is lel�pek �s akkor majd lesz valahogy. Nem volt valami becs�letes elgondol�s, deh�t ez az �t l�tszott a legk�nnyebben j�rhat�nak. Elfojtottam magamban a lelkiismeret-furdal�somat.

Jelentkeztem a cionista szervezet irod�j�ban. Sokan �lltak sorban �s aggodalmaskodtam is, hogy gond lesz velem a korom miatt, mert a 24-eseket most h�vt�k be �s a szervezet nyilv�n nem akar a korm�nnyal semmilyen ellent�tbe ker�lni, hogy tov�bbra is szabadon m�k�dhessen.

Alaposan kik�rdeztek. El�sz�r is a zsid� mivoltomat kellett bizony�tanom, mert sokan, nem zsid�k is, ezt az utat v�lasztott�k a disszid�l�sra. V�g�l is megdics�rtek, mondv�n, ilyen fiatal f�rfiakra nagy sz�ks�ge van az �j zsid� �llamnak �s mindj�rt f�l is vettek egy Rom�ni�ba indul� transzportba, ahonnan egyenesen utaztunk volna Palesztin�ba, ha akkor az angolok ezt nem akad�lyozt�k volna meg.

Nagy bajban voltam, mert �n sem Rom�ni�ba, m�g kev�sb� Palesztin�ba nem akartam menni. Az �ti c�lom el�sz�r N�metorsz�g volt, ahonnan �ll�t�lag mindenfel� lehetett menni. Ezt term�szetesen nem mondhattam, mert az igazi cionist�nak csak az �g�ret F�ldje lehetett az egyetlen �letc�lja. Egyszer�en nem jelentkeztem a Rom�ni�ba utaz� csoportn�l. N�h�ny nap m�lva �jb�l pr�b�lkoztam ugyanabban az irod�ban. �gy tettem, mintha sose lettem volna m�g ott. Ez�ttal nem mutattam ki vall�si j�rtass�gomat, de ennek ellen�re elfogadt�k a jelentkez�semet. Am�g v�rakoztam, hogy melyik csoportba osztanak be, az egyik tisztvisel�, akit m�r l�ttam az el�z� alkalommal, megismert.

- Te m�r j�rt�l itt - sz�lt r�m gyanakv�an. Lehet, hogy menek�l� nyilasnak v�lt.

Er�teljesen tiltakoztam:

- Biztosan �sszet�vesztesz valakivel.

A biztons�g kedv��rt a WC-ben megn�ztek, hogy k�r�lmet�lt vagyok-e vagy sem. Ut�na megkaptam az utaz�si enged�lyemet N�metorsz�gba. Hurr�! Ez siker�lt.

Figyelmeztettek benn�nket, hogy vigy�nk magunkkal cigarett�t, mert az osztr�k hat�ron le kell fizetni valamivel az orosz hat�r�r�ket, hogy ne kellemetlenkedjenek. Ezt csak feketepiacon lehetett kapni. Eladtam - ahogy m�r �rtam - a n�met l�tcs�vemet �s vettem egy kar�r�t k�t �s f�l milli� peng��rt. Hat h�napig m�k�d�tt. A megtakar�tott p�nzemb�l vettem cigarett�t, n�h�ny sz�ks�ges apr� holmit �s k�t doll�rt. Egy j� bar�tomt�l kaptam k�t gramm t�rt aranyat aj�nd�kul. Ezt a p�nzzel egy�tt az �vembe rejtettem. A szem�lyes holmimat egy h�tizs�kba tettem.

Az utols� k�t �jszak�mat enn�l a bar�tomn�l t�lt�ttem, nehogy keressenek a katonai beh�v�som miatt.

V�gre, 1946. febru�r 22-�n el�rkezett az indul�s ideje. Az �llom�son hamis pap�rokat kaptunk, amelyek szerint Lengyelorsz�gb�l hazat�r� osztr�k �s n�met deport�ltak vagyunk. Kb. 30-an voltunk a csoportban, ahogy f�lsz�lltunk a b�csi vonatra, a vagonunkban m�r n�gy orosz tiszt �lt. Nem t�r�dt�nk egym�ssal, de j�, hogy ott voltak, mert az egyik �llom�son f�lsz�llt egy mag�nyos, r�szeg, �ton�ll� szovjet harcos �s �r�kat k�vetelt az utasokt�l. A vel�nk utaz� egyik tiszt, ezredes, revolver�t r�fogva pillanatok alatt leszerelte �s az els� �llom�son �tadta az orosz katonai rend�rs�gnek. Majdnem megsajn�ltuk, hogy mit kaphatott ez�rt?...

A hat�ron minden sim�n ment. K�s�r�ink j�l m�k�dtek, a hat�r�r�k f�l sem sz�lltak a vagonunkba. Hajnalban �rkezt�nk B�csbe, elvittek benn�nket egy sz�ll�s centrumba, amely az amerikai z�n�ban volt. Lefert�tlen�tett�k �s be is oltott�k a t�rsas�got, hogy mi ellen, nem mondt�k meg. Olyan sz�p, finom feh�r kenyeret kaptunk, amilyet utolj�ra m�g Szegeden ettem gyerekkoromban. Itt ismerkedtem meg a dobozos s�r�tett tejjel is, amelyet m�g az oroszok sem ismertek �s elsz�vtam az els�, illatos, amerikai cigarett�t.

Egy napos pihen�s ut�n tehervagonokban folytattuk az utaz�st �s ism�t sim�n, val�sz�n�en a k�s�r�ink lelem�nyess�g�vel, �tjutottunk az amerikai z�n�ba �s ott �tadtak benn�nket az Egyes�lt Nemzetek menek�lt�gyi szervezet�nek, az UNRRA-nak. Katonai teheraut�kon sz�ll�tottak tov�bb, de a vezet�k �gy hajtottak a kanyarg�s hegyi utakon, hogy im�dkoztam volna, ha kedvem lett volna hozz�. Egy �jjelt t�lt�tt�nk Salzburgban, m�snap meg�rkezt�nk Einringbe, egy ideiglenes menek�ltt�borba, amely M�nchent�l kb. 60 km-re fekszik. Febru�r 27-e volt.

P�r napi t�tov�z�s ut�n el�rkezettnek l�ttam az id�t, hogy v�gleg lel�pjek a csoportomt�l. Egyszer�en f�lsz�lltam egy m�ncheni vonatra, �s akkor pr�b�ltam �tgondolni a helyzetemet, hogy egy�ltal�n hol is vagyok, mint is vagyok, mit is akarok. Pr�b�ltam sz�mot vetni magamban. Egyed�l vagyok, se rokonom, se bar�tom, se ismer�s�m. Keveset tudok n�met�l, franci�ul, foglalkoz�som, szakk�pzetts�gem nincs, van egy �retts�gi bizony�tv�nyom, amely itt semmit sem �r, az anyagi helyzetem mind�ssze k�t doll�r. A torkom �sszeszorult, s�rni tudtam volna.

Lel�p�sem el�tt valaki eml�tette, hogy M�nchenben van egy nagy menek�ltt�bor, amelynek a neve: Funk Kaserne. Hosszas keres�s ut�n siker�lt megtal�lnom. A vezet�je Mademoiselle L�geron, a francia hadsereg hadnagyn�je volt. K�t beosztott katonan� seg�ts�g�vel v�gezte a f�ladat�t. (Az egyikkel p�r �vvel k�s�bb v�letlen�l tal�lkoztam egy p�rizsi �tteremben, ahol kiszolg�l�k�nt dolgozott.) A Funk kasz�rny�ban maradtam hat h�napig, ahol a j�v�mmel nem is t�r�dve, gond n�lk�l �ltem.

M�nchen volt a n�metorsz�gi amerikai z�n�nak a k�zpontja. Az amerikaiak a politikai menek�lteket k�t kateg�ri�ba min�s�tett�k. Az els�be azokat sorolt�k, akik politikai okok miatt hagyt�k el haz�jukat a h�bor� alatt �s sohasem t�rtek �s nem is sz�nd�koztak visszamenni haz�jukba. Ezeket displaced persons (hontalan/kitelep�tett szem�lyek) n�vvel illett�k, r�vid�tve D.P. jelz�ssel l�tt�k el. �n a m�sodik kateg�ri�ba tartoztam, azok k�z�, akik a h�bor� ut�n hazamentek �s azut�n �jra kij�ttek. Ezeket nem tekintett�k val�di menek�lteknek, infiltrees, besziv�rg�knak h�vt�k �ket, amely igazs�gtalan megk�l�nb�ztet�s volt, de az amerikai logika m�s. Szerencs�re a gyakorlatban l�nyeges k�l�nbs�g nem �rv�nyes�lt a k�t emigr�ns csoport k�z�tt.

Elsz�ntam magam �s beiratkoztam a nemzetk�zi UNRRA jogi egyetemre, ahol a n�met nyelv volt a hivatalos. R�vid id�vel a vizsg�k el�tt kider�lt, hogy csak a D.P.-sek szigorlatozhatnak, mi nem. Az�ta is tartozik az �rd�g nekem avval az id�vel, amelyet hi�ba t�lt�ttem jog tanul�ssal.

H�la a kasz�rnya irod�j�ban dolgoz� bar�tomnak �s Mademoiselle L�geronnak, f�lvettek oda olyan mindenes f�l�nek �s j� �letem kezd�d�tt. A val�s�gos munkaid�m a heti 48 �r�b�l, ha kitett nyolc �r�t. A t�bbit �gyeletben t�lt�ttem el. Ez sem f�rasztott, mert nagy ritk�n fordult csak el�, hogy �jszaka �rkezett menek�lt csoport, akiket el kellett ir�ny�tanom. A n�met tisztvisel�k �tlagfizet�s�t, havi 200 m�rk�t �s teljes ell�t�st kaptam, harmadmagammal laktam egy szob�ban. Mint amerikai alkalmazottnak, nekem is j�rt heti h�rom csomag cigaretta, amelynek igen j� volt a fekete �ra, egy pakli�rt �tven m�rk�t fizettek. J�l �ltem bel�le. �sszehasonl�t�sk�nt: egy mozijegy 3-4 m�rk�ba ker�lt. A borb�ly h�t m�rk��rt mindent megcsin�lt manik�rrel egy�tt. Ut�na nagyon h�l�s volt n�h�ny cigaretta borraval��rt.

Sz�rakoz�si lehet�s�g�nk is volt. Rendelkez�s�nkre �llt egy teheraut�, amellyel sokfel� utazgattunk h�tv�geken. A n�met lakoss�ggal nemigen �rintkezt�nk. N�mi fesz�lts�g is volt k�zt�nk, mert a mi ell�t�sunk hozz�juk k�pest luxus szint� volt. �k szigor�an kim�rt adagokat kaptak - igaz, hogy mindenki egyform�n -, mi feh�r kenyeret ett�nk, �k feket�t, ami j�l kifejezte a min�s�gi k�l�nbs�get.

Az Isten bocs�ssa meg nekem, de nem tudtam megszeretni ezt a n�pet, nem kell magyar�znom mi�rt. Egy alkalommal �llom�son v�rakoztunk, s ott szatyorb�l ett�nk, t�bbek k�zt sajtot is, ami csak feket�n kaphat� nagy kincs volt. Velem szemben �lt egy n�met f�rfi a kuty�j�val, s l�ttam rajta, mennyire megk�v�nta; neki nem adtam, de a kuty�j�nak haj�tottam egy darabot. Ez volt a bossz��ll�som, t�bbre nem tellett.

A j� �letem ellen�re tudtam, hogy nem akarok itt maradni. Az Egyes�lt �llamokba m�g r��rek kimenni - gondoltam -, el�bb P�rizst szerettem volna l�tni, franci�ul megtanulni, mert Mad�csy tan�r �r, a volt oszt�lyf�n�k�m nagyon megszerettette velem ezt a nyelvet. (1949-ben siker�lt is francia tan�ri diplom�t szereznem.)

Nagyon j� bar�ts�gba keveredtem k�t val�di pesti sr�ccal, akiknek hasonl� sz�nd�kuk volt. Mindkett� harminc �v k�r�li, az egyiknek textiltechnikus v�gzetts�ge volt (Heisler G�bor), nagyon kultur�lt ember, j�l besz�lt franci�ul, mert unokan�v�rei P�rizsban �ltek �s t�bbsz�r volt is n�luk a h�bor� el�tt. A m�sik egy fogtechnikus (S�rv�ri J�zsef), akib�l ugyan nem sug�rzott nagyon az �rtelem, de mindenen nagyon j�t tudott r�h�gni, ami igen hasznos tulajdons�g az �letben. Neki sem c�lja, sem nyelvtud�sa nem volt, �gyhogy j�l kieg�sz�tette a h�rmas t�rsas�gunkat.

Elhat�roztuk, hogy elmegy�nk P�rizsba. A m�ncheni francia k�vets�gen jelentkezt�nk v�zum�rt. Onnan, igaz udvarias form�ban melegebb vid�kre k�ldtek benn�nket. Akkor kaphatunk csak, ha ott sz�ll�sunk van �s munkahelyi bizony�tv�nyunk. �rthet�, clochardokra (csavarg�kra) nincs sz�ks�g�k.

Sz�nd�kunk szil�rd maradt, ha nem engednek be az ajt�n, bemegy�nk az ablakon, hiszen honnan tudtuk volna mi a sz�ks�ges pap�rokat megszerezni. Teh�t maradt az illeg�lis �t.

Hosszas �rdekl�d�s ut�n megtudtuk, hogy Karlsruheban, amely a francia hat�ron fekszik, tal�lni fogunk egy passeurt (vezet�t), aki p�nz�rt �tcsemp�sz benn�nket a hat�ron. Siker�lt is megszerezni egy �ll�t�lag biztosan megb�zhat� embercsemp�sz c�m�t.

A rakt�rban dolgoz� bar�taink seg�ts�g�vel siker�lt az �tra sz�pen f�ltankolnunk konzervvel, cigarett�val �s elutaztunk vonattal Karlsruheba. A megadott c�men megtal�ltuk a n�metet, aki ink�bb szervezte a csemp�sz�st, � nem vezetett. Kider�lt, hogy � antin�ci volt, ami miatt sok �ld�z�snek volt kit�ve. A menek�ltek ir�nti szimp�ti�b�l befogadott minket a m�dos polg�ri lak�s�ba, am�g vezet�t nem tal�lt. Term�szetesen mi sem voltunk h�l�tlanok �s az eg�sz csal�dot ell�ttuk �lelemmel, a k�z�s �tkez�seinket gazdagon f�ljav�tottuk.

Az id� azonban telt, nem volt k�nny� megb�zhat� vezet�t tal�lni, �gyhogy visszautaztam M�nchenbe, ahol mint volt alkalmazottnak siker�lt �jra �sszeszereznem egy csom� �lelmet, cigarett�t. Sok feh�r kenyeret is vittem a n�met csal�dnak, amely val�ban csemeg�nek sz�m�tott.

H�rom h�t m�lva siker�lt tal�lni egy passeurt, akinek ez volt a foglalkoz�sa, ennek megfelel�en nem egyszer volt baja m�r a hat�s�gokkal. Vele gyorsan megegyezt�nk, konzervvel, cigarett�val �s valamennyi p�nzzel fizett�nk. Fel�t el�re k�rte, a t�bbit Strasbourgban a c�lhelyen.

M�snap este hat �r�ra besz�lt�k meg a tal�lkoz�st. A vezet� pontos volt, elk�sz�nt�nk a vend�gl�t�inkt�l, meg�g�rt�k nekik, hogy �rni fogunk P�rizsb�l. Az�rt kiss� nyugtalanul indultunk �tnak, �rezt�k a v�llalkoz�sunk kock�zat�t. A vezet�nk pontos utas�t�sokat adott �s lelk�nkre k�t�tte, hogy a siker �rdek�ben mindenben engedelmeskedj�nk neki, m�g �tk�zben is.

Mivel �n voltam a legfiatalabb a t�rsaim azt mondt�k, hogy a legnehezebb �lelmiszer csomagot nekem kell vinnem. Nem tudtam m�st tenni, k�s�bb ezt keservesen meg is b�nt�k.

Villamossal kiutaztunk a Rajn�hoz k�zeli k�lv�rosba, onnan gyalog ment�nk a foly�ig, amely v�laszt� vonal volt az amerikai �s a francia z�na k�z�tt. A vezet�nk �tk�zben meg�ll�tott minket, el�rement, sz�tn�zett �s ha szabad volt az �t, zsebl�mp�val jelzett. A parton b�kl�sztunk egy darabig, majd r�akadtunk egy hal�szra, aki a mi ember�nk volt. Cs�nakj�t beh�zta a sum�rba, hogy elrejtse. M�r s�t�t volt, mikor �tevezett vel�nk a foly�n a t�loldali francia z�n�ba, �tven m�rk��rt, amelyet el�re kellett kifizetni. �gy l�ttuk, senki nem vett �szre benn�nket.

A partt�l n�h�ny kilom�terre volt a hivatalos hat�r. Az �rt�ren haladtunk tov�bb egy �sv�nyen, de olyan s�t�t volt, hogy nagyon figyeln�nk kellett, hogy el ne vesz�ts�k egym�st. Egyszerre evez�csobog�st hallottunk. A vezet�nk intett, hogy h�z�djunk be a boz�tba �s maradjunk cs�ndben. A cs�nak hamarosan kik�t�tt �s nemsok�ra k�t f�rfi ballagott el az �sv�nyen n�h�ny m�terre az orrunk el�tt. Nem tudtuk meg�llap�tani, hogy �r�k voltak-e vagy csemp�szek. Mindenesetre kiv�rtuk, m�g j� messze t�volodnak el t�l�nk. �jra megindultunk, mik�zben a vezet�nk mondta, ha valakivel tal�lkozunk azt le kell �tni, �rtalmatlann� kell tenni, mert k�l�nben meghi�sul a terv�nk �s m�g b�rt�nbe is ker�l�nk. Ez egy�ltal�n nem volt a sz�m�t�sunkban. Esz�nkben sem volt b�ntani senkit, de azonf�l�l egyik�nk sem �rtett a le�t�shez. Hangulatunkat m�g rontotta, ahogy bet�rt�nk az �sv�nyr�l �s bement�nk egy erd�be, a vezet� nagyon lelk�nkre k�t�tte, hogy szorosan a nyom�ba l�pve haladjunk, mert ez a ter�let harct�r volt �s m�g elhagyott akn�k el�fordulhatnak. Erre S�rv�ri J�ska teljesen kiborult, elkezdett kiab�lni vel�nk, hogy ez az eg�sz v�llalkoz�s �r�lts�g �s mi vagyunk a hib�sak, hogy ilyen kalandba hoztuk �t. M�g r�h�gni is elfelejtett. Nagy nehezen siker�lt lecsillap�tani, hiszen visszafordulni m�r nem lehetett, de titokban igazat adtunk neki.

Egy tiszt�sra �rve a vezet�nk idegnyugtat�ul cigarettasz�netet enged�lyezett, de csak marokb�l, nehogy a parazsakat valaki megl�ssa messzir�l.

Folytattuk a monoton menetel�st, amely nemcsak fizikailag vett ig�nybe benn�nket, hanem idegileg is. V�gre egy kis faluhoz �rt�nk, azt hitt�k ez a v�gc�lunk, de nem, ezen �t kellett �szrev�tlen�l menni. Semmi vil�g�t�s nem volt, mindenki aludt, csak a kuty�k nem. Az els� h�zn�l valamelyik elkezdte az ugat�st, s mintha t�vir�n adta volna le a jelet, lassan �tvett�k a t�bbiek is, �gy ahogy otthon is, a magyar falvakban szok�suk.

Egy f�rfi kij�tt a sz�ls� h�zb�l, r�gt�n �rokba vetett�k be magunkat. Sz�tn�zett, nem l�tott meg benn�nket. Visszaballagott az �gy�ba. Mi irigyelt�k �rte, mert m�r el�g f�radtak voltunk. Szinte fut�sban hagytuk el a falut a kuty�k hangos koncertje k�s�ret�ben.

Megint erd�s ter�leten ment�nk tov�bb, szigor�an a vezet� nyom�ban, de tisztesebb t�vols�gb�l k�vetve. Ha � robban, legal�bb mi megmaradjunk. A fr�sz ker�lgetett minket az akn�k miatt. �gy reggel h�rom �ra fel� meg�rkezt�nk egy kisebb fab�d�hoz.

- Itt pihen�nk egyet - szusszantott a vezet�, l�tszott rajta is a f�radts�g. - Nincs messze m�r a francia hat�r, alhatunk egy �r�csk�t, �s akkor hajnalban tov�bbmegy�nk, mert ilyenkor lazul az �rs�g figyelme, �gy k�nnyebb lesz �tl�gni.

A b�d�ban nem volt semmi b�tor. A passeur, mint aki a dolg�t j�l v�gezte, lefek�dt a f�ldre �s n�h�ny perc m�lva m�r a b�k�s horkol�sa jelezte, hogy az izgalmak nem �rtottak neki, ez a kis alv�s is benne volt a rutinszer� programj�ban. Mi is lefek�dt�nk G�borral ketten a f�ldre, de �lom sehogy sem j�tt a szem�nkre, mit nem adtunk volna egy vetett �gy�rt. J�ska kint maradt, nem mert bej�nni, ugyanis a b�d� k�zep�n, a f�ld�n volt valamilyen kerek f�mt�rgy, amir�l hat�rozottan �ll�totta, hogy akna. A vezet� nyugtatta, biztosan nem az, hiszen akkor � sem fek�dne mell�. �neki ne mondj�k, eleget l�tott Ukrajn�ban a munkaszolg�lata alatt. R�hagytuk. Fagyoskodjon kint.

N�gy �ra fel�, ahogy megbesz�lt�k, f�lkeltett�k a vezet�t, nehezen ment, olyan m�lyen aludt. Nekiindultunk, s p�r sz�z m�terre egy patakhoz �rt�nk, olyan 3-4 m�ter sz�les lehetett. Meg�lltunk.

- Ez a hivatalos hat�r - mondta a vezet�nk �s elkezdett vetk�zni.

Mi csak n�zt�k, mit akar ezzel a sztript�zzel, mire r�nk sz�lt.

- Ne b�muljanak, maguk is vetk�zzenek meztelenre, itt �tmegy�nk a patakon, nem m�ly, legf�ljebb der�kig �r.

�sszecsomagoltuk a ruh�nkat �s a fej�nk f�l�tt tartva �tballagtunk baj n�lk�l a k�ld�kig �r� v�zben. Csuromvizesen, meztelen�l, vacogva el�sz�r l�pt�nk francia f�ldre. �ljen Franciaorsz�g!...

Fel�lt�zt�nk �s m�g gyalogoltunk egy r�videt. A hat�r�r barakkhoz �rkezt�nk. Kiss� t�volabbr�l figyelt�k �ket. Kint nem volt senki. Tiszt�n l�ttuk, hogy egyik-m�sik id�nk�nt kin�z az ablakon �s ut�na vissza�l az asztalukhoz, �gy l�tszott, reggelizni.

Elb�jtunk egy k�zeli teheraut� m�g�. A vezet�nk parancsot adott, hogy vess�k le a cip�nket, mert az ablakuk alatt kell elfutni vagy sz�z m�tert, nehogy zajt csin�ljunk. � majd figyel, �s alkalmas pillanatban jelt ad, akkor nyom�s, de gyorsan!

Ahogy az egyik �r megint visszament az ablakt�l, intett, hogy most!

Siker�lt!... Futottunk j�csk�n, t�bbet, mint sz�z m�tert. Amikor az ember�nk is be�rt benn�nket, megnyugtatott, t�l vagyunk a nehez�n. Arr�l nem � tehetett, hogy nem lett igaza.

Reggel hat �ra k�r�l el�rt�k az els� francia falut, ott aut�buszra sz�lltunk �s Wissenbourg nev� kis v�rosk�ba indultunk, ahonnan vonattal sz�nd�koztunk Strasbourgba utazni. A jegyet a vezet�nk vette meg frank�rt, megegyezt�nk, hogy Strasbourgban visszaadjuk, rem�lve, ott kapunk valami seg�lyt a menek�lt�gyi bizotts�gt�l.

�tk�zben nem sz�ltunk egy sz�t sem egym�shoz, nehogy gyan�t kelts�nk, a ruh�zatunk �gy is el�gg� el�t� volt a franci�k�t�l. Emiatt �n m�g megel�z�en leborotv�ltam a bajuszomat a vezet�nk tan�cs�ra, aki azt mondta, hogy itt nem nagyon divatos ez a viselet.

A busz nyolc �rakor �llt meg az �llom�s el�tt. Kider�lt, hogy d�lut�n n�gy �rakor van csak vonatunk. Valahogy el kell �tni az id�t. A mi csemp�sz�nk azt javasolta, hogy v�ljunk k�tfel�, mert n�gyen egy csoportban f�lt�n�st kelthet�nk. G�bor j�l besz�li a nyelvet, s�t�ljanak el J�sk�val a k�zeli parkba, ahol kev�sb� f�lt�n� az �ld�g�l� idegen, mi ketten pedig majd ellesz�nk, neki sincs nyelvi probl�m�ja. J�l el voltunk... El�sz�r bar�tait kerest�k f�l, a viszontl�t�s �r�m�re minden�tt koccintani kellett. Ut�na bisztr�b�l ki, bisztr�ba be. M�r k�ny�rg�re fogtam a dolgot, hogy ne igyon/vedeljen annyit, hi�ba. Le is k�st�k a vonatot. A bar�tainkat se tal�ltuk sehol.

G�bor talpraesett, �gyes fi� volt, gondoltuk, siker�lt nekik valahogyan p�nzt szerezni �s elutaztak a n�gy�r�s vonattal. A vezet�nk is kezdett �szre t�rni, �s nehogy elvesz�tse a j�rand�s�g�t, � is igyekezett a k�t bar�tomat f�llelni.

Egyel�re nem tehett�nk okosabbat, f�l�lt�nk a k�vetkez� vonatra �s elutaztunk Strasbourgba. Egyenesen a Menek�ltek Fogad� Bizotts�g�hoz vezetett az utunk. Ott megvizsg�lt�k a pap�rjaimat �s megmagyar�ztam a helyzetemet, azt el is fogadt�k �s nem faggattak tov�bb. Akkor �rdekl�dtem a bar�taim ut�n, szem�lyle�r�st adtam r�luk. Eml�tett�k, hogy val�ban j�rt n�luk k�t hasonl� menek�lt, de azok biztosan Hollandi�b�l j�ttek. Teh�t a bar�tainknak nyoma veszett.

K�t �s f�l h�nap m�lva old�dott meg a rejt�ly, amikor P�rizsban v�letlen�l �sszefutottam vel�k.

Amikor Wissenbourgban elv�ltak t�l�nk, elindultak a megbesz�lt park ir�ny�ba. �tk�zben tal�lkoztak k�t csend�rrel, sim�n elmentek mellett�k, de az a l�k�tt J�ska k�v�ncsian visszafordult, az egyik csend�r is. Gyan�snak tal�lt�k �ket �s igazoltatt�k. G�bort m�g elengedt�k volna, nemcsak a j� francias�ga miatt, hanem voltak m�g pap�rjai a h�bor� el�tti p�rizsi id�szak�b�l. De J�ska megint levizsg�zott - �szb�l. Elkezdett olaszul makogni, r�gt�n lecsaptak r�juk �s elvitt�k a rend�rs�gre �ket - mondv�n -, biztosan sz�k�tt olasz hadifoglyok. Visszavitt�k �ket n�met ter�letre, francia z�n�ba, ott b�rt�nbe vetett�k �ket mindenf�le b�n�z�vel egy t�rsas�gban.

Azt mondt�k, sokat gondoltak r�m, nem is a sorsom miatt agg�dva, hanem az�rt, mert r�m b�zt�k az �lelem cipel�s�t, ami n�lam maradt, s bizony a b�rt�nben j� lett volna egy kis p�tl�s. K�t h�t m�lva b�r�s�g el� �ll�tott�k �ket �s tiltott hat�r�tl�p�s�rt tizenn�gy napi fogs�got kaptak, amelyet m�r el�z�leg let�lt�ttek. �gy szabadok lettek, de visszatoloncolt�k �ket az amerikai z�n�ba, azok pedig elsz�ll�tott�k M�nchenbe a volt munkahely�kre, a Funk kasz�rny�ba, ahonnan �t h�ttel megel�z�en elindultak. �tkozt�k a sorsot, meg mindent.

G�bor lelem�nyess�g�n m�lott, hogy k�t h�nap m�lva hamis pap�rokkal siker�lt nekik egy P�rizsba indul� transzporthoz csatlakozni. Strasbourgban m�g k�t�zk�dtek vel�k a rend�r�k, de azt�n hagyt�k futni �ket.

G�bor h�rom h�nap m�lva kiv�ndorolt Sydneybe, ahol el�sz�r k�nyvel�k�nt dolgozott, majd taxisof�r lett. A '80-as �vek v�ge fel� halt meg.

J�ska maradt, a fogtechnikusi szakm�j�t �lete v�g�ig folytatta, 1996-ban, 80 �ves kor�ban halt meg.

Visszat�rve a magam sors�ra, Strasbourgban a Menek�lt�gyi Bizotts�g adott sz�ll�sjegyet �s p�nzt, amelyb�l a vezet�nknek kifizettem a frank ad�ss�gomat, valamint gavall�rosan a h�rmunk csemp�sz�s��rt j�r� f�nnmaradt �tven sz�zal�k tartoz�sunkat is.

A bizotts�gt�l kapott jeggyel P�rizsba utaztam, ahol �j �let kezd�d�tt sz�momra. Franciaorsz�gban maradtam, csal�dot alap�tottam �s francia �llampolg�r lettem.

-.-.-

Fekete alapon feh�r kereszt[9]

Rep�l� szerencs�t! �gy k�sz�ntek el t�lem a Rep�l�orvosi Vizsg�l� Int�zet munkat�rsai, amikor a friss alkalmass�gi bizony�tv�nnyal kil�ptem az �p�letb�l 1944 m�rcius�ban, tizenh�t �vesen. Ez a j� k�v�ns�g elk�s�rt 1945. �prilis 12-ig. Kis csoportunkkal jelentkezt�nk az �rdi gyakorl� rep�l�t�ren, amely rejtett nev�n a m�szaki egyetemhez tartozott, de tulajdonk�ppen katonai kik�pz�t�bor volt. Parancsnokunk purit�n egyszer�s�ggel fogadott, �s �nnepi besz�d helyett a k�vetkez�ket mondta:

- Az �n f�ladatom, hogy megtan�tsam a rep�l�st �s �tadjam a csoportot a Magyar Kir�lyi L�gier� �llom�ny�ba. K�sz�n�m, lel�pni!

H�t igen, ez volt. �s ami ut�na k�vetkezett? R�videsen megismert�k a rep�l�s elm�leti anyag�t, �s ezt k�vet�en elkezd�dtek a rep�l�g�p vezet�i gyakorlatok. Hajnalt�l k�s� estig folyt a munka, mindannyiunknak 30-30 �ra rep�l�si id�t kellett teljes�teni. B�cker �s Arado, n�met gy�rtm�ny� g�pekkel gyakoroltunk. Az eltelt kik�pz�si id� alatt meg kellett tanulni mindazt, ami a harci rep�l�shez alapvet� k�vetelm�ny. Hajszolt, gyors�tott iram volt ez, sz�ks�g volt a pil�ta ut�np�tl�sra. Az oktat�s �t�s csoportokban folyt. A mi parancsnokunk harcedzett pil�ta volt, aki sebes�l�se miatt egyel�re nem rep�lhetett, de oktat�nak nagyszer�en bev�lt. Azt nem tudom, hogy a pedag�giai m�dszer�hez mit sz�ln�nak a tud�sok, de mindenesetre eredm�nyes volt. � ugyanis mindent megtett, hogy megut�ltassa vel�nk a rep�l�st. Az oktat� rep�l�seket mi ink�bb szoktat� rep�l�seknek nevezt�k. �gy cs�rte, forgatta, dob�lta, bukfenceztette a g�pet, hogy majdnem siker�lt is neki leszoktatni benn�nket a rep�l�sr�l. A kik�pz�s kezdet�n mindj�rt f�lh�vt�k a figyelm�nket, semmi b�nt�d�sa, h�tr�nya nem lesz senkinek, ha �gy �rzi, nem b�rja a fizikai �s lelki megterhel�seket �s visszal�p. B�rmikor megteheti. Senki nem t�ntorodott el, csak az�rt is v�gigcsin�ltuk, �s ez nagyon j�l esett mindannyiunknak, mert egym�s akarat�t, kitart�s�t er�s�tett�k.

A k�s�bbiekben, esti megbesz�l�seken, �rt�kelt�k a magatart�sunkat, �s akkor elmagyar�zt�k, hogy sohasem akartak kitolni vel�nk, csak f�lm�rt�k, mennyire b�rjuk a megpr�b�ltat�sokat, s ennek megfelel�en milyen harci f�ladatokra vagyunk/lesz�nk alkalmasak.

Egy kicsit mindenki f�l, de igyekszik leplezni mag�t, de lassan meg lehet szokni ezt az �llapotot. Mindig �r�mmel k�sz�lt�nk a f�lsz�ll�shoz. Az idegfesz�lts�g, amelyet az ember ilyenkor �rez, el�sz�r a test�t �tj�r� meleg hull�mban nyilv�nul meg, ami fokozatosan akkor m�lik el, amikor a g�p m�r nyugodtan siklik a leveg�ben �s a motorz�g�s egyenletess� v�lik. Ez valahogy mindenkit megnyugtat. A k�s�bbiek sor�n is, amikor az �les bevet�sek rendszeress� v�ltak, ez az ismeretlen �rz�s mindannyiszor megism�tl�d�tt �s lassan ismer�ss� v�lt. Tal�n �szt�n�s v�dekez�s ez a nagy Ismeretlennel szemben.

Fesz�tett temp�ban rep�lt�k le az el��rt �rasz�mot, �s b�szk�n n�zegettem a szem�lyi lapomat, amelyen ez d�szelgett: Palot�s J�zsef B�cker t�pus� rep�l�g�p vezet�s�re jogosult. M�snap m�r Arado 96 A-val folytattuk a gyakorl�st. El�tte a g�p szerkezet�vel ismerkedt�nk. El�ad�s k�zben magas l�togat�nk �rkezett, egy vez�rkari tiszt szem�ly�ben. R�vid el�ad�st tartott, amelynek a l�nyege �gy hangzott:

- A hadi helyzet miatt meg kell gyors�tani a rep�l� kik�pz�st. A t�mad� sz�vets�ges l�gier� s�lyos k�rokat okoz az orsz�gnak. Magyar vad�szegys�gek heves l�gi csat�kat v�vnak haz�nk l�gter�ben, vesztes�geink vannak, ez�rt minden er�t a v�delemre kell ford�tani. �n�ket ennek a c�lnak az �rdek�ben k�pezz�k ki!

Tiszta, vil�gos besz�d volt. Lassan �rlel�d�tt bennem a gondolat, hogy mire v�llalkoztunk. D�vidi k�zdelemre G�li�t ellen, parittya n�lk�l. De ezt k�s�bb �rtett�k meg igaz�n, amikor szembesz�lltunk, semmivel sem t�r�dve, a technikai �s sz�mbeli f�l�nyben l�v� t�mad� sz�vets�ges rep�l�kkel.

Egy alkalommal a f�ldr�l n�zt�nk v�gig egy Budapest elleni, nappali, nagym�ret� l�git�mad�st, mik�zben tehetetlen d�h �s harag t�lt�tt el. A magyar vad�szok �nfel�ldoz� m�don, v�dekezve, t�madva, t�bb bomb�z�t l�ttek ki a k�tel�kb�l. Ezek a Puma oszt�ly g�pei voltak. Ezeket a szinte kamikaze vakmer�s�g� pil�t�kat nemcsak itthon tisztelt�k, hanem hamarosan a minket t�mad� angolok �s amerikaiak is elismert�k �ket �s tartottak t�l�k.

Az Aradohoz �j oktat�t kaptunk, akinek H�j�val^[10] k�t l�gi gy�zelme volt a keleti fronton. Nagyszer� katona �s kiv�l� oktat� volt, �rmesteri rangban. Feladatunk az volt, hogy k�t nap alatt(!) megismerj�k, megtanuljuk az Arado g�p teljes m�szaki adatait, az utols� csavarig. Nem volt k�nny�, de �szt�n�sen �rezt�k, hogy ez fontos. Pomp�s kis g�p volt a gyakorlatban is, korl�tlanul m�rep�lhet�, ez�rt minden vezet�stechnik�t, figur�t gyakorolhattunk vele.

K�t nap eltelt�vel megkezd�dtek a l�gi harc gyakorlatok: �ld�z�s, k�s�r�s tanul�sa. L�nyege az, hogy az el�rep�l� g�pet nem szabad elvesz�teni, akinek a h�t�ba be�l a vezet�g�p, annak r�gen rossz! Egyszer bambultam el, mert er�sen elvak�tott a napf�ny, �s az �ld�z�tt g�p kiment a l�t�k�r�mb�l, elvesz�tettem. A f�ld�n �rt�kelve az esem�nyt, a parancsnokunk �gy jelentette tov�bb, hogy engem lel�ttek. Nem voltam boldog, p�r napig keseregtem rajta, de azut�n sohasem fordult el� t�bb�!

R�vid id� alatt teljes�tett�k a 30 �r�s penzumunkat, p�ros rep�l�st gyakoroltunk megun�sig. Akkor m�r a szem�lyi lapomon vir�tott: Arado g�p vezet�s�re jogosult.

A f�ladataink b�v�lnek, de ism�tl�dnek is. Lassan �rezz�k a g�pet, amely csod�latosan viselkedik, mint a j� l�, amikor m�r megismeri a gazd�j�t.

Valami fesz�lts�g volt a leveg�ben, mindannyian t�relmetlenebb�, izgatottabbakk� v�ltunk, v�rtuk, hogy t�rt�nj�k valami. T�rt�nt is. A reggeli eligaz�t�skor megkaptuk a f�ladatot: szabad rep�l�s a l�gt�rben. Az eg�sz tank kirep�lhet�. F�lszabadult lelkesed�ssel futottunk a g�peinkhez, amelyek m�r bemeleg�tve v�rtak r�nk. Egym�s ut�n gurultunk ki a starthoz, a motorom gy�ny�r�en dolgozott, r�fordultunk a kijel�lt �tir�nyra �s m�r indultunk is. A m�szereimet m�g egyszer megn�ztem �s bekapcsoltam a r�di�mat. Csodasz�p naps�t�ses m�jusi reggel volt, a g�pem csillogott a r�vet�l� napsugarakt�l. Csod�latos �rz�s volt egyed�l rep�lni. Csepel f�l� �rtem, amikor tal�lkoztam egy lesz�ll�sra helyezked� Ju 88-as g�ppel. �dv�z�lt�k egym�st, s n�h�ny perc m�lva �les s�pol�s a r�di�b�l, majd d�rg� hang:

- Arad�k vissza, rep�l�si tilalom!

S�llyed�sre be�lltam, gondolkodtam, hogy mi t�rt�nt, l�giriad� biztosan nem volt. Sim�n, finoman sz�lltam le �s a helyemre gurultam. A t�bbiek is sorra egym�s ut�n �rkeztek. Kisz�lltunk a g�pb�l, k�rd�en n�zt�nk egym�sra senki nem tud semmit.

Sorakoz� a parancsnoki �p�let el�tt!

A parancsnok szem�lyesen j�tt ki �s bejelentette, hogy baleset t�rt�nt. R�ckeve-D�l l�gter�ben egyik Arado g�p�nk k�t pil�t�val lezuhant �s el�gett. Rep�l�si �s elt�voz�si tilalom! Ut�na kihallgattak benn�nket, hogy hol voltunk a baleset idej�n, mit l�ttunk? Hamarosan vizsg�l� bizotts�g is megsz�llta a t�bort. Lassacsk�n kider�lt, hogy a vezet� pil�ta hib�j�b�l t�rt�nt a baleset. Ezt a vag�ny, nagyhang�, IX. ker�leti fick�t p�khendis�ge ellen�re is kedvelt�k, mert mindig vid�m volt �s melegsz�v�, amellett kiv�l� k�pess�g� pil�ta. Gyakorlat k�zben �gy gondolta, hogy meglepi a k�rny�kben lak� menyasszony�t, �s l�gi bemutat�t tart neki. Elt�rt az �tir�nyt�l �s a h�zuk f�l�tt �n. r�csap�st akart v�grehajtani. 1500 m�terr�l ind�totta a zuhan�st, de 300 m�ter magass�gban dug�h�z�ba ker�lt, amelyb�l m�r nem tudta a g�pet kiemelni. Idevezetett az oktalan h�sk�d�s �s az elbizakodotts�g. Tudta mag�r�l, hogy j� pil�ta �s azt hitte, hogy mindent megtehet. A vele utaz� bar�tja egy cs�ndes, szer�ny, halk szav�, nagyon rendes fi� volt. Nagyon sajn�ltuk mindkett�j�ket, nagyon megr�zott mindannyiunkat az eset. A rep�l�hal�lt haltaknak d�sztemet�s j�r, meg is kapt�k szeg�nyek, az �rtatlan �ldozatot el� is l�ptett�k, a baleset okoz�j�t term�szetesen nem.

A rep�l�si tilalmat hat nap ut�n f�loldott�k, de az �jabb rep�l�sek nem kezd�dtek el, illetve a parancs szerint �t�s csoportokban P�p�ra kellett menn�nk ejt�erny�s kik�pz�sre. �n mindj�rt az els�k k�z� ker�ltem. Ny�lt paranccsal utaztunk. A vonat zs�fol�sig tele volt, a legt�bben Pestr�l utaztak vid�kre a bomb�z�sok miatt. P�ran j�l megn�ztek benn�nket az egyenruh�nk miatt, n�melyek kifejezett rokonszenvvel sz�ba elegyedtek vel�nk.

P�p�n elgyalogoltunk a laktany�ba, ahol m�r v�rtak benn�nket. A leg�nys�gi k�rletben kaptunk sz�ll�st. Teljesen m�s vil�gba cs�ppent�nk, mint ahogy az �tlagos katonai t�rsas�got ismert�k. Mindj�rt f�lt�nt, hogy a tisztek a k�zleg�nyekkel is tegez�dnek, teljesen f�lszabadult hangulat uralkodik k�zt�k. �r�kk� heccel�dtek, m�k�san civ�dtak egym�ssal, ugyanakkor rendk�v�li m�don tisztelt�k egym�st, tekintet n�lk�l a rangra. Minden ugr�s �letvesz�lyes, �s a zuhan� ejt�erny�s sorsa csak �nmag�n m�lik, hogyan hajtogatta �ssze az erny�j�t, kell� id�ben nyitja-e ki, baj eset�n hely�n van-e az esze. Ez teljesen f�ggetlen att�l, hogy tiszt-e valaki, vagy sem, egy a sorsuk �s f�ldet �rve is egym�sra vannak utalva. Az I. z�szl�alj, ahol mi voltunk, a frontra k�sz�lt.

Azonnal kikezdtek benn�nket: j�, hogy j�ttetek, anyaszomor�t�k, majd palacsinta lesz bel�letek! J�k lesztek dar�lt h�snak, a malacok m�r �gyis �hesek r�tok! Ilyen �s hasonl� kedvesked�ssel fogadtak, amelyen illett j�t nevetni. Hamarosan r�j�tt�nk azonban, hogy ez f�lvett magatart�s a r�sz�kr�l, mert nagyon is fegyelmezettek voltak �s a tisztek minden mozdulat�ra azonnal reag�ltak.

Egy sz�zados vett k�zbe benn�nket. Nyugodt, kim�rt hangon kezdte az oktat�st.

- �n�k nem ejt�erny�s katon�k lesznek, ez�rt nem r�szes�lnek teljes kik�pz�sben, csak a ment�ugr�sra fogom �n�ket megtan�tani, ami�rt h�l�sak lesznek nekem, mert �gy tudom, hamarosan bevet�sre ker�lnek �s sz�ks�g�k lehet r�.

Ennyit mondott r�viden, tisztelgett �s k�t napig sz�n�t sem l�ttuk.

�rkez�s�nk m�snapj�n orvosi vizsg�laton est�nk �t, ut�na egy �rmester kiosztotta a f�lszerel�s�nket, �s gyakoroltuk a becsatol�st; ut�na az ejt�erny� �sszehajtogat�st, mert azt mindenki saj�t mag�nak csin�lja, ami v�g�l is megnyugtat� �rz�s. 7-8 napig el�gyakorlatokat v�gezt�nk, ami egy�ttal b�tors�gi vizsga is volt. El�sz�r a f�ldet �r�st gyakoroltuk. K�t m�ter magasb�l ugrottunk f�r�szporba, l�nyege az volt, hogy �sszeszor�tott l�bbal �rkezz�nk �s ut�na el�re bukfenccel guruljunk. A k�vetkez� fokozat volt a 8 m�teres magass�gb�l val� ugr�s, der�kra r�gz�tett gumi k�t�llel. V�g�l toronyugr�s, f�lszerelt ejt�erny�vel. Ez kb. 20-25 m�ter magass�gb�l t�rt�nt �s a f�ldre �r�s t�k�letesen azonos k�r�lm�nyek k�z�tt zajlott, mint a g�pb�l val� ugr�sn�l. Mikor mindezeket a gyakorlatokat sz�pen v�gigcsin�ltuk, nem teket�ri�ztak vel�nk, bejelentett�k, hogy m�snap ugrunk. 10 bek�t�tt �s 5 szabad ugr�st kellett v�grehajtanunk, se t�bbet, se kevesebbet.

Bevallom, amikor m�snap reggel megkaptam a H-40 mint�j� csapaterny�t, enyhe szorong�st �reztem. Meg�rkezett �rt�nk egy Ju 52/3M t�pus� sz�ll�t�g�p. Tizenn�gyen voltunk, �n mindj�rt az els� csoportba ker�ltem. Besz�ll�s ut�n a kik�pz� sz�zadosunk m�g egy utols� ellen�rz�st tartott, megh�zta a r�gz�t� hevedereket, beakasztotta a karabinereket. Ahogy a kell� magass�gba �rt�nk kin�ztem a g�pb�l, �rdekesnek tal�ltam, hogy nem olyan a l�tv�ny, mint a vezet� �l�sb�l. A szorong�som fokoz�dott. Hallottuk az utols� figyelmeztet�st: G�pelhagy�s, fejjel el�re! K�t ugrat� �gyelt arra, hogy kell� t�vols�g legyen k�zt�nk, nehogy �sszeakadjunk. A szorong�som lassan melegs�g �rz�sbe ment �t �s j�csk�n er�s sz�vdobog�st �reztem. Eszembe jutott, hogy az ugr� orvos is felh�vta erre a figyelm�nket, �s ez term�szetes jelens�g, a f�lelemnek az els� fokozata. A k�s�bbiekben is minden ugr�sn�l el�j�tt.

Felgyulladt a piros l�mpa, megsz�lalt a szir�na, majd a sz�zadosunk kem�ny, hat�rozott hangja: G�pet elhagyni! Az el�ugr� rutinosan el�red�l, r�gt�n csattan az erny�, a kupol�ja kibomlik �s sz�pen himb�l�zik alattunk.

Rajtam a sor! Elakad� l�legzettel el�re d�lve ugrom a semmibe. Egy hatalmas csattan�s �s ugyanakkor a mellkasomon er�s r�nt�s hoz vissza a val�s�gba. Minden szorong�som egy csap�sra megsz�nt, �s most ism�t meleg�rz�s j�rta �t a testem, de ez eg�szen m�s volt, mint ugr�s el�tt, �gy �reztem magam, mint amikor hidegr�z�s ut�n az embert �tj�rja a megv�lt� melegs�g. Len�ztem a f�ldre, amely bar�ts�gosan, de egyre gyorsabban k�zeledett fel�m, akkor a tudatomba villant a vez�nysz�: F�ldet �r�s el�tt mindk�t l�bfej el�re tartva, bukfenc fejjel el�re!

�gy is t�rt�nt minden ugr�somn�l. Az els�n�l kicsit meg�t�ttem a bok�mat �s a talajsz�l majdnem kikapta az erny�t a kezemb�l. A sz�zadosunk mindent l�tott, �s a ki�rt�kel�sn�l figyelmeztetett, hogy talajfog�sn�l laz�bban tartsam a l�bam, a rugalmasabb f�ldre �r�s �rdek�ben, �s egyenletesen h�zzam az erny� zsin�rzat�t.

A t�z k�t�tt ugr�st mind az �ten baj n�lk�l v�grehajtottuk, k�vetkeztek a szabad ugr�sok. Alapos oktat�i el�k�sz�t�s, orvosi vizsg�lat ut�n, reggeli n�lk�l sz�lltunk be a g�pbe. Azt mondt�k, az �hgyomor a szabad ugr�ssal egy�tt j�r, nehogy leh�nyjuk a g�pet, �s a kezel�szem�lyzetnek takar�tani kelljen ut�nunk. Az�rt viccel�d�sen k�v�l ism�t figyelmeztettek, hogy m�g a g�pen is visszal�phet b�rmelyik�nk, nem kell sz�gyenkezni, ha valaki nem b�rja elviselni az ugr�ssal j�r� lelki megterhel�st.

Senki sem h�tr�lt meg! Egym�s el�tt is sz�gyellt�k volna magunkat, pedig igencsak szorult az, amit nem illik kimondani. Becs�lettel leugrottuk, amit v�rtak t�l�nk 1500 �s 400 m�teres magass�gb�l, �gyhogy a sz�zadosunk is meg volt vel�nk el�gedve.

K�zeledett az id�, amikor az I. ejt�erny�s z�szl�aljat bevetik a fronton. El�tte m�g z�r�gyakorlatot tartottak, amelyet mi is v�gign�zt�nk. Nem mindennapi l�tv�ny volt, ezt ann�l is ink�bb nyugodt sz�vvel mondhatom, mert m�r mi is beleszagoltunk a szakm�ba �s �rt�kelni tudtuk a teljes�tm�ny�ket. Magas sz�nvonal� �sszhang, kik�pzetts�g jellemezte ezt az egy�bk�nt szertelen, vad viselked�s� csapatot, amelynek tagjai k�s�bb a fronton kisz�m�thatatlans�gukkal sokszor szinte �r�letbe kergett�k az ellen�k harcol� alakulatok parancsnokait. Az ut�v�d harcokban �ri�si vesztes�geket okoztak az oroszoknak. A jelszavuk az volt: az ejt�erny�s nem adja meg mag�t. Rettegtek t�l�k, k�ztudott volt, akit ejt�erny�s jelv�nnyel kaptak el, azt a helysz�nen agyonl�tt�k az oroszok.

A szem�lyi lapomra �j be�r�st kaptam: ejt�erny�s kik�pz�sben r�szes�lt. Ahogy visszaker�lt�nk �rdre, folytattuk a gyakorlatokat az Aradoval. Nagyobb�ra k�vet�si man�vereket v�gezt�nk. A gyakori ellens�ges berep�l�sek miatt a t�mad�si sz�netekben sz�llhattunk csak f�l, mert minket is megt�madtak volna.

A Puma vad�szokt�l �rkezett egy sz�zados, vag�ny fick�, t�bbsz�r�s l�gi gy�zelemmel a r�vid m�ltj�ban, hiszen alig volt id�sebb n�lunk. Az volt a f�ladata, hogy a t�mad� harcmodort sulykolja bel�nk. M�s m�dszerre nem is volt sz�ks�g, mert nek�nk nem is volt nagyon kit v�den�nk. T�bb napos kurzust tartott, oktat�s�nak l�nyege az volt, hogy a gyakorl� vez�rg�pet mindig szorosan k�vess�k, �s ha siker�l a fark�ba be�ln�nk, akkor j� vad�szok lesz�nk, ha nem, akkor az amik megcsemeg�znek benn�nket. Neh�z, izgalmas f�ladatokat kaptunk, de j�l b�rtuk. Egyszer virtusb�l �gy sz�lltunk le k�tel�kben, hogy a sz�rnyak majdnem �ssze�rtek. A parancsnokunk az �kl�t r�zta fel�nk �s �sszeveszett az oktat�nkkal, hogy mi�rt engedett ilyen balesetvesz�lyes j�t�kot, deh�t mi is ki akartunk tenni magunk�rt. Meg akartuk mutatni, hogy mi sem vagyunk gy�v�k; az oktat� hadnagy pedig kifejtette, az a c�lja, hogy kem�nyen helyt�lljunk, ne legy�nk k�nny� �ldozatai a r�nk leselked� g�peknek. Feladat�t teljes�tette �s �gy �t lehetett adni benn�nket a l�gier�nek. �gy k�sz�nt el t�l�nk, viszontl�t�sra, fi�k, a Pum�kn�l! Ez az egys�g vette f�l a harcot a t�mad� er�kkel a magyar l�gt�rben. Moln�r hadnagyot soha t�bb� nem l�ttuk viszont. G�p�t egyenl�tlen harcban lel�tt�k a Mustangok, h�si hal�lt halt a Dun�nt�l f�l�tt.

Ha l�gi harcot l�ttunk a f�ldr�l, tehetetlen d�h fogott el benn�nket gy�nges�g�nk l�tt�n, de ugyanakkor b�szkes�g is, hogy a texasi fi�k nem k�sz�lhatnak b�ntetlen�l haz�nk f�l�tt, mert vannak, akik szembesz�llnak a sokszoros t�ler�vel �s m�resre tan�tj�k �ket.

J�liusban �ttelep�tettek benn�nket a kenyeri kit�r� rep�l�t�rre, a harckik�pz� oszt�lyhoz. Ott v�logat�s alapj�n kijel�lt�k a t�rsas�gb�l, hogy ki, hol �s milyen g�pre ker�l tov�bbi kik�pz�sre. Engem a Messerschmidt vad�szcsoportba osztottak. Azonnali parancs alapj�n Veszpr�mben kellett jelentkezn�nk a magass�gi rep�l� oszt�lyon, speci�lis orvosi vizsg�latra. Barokamr�s vizsg�lattal kezdt�k, amely azt jelenti, hogy egy l�gmentesen z�rt helyis�gben cs�kkentik a l�gnyom�st, majd megn�velik, mik�zben f�lm�rik a vizsg�lt szem�ly t�r�k�pess�g�t, azaz, hogy mit b�r ki oxig�nszeg�ny l�gt�rben.

El�g j�l viseltem az oxig�nnyom�s cs�kken�s�t, az eszm�letem nem vesz�tettem el, de t�ntorogva j�ttem ki a kamr�b�l. A vizsg�lat eredm�nye, hogy az 5000 m�ter f�l�tti magass�got j�l b�rom. Csak egy t�rsunk esett ki a csoportb�l, �rajta f�ll�pett a magass�gi betegs�g, �gyhogy m�s beoszt�st kapott.

Megkezd�dtek a tantermi foglalkoz�sok, f� tant�rgyunk a ME-109-G6 t�pus� vad�szg�p szerkezete, m�szaki adatai, szint�n az utols� csavarig, bele�rtve a rep�l�si tulajdons�gait is.

A rep�l�k�pz�st bemutat�kkal kezdt�k. T�bbf�le figur�t l�ttunk, azt tudtuk, hogy a g�p emelked� k�pess�ge nagyon j�, de el�multunk, amikor l�ttuk a magass�gba f�r�dni. Egy-k�t jellemz� tulajdons�g�ra h�vt�k f�l a figyelm�nket, �gy: a startn�l er�sen kell bel�pni �s tartani a g�pet, mert a f�ll�p� er�k miatt hajlamos balra kit�rni, ami fut�m�sz�r t�r�st okozhat. Be is mutatt�k, hogyan lehet ezt elker�lni.

Egy nap l�legzetv�tel, kimen�. Megn�zt�nk egy P�ger filmet �s egy vend�gl�ben j�l megvacsor�ztunk. N�h�ny �r�ra elfelejtett�k a h�bor�t, emberekk� v�ltunk.

Reggel Guly�s f�hadnagy parancskiad�skor ismertet�t tartott. K�z�lte vel�nk, hogy az egys�g�nk a n�met 72. rep�l�ezred mell�rendelt alakulat�v� v�lik. Saj�t parancsnokunk vel�nk marad �s a Messer. tanfolyam befejez�se ut�n visszaker�l�nk a magyar l�gier�h�z! Elk�pedt�nk, nem �rtett�k. F�l sem ocs�dtunk, m�r vittek is g�pkocsikon a Wiener-Neustadt-i b�zisra. Szomor�an l�pt�k �t a hat�rt: h�t mit v�d�nk ezut�n? Eddig legal�bb a saj�tunk�rt harcoltunk! Most mi lesz vel�nk? Elalv�s el�tt szokatlanul cs�ndes volt mindenki. A folyos�r�l, t�volabbr�l a Lili Marleen dallamai sz�r�dtek be hozz�nk...

Meg�rkez�s�nk ut�n mi n�gyen a rep�l�t�r k�zel�ben kaptunk sz�ll�st, egy kedves id�sebb asszonyn�l, aki Burgenlandb�l sz�rmazott, kicsit t�rte a magyart. Elhelyezkedt�nk, s ahogy m�g mindig a j�v�nk�n gondolkodtunk, kopogtak. Trude Schmoltz asszony, a h�ziasszonyunk nyitott be �s egy t�lca frissen s�t�tt kal�csot tett az asztalunkra, mondv�n, n�luk �gy szokt�k a vend�geket fogadni, mert � minket annak tekint.

Nagyon meglep�dt�nk ilyen kedves figyelmess�g l�tt�n. Viszonz�sul mi elhalmoztuk a n�nit a legfinomabb magyar konzervekkel �s m�g egy t�bla csokol�d�val is megtoldottuk, ami szinte el�rhetetlen csemege volt akkoriban. Att�l kezdve fiainak tekintett benn�nket, mosott, vasalt r�nk, egyetlen fill�rt sem fogadott el t�l�nk.

Megalakult a kik�pz� keret. N�metek! Saj�t parancsnokunk, Torma sz�zados maradt, csak neki engedelmesked�nk, t�le kapunk minden utas�t�st. A n�met kik�pz�k bemutatkoztak, �ten, �rnagyt�l �rmesterig. Mind harcedzett vad�szpil�ta, t�bbsz�r�s l�gi gy�zelemmel. El�gg� kim�rtek vel�nk, de nem bar�ts�gtalanok.

A rep�l�t�r nagy kiterjed�s�, f�ves talaj�, kiss� egyenetlen, de volt egy beton kifut�ja is, amelyet mi haszn�ltunk.

Itt sincs sok t�bl�bol�s, az esem�nyek f�lgyorsultak. K�vetkez� reggel megkaptam a f�ladatom: g�pk�s�r�s jobb oldalon, a parancsnok n�met, bal oldali k�s�r� is magyar, Vasv�ri Gyuri bar�tom. Kor�n tudtunk kezdeni, mert kiv�telesen nem volt berep�l�s. �jra �tgondoltam a tanultakat: �vatos g�zzal indulni, er�s bel�p�ssel betartani az ir�nyt, akkor nem lesz balra kit�r�s. Nagyon izgultam, a fene essen ebbe a melegs�gbe - gondoltam -, mert megint elfogott. Igen, ez vizsga is volt, meg kellett mutatnom a n�meteknek... Nem magam, most a magyar pil�t�kat k�pviseltem.

A motorok m�r j�rtak, besz�ll�s ut�n a parancsnok jelt adott a nekifut�shoz. G�zad�skor hatalmas l�ngnyelvek t�rtek ki a motorb�l. Figyeltem a fordulatsz�ml�l�t,^[11] �s most! Most kell megemelni a g�pet. A r�zk�d�s megsz�nik, a rep�l� sim�n �l. �ri�si �lm�ny a Messerschmidttel rep�lni, a hatalmas motorer� �s a k�nny� emelked�s, szinte megr�szeg�ti az embert.

Pontosan k�vetem a parancsnoki g�p mozdulatait, s�llyed�shez helyezkedem �s ir�nyba �llok, betartom a biztons�gos t�vk�zt. Finom kilebegtet�ssel, enyhe g�zfr�ccs�kkel, el��r�s szerint �l a g�pem. A parancsnok dics�r�en integet �s b�lint. �reztem, hogy j�l vizsg�ztam. Meg is simogattam a korm�nyt, ezzel az alkotm�nnyal igaz�n j�l lehet rep�lni.

A k�vetkez� f�lsz�ll�sn�l m�r be voltak t�ltve a g�ppusk�im. A f�ld�n elhelyezett far�nk�kre r�csap�ssal kellett l�ni. Csak azt l�ttam, hogy a r�nk�k forg�csol�dnak. M�sik alkalommal m�r a g�p�gy�t kellett kipr�b�lni. Az �rt�kel�s eredm�ny�t nem k�z�lt�k velem, de biztosan nem volt rossz, mert a f�ls�bb oszt�lyba l�phettem.

Hartung, a l�gi harc el�ad�ja, ismertette a harcelj�r�s taktik�j�t, a harcmodort. Ez �sszefoglalva �gy hangzott: c�l a magass�gi f�l�ny, s onnan napir�nyb�l r�csapni a z�rt t�zrendszer� k�tel�kre. Ebb�l a helyzetb�l min�l t�bb g�pet kil�ni, azut�n elt�nni. Az �jrat�mad�s kock�zatos, csak biztons�gos helyzetb�l lehet. Persze ezt az ellenf�l is tudta, �s �gy is viselkedett, amikor szembetal�lkoztunk egym�ssal.

A l�gyakorlatok ut�n az alacsony t�mad�st tanultuk. Ez a f�ldk�zeli rep�l�s nagyon vesz�lyes, egy rosszul v�grehajtott kis mozdulat �s v�ge, kaputt...

A n�met �rnagy a mi csoportunkat jel�lte ki a gyakorlatok folytat�s�ra, Hartung is vel�nk rep�lt, mert Torma sz�zados j�l besz�lt n�met�l. P�rban rep�lt�nk, ezt kellett t�k�letesen elsaj�t�tanunk, mert a tapasztalatok szerint ez a legjobb t�mad�, egy�ttal v�dekez� forma.

Az �rnagy el�tt�nk f�lsz�llt, hogy bemutassa a hull� falev�l figur�t. Meglep�en �j volt, amit l�ttunk, nem mindennapos �lm�nyben volt r�sz�nk. El�sz�r j�l f�lh�zta a g�pet, csaknem f�gg�legesen t�rt az �g fel�, majd kell� magass�gban lebillentette az orr�t, balra kifordulva k�gy�z� mozg�ssal rep�lt a f�ld fel�, v�g�l eleg�nsan v�zszintesbe hozta �s sz�rnylibegtetve lesz�llt. Odarohantunk hozz�.

- L�tj�k, ez a menek�l�s egyik �tja, igyekezzenek megtanulni!

Kiss� elcs�ggesztett ez a kijelent�se, mert m�r megint a menek�l�sr�l volt sz�.

Z�r�gyakorlat ut�n a tanfolyam befejez�d�tt. Az a h�r j�rta, hogy ezekut�n visszahelyeznek a r�gi alakulatunkhoz, sz�ba j�tt a kenyeri vagy a v�rpalotai. Nagy volt az �r�m, de v�g�l is a szombathelyi rep�l�t�r lett a k�vetkez� �llom�shely�nk. Maradtunk a n�met 72. rep�l�ezred ir�ny�t�sa alatt a 11. �jszakai vad�szokn�l.

K�z�s n�met-magyar b�cs�vacsor�n vett�nk r�szt, amelynek el�g kellemes hangulata volt, de, amikor f�lt�lalt�k a vacsor�t k�kem�ny gomb�ccal, k�poszt�val �s valami z�ldes, meg barna sz�sszal, angolosan lel�pt�nk. A mi Mamink, a h�ziasszonyunk m�r v�rt benn�nket friss b�csi szelettel, hozz� akadt egy kis dugesz borunk is. Kit�n� �tv�ggyal megvacsor�ztunk, nem hi�nyzott a protokoll.

Reggel elb�cs�ztunk a kedves sz�ll�sad�nkt�l, szeg�nyk�m megsiratott benn�nket, csak azt hajtogatta folyton: mein Gott, mein Gott! El�z�leg megbesz�lt�k, hogy minden �lelm�nket, konzervet, kekszet, szal�mit, csokol�d�t aj�nd�kul hagyjuk neki a szob�nkban. Elk�pzelt�k az �r�m�t, amikor majd megl�tja. Meg�rdemelte, mert nemcsak sz�ll�st adott, hanem szeretetet is.

D�l fel� l�pt�k �t ism�t a magyar hat�rt, s Szombathelyen elfoglaltuk a sz�ll�sunkat. M�g aznap �nnep�lyes keretek k�z�tt megkaptuk a haj�z� Arany Sas jelv�nyt, �n vele egy�tt az �rmesteri el�l�ptet�semet, �s a szem�lyi lapunkra �jabb bejegyz�s ker�lt: ME-109-es vezet�s�re jogosult. Nagyon nagy volt az �r�m�nk, de az akkor n�pszer� dal hangulata, Minden elm�lik egyszer, eluralkodott rajtunk. A szombathelyi C. rep�l�t�r lett az otthonunk. N�h�ny nap m�lva meg�rkeztek a g�peink. �j, hazai gy�rtm�ny� ME-109-G6 jelz�s�ek, amelyek m�r fokozottabb teljes�tm�ny�ek, gyorsabbak, mint az E sorozat�ak, amelyeken tanultunk. �n sz�rny�gy�s g�pet kaptam.

Torma sz�zados, a parancsnokunk, eligaz�t�st tartott, ismertette a g�pet �s mindj�rt elrendelte a k�sz�lts�gi �llapotot. Megkaptuk a teljes haj�z� harci f�lszerel�st. �n a Messer. csizm�val bajl�dtam, de k�s�bb siker�lt alkalmasra kicser�lnem. A szerel�k vicsorg� krokodilfejet festettek a g�peinkre, azt mondt�k, ez a r�di� h�v�jel�nk �s a jelv�ny�nk is. Szebbet is el tudtunk volna k�pzelni.

Kora reggel megkaptuk a k�sz�lts�gi parancsot. Sz�p, vil�gos, tiszta id� volt, felh� alig l�that�, a leveg� mozdulatlan. �nk�ntelen�l arra gondoltam, hogy az amerikaiak ezt szeretik, biztosan elindultak m�r az olaszorsz�gi b�zisukr�l. Hallgattam a r�di�t. L�givesz�ly! Baja-B�cska vigy�zz! Hangsz�r�nk recsegve megsz�lalt: �l�k�sz�lts�g! Fejemre h�ztam a pil�tasapk�mat �s nyugodtan be�ltem a g�pbe. V�rtam... Ilyenkor m�g lef�jhatj�k a riad�t, de a startot is elrendelhetik. Mindenesetre f�lpr�b�ltam a csutor�t, amin el�g nehezen sz�vtam az oxig�nt. A szerel�k is ott �lltak a g�pek mellett, �k is parancsra v�rtak. A r�di�nkb�l tudtuk, hogy a Pum�k m�r a leveg�ben vannak, vel�k egy n�met vad�szezred. L�zasan figyelt�k az eget. Nem kellett sok�ig v�rni, megjelentek a cs�kok �s lassan a m�ly, hull�mz�, mennyd�rg�sszer� robaj. T�bb sz�z Liberator bomb�z�, k�tel�kben. A nap m�r melegen kezdett s�tni, kellemetlen�l elkezdtem izzadni.

Egyszerre heves l�gi csata bontakozott ki az �gen, ropogtak a g�pfegyverek, d�-d�-d�..., d�r�gtek a g�p�gy�k. Egym�s ut�n zuhantak le �g� f�klyak�nt a g�pek, amelyekr�l nem tudtuk meg�llap�tani a nemzetis�g�ket. �lt�nk... Fesz�lten v�rtuk a f�lsz�ll�si parancsot. V�rtunk... v�rtunk... Az idegeinket m�r a b�r�nk alatt �rezt�k zsibongani. M�g mindig semmi... Lassan lej�r a k�sz�lts�gi id�. �jra recsegett a hangsz�r�: Krokodil azonnal indul! Mindj�rt kil�tt�k az ind�t�st jelz� rak�t�kat. A szerel�k olyan gyorsan dolgoztak, mint m�g soha. Int�s: k�sz!

�vatosan adtam a g�zt �s gurultam a starthoz. Hirtelen mintha j�ges� t�madt volna, porzott k�r�l�ttem a talaj, a betonkifut�n pedig a gellert kapott l�ved�kek �les f�ty�l�ssel, siv�t�ssal pattogtak egy sorban. Egy lemaradt Mustang vad�szg�p sz�rakozott vel�nk. �gy l�ttam, nagy k�rt nem csin�lt, de m�r nem volt id� szeml�l�dni. T�vig nyomtam a g�zkart, l�ttam, hogy a t�rsaim is ezt teszik �s f�rg�n emelkedtem is f�lfel�. K�zben j�tt a r�di�h�v�s: Visszat�r� bomb�z� k�tel�kkel Sopron �s Pozsony l�gter�ben tal�lkoz�s!!! Az ir�ny�t�st a vez�rg�p adja! �jb�l melegs�g fogott el, teh�t elj�tt sz�momra is a hal�los j�t�k... Az els�!

Torma sz�zados g�p�t figyeltem, � az egyes sz�m� krokodil. Nyugodt hangon sz�lt hozz�nk.

- Kettes, h�rmas l�gt�rfigyel�s! T�znyit�s jelre!

6000 m�ter f�l� emelkedt�nk, hogy magass�gi f�l�nyhez jussunk. Ism�t a sz�zados hangj�t hallottam, k�zben a k�sz�l�kem rettenetesen sip�tott:

- Oldalt kondenzek!

Szapor�n vettem a leveg�t, �gy �reztem a sz�vem kiugrik a b�rzek�m al�l. Pillanatra m�g �tvillant az agyamon, most esem �t a t�zkereszts�gen!

- Nyugalom, nyugalom, kettes, h�rmas! - hallatszott Torma hangja.

� k�nnyen besz�l - gondoltam -, m�r j� n�h�ny l�gi harcban r�szt vett, r�gen t�lesett az els� bevet�sen. �jb�l megsz�lalt:

- K�s�r� vad�szokat nem l�tok, r�juk fordulunk!... Vigy�zz!... Most!!!

Torma sz�zados zuhan�sba fordult, �n ut�na. Teljes sebess�ggel rep�ltem lefel� a legutols� g�pekre. A vez�rg�p minden fegyvere t�zet ok�dott az egyik B-24-esre. A mellette l�v� az eny�m! M�r 200 m�terre voltam t�le! L�t�vols�g! A g�p teljes test�vel benne volt a c�lk�rben! Izzad� ujjaimmal lenyomtam a l�billenty�t! Remegett, r�zk�dott a g�pem a t�zel�st�l, a nyomjelz� l�ved�kek mutatt�k, hogy a nagy, behem�t bomb�z� csak �gy nyeli a l�v�seket. M�r utol�rtem, amikor r�mz�dultak a v�d�sorozatok, rettenetesen t�zeltek t�bb ir�nyb�l is! Sz�rnyv�gre �ll�tottam a g�pet �s zuhantam, ahogy a menek�l�s taktik�j�t tanultam, k�zben egy villan�snyi k�p: a Liberator vastag fekete f�stcs�kj�t pillantottam meg, eltal�ltam!

Minden els�t�t�lt el�ttem, gondolom csak n�h�ny m�sodpercre. Lakonikus hang t�r�tett mag�hoz:

- Gy�lekez�s, Fert�-d�l!

Akkor m�r v�zszintesbe hoztam a g�pet, szinte �ntudatlan, beidegzett mozdulattal. A parancsnokom m�r v�rt a kijel�lt l�gt�rben, megtudtam, hogy � lel�tte a megt�madott g�pet. Szorosan z�rt k�tel�kben �rkezt�nk a rep�l�t�r f�l� �s �dv�zl� sz�rnybilleget�s ut�n lesz�lltunk. A szem�lyzet �s a pil�ta t�rsaink nagy �r�mmel fogadtak, �nnepeltek a l�gi gy�zelem miatt. Nagyon levert voltam, az eg�sz testemben reszkettem egy darabig, ut�na pedig m�ly f�rads�got �reztem.

A g�pemet �tvizsg�lt�k, kider�lt, hogy minden l�szeremet kil�ttem �s a bal sz�rnyamon 6-8 l�ved�k �ltal okozott lyukat tal�ltak. M�giscsak j�l c�loztak a v�d�l�v�szek. R�vid megbesz�l�st tartottunk, besz�moltunk a tapasztalatainkr�l, az els� �les bevet�s �lm�nyeir�l, mik�zben telefonjelent�s �rkezett: a j�nosh�zi legel�n f�ldbe csap�dott az �g� B-24-es.

Gy�tr� gondolatok t�madtak bennem. Ez lenne az? Vele tal�lkoztam volna? Mi lett a g�p szem�lyzet�vel? Benne �gtek vagy siker�lt nekik kiugrani? Megv�laszolatlan k�rd�sek. Keser�s�g fogott el, s�rni tudtam volna.

Vizsg�l�bizotts�g aut�zott a helysz�nre, �n nem mentem vel�k. J�l is tettem, mert visszat�r� t�rsaim elmondt�k, hogy a f�ldbe f�r�dott g�p k�r�l elszenesedett, �sszezsugorodott testr�szeket, csontokat, kopony�kat, megperzselt ejt�erny�ket l�ttak �s a k�rny�k�n messzir�l benzinnel keveredett �gett h�sszag �rezhet�. H�l�t adtam, hogy nem mentem el. Mindenestre azt a g�pet l�gi gy�zelemk�nt nekem igazolt�k. Vacsor�n�l m�r kicsit nyugodtabb voltam. J� �rz�s volt hallani, hogy a k�tel�k�nknek nem volt vesztes�ge. Most! De mi lesz holnap? A sz�leimre �s a testv�reimre gondoltam. Szomor�an hallgattam a Lili Marleen dallam�t. Azt �lmodtam, hogy a nyomjelz� l�ved�kek fel�m r�p�lnek �s csak az utols� pillanatban s�v�tenek el mellettem. Csuromvizesen �bredtem. Megn�ztem a napt�rt: okt�ber 15. volt.

Torma sz�zadparancsnok eligaz�t�st tartott reggel:

- Bajt�rsak! Felh�vom a figyelm�ket arra, hogy, mint tudj�k, a hat�rainkn�l folynak a harcok �s sz�m�tani kell az orosz l�gier� g�peire is. B�rmilyen h�re is van az ellenf�lnek, erej�ket nem szabad lebecs�lni �s ennek megfelel�en kell vel�k f�lvenni a harcot.

Ut�na oszoljt vez�nyelt. N�m�n sz�tsz�ledt�nk, mindenki saj�t gondolataival volt elfoglalva, amelyek az eny�imhez lehettek hasonl�ak; nem az izgatott benn�nket, hogy az ellenf�l �jb�l megjelenik a leveg�ben, hiszen a Rata vad�szg�pekt�l nem f�lt�nk, hanem a hat�r eml�t�se nyugtalan�tott mindannyiunkat. Ett�l a hat�rt�l nyugatra m�r mit v�d�nk?... Kit v�d�nk?... Jobb nem is gondolkodni!....

Megnyugtat�, sz�p, naps�t�ses �szi vas�rnap volt. D�lben �ppen eb�delt�nk, amikor v�ratlanul megsz�lalt a r�di�, �s beolvasta Horthy korm�nyz� fegyversz�neti proklam�ci�j�t. Teljesen megdermedt�nk, egyr�szt �r�lt�nk, hogy v�ge a h�bor�nak, m�sr�szt hirtelen nem tudtunk megbirk�zni azzal, hogy beismerj�k veres�g�nket. N�h�ny �ra m�lva azonban Sz�lasi �tvette a hatalmat, bejelentette a harcok folytat�s�t �s a n�metek melletti kitart�st.

Parancsnokunk nyugalomra intette a sz�zadot azzal, hogy mindenki teljes�tse k�zvetlen el�lj�r�ja parancs�t. Gondolkod�ssal nem kellett magunkat terhelni. Katon�k vagyunk. De mi lesz ezut�n?...

P�r napos cs�ndes id�szak k�vetkezett, csak egy zavar� esem�ny t�rt�nt. Nyilas p�rtszolg�latosok j�ttek �s bejelentett�k Torma sz�zadosnak, hogy a rep�l�teret ellen�rz�s�k al� vonj�k. A mindig nyugodt parancsnok feje olyan v�r�s lett mint a f�tt r�k. Ilyen d�h�snek m�g sohasem l�ttam. Hangos sz�v�lt�sba keveredtek, s a v�g�n kir�gta �ket, m�g a rep�l�teret �rz� hatalmas kuty�kat is r�juk usz�ttatta.

A n�metek meglep�en nyugodtan viselkedtek vel�nk, mit tehettek volna, hiszen egy�tt harcoltunk, az � sorsuk is az volt, ami a mi�nk. Semmi sz�v�lt�s nem esett k�zt�nk. Mintha semmisem t�rt�nt volna.

A m�snap reggel riad�val kezd�d�tt, az Adria f�l�tt bomb�z� k�tel�kek gy�lekeztek, jelezt�k a megfigyel� k�zpontb�l. Bent �ltem a bemeleg�tett g�pemben �s v�rtuk a parancsot. Ism�t Torma sz�zados k�s�r�je voltam. Start! M�ris a leveg�ben villogtak az ind�t�st jelz� piros rak�t�k. Ir�ny Budapest l�gtere!

Kiz�gtunk a ny�lt p�ly�ra �s hamarosan p�rokba rendez�dve el�rt�k a szolg�lati magass�got. Fesz�lten figyelt�nk mindenfel�. Csepel f�l� k�zel�tve sokfel� �g� t�zeket, fekete f�stfelh�ket l�ttunk. Teh�t m�r ide�rtek a madarak �s dolgoztak - gondoltam. A l�gv�delem megzavarodva t�zelt, most t�l�k jobban f�ltem mint az ellenf�lt�l. M�r l�ttuk is el�tt�nk a k�tel�ket. Torma sz�zados nyugodt hangon megsz�lalt:

- 11000-ig emelkedni! - Majd amikor f�l�j�k �rt�nk, ism�t parancs hallatszott. - Zuhan�t�mad�s!

Teljes sebess�ggel a bomb�z�k k�z� v�g�dtam zuhan�rep�l�ssel, minden fegyveremmel t�zelve. �tfutottam k�z�tt�k, de m�r villogtak is el�ttem a nyomjelz� l�ved�kek. �szrevettek!... Egy t�mad� Mustang vad�sz z�gott el f�l�ttem. Most �n ker�ltem jobb helyzetbe, a h�ta m�g�. L�ttam, emelked� fordul�ba kezd. Biztos voltam benne, hogy visszaj�n �s �jb�l megt�mad. Nem adom olcs�n! - villant �t az agyamon. A g�pem f�lgyorsult, amikor ut�na fordultam. Enyh�n megd�ntve v�rtam. �reztem �s tudtam, hogy kifordul jobbra az ir�ny�b�l. Egy pillanatig a has�t mutatta. Erre v�rtam! M�r �szt�n�sen nyomtam is a gombot, a 30 mm-es g�p�gy�m k�pte a l�ved�keket a Mustang olajh�t�j�be. Egy nagy villan�s �s csattan�s! Nekirep�ltem a lerobbantott sz�trep�l� lemezdaraboknak �s els�t�t�lt el�ttem minden. Nem az eszm�letem vesz�tettem el, hanem a g�pb�l sz�tfr�ccsen� olaj teljesen bebor�totta a kabinom �vegfedel�t. Nem l�ttam semmit, harck�ptelenn� v�ltam! Csak a m�szerekre hagyatkoztam. R�di�n jelentettem r�gt�n, hogy a harcb�l kiv�lok.

Gondolatban �tfutott el�ttem az eddigi �letem �s �reztem, hogy itt a v�g, befejeztem. Egyszer csak �szrevettem egy kis teny�rnyi �tl�that� fel�letet az oldalfalon, s ezen kereszt�l pr�b�ltam valahogy t�j�koz�dni. �sszeszedtem magam, gondolkodtam. K�t eset lehets�ges, vagy kiugrom a g�pb�l �s azt veszni hagyom, vagy megpr�b�lom a k�nyszerlesz�ll�st vakon. Az ut�bbi mellett d�nt�ttem. Mindj�rt jelentettem, illetve csak pr�b�ltam.

- A kettes k�nyszerlesz�ll, s�r�lt a g�p!

Nincs v�lasz! Nem tudom, vette-e valaki vagy sem?

A l�gsodr�st�l kiss� tisztult a kabintet�, valamit m�r hom�lyosan kezdtem l�tni. A m�szereim hib�tlanul m�k�dtek szerencs�re. R�ckeve f�l�tt rep�ltem, amikor fejhallgat�mban megsz�lalt Torma sz�zados, aki id�k�zben utol�rt.

- Kettes, l�ttam a tal�lkoz�st, megpr�b�llak lehozni.

Szorosan mell�m z�rk�zott �s szinte k�zenfogva dikt�lta a mozdulatokat.

- S�llyed�s! Balfordul�! ���gy... Fut�t ki!

Kiengedtem, de nem �reztem a szokott r�nt�st �s a biztos�t�s jelz�l�mp�ja sem gyulladt ki. Mi van most, lent van a fut�m� vagy nincs? Hogy �rek f�ldet? Ha nem r�gz�t a fut�, akkor v�gem, sz�tken�d�m!

- Talajk�zelbe tartsd! Most fogd meg! J��! G�zt le!

Kem�ny �t�d�s. Hatalmas ugr�sokkal f�ldet �rtem. R�zk�dott a motor, ahogy kigurultam, s v�g�l le�llt. A parancsnokom elh�zott f�l�ttem �s �r�mmel billegtette a g�p�t. Siker�lt! A kiskunlach�zi rep�l�t�rre vezetett, ott �lltam meg keresztben a kifut�p�ly�n.

A verejt�kt�l csatakosan sz�lltam/estem ki a g�pb�l. A szerel�k rohantak oda hozz�m, �lelgetve �dv�z�ltek, remegve, reszket� k�zzel fogtam meg a k�n�lt cigarett�t, �s csak n�h�ny slukk ut�n kezdtem �gy, ahogy megnyugodni. Nagy csod�lkoz�s a g�pem l�tt�n. T�bb �r�ig tartott, m�g a megkem�nyedett olajt�l meg tudt�k tiszt�tani a kabintet�t.

A s�lyosan megsebes�tett Mustang sors�r�l k�s�bb sem tudtam meg semmit, de az biztos, hogy kil�ttnek lehetett nyilv�n�tani, mert olaj n�lk�l, ha nem zuhant le, csak kiugr�ssal vagy k�nyszerlesz�ll�ssal menek�lhetett meg a vezet�je, amit �szinte sz�vvel k�v�ntam neki.

Korad�lut�n egy Storch fut�rg�p �rkezett �rtem, amelyet Torma sz�zados k�ld�tt, aki ir�nt m�ly h�l�t �rzek mind a mai napig, mert n�lk�le nem biztos, hogy vakon �p b�rrel le tudtam volna sz�llni. A parancsnok meg a t�rsaim fogadtak nagy �r�mmel. Egy�tt �nnepelt�k megmenek�l�semet. Orvosi vizsg�lat ut�n egy h�t pihen� szabads�got kaptam, r�m f�rt.

Hazautaztam a sz�leimhez, Kiskunhalasra. Az �r�mt�l k�nnyezve fogadtak, any�m szeg�ny azt se tudta, milyen �tellel kedveskedjen. Ap�m nagyon agg�dott, nemcsak �rtem, hanem maguk�rt is, mert a front egyre k�zeledett, Szeged m�r okt�ber 11-�n elesett. � v�gigcsin�lta az I. vil�gh�bor�t, t�bbsz�r�s kit�ntet�ssel, s tudta mit jelent egy katonai megsz�ll�s. Rem�ny�k semmi!

Nagyon nehezen tudtam elv�lni a csal�domt�l, sok�ig b�cs�ztunk. A j�vend� sorsom, enyh�n sz�lva, bizonytalan volt, hiszen a h�bor� m�g mindig tartott. Nagyon elkeser�tett az orsz�g helyzete, a rem�nytelennek l�tsz� k�zdelem, a sok puszt�t�s. De valahogy nem tudtam kil�pni �nmagam a h�bor�b�l, ezt a lelki�llapotot ma sem tudom megmagyar�zni.

Visszautaz�somkor nagyon kellemetlen�l �rintett, hogy az egyenruh�m ellen�re is igazoltattak a t�bori csend�r�k. Akkor �reztem igaz�n a b�r�m�n, hogy saj�t haz�mban hadsz�nt�ren vagyok.

Vissza�rkez�sem ut�n mindj�rt orvosi vizsg�latra kellett jelentkeznem, amelynek az eredm�nye lakonikus r�vids�g� k�t sz�b�l �llott: bevet�sre alkalmas!

Ism�t a Krokodilhoz osztottak be, amely m�r nem k�s�rleti sz�zad, hanem harcol� alakulat, amely b�rmikor bevethet�. Egyel�re a bomb�z�sok sz�neteltek, de vad�szk�tel�kek sorozatban t�madt�k a vas�ti p�lyaudvarokat, a ny�lt p�ly�kon a katonai ut�np�tl�s szerelv�nyeit, ha nem is okoztak t�l nagy k�rokat, meglehet�sen nagy volt a zavarkelt� �s megf�leml�t� hat�suk.

Id�k�zben v�ltoz�sok t�rt�ntek a l�gier�n�l, de benn�nket nem �rintett, maradtunk n�met vez�nyl�s alatt. Hi�ba pr�b�lt Torma sz�zados mindent megtenni annak �rdek�ben, hogy visszaker�lj�nk a honv�ds�g k�tel�k�be, nem siker�lt. Most m�r az ell�t�sunkat is a Luftwaffe biztos�totta. Nemcsak a kosztjuk nem tetszett, hanem ez az eg�sz. Arra volt j� csak ez az �tmeneti �llapot, hogy kicser�ltem a k�nyelmetlen Messer. csizm�mat egy ejt�erny�sre, amely ugyan nem volt szab�lyos, de nem kifog�solt�k.

Torma sz�zados mag�hoz rendelt �s Hartung hadnaggyal magass�gi rep�l�sre k�ld�tt, hogy a g�p�nk tulajdons�gait ebben a tartom�nyban is jobban kiismerj�k. Szabad porty�z�si enged�lyt kaptunk; l�gter�nk az eg�sz Dun�nt�l.

Szinte �r�m volt rep�lni ilyen sz�p naps�t�ses tiszta id�ben. F�lemelkedt�nk 11000 m�ter magass�gba, ott man�verezt�nk, keringt�nk, bukd�csoltunk, j�tszottunk, mint a szabadon engedett csik�k. K�nnyelm�sk�dtem, elk�vettem az els� szab�lytalans�got, r��ll�tottam a r�di�t Z�gr�bra. Gondoltam, jobb kedvem lesz, ha egy kis j� zen�t tudok fogni. Zene helyett f�lsiket�t� kattog�s hallatszott ezen a hull�mhosszon. Ez ismer�s zaj volt. Az amerikai rep�l�k Browning g�ppuska t�zel�s�t a mi r�di�nk fogta, illetve zavarta a mi ad�sunkat, teh�t a k�zelben kellett lenni�k. Intettem az egyik t�rsamnak, hogy lefel� megyek. El�re toltam a korm�nyt �s lecs�sztam 8000 m�terre. Az amik itt vannak a k�zelben - gondoltam. Hamarosan megpillantottam jobb oldalr�l a kondenzcs�kokat. Jeleztem a t�rsamnak.

- L�tom �n is - d�rrent a hangja

- Lejjebb megyek - sz�ltam vissza.

- K�vetlek.

Alacsonyabbra ereszkedt�nk, V�rpalota ir�ny�ba rep�lt�nk. M�r a vas�t�llom�s fel� k�zeledt�nk �s megl�ttuk �ket. 8-10 Mustang dolgozott, m�r ott keringtek. Mint a megbolydult f�szk�k f�l�tt a darazsak, le-lecsaptak �s mindenre l�ttek, ami mozgott. Mi n�gyen voltunk csak, de elegen, hogy lecsapjunk r�juk. A parancsnokunk g�pe is l�t�t�vols�gban volt, m�r harsogott is a hangja:

- T�mad�s szabadon!!!

Teh�t akit �r�nk. Egy villan�snyira l�ttam, hogy a parancsnokunk m�r meredeken zuhan a kavarg� texasiakra, s csaknem beleszalad egy kifordulva t�zel� P39-esbe, amelyet g�p�gy�j�val �s az �sszes g�pfegyver�vel pillanatok alatt szit�v� l�. Az azonnal f�lrobbant �s �g� f�klyak�nt zuhant a s�nekre.

C�lt keresve helyezkedtem, amikor nyomjelz� l�ved�kek sokas�ga villant el el�ttem. H�tulr�l t�madnak! Nagyon rossz helyzet! K�gy�zva f�l ors�t csin�ltam �s egy �rny�k suhant el f�l�ttem, csillag az oldal�n. Kiss� emeltem a g�p orr�t �s most el�ttem rep�lt a t�mad� Mustang. Gondolkodni nincs id�, el�ttem a c�l! Egy pillanatig kerestem a h�nalj�t! T�z minden fegyveremb�l. A g�pb�l t�bb helyr�l csap�dott ki a l�ng. M�g b�cs�z�ul megdohogtattam a g�p�gy�mat, a Mustang orra megbukott �s m�r �gy is maradt, a t�bbi a gravit�ci� dolga.

A figyelmem kiss� lelassult, �j c�lpont ut�n n�ztem. Hirtelen eg�szen k�zelr�l sorozatl�v�sek hangja! �lesen kattogott a p�nc�lozott h�tfalam. Robban�sok! F�ny! Elvakulok, megs�ket�l�k!... Ez a sorozat az eny�m volt, szerencs�re megv�dett a p�nc�l. �reztem, hogy kihagy a motor, lassan hom�lyosan l�tni kezdtem, az olajh�fok jelz�je a v�r�s tartom�nyban volt! Vill�mgyorsan j�rt az agyam: kil�ttek!... Lezuhanok!... Kiugrani!.... Nem! A motor, b�r akadozva, de vitt tov�bb. A t�mad� m�r elrep�lt, �gy l�tszik megel�gelte, l�tv�n, hogy harck�ptelen vagyok. �sszeszedtem magam, le kell sz�llnom, a motor m�g engedelmeskedik. Annyi lelkier�m volt, hogy a r�di�mban jelentkeztem:

- Itt kettes, itt kettes!... A g�pem megs�r�lt, k�nyszerlesz�llok!...

A v�laszt meg sem v�rtam, mert a g�pem er�s k�h�g�sbe kezdett. Vesz�tek a magass�gb�l. N�ztem a helyet, ahol lesz�llhatok. Erd� f�l�tt voltam, a motor hirtelen le�llt, m�r majdnem s�roltam a f�kat. Az erd� v�g�n cirokt�bl�t pillantottam meg, csak el�rjek od�ig... Uramisten! Ha evvel a sebess�ggel a f�k k�z� rep�l�k, nem marad bel�lem semmi! M�g!... M�g!... M�r vitorl�zom!... A fut�m� sz�ba se j�n!... M�g sz�z m�ter!.... Kilebegtettem a g�pet... Alattam m�r a cirokf�ld. Sustorogva cs�sztattam rajta a g�p has�t. A cirokbug�k term�szetes f�kk�nt fokozatosan meg�ll�tott�k a Messeremet, f�ldet �rtem.

�lve maradtam, m�lyet l�legeztem, f�ln�ztem a ragyog� tiszta �gre, r�borultam a szerelv�nyfalra, pr�b�ltam valami im�ds�gf�l�t mondani, de csak ny�g�sszer� hang tolakodott el� a torkomb�l, s k�zben arra gondoltam, Istenem, megmenek�ltem!... A csod�latos, term�szetes cs�ndet, amely k�r�lvett, csak a f�lriasztott madarak csivitel�se t�rte meg.

Hirtelen eszembe jutott, hogy f�l is robbanhatok, noha nem l�ttam sem f�st�l�st, sem t�zet. Vill�mgyorsan kiugrottam a g�pb�l �s elt�volodtam t�le. Semmi! H�l' Istennek!

Sz�tn�ztem, megpr�b�ltam t�j�koz�dni. �gy gondoltam, hogy valahol a Bakonyban, Herend k�rny�k�n lehetek. Tal�lomra elindultam az erd�t�l ellenkez� ir�nyba, a sz�nt�f�ldek fel�. J�l sejtettem, nemsok�ra kasz�sokkal tal�lkoztam, akik el�bb meglep�dve meg�lltak, majd szaladni kezdtek fel�m. Hevesen integetni kezdtem.

- Emberek! Emberek! Magyar pil�ta vagyok! - kiab�ltam.

Ahogy lihegve oda�rtek, az egyik mindj�rt mondta is:

- J�, hogy hamarabb sz�lt, miel�tt megcir�gattuk volna a kasz�val. Azt hitt�k, valami lel�tt amerikai g�pb�l b�jt el�.

Ezek szerint j�l tettem, hogy el�b�k kiab�ltam, gondoltam. Az orsz�gban t�bb helyen el�fordult, hogy a bomb�z�st�l f�ld�h�d�tt lakosok meglincseltek lezuhant, �lve maradt amerikai pil�t�kat. Egy�bk�nt erre parancsnokaink figyelmeztettek is benn�nket.

A falusiakt�l tudtam meg, hogy Zirc �s Szentg�l k�z�tt �rtem f�ldet. Elmondt�k azt is, hogy nagy l�gi harc volt f�l�tt�k, t�bb g�p lezuhant, de nem tudj�k milyen nemzetis�g�ek. Egy arra j�r� lovas kocsi bevitt Szentg�lra a post�ra, ahonnan f�l tudtam h�vni a parancsnokomat, �s jelentettem neki a k�nyszerlesz�ll�somat, egy�ttal a g�pem �llapot�r�l t�j�koztattam (motors�r�l�s, elg�rb�lt l�gcsavarlap�tok, teny�rnyi lyukak a s�rk�nyon). Mire visszamentem a g�pemhez m�r sok k�v�ncsiskod� �llta k�r�l. Egyik�k a kezembe nyomott egy �veg bort azzal, hogy j� sz�vvel adja. �n nem voltam szokva egy�ltal�n az italhoz, de most nagyon j�l esett. Ahogy ittam, megtapsoltak az emberek. K�rbe k�n�ltam az �veget. M�g elbesz�lgett�nk egy darabig, amikor meg�rkezett k�t csend�r a g�p �rz�s�re. Elk�sz�ntem mindenkit�l, a csend�r�ket pedig figyelmeztettem, hogy senki ne piszk�lja a g�pet, mert a fegyverek, k�zt�k a g�p�gy� is, �les�tve vannak.

Herenden szerencs�mre egy Botond p�nc�losra bukkantam, amely elvitt engem eg�szen a rep�l�t�rig. Parancsnoka egy tartal�kos t�z�r hadnagy volt, akir�l besz�lget�s k�zben kider�lt, hogy f�ldim. Igazi parasztv�r. A f� gondja az volt, hogy most id�ben nem tud sz�retelni. Kicsi a vil�g.

Nagy �r�mmel, �nnepl�ssel fogadtak. Az �r�m�t a k�t vesztes�g�nk hom�lyos�totta, amit akkor tudtam meg. A k�tel�k�nk parancsnok�t, Hartung hadnagyot tulajdonk�ppen a szemem l�tt�ra l�tt�k le, mert az a nagy villan�s, amit l�ttam a kil�v�semkor, az az � g�p�nek a f�lrobban�sa volt. F�ldi maradv�nyait a hozz�tartoz�i hazavitt�k, a bajororsz�gi csal�di s�rboltjukban helyezt�k �r�k nyugalomba. A m�sik bajt�rsam egy csantav�ri gyerek, cs�ndes, szer�ny, kedves fi� volt. Az ut�bbi hetekben m�r igen sz�tlanul j�rt k�zt�nk. Nagyon el volt keseredve sz�l�faluj�nak az elveszt�se miatt. Minden oka megvolt r�, mint ut�lag kider�lt, mert ott a partiz�nok nagy v�rengz�st vittek v�ghez a magyarok k�z�tt. Ill� m�don tisztelegt�nk k�t bajt�rsunk eml�k�nek.

Az �n g�pemmel egy�tt h�rom Messer. a vesztes�g�nk, az amik vel�nk szemben h�t g�p�ket �rhatt�k le, a szem�lyzettel egy�tt, mert tudom�sunk szerint nem siker�lt kiugrani senkinek sem k�z�l�k. Az ar�ny teh�t 7:3 volt a mi javunkra.

Minden elkeseredett v�dekez� �s ellent�mad� harc ellen�re a szovjet hadsereg el�nyomul�sa folytat�dott. M�r a Duna-Tisza k�zben volt a front. A f�lder�t�ink t�meges szovjet csapatmozg�sr�l sz�moltak be, nagy mennyis�g� p�nc�los er� is gy�lekezett Kecskem�t k�rzet�ben.

Torma sz�zados gy�lekez�st tartott. Parancsot adott h�rom g�pp�rnak alacsony t�mad�sra, hogy a harci er�k gy�lekez�s�t zavarjuk. A t�mad�st g�p�vel szem�lyesen vezette. Az id� nem nagyon kedvez�, okt�ber v�gi, �szies, nyavaly�s, alacsony felh�zettel. Nem vesz�lytelen v�llalkoz�s 5-600 m�teres sz�rke felh�zet alatt az ellens�g f�l� rep�lni, mert a g�pek j�l l�tszanak, �s m�g a k�zifegyvereknek is kit�n� c�lpontjai lehet�nk. Arra biztosan sz�m�thatunk, hogy a l�gv�delem m�k�dni fog.

�j g�peinkkel szorosan �sszez�r�dva rendez�dt�nk �s nagy sebess�ggel rep�lt�nk a kijel�lt c�lter�let fel�. A Duna ment�n haladtunk, a bal part nagyon kihaltnak l�tszott. Dunavecse �s F�l�psz�ll�s f�l�tt m�r leereszkedt�nk talajk�zelbe �s a beton�t, a jelenlegi 5-�s �t, nyom�n z�gtunk Kecskem�t fel�.

Nemsok�ra megl�ttuk a vonul� csapatokat: g�pkocsikat, l�vontat�s� j�rm�veket. Hossz� sorban araszoltak Kecskem�t ir�ny�ba. Parancsnokunk megsz�lalt a r�di�ban:

- Nem l�ni!

T�lrep�lt�nk az oszlopon �s egy nagy fordul�val t�rt�nk vissza. Ekkor kezdt�nk el t�zelni! Megd�bbent� volt a hat�s! J� n�h�ny l�szerkocsit tal�ltunk el, amelyek f�lrobbantak �s iszony� puszt�t�st v�geztek a k�rnyezet�kben. T�bbek k�z�tt T34-es tankok is sz�troncsol�dva hevertek szanasz�t, amikor sz�tn�zt�nk. A t�mad�sunk meglepet�sszer� volt �s szerencs�re er�s l�gv�delmi t�z nem fogadott benn�nket. Nagy strat�giai hiba volt az oroszok r�sz�r�l, ilyen konvojt v�dtelen�l hagyni.

Budapest fel� fordultunk, �s nemsok�ra egy p�nc�los csata sz�nhelye f�l� �rt�nk, szovjet tankok v�vt�k a magyar rohaml�vegekkel. Lecsaptunk az oroszokra �s alaposan megsoroztuk �ket. A f�v�ros ir�ny�ba t�rt�n� t�mad�s meg is akadt egy id�re. K�zben m�r kifogyott a l�szer�nk, az �zemanyag is kimer�l�ben volt. Igyekezni kellett vissza a b�zisra, ann�l is ink�bb, mert biztosan riad�ztatt�k m�r az ellens�ges vad�szokat �s mi harck�ptelenek lett�nk volna. Lesz�ll�s ut�n kider�lt, hogy a 3-as sz�m� g�p�nk tal�latot kapott �s a vezet�je, Garami �rmester, a l�b�n s�lyosan megsebes�lt, de a g�p�t lehozta. A k�zeli k�rh�zba vitt�k.

Bek�sz�nt�tt a nedves, felh�s, es�s, pocs�k novemberi id�. F�lsz�llni nem tudtunk, de az amerikai l�gi tev�kenys�g is minim�lisra cs�kkent. Pihen�sre volt id� b�ven, de a k�sz�lts�g �lland� maradt.

November 29-�n beh�vattak egyed�l a parancsnoki irod�ba. Csod�lkoztam is, hogy nincsenek ott a t�bbiek. Nagyon keser� hangulatban voltam, mert a hadijelent�sben jelezt�k, hogy Kiskunhalas is orosz k�zen van. A parancsnokom le�ltetett, cigarett�val k�n�lt �s azt mondta:

- Palot�s �rmester �r! Nagyon komoly �s vesz�lyes f�ladat v�r �nre, de �ppen az eddigi eredm�nyes harci magatart�sa miatt v�lasztottuk �nt. F�lder�t�sre osztom be! Ezt egyed�l kell v�grehajtania. A Kelebia-Budapest vas�tvonalon t�rt�n� hadianyag-sz�ll�t�st �s a Kecskem�t-Bugac t�rs�gbe telep�lt szovjet rep�l� er�ket der�tse f�l �s hozzon r�luk jelent�st. A c�lpontokat t�madja!

D�lut�n �s �jjel �tgondoltam a f�ladatot. Nem nagyon b�rtam aludni. Teljesen egyed�l!... A c�lpontokat t�madja!... Visszhangzottak a fejemben Torma sz�zados mondatai. Kialvatlanul, v�r�s szemekkel keltem hajnalban. A g�pem m�r el�k�sz�tve v�rt. A f�szerel� jelentette, hogy a motorpr�ba megt�rt�nt, t�k�letesen m�k�dik. Besz�ll�s el�tt m�g kedves mosollyal megk�rt, hogy h�zzam szorosabbra az erny� bek�t� �v�t, �s ahogy elindultam, m�g mindig mosolyogva magasra emelte az �gnek szegezett h�velykujj�t.

Ahogy f�lrep�ltem, kelet fel�l a hajnal b�borv�r�se j� l�t�si viszonyokat biztos�tott. A Duna f�l� �rve m�r a nap korongja is el�b�jt. Idillikusan leny�g�z� panor�ma volt. Arra gondoltam, nem csoda, hogy olyan sokan �rtak a hajnalhasad�sr�l, a napkelte k�lt�ien sz�p l�tv�ny�r�l. Elnevettem magam, l�tva saj�t helyzetemet. A term�szet osztja lelkiismeretesen a sz�ps�geit, �s �n akkor r�szes�l�k benne, amikor parancsot teljes�tek. A c�lpontokat t�madja! Visszahangzott a fejemben Torma sz�zados hangja.

Visszazuhantam a val�s�gba, illetve a parancs szerint f�lemeltem a g�pet 10.000 m�ter magass�gba. A biztons�g kedv��rt kipr�b�ltam a fegyvereimet, leadtam n�h�ny r�vid sorozatot. A j�l szigetelt ruh�zatom ellen�re f�zni kezdtem, ilyen magass�gban m�r j�val a fagypont alatt van a h�m�rs�klet. �gy hat�roztam, hogy kiss� t�lrep�l�k a c�lon �s onnan visszafordulva a nap fel� navig�lok fojtott motorral. Levettem a g�zt, alattam sz�rke �sszef�gg� felh�takar� gomolygott. Ez j� is, meg nem is, engem takar, de �n nem l�tok. Egy nyilad�kon azonban megpillantottam a f�ld�n sorakoz� Boston t�pus� g�peket. Siker�lt meglepnem �ket, de innen gyorsan mennem kell, mert m�r biztosan riasztanak. N�h�ny l�gv�delmi �gy� torkolatt�z�t m�g l�ttam, de messze t�lem.

F�ldk�zelben sz�lltam tov�bb F�l�psz�ll�s fel�. Ahogy az �llom�st megpillantottam, l�ttam, hogy nagy kirakod�s folyik, nem vit�s, hadianyagr�l van sz�. Eml�kezetemben ism�t f�lvillant a parancs: a c�lpontokat t�madja! Ez pedig az a jav�b�l. R�fordultam az �llom�sra, eg�sz alacsonyan rep�ltem, m�r messzir�l t�zeltem. Az ujjaim idegesen remegtek... Megpillantottam egy l�dahegyet.... Ez robban�szer! Minden fegyverem a k�zep�be ok�dta a t�zet. Hatalmas robban�sba rohantam, amely magasba dobta a g�pemet!

A sz�trep�l� repeszek f�lszak�tott�k a v�zszintes vez�rs�kot �s let�pt�k az antenn�mat. Szinte a saj�t t�zembe rohantam. Hirtelen �tgondoltam, r�di� n�lk�l maradtam, �gy nem tudom venni az ir�nyad� jeleket, f�ldi t�j�koz�d�sra kell hagyatkoznom. Nyugati ir�nyba fordultam, szerencs�mre hamarosan megl�ttam a Balaton t�kr�t.

Most m�r tudtam, hol vagyok. Kis ir�nykiigaz�t�s ut�n m�r el�ttem volt Szentkir�lyszabadja, �ppen idej�ben, mert m�r k�h�g�tt a motorom, ahogy lesiklottam a rep�l�t�rre, a tankomban szinte semmi �zemanyag nem maradt. A gy�lekez� szem�lyzet a motor szab�lytalan m�k�d�se miatt el�sz�r sz�tszaladt, gondolv�n, hogy s�r�lt �s f�lrobbanhat, de a meg�ll�s ut�n m�r nevetve, hurr�zva toltak be az egyik g�p�ll�sba.

Az idegi f�radts�g �s a robban�s r�m�lete azut�n t�rt ki rajtam. H�rom szippant�ssal v�gigsz�vtam egy cigarett�t, pedig akkor m�g nem is doh�nyoztam.

Ahol lesz�lltam, a Puma b�zisa volt. Alighogy elsz�vtam a cigarett�mat, riad�ztatt�k �ket. Egy sz�zad vad kavarg�ssal indult �tnak, olyan m�don, mint a f�lriasztott darazsak.

Jelentkeztem a parancsnokn�l �s besz�moltam a k�ldet�semr�l. K�rtem, jav�ttassa meg az antenn�mat, hogy haza tudjak rep�lni. Nagyon r�vid id� alatt elk�sz�ltek �s �tnak engedtek. K�sz�n�sk�ppen meredek r�csap�ssal b�cs�ztam t�l�k.

Decemberben t�bbsz�r k�s�rt�nk sz�ll�t�g�peket Budapestre, mert m�r beker�t�s fenyegette a f�v�rost �s m�s m�don alig lehetett ut�np�tl�ssal ell�tni a harcol� alakulatokat. Az id� egyre rosszabb, l�gi tev�kenys�gre alig alkalmas, kev�s a bevet�s. K�zelgett a kar�csony. Mindenki �rezte az �nnep fon�ks�g�t, szeretet �nnepe h�bor�ban?... M�gis v�gy�dtunk r�. Egy�tt �nnepelt�nk a n�metekkel, n�h�ny j� ismer�s bar�t, rokon - m�r akinek a k�zelben volt -, r�szt vett a k�z�s vacsor�n. A hangulat a halotti torhoz hasonl�tott, a n�metek igyekeztek min�l el�bb ber�gni, a magyarok lassabban, mindenki a f�jdalm�t, a sebeit takargatta. �n vacsora ut�n s�t�lni mentem, egyed�l jobb volt. Az �jszaka a d�lr�l �s �szakr�l el�ret�r� m�sodik �s harmadik ukr�n front Esztergomn�l tal�lkozott �s ezzel Budapest k�r�l bez�r�dott az ellens�ges katonai gy�r�.

A parancsnoks�gon nagy a s�rg�s-forg�s, de nem tudtunk meg semmit. K�zben kider�lt, hogy a motorom sz�v�torok nyom�sa nem t�k�letes, �gy a sebes�lt bar�tom g�p�t kaptam meg, m�g az eny�met rendbe hozt�k.

Janu�r 3-�n korad�lut�n riad�ztattak el�sz�r kar�csony �ta. Torma sz�zados a krokodil, �n a k�s�r�je. A g�p egy kicsit szokatlan, pedig ugyanaz a gy�rtm�ny, de m�gis. Ju-88-as g�peket kellett k�s�rni �s a v�delm�ket ell�tni. Mivel m�r �ton voltak, nagy sebess�ggel rep�lt�nk ut�nuk. Ercsin�l �rt�k el �ket. A budapesti gy�r�t t�madt�k. J� alaposan megsz�rt�k a Dunaharaszti t�rs�g�ben l�v� orosz �ll�sokat. Miut�n bombaterh�kt�l megszabadultak megk�sz�nt�k a k�s�retet, visszafordultak, most m�r meg tudt�k magukat v�deni. Mi is megfordultunk �s Bodajk k�rny�k�n val�s�ggal beleszaladtunk egy l�gi csata k�zep�be. Dar�zsrajhoz hasonl� kavarod�sba ker�lt�nk. V�r�s cs�r� Jak-3-as szovjet g�pek �s a mi Puma vad�szaink k�z�tt folyt a heves k�zdelem. T�bb g�p m�r �gett, f�st�lt, egyik-m�sik f�klyak�nt zuhant a f�ldre.

- �j c�l d�l-nyugatra! - hallottam Torma sz�zados hangj�t a r�di�mban.

Il-2-eseket pillantottam meg a jelzett ir�nyban. A f�ldh�z lapulva igyekeztek kit�rni a harc el�l. �ld�z�be vett�k �ket! Mi gyorsabbak voltunk, �gyhogy le kellett venni a sebess�get, nehogy t�lrohanjunk rajtuk. Megc�loztam az egyik h�ts� g�pet �s meredek sz�gben lecsaptam r�. Tudtam, hogy ez a t�pus er�sen p�nc�lozott, teh�t a gy�nge pontj�t kellett keresnem. Meg is tal�ltam! Ez a sz�rnybek�t�s, a sz�rny t�ve, a h�nalj. �sszpontos�tok... Egy kiss� jobbra h�zok, hogy m�g tiszt�bban l�ssak. 300 m�ter k�zelbe �rek. Most!... Tiszt�n tal�l a g�p�gy� sorozat, a sz�rny val�s�ggal lerep�l a t�rzsr�l �s az Il-2-es sz�rnyaszegetten f�r�dik a f�ldbe. Ez volt a negyedik!...

A g�pem f�lkaptam �s kerestem a parancsnokomat. Miut�n � is kil�tt egy Il-2-est, harcba keveredett a szovjet vad�szokkal, �gy l�ttam, azok j�csk�n t�ler�ben voltak. Eszeveszetten siettem a seg�ts�g�re. A kavarg� g�peket t�madtam, k�gy�z� mozg�ssal l�ttem az el�ttem rep�l� szovjeteket. Megpillantottam a parancsnokom g�p�t, l�ttam, hogy k�t v�r�s cs�r� �ld�zi �s veszett�l t�zelnek r�. Az egyiket oldalba kaptam, nyeli az ac�lt �s hamarosan f�stcs�kot h�zva a f�ld fel� menek�l, id�m nincs k�vetni. Rep�l�k a parancsnokom ut�n, akire ragad a ruszki �s jobb helyzetben van, f�l�lr�l �s h�tulr�l t�zel r�. Pr�b�lok vele r�di��sszek�ttet�sbe jutni. Elhal� hangon v�laszol:

- Nincs l�szerem... Valamit pr�b�lok...

Ezut�n olyan k�vetkezett, amir�l az oktat�sokon besz�ltek. A menek�l�snek a v�gs� lehet�s�ge, amely majdnem egyenl� az �ngyilkoss�ggal: a homlokt�mad�s. Ennek mindig hal�los v�ge van. Idegharc. Az ellenfelek egym�ssal szembefordulnak �s amelyik�j�k el�bb f�lkapja a g�p�t �s a has�t mutatja a m�siknak, annak v�ge. A parancsnokom ezt v�lasztotta. �les kanyarral megindult �s neki a szovjet g�pnek. Zavar�t�zet nyitottam r�juk �s dermedten figyeltem. Torma sz�zados nem emelte f�l a g�p�t, Dugovics Titusz m�dj�n �g� f�klyak�nt vitte mag�val ellenfel�t a m�lybe.

Egy darabig f�ldk�zelben k�r�ztem az �g� roncsok f�l�tt, de kiugr�snak, megmenek�l�snek semmi jel�t nem l�ttam. �gy vesz�tette �let�t embers�ges parancsnokom, egyenl�tlen harcban.

Mik�zben hazafel� rep�ltem, �rlel�d�tt bennem a gondolat, hogy h�tha m�gis �nk�nt v�lasztotta ezt a hal�lt. Az ut�bbi id�ben nagyon sok �sszet�z�se �s vit�ja volt a n�metekkel, hogy ism�t magyar parancsnoks�g al� ker�lj�nk, de ezt nem siker�lt el�rnie. A csal�dj�r�l sem tudott semmit, �k a beker�tett Budapesten szorultak. Nagyon sz�tlan, elkeseredett volt az ut�bbi id�ben. Sohasem fog kider�lni. Igaz ember, igazi katona volt.

Elkesered�s �s tehetetlen d�h �rz�sei kavarogtak bennem. Sz�rnybilleget�s n�lk�l sz�lltam le. Mint egy megvert kutya jelentettem az esem�nyeket. Mindenki meggy�szolta Torma rep�l� sz�zadost.

A g�pemet, amelyen t�bb tal�lat nyoma �ktelenkedett, kicser�lt�k az �n. K-4-es sorozatb�l val� nagyobb teljes�tm�ny�re. Az �j sz�mom piros 9-es.

Az elkesered�s �s a bizonytalan rem�nyked�s meghat�rozhatatlan kett�s hangulat�ban �lt�nk. Budapest v�d�i tov�bb harcoltak, nem adt�k meg magukat. Az �j �v bek�sz�nt�t mindk�t oldalon nagy l�v�ld�z�ssel �dv�z�lt�k. A r�di�b�l zavaros, hol rem�nykelt�, hol fenyeget� h�rek �radtak. Harsogtak a Lili Marleen �s a Les pr�ludes dallamai. Egyszerre lelkes�t �s elszomor�t.

Janu�r k�zep�n Budapest v�d�i m�r a Gell�rt-hegy �s a V�r k�z� szorultak, de m�g mindig harcoltak. Az ut�np�tl�s vonalai mindenfel� z�rva, egyetlen lehet�s�g a l�gi seg�ts�g. Nek�nk a l�gi fedezet, a sz�ll�t�g�pek biztos�t�s�nak a szerepe jutott. Parancs szerint indultunk �tnak, a sz�ll�t�g�pesekkel Ercsi f�l�tt tal�lkoztunk. Nem irigyl�sre m�lt� a helyzet�k, mert teljesen fegyvertelenek. El�b�k rep�lt�nk, g�p�nket megd�ntve �dv�z�lt�k �ket, jelezve, hogy mellett�k vagyunk. T�j�koz�dtunk, nem volt ellens�ges g�p a k�zelben, de a nyugalom nem tartott sok�ig. Olyan l�gv�delmi t�zet nyitottak r�nk mindk�t oldalr�l, hogy k�nytelenek voltunk magasabbra emelkedni. Szerencs�re senkit sem tal�ltak el. A ledob�hely f�l� �rve, egyszer csak megtelt az �g alja alacsony magass�gb�l kidobott erny�tart�lyok gomb�ival. A koll�g�k �rtett�k a dolgukat. Rem�lt�k, hogy a mieink kez�be ker�lnek a csomagok. A lebeg� sz�ll�tm�nyok lassan le�rkeztek a Gell�rt-hegy �s a V�r k�z�. A sz�ll�t�k elmentek, mi m�g k�r�zt�nk egy kicsit, l�ttuk, amint a katon�k lelkesen integettek nek�nk. A bevet�s vesztes�g n�lk�l �rt v�get.

�j parancsnokot neveztek ki egys�g�nk �l�re, Bal�zs L�szl� f�hadnagy szem�ly�ben, aki �ppen olyan harcosan k�zd�tt a magyar alakulatokhoz val� visszahelyez�s�nk �rdek�ben, mint megel�z�en Torma sz�zados. Sajnos, ezt neki sem siker�lt el�rnie. Annyit azonban m�gis kiharcolt, hogy n�met ell�t�sb�l (az is magyar volt) magyar szak�cs f�zz�n nek�nk, mert m�r nagyon eleg�nk volt az �ztelen n�met konyh�b�l.

A k�sz�lts�g �lland�sult, mert az amerikai l�gier� f�l�j�totta a t�mad�sait. Egyik vas�rnap d�lben, �ppen eb�d k�zben riad�ztattak. Futva ment�nk a g�pekhez, a ruh�nkat �tk�zben kapkodtuk magunkra, a szerel�k l�zas siets�ggel kurbliztak, a r�gz�t� bakokat alighogy kih�zt�k a fut�gumik el�l, m�ris a leveg�ben voltunk.

A g�pem kiss� lomh�nak t�nt, ugyanis erre sz�lesebb, alacsony nyom�s� fut�gumikat szereltek, az er�sebb fegyverzet is kiss� zavarja a kabinb�l val� kil�t�st, viszont k�nnyebben ugrik, mint az el�z�ek. A talaj f�l�tt s�r� k�d, hamarosan tejf�l vesz k�r�l. N�met vad�szezred ir�ny�t�sa alatt �llunk, mert a Gell�rt-hegyi szikla-k�zpontban m�k�d� magyar vez�rl�s megsz�nt.

- T�madja a garami h�df�b�l visszat�r� Wellingtonokat!

Ennyi!... Nincs kec-mec... F�lh�ztam a masin�mat hatezer m�terig, amikor elkezd�d�tt a t�nc. Vagy �n t�ncolok? - gondoltam magamban. F�lt�ntek a kondenz-cs�kok, m�r l�tom, hogy t�madnak a 72. vad�szezred g�pei. Helyezkedem, c�lt keresek. A Wellingtonok sz�tv�lnak hirtelen, ezt ugyan rosszul teszik, mert �gy k�nnyebb c�lpontokk� v�lnak, deh�t ez �gy nek�nk kedvez. Az egyik al� h�zok, hogy a has�t tiszt�n l�ssam, amikor hirtelen borzalmas l�tv�ny t�rult el�m: egy sz�thasadt ejt�erny� zuhant el�ttem, rajta l�g� �l� emberrel, egy pillanatra l�ttam a hal�lra r�m�lt arc�t. Nem volt er�m tov�bb harcolni, saj�t sorsomat l�ttam magam el�tt. Kiv�ltam a k�tel�kb�l �s hazarep�ltem. M�szerhib�t jelentettem, szerencs�re nem volt semmi vizsg�lat. Elz�rk�ztam mindenki el�l. Az eb�dem �s a vacsor�m is �rintetlen�l maradt.

Hirtelen lebetegedtem, valami fert�z� hasmen�st �s t�d�gyullad�st �llap�tott meg az orvos, �ll�t�lag az oroszok hozt�k be ezt a j�rv�nyt, ukr�nk�nak bec�zt�k, az eg�sz orsz�gban elterjedt, k�l�n�sen a foglyok �s a rosszul t�pl�lt lakoss�g k�r�ben. Nem tudom �n hogyan �s hol kaphattam meg. Nem fektettek k�rh�zba, mert az ottani k�rh�znak nagyon rossz h�re volt, sok volt a fert�z�s, �s magas volt a hal�loz�si ar�nysz�m. N�metorsz�gba akartak vinni emiatt, de oda meg �n nem akartam menni. �gy priv�t helyen, egy mozdonyvezet� csal�dn�l laktam �s orvos j�rt hozz�m. A h�zigazd�m hozta a h�reket �s t�le tudtam meg, hogy egyre-m�sra melyik koll�g�j�t l�tt�k ki a sorb�l mozdonyost�l.

Febru�r 28-�n gy�gyultan mentem vissza az alakulatomhoz. A fi�k nagy �r�mmel fogadtak, de ann�l szomor�bb �s elgondolkoztat�bb volt, amikor sorolt�k a l�gi harcban vagy a l�gelh�r�t�k �ltal lel�tt bajt�rsaim nev�t.

M�rcius elej�n bevet�sre alkalmasnak tal�ltak. Visszakaptam a kijav�tott piros 9-es g�pemet. Mit mondjak? �r�ltem neki, mint amikor a gyereknek visszaker�l az elveszett j�t�kszere.

Nagy szervez�si mozgol�d�s, ide-oda osztogatnak benn�nket, kiv�rzett sz�zadokat t�ltenek f�l vel�nk. �n v�g�l is maradok az egys�gemn�l, amely a Kampfgruppe Pankert nevet kapja. G�pp�rom E. Werner f�hadnagy, n�lam n�gy �vvel id�sebb, szer�ny k�lsej�, halk szav� fi�, aki most ker�lt ki a m�rn�ki egyetemr�l. J� bar�ts�gba keveredtem vele, akkor m�r gagyogtam kicsit n�met�l, �lete v�g�ig k�s�rt�k egym�st.

M�rcius 18. a tizenkilencedik sz�let�snapom. Magyar bajt�rsaimmal egy kiskocsm�ban �nnepelt�k meg olyan s�rva v�gad a magyar m�dra, vagy akkor ink�bb vigadva s�rtunk. Volt mi�rt...

L�gi harccsoportunk bevet�sre k�sz�lt, ezt m�r el�re jelezt�k nek�nk, de ezt abb�l is sejtett�k, hogy a g�peket m�r f�lszerelt�k l�szerrel, p�ttankkal �s meglepet�s�nkre egy 250 kg-os bomb�t is illesztettek a t�rzsre. Az eligaz�t�son megtudtuk, hogy vad�szbomb�z� f�ladatot kaptunk. Agg�dtam a g�p t�lterhelts�ge miatt. Dolgozott is derekasan a motor, amikor f�lrep�lt�nk, de a piros 9-es h� t�rsam maradt, j�l b�rta.

Utas�t�sunk �gy sz�lt, hogy nagy magass�gban rep�lj�nk a megadott c�l f�l� �s parancsra oldjuk ki a bomb�t, ut�na a p�ttankt�l is szabaduljunk meg, ami szint�n egy gombnyom�ssal t�rt�nik. 12 �rakor sz�lltunk f�l �s d�li ir�nyba ment�nk, amit nem �rtettem, gondoltam, hogy esetleges t�mad�st ker�l�nk el, mert ilyen terhel�ssel pillanatok alatt lel�ttek volna, mint s�r�ttel a verebet. M�r h�romnegyed �r�ja rep�lt�nk 8000 m�ter magass�gban, elm�l�zva gy�ny�rk�dtem az Alpok szigor�, de ann�l szebb cs�csaiban.

A parancs hirtelen j�tt: ir�ny kelet, 70-es kurzus! Minden val�sz�n�tlennek t�nik mikor megl�tom a Dun�t. Megint itthon vagyunk.

- Tankokat dobni!

�tkapcsoltam a f�tart�lyra, megnyugodva l�ttam, hogy folyamatosan �mlik a benzin a motorba. A p�ttank nehezen v�lt le, de v�gre l�ttam magam m�g�tt a leveg�ben, ahogy k�v�lyog lefel�.

- C�lter�lethez k�zeled�nk, magass�g 2000 m�ter - hallottam a vez�rg�p hangj�t.

�ppen Kiskunhalas f�l�tt rep�l�nk - most nincs itt az ideje az �rzelg�ss�gnek - gondoltam. A Budapest-Szabadka vas�tvonalra fordultunk.

- C�lter�let, bomb�kat kioldani!

K�t hossz� szerelv�ny poroszk�lt egym�st k�vetve Budapest fel�. Vonalban rep�lt�nk, �n �t�dikk�nt. Kiss� lemaradtam, megn�ztem alaposan, hogy van-e k�s�r� l�gv�delem. Nem l�ttam, de m�r hulltak is el�ttem a bomb�k a vonat fel�. Kiss� kifordultam, hogy l�ssam az eredm�nyt. A bomb�k a szerelv�ny mellett villantak. Ezek mell� mentek! Megfordultam �s 300 m�terr�l h�tulr�l csaptam a vonatra. - Most! Kioldottam a csomagot �s �jra kit�rtem oldalra.

Megel�ged�ssel l�ttam, hogy f�lrobban egy vagon, a t�ze �gig �r �s ut�na sorozatban egym�s ut�n egy j� n�h�ny, nyilv�n l�szert sz�ll�tottak. Hirtelen elz�gott mellettem egy g�p a mieink k�z�l �s g�p�gy�j�val m�g v�gigp�szt�zta a szerelv�nyt. Az ut�np�tl�st siker�lt megzavarni, de a h�bor�t m�r nem.

- Gy�lekez�s!

Igyekeztem megtal�lni a t�rsaimat �s akkor, mintha mozifilmet l�tn�k: balra alattam egy Il-2-es sz�zad igyekszik a f�ldh�z lapulva k�rberendez�dni, de nem volt m�r r� idej�k. A krokodilok r�juk csaptak �s egyt�l-egyik leszedt�k �ket. Nagyon j� poz�ci�b�l indultak, �gyhogy a r�vid csata kimenetele egy pillanatra sem volt k�ts�ges. Nekem m�g id�m se volt f�locs�dni, m�r v�ge volt a filmnek.

Ezekut�n igyekeztem haza �s m�g id�ben, de szinte az utols� liter benzinnel landoltam. Az �t�ltek ut�n a texasi fi�kra gondoltam, hogy �k mit �reznek, amikor a v�rosokat, a lakoss�got bomb�zz�k?

Ez volt az els� �s egyben utols� bomb�z� bevet�sem. Nagyon f�radt voltam, megettem egy szelet csokol�d�t, de vacsor�zni nem k�v�ntam. Lefek�dtem a sz�ll�somon, de nagyon nehezen tudtam elaludni, annyira kavarogtak a gondolataim az utols� f�lsz�ll�sr�l.

�thelyez�s - visszavonul�s! Mindegy, egyre megy. Az �j �llom�shely�nk: H�rshing. Nem j� hely, mert a d�l-n�met �s a cseh c�lpontokat t�mad� amerikai g�pek �trep�l�si vonal�ban fekszik �s napr�l-napra f�l�tt�nk h�znak el. M�r csak v�dekezt�nk, nagyobb bevet�sre nem ker�lt sor, addig am�g!...

- Riad�!... Start azonnal!...

�gy kezd�d�tt az az �prilisi nap. A Drezd�t t�mad� hatalmas alakulatb�l kiv�lt egy csoport �s egyenesen a Raffeldingbe telep�lt magyar Puma vad�szezred megsemmis�t�se volt a c�ljuk. A h�rhedt vad�szok egy r�sze m�r harcban �llt az ellens�ggel, amikor t�mad�s k�zben a t�bbiek is startoltak, amihez eszeveszett, nem is b�tors�g, hanem elsz�nts�g kell, mert am�g a g�p nem �ri el a kell� sebess�get �s magass�got, addig csak egy v�dekezni nem tud� c�lpont.

Mire oda�rt�nk Wernerrel, aki ism�t a p�rom volt, m�r �llt a b�l. L�gi harc a rep�l�t�r f�l�tt, m�ghozz� t�bbsz�r�s t�ler�vel szemben. Iszonyatos z�g�ssal kavarogtak az amerikai �s a magyar vad�szok, m�r l�tom is a fel�m ir�nyul� nyomjelz� sorozatot. Itt t�madni kell, miel�tt lel�nek! Nem figyelek semmire, a kavalk�d k�z� rep�l�k, ahol azonnal szembe tal�lom magam t�bb fel�m tart� g�ppel. Kit�rni m�r nincs id�m, az a v�gzet lenne. Minden fegyveremmel t�zelek r�juk �s �trohanok k�zt�k. Ezt meg�sztam - gondoltam.

Kifordultam, hogy �jra helyezkedjem. Jobbra-balra cs�sztattam a g�pet, de el�gg� elt�volodtam a harcol�kt�l. C�lt kerestem. Hirtelen hihetetlen, megd�bbent� l�tv�ny t�rult el�m. Az egyik kiugrott, erny�vel ereszked� bajt�rsunkat l�tt�k az amerikaiak, mint egy beker�tett vadat a k�rvad�szaton. M�g l�ttam, ahogy mindk�t kez�t megad�an f�lemelte, de m�r a k�vetkez� pillanatban ezer l�ved�k t�pte a test�t, feje lekonyult, karjai �lettelen�l csap�dtak le �s a csizm�j�r�l lecsorg� v�r�t az er�s sz�l permett� szit�lta.

Az agyam elborult, v�r�s k�d h�z�dott a szememre a l�tottakt�l. H�t ennyire eldurvult ez a h�bor�?! Ahogy k�zelembe ker�l az egyik P-51-es fic�nkol� k�rvad�sz, a d�ht�l elvakulva, semmivel sem t�r�dve, r�vetem magam �s minden fegyveremmel t�zelek r�, �rzem, hogy zsibbad a l�billenty�t nyom� ujjam. L�tom, j� ir�nyba sz�rok, az els� sorozat a g�p fark�t �ri. Ez m�g nem az igazi! Jobban r�fordultam. A pil�ta �szrevesz, menek�lni kezd, mert, tudja, hogy ebben a magass�gban az �n g�pem a jobb. Eg�szen r�rep�l�k �s amit a t�rzse el tud nyelni, ontom r� a l�ved�ket. Zuhanni kezd, l�tom megp�rd�l a tengelye k�r�l. Ez m�r nem man�ver! Be�l�k a h�ta m�g� �s l�v�m!... l�v�m!...eszeveszetten, m�g az utols� t�ram is ki nem �r�l. Az ellens�ges g�p kezd darabjaira hullani �s nagy villan�ssal az erd�be zuhan. Az �g� roncs f�stje f�l�tt m�g egy k�rt le�rtam, ut�na visszarep�ltem a b�zisra.

Nem tudtam ezt a h�bor�s, gyilkos k�rvad�szatot megem�szteni �s csak hossz� �vek ut�n kezdtem a lel�tt pil�ta-embert�rsam ir�nt r�szv�tet �rezni.

L�gi gy�zelmem miatt hadnaggy� l�ptettek el�. Bajt�rsaimmal a kantinban �nnepelt�k meg, de m�g a s�rva-vigad�s is elmaradt.

�prilis v�ge fel� j�runk. �jb�l riad�! Linz t�rs�g�t t�madj�k az amerikai bomb�z�k. Ism�t Wernerrel vagyok g�pp�rban. A megadott ir�nyban rep�l�nk, less�k a kondenzcs�kokat. R�akadunk, a form�jukb�l �t�lve �gy l�tszott, hogy m�r t�voz�ban vannak �s visszafordultunk. Alig haladtam n�h�ny percet, szembe tal�lkoztam egy Mustanggal. Furcs�n rep�lt, f�lig bed�nt�tt fordul�ban volt, amikor be�rtem. Elk�ld�k mellette egy r�vid sorozatot... Nem reag�l... �rthetetlen.... Mell� rep�l�k, az ujjamat a fegyver gombj�n tartva... J�l l�tom: meredten el�re n�z, a feje csupa v�r, egyik kez�vel kotor�sz, majd egy g�zcsom�t nyom az arc�ra. �szrevett!... R�m�lten pr�b�l menek�lni, de a g�p nem engedelmeskedik... Intek neki: ugorj ki! Meg�rtett... Torz mosollyal r�zza a fej�t, majd mutatja, hogy k�veti a t�bbieket. K�tszer megbillentettem a g�pem �s intettem ism�t: eredj, pajt�s! Gondoltam - �n sebes�lttel nem harcolok. J� szerencs�t, sikeres f�ldre �r�st! Nem volt bennem harag vagy gy�l�let, � is katona, saj�t sorsom l�ttam az �v�ben, de nem tudom, ford�tott helyzetben � mit tett volna az �n helyemben?...

�s �jra sz�l a Lili Marleen... Mindig... Unom m�r nagyon.

Blankhorn parancsnok Wernerrel egy�tt mag�hoz rendelt.

- Der�ts�k f�l a B�cs k�rny�ki szovjet csoportos�t�st! - sz�lt a parancsa, majd folytatta. - Visszat�r�s ut�n tankol�s �s �trep�l�s az ingolstadti rep�l�t�rre, ahol a Kampfgruppe f�loszlik.

Meglep� parancs volt, nem is �rtettem teljesen, mit jelent.

Szorongva startoltunk, mert l�ttuk, hogy a t�rsaink m�r az �trep�l�ssel vannak elfoglalva. A mi parancsunk most f�lder�t�s. Felh�s id�nk volt, ami zavart, mert a sz�rkes�g alatt kellett rep�ln�nk �s �gy nagyon j�l lehetett l�tni benn�nket, j� c�lpontot jelentett�nk. A Duna f�l�tt rep�lve hamarosan el�rt�k B�cs k�rny�k�t, de Werner valahogy elk�sz�lt mell�lem. R�di�n kerestem, de a h�v�sra nem v�laszolt. A jobb megfigyel�s c�lj�b�l lejjebb ereszkedtem, bal fordul�t csin�ltam, k�zben f�lt�nt el�ttem a Pr�ter �ri�si kereke, amikor pukkanni kezdtek mellettem a l�gelh�r�t�k vattacsom�i. T�zbe ker�ltem! Szerencs�re az alacsony felh�zet tej�ben gyorsan el tudtam t�nni. Cs�ndben �sztam a felh�kben, igyekeztem kijutni a napf�nyre. Ism�t megpr�b�ltam Wernerrel r�di� �sszek�ttet�sbe ker�lni. Semmi v�lasz!... V�gig futott a borzong�s a h�tamon... Lel�tt�k a l�gelh�r�t�k n�met bajt�rsamat, bar�tomat. Sajnos biztos lehettem benne, mert megbesz�lt�k, hogy r�di�n mindenk�ppen tartjuk a kapcsolatot �s olyan messzire nem mehetett el t�lem, ami a v�teli t�vols�got meghaladta volna. Isten veled Ernest, Ern� bar�tom!... Soha t�bb� nem hallottam r�la. Sok�ig nem volt id�m sors�r�l gondolkodni... Rosszat sejtve emeltem a piros kilencesem orr�t, amikor ismer�s r�di�z�rejt hallottam a f�lhallgat�mban. Igen, ezek a Browning g�ppusk�k r�di� impulzusai! Teh�t itt vannak az amik a k�zelben. Alighogy ezt gondoltam, egy �ri�si oldalkorm�ny �szott be a c�lk�r�mbe: B-17-es!... �szt�n�sen megnyomtam a l�billenty�t. A k�zelr�l leadott sorozat robban�sai hatalmas darabokat szak�tottak ki az oldalkorm�ny fel�let�b�l. Ez el�g nekik!... Tudom, hogy nem sok�ig b�rj�k a g�pet megtartani. Eszembe jutott a k�rvad�szat. Most �n is megtehetn�m, hogy v�gezzek vel�k, de nem akarok a m�sz�rosuk lenni, elfordulok t�l�k. �gyis ugraniuk kell vagy elpusztulnak... Megsajn�ltam �ket. Vajon meddig b�rj�k?...

Kifordulva, elm�l�zva a gondolataimon, rep�ltem tov�bb, amikor hirtelen �ri�si d�rren�s, villan�s a g�pen, ugyanakkor tompa �t�st �reztem a l�bamon. Bal oldalr�l l�ngnyelvek csapdostak a kabin fel�! Befejeztem, itt a v�g! - villant bel�m. Akkor valami hihetetlen �let�szt�n t�madt f�l bennem. A tudatomba belehas�tott: ugranom kell! Pillanatok alatt f�lm�rtem: el�g magasan vagyok. Pr�b�ltam a kabintet�t kinyitni, de a z�r, amelyet egy mozdulattal ki lehet nyitni, beszorult, biztosan a t�z okozta h�t�l. K�ts�gbe esve elkezdtem az �kl�mmel �tni, mik�zben �reztem, s l�ttam, hogy a g�pem m�r kezd el�re bukni, zuhan�sba fordulni. Kezem m�r csurom v�r volt, de nem f�jt. M�g egy hatalmas �t�st m�rtem a z�rra, amikor v�gre kiny�lt a tet�. Rettenetes fagyos huzat v�g�dott be. Pr�b�ltam kiugrani, iszonyatos f�jdalmat �reztem a l�bamban, k�nl�dva, k�t karommal h�ztam magam a ny�l�sba �s fejjel el�re �tzuhantam a l�ngokon, szerencs�re a huzat seg�tett, val�s�ggal kir�ntott. Hagytam magam zuhanni, nehogy meggyulladjon az erny�m. R�nt�s a kiold�n!... Megnyugodva hallom az ismert nagy csattan�st: kiny�lt az erny�m!... El�g er�s nyugati sz�l f�jt, ami kelet fel� sodort �s egy kis falu sz�l�n �rtem f�ldet, a l�bamba �ri�si f�jdalom nyilallt!...

Egyszer csak azt �rzem, hogy nagy-nagy cs�nd vesz k�r�l, vir�gz� cseresznyef�kat l�tok mindenfel�, a kezem csupa v�r, pr�b�lok f�l�llni, de s�t�ts�gbe zuhanok...

- Ungarisch... Ungar! - hallom a szavakat. �gyban fekszem, f�lhom�ly van, katolikus pap �ll mellettem.

L�tta, hogy magamhoz t�rek. Fejemre tette a kez�t �s nyugtatott. T�le tudtam meg, hogy s�t�ted�skor tal�ltak r�m osztr�k parasztok �s behoztak a pl�b�ni�ra, itt ap�c�k bek�t�ztek, mondt�k, hogy sok v�rt vesztettem. A kezem is be volt k�tve, azon �g�si sebek is voltak.

- Nagyon f�j a l�bam, l�zas vagyok - ny�gtem n�met�l.

A pap megitatott, majd elkezdett ism�t besz�lni:

- Hadnagy �r! �n Martin atya vagyok, ennek a kis falunak a pl�b�nosa. A helys�g neve Fochtenau, sajnos, ez m�r az oroszok �ltal megsz�llt ter�let. Biztosan keresni fogj�k mag�t, mert l�tt�k ejt�erny�vel leereszkedni. �n sajnos nem tehetek m�st, csak Elzi n�v�rrel egy�tt im�dkozni fogunk mag��rt.

Alighogy ezt kimondta, aut�z�g�st, f�kez�st hallottam, kiab�l�st. Az ajt�t sarkig kiv�gt�k, g�ppisztolyos, piros karszalagos orosz katon�k z�dultak be.

- Nyemci szold�t! Davaj kommandatura! - kiab�lt�k.

Nem tudok j�rni - mutattam a l�bam. Hord�gyra dobtak, s teheraut�ra tettek. Ahogy visszan�ztem, m�g egy pillanatig l�ttam Elzi n�v�rt, aki kez�t t�rdelve k�nnyes szemekkel n�zett ut�nam.

Kikopott, r�z�s �ton, k�h�gve, ny�gve visz az agyongy�t�rt aut�. Az agyam a friss leveg�n lassan tisztul �s �tgondolom a helyzetem. Megmenek�ltem, �letben maradtam, a h�bor�nak v�ge, legal�bb is sz�momra. Szikr�z� tavasz van, minden�tt vir�gz� f�k hirdetik a meg�jul�st, �n a huszadik �vemben vagyok. De... Nyomorultan fekszem, sebes�lt vagyok �s fogoly. V�rm�rgez�st kaphatok �s ki tudja, rabs�gom meddig tart? �reim marcona, r�szv�tlen arccal n�znek r�m id�nk�nt, nem hiszem, hogy d�szkapuval v�rnak.

Meg�rkezt�nk egy hatalmas siv�r �p�lethez, valami �zem lehetett, amelyb�l a g�peket kiszerelt�k, l�tsz�lag �resen �llt. De csak l�tsz�lag, mert ahogy vittek, k�r�ln�ztem, s minden�tt katon�t l�ttam �s meger�s�tett �rs�get. Ahogy k�t katon�ra t�maszkodva, s�ntik�lva bicegtem befel�, n�h�ny tiszt j�tt velem szemben. Nem �rtettem, mit mondtak, de szitkoz�dhattak, mert az egyik fel�m is k�p�tt, fas��szt! - ki�ltotta. Ezt meg�rtettem.

Kinyitottak egy ajt�t �s bel�ktek egy szob�ba, vagy terembe, a f�lhom�lyban el�sz�r nem is tudtam t�j�koz�dni. Lerogytam a f�ldre, amelyet v�kony, nedves szalmar�teg f�d�tt, hamarosan r�j�ttem, hogy a nedvess�g vizelet, ennek megfelel� sz�r�s b�zt is �rasztott. Nagyon f�jt a l�bam, l�ktetett. Duruzsol�st, besz�dmorajt hallottam, s ahogy lassan kitisztult a l�t�som, egy csom� meggy�t�rt, falfeh�r, lepusztult embert vettem �szre magam k�r�l, akik vegyesen, mindenf�le katona-civil ruh�ba �lt�zve, b�beli z�rzavarban besz�ltek: magyarul, n�met�l, oroszul �s ki tudja m�g, milyen nyelven. Megpillantva az ablak dupla r�csait, megvil�gosodott el�ttem, hogy nem fogolyt�borban vagyok, hanem b�rt�nbe ker�ltem.

F�lismer�sem beigazol�dott. K�r�lvettek, egyszerre t�bben k�rdezt�k: ki vagy?... Mi vagy?... Honnan j�tt�l?.... Kapkodtam a fejem �s magyarul v�laszoltam a honfit�rsaimnak, r�viden elmondva, amit j�nak l�ttam. Akkor vettem szem�gyre �ket k�zelebbr�l, legt�bbje csontsov�ny volt, n�melyiknek j�rt�nyi ereje se.

Elmondt�k, hogy ez a b�rt�n az NKVD egyik gy�jt�helye. Itt �lland� kihallgat�sok folynak �s a gy�jt�tt adatok, meg ki tudja milyen v�dak alapj�n viszik innen az embereket �n. frontb�r�s�g el�, ahol �t�letet hoznak. Arra k�sz�ljek f�l, hogy a faggat�sok �jjel-nappal folynak �s biztos lehetek benne, hogy velem is hamarosan elkezdik. Igazuk volt, m�g azon �jszaka �rtem is j�ttek.

- Davaj, bisztr�! - kiab�lt�k fel�m. Ketten voltak, egyenruh�sok, rangjukat nem ismertem. Volt egy Nyikol�j nev� orosz a foglyok k�z�tt �s mondta nekik, hogy a l�bam sebes�lt.

- Nyicsevo! - �s m�r f�l is kaptak a f�ldr�l, �s nem valami finoman bet�mogattak egy er�sen megvil�g�tott szob�ba.

Ott n�gy vagy �t tiszt �lt k�r�l egy asztalt, vel�k volt m�g civilben egy �sz haj� n�, aki a tolm�cs szerep�t j�tszotta, val�ban j�tszotta, mert az volt az �rz�sem, hogy nemcsak magyarul nem tudott, hanem oroszul sem. Nehezen �rtette, mit mondok neki, azt meg �n nem, hogy mit ford�tott a k�rdez� kopasz �rnagynak. A nevemet pr�b�lta kimondani, de nem ment neki, �gy Palot�s helyett Flott�snak nevezett el, a fene b�nta.

Mindenkin�l egy-egy orosz-magyar sz�t�r volt, annak a seg�ts�g�vel k�rdezgettek. Ha a nyomorult helyzetemet nem �reztem volna �t, �s f�leg nem f�jt volna annyira a l�bam, t�bbsz�r elr�h�gtem volna magam. Egym�st t�lkiab�lva tr�g�r szavakat, kifejez�seket ord�toztak fel�m amelyeket a sz�t�rb�l olvastak ki. Nem ecsetelem nagyon, de ezek k�z�tt az anya, az apa, a l� �s azok intim testr�szei szinte a legenyh�bbek voltak. Az meg fokozta a tragikomikus besz�lget�st, hogy a tolm�csn� meg is ism�telte, amit mondtak neki. Nem sz�gyellte mag�t! �p�letes volt.

Egy�bk�nt l�that�an r�szeg volt az eg�sz t�rsas�g, a n�t is bele�rtve. Miut�n m�r kid�h�ngt�k magukat, a l�bamra mutattam �s k�rtem a tolm�csot, hogy vigyenek orvoshoz.

- Nyet! - ki�ltotta, majd a vodk�t�l dadogva, �ktelen rossz kiejt�ssel ord�totta -, kuty�nak nem j�r orvos! - s ut�na m�g le is k�p�tt.

J�l kezd�dik - �llap�tottam meg magamban. Akkor r�ad�sul a kopasz �rnagy odaugrott hozz�m, kiguvadt szemekkel, �s a zubbonyomr�l let�pte az arany rep�l�s jelv�nyem. Erre �n is k�ptem nagyot, magam el�. V�rtam, hogy megvernek, de nem... Annyira meglep�dtek. Visszak�s�rtek a k�z�s cell�ba.

A kihallgat�som t�bb napon �t folytat�dott a legk�l�nb�z�bb napszakokban. Volt, amikor �jjel, akkor visszahoztak, alighogy pr�b�ltam elaludni, ism�t elcib�ltak, nyilv�n lelkileg is meg akartak dolgozni. A tolm�cs ugyanaz maradt. A t�bbiekt�l megtudtam, hogy k�rp�taljai �s gy�l�li a magyarokat, engem meg k�l�n�sen, mert oka is volt r�, ugyanis az egyik alkalommal olyan gyal�zatosan rosszul ford�tott, hogy k�rtem m�sik tolm�csot.

- Kutya vagy! - hajtogatta t�bbsz�r is kiv�r�s�d�tt k�ppel, nyilv�n a megsz�gyen�t�s miatt.

A k�rd�seikben nem �szleltem logik�t, �ssze-vissza k�rdezgettek, ami esz�kbe jutott. Ilyeneket: mi�ta vagyok katona, j�rtam-e orosz f�ld�n stb. Arra a k�rd�sre, hogy ki a parancsnokom azt v�laszoltam, hogy m�r nem �l, mert �ssze�tk�z�tt egy orosz g�ppel �s meghalt.

- Hazudsz, kutya! - rivallt r�m - �s te h�ny orosz g�pet l�tt�l le! - folytatta ord�tva.

- Amennyit lehetett! - v�laszoltam d�h�sen �s v�rtam, hogy r�m szakad a mennyezet. Hirtelen n�ma cs�nd lett, elk�pedve n�ztek r�m �s a k�rdez� �rnagyra. � is mereven meredt maga el�, majd megr�zta a fej�t �s �nt�tt az asztalon l�v� �vegb�l egy poh�r vodk�t (mert �lland�an ittak), hozz�m l�pett �s azt mondta:

- Haraso, szold�t! - s mutatta, hogy igyam meg.

K�s�bb tudtam meg, azt akarta mondani val�sz�n�leg, hogy j� katona vagyok. Az italt nem fogadtam el, illetve mutattam a l�bamra, hogy az �tv�rzett k�t�semre �ntse fert�z�s ellen. Erre mindenki elnevette mag�t. Ennek azonban volt hat�sa, mert p�r nap m�lva egy id�sebb orvosn�h�z vittek, aki a sebem l�tt�n fejcs�v�lva mondott valamit a szanit�c katon�nak, aki megtiszt�totta a sebem, �s valamilyen port hintett bele �s a k�t�st pap�rp�ly�ra cser�lte ki. Igaz, hogy val�di, hagyom�nyos k�tszerb�l m�r nagy volt a hi�ny a magyar hadseregn�l is, de �n ezt a p�tszert akkor l�ttam el�sz�r.

Ahogy lassan megismertem b�rt�nt�rsaimat, kezdtem eligazodni k�z�tt�k, pedig val�ban sok nemzetis�g�nek lehetett nevezni a t�rsas�got. Azt hiszem, hogy mag�t�l �rtet�d�en egynyelv� csoportok ver�dtek �ssze, magyarok a magyarokhoz h�z�dtak �s a t�bbiek is hasonl�k�ppen.

A leghangosabbak a szl�vok voltak, azok mag�nbesz�lget�seket is folytattak �gy, hogy az egyik sarokb�l a m�sikba kiab�ltak egym�snak. G�r�g�k �s zsid�k is voltak vel�nk, hogy mi�rt azt nem kutattam, de �k nagyon m�lt�nytalannak tartott�k a fogs�gukat, a legt�bbj�k val�sz�n�en joggal. Akkor m�g nem ismertem a kommunista m�dszert, hogy egy b�n�s�rt nagy h�l�t kell kivetni, abba biztos beleker�l a tettes, hogy egy csom� �rtatlan ember is szenved vagy v�letlen�l belehal - nyicsev�, mi�rt j�rt arra.

Egy zsid� csoport k�l�n�sen sokat l�zadozott, kiab�ltak, t�ntettek a helyzet�k ellen. Olyankor berohant az �rs�g �s botokkal v�gigvert�k �ket. Eleinte antifasiszta mivoltukat bizony�tva mutogatt�k k�r�lmet�lt testr�sz�ket, de err�l hamar leszoktak, mert a kauk�zusi ferdeszem� tovarisok ezt a magatart�st f�lre�rtve, m�g cs�fosabban elb�ntak vel�k.

Nyikol�j volt a szobaparancsnok. Testes, id�sebb, sz�ke, szomor� orosz vagy ukr�n. Azt hiszem vlaszovista^[12] lehetett. Sokat �nekelgetett mag�ban sz�p, szomor� hangulat� dalokat, ilyenkor a t�rsai is hozz�csatlakoztak. Sz�vesen hallgattuk �ket, �mb�r az �rs�g emiatt j� n�h�nyszor nagy szitkoz�d�sok k�zepette �ket is elt�ng�lta. Ez a Nyikol�j v�dett meg engem a t�bbiekt�l, amikor el akart�k t�lem rabolni a m�g j� �llapotban l�v� ugr�csizm�mat. �szint�n sajn�ltam, hogy elvitt�k. Soha nem l�ttuk t�bb�. Amikor elk�s�rt�k, az egyik �r visszafordulva f�lre�rthetetlen mozdulattal a nyak�n keresztbe tette a kez�t, kaputt - mondta.

Szerencs�mre volt k�zt�nk egy sz�l�szorvos, Kov�cs Lajos, akit Kecskem�tr�l hurcoltak el. Valamilyen szabot�zs cselekm�nnyel v�dolt�k, amelyet az oroszok ellen k�vetett volna el. � sohasem besz�lt r�la. Alacsony, k�z�pkor�, nagyon meleglelk� ember, � vett p�rtfog�sba �s kezelt, ahogy tudott, ugyanis gy�gyszer nem volt, hi�ba k�rt, nem kapott. A sebem �gy tiszt�totta, hogy k�tnaponk�nt 8-10 bajt�rsam sz�j�ban tartott utols� korty viz�t haszn�lta f�l a kimos�s�ra, ugyanis nagy v�zhi�ny volt. Gy�gyszerk�nt pedig az udvaron tal�lt letiszt�tott �tif� morzsal�k�t haszn�lta, ezt rakta a gyulladt sebemre, ami a f�jdalmamat n�mileg enyh�tette. Nem tudom, milyen meggondol�sb�l, �sszeszedte a sz�thagyott, pen�szes keny�rdarabokat, �sszer�gatta velem p�pes form�ra, �s azt kente a sebemre ken�cs helyett. Nem hiszem, hogy a penicillinr�l hallott volna, mindenesetre a sebemnek j�t tett.

K�zben a kihallgat�saim folytak, id�ben �ssze-vissza. A tolm�csot kicser�lt�k �s az �rnagyot is lev�ltott�k. Az �j tiszt folyton arr�l faggatott, hogy mit k�vettem el a nagy Armada ellen. Nem sokra ment velem. Egy alkalommal m�balh�t rendezett �s elkezdett velem kiab�lni, hogy ne n�zzem �t h�ly�nek, ne kom�di�zzak vele. M�g az �jszaka ism�t maga el� vezettetett. �lt a megter�tett asztaln�l, el�tte t�lban nagy darab s�lt h�s, k�l�n keny�r �s savany� uborka. Nagy falatokat nyeldesve, moh�n elkezdett enni. Evett, evett, �n csak �lltam, n�ztem, az �lland�, de eltompult �hs�g�rzetem f�ler�s�d�tt, k�nl�dtam, mint egy k�bor kutya. L�ttam rajta, ez volt a c�lja. Nem k�n�lt meg, csak addig v�ratott, m�g j�l nem lakott. V�lj�k cementt� benned, gondoltam, amikor visszak�s�rtek, s a k�nz� �hs�gt�l sok�ig nem tudtam elaludni.

Ha m�r itt tartunk, akkor az �tkez�s�nk meg�rdemel n�h�ny sz�t. Kal�ria�rt�kben azt hiszem annyi volt, hogy 6-8 h�nap alatt el�g lett volna bel�p�jegynek az �rny�kvil�gba. Milyen j�l hangzik, hogy h�romszori �tkez�s volt: reggelire kaptunk egy kockacukrot �s egy cs�sze forr� vizet, amelyet �gy fogyasztottunk el, hogy a cukrot a sz�nkba vett�k �s addig sz�rcs�lt�k rajta kereszt�l a vizet, m�g a cukor el nem fogyott. D�lben legt�bbsz�r halleves volt a men�, �gy 3-4 �ra fel�. Ut�latos, b�d�s, s�zott tengeri halb�l k�sz�lt, nem sok k�ze volt a hal�szl�hez. Vacsor�ra kaptuk a napi keny�radagunkat, fejenk�nt h�sz dek�t. Ennek az eloszt�sa szigor� szab�lyok szerint t�rt�nt, hiszen minden morzsa az �letet hosszabb�totta. Fesz�lt figyelemmel �llt�k k�r�l az oszt�t, �s ha csak egy dek�val is csalt volna, a m�snapot m�r nem �rte volna meg.

M�jus elej�n v�ratlanul f�lraktak benn�nket teheraut�ra �s elsz�ll�tottak M�dlingbe, ott egy k�ria form�j� �p�let alagsor�ban helyeztek el. Az els� dolguk vel�nk a fert�tlen�t�s volt. R�nk is f�rt, mert m�r annyi tet�nk volt, mintha hangyabolyt d�delgett�nk volna a ruh�nkban. Hidegvizes f�rd� ut�n a l�bbelink alaposan megr�ncosodott, de m�g �gy is lett volna r� vev�, az egyik �r egy kis zacsk� cukrot k�n�lt �rte. Embers�ges volt, mert egyszer�en kicser�lhette volna az �v�vel. Nem v�ltam meg a csizm�mt�l. A fert�tlen�t�ssel sem sokra ment�nk, mert az alom, amelyen fek�dt�nk rezerv�lta nek�nk az ut�np�tl�st, s egy nap m�lva m�r t�bb tet�nk volt, mint annak el�tte.

A doh�nyosokat sajn�ltam, sz�vtak azok mindent: szalm�t, sz�r�tott f�vet, levelet, csak f�st�lj�n. Term�szetesen senkinek sem volt gyuf�ja, az �ngy�jt�kat is elszedt�k, �s annyiszor vetk�ztettek, kutattak benn�nket, hogy m�g a legzseni�lisabb rejteget�n�l is el�bb-ut�bb megtal�lt�k. Maradt teh�t a b�rt�nlelem�ny. A vattakab�tb�l kivettek egy di�nyi nagys�g� vatt�t, ny�llal benedves�tve cigaretta alak�ra, kem�nyre sodort�k �s k�t k�, vagy vast�rgy k�z�tt addig d�rzs�lt�k, am�g p�rk�lt szaga nem lett. Akkor m�r csak kett� kellett szak�tani �s a szak�tott v�geket eleven par�zsra f�jni. Mondanom sem kell, hogy a magyarok kezdem�nyezt�k ezt a m�dszert. Vagy tapasztalt b�rt�nt�ltel�k volt k�zt�nk, vagy valami Irinyi ut�d. Az egyik t�rsam irigyelt Kr�zus volt, mert a rejtegetett haszn�lt szipk�j�t kis apr� szeletekbe v�gva szopogatni lehetett, �s volt, aki ez�rt a keny�radagj�b�l is k�pes volt �ldozni. Valamelyik nap l�ttam, hogy a pinc�nk nyitott ablaka k�r�l nagy a csoportosul�s. K�zelebb mentem hozz�juk �s a k�vetkez� jelenet t�rult el�m: egy ejt�erny�s jelv�nyt visel� �r nagy slukkokat sz�vott a cigarett�j�b�l �s az ablak el�tt tolong�k arc�ba f�jta, akik a szenved�lyt�l �h�tatos arccal sz�vt�k be az adom�nyt. Szeg�ny fi� meg is fizetett a j�s�g��rt, mert az �rparancsnok �szrevette, nagyon goromb�n leszidta �s elzavarta az �rhely�r�l. Sose l�ttuk t�bb�. Lehet, hogy a Gul�gon v�gezte?...

Kov�cs doktort is sokszor vitt�k kihallgat�sra, sohasem besz�lt r�la, de nagyon megviselt �llapotban j�tt vissza ezekr�l a faggat�sokr�l. Egyik hajnalban �rte j�ttek. Hal�ls�padtan, n�m�n k�vette az �r�ket. N�h�ny perccel k�s�bb hallottuk az udvar fel�l a puskaropog�st. Sohasem tudtam megh�l�lni embers�g�t, odaad� gy�gy�t�s�t.

Az �j helyen �j emberek hallgattak ki. Egy f�hadnagy el� vezettek, aki udvariasan bemutatkozott: Andrej Fjodorovics, mondta. Ez is j�l kezd�dik, gondoltam, akkor m�r megtanultam, hogy az �reinknek semmit nem lehet hinni. J� k�pet v�gtam �s figyeltem a tolm�csra. A kihallgat�s nem tartott sok�ig, p�r formas�got k�rdeztek �s a f�hadnagy egy pap�rt nyomott el�bem, hogy �rjam al�. �n megk�rdeztem, mi van benne? Ne t�r�djek vele, csak z�rjuk le v�gre a jegyz�k�nyvet. Nem voltam hajland� �s megk�rdeztem, hogy milyen min�s�gben vagyok �n a politikai rend�rs�g foglya, semmilyen h�bor�s b�nt nem k�vettem el. Erre �ktelen haragra gerjedt �s elkezdett ord�tani, mire k�t fogdmeg �tkarolt, kihurcoltak a szob�b�l �s bev�gtak egy s�t�tz�rk�ba, ahol se �lni, se fek�dni nem lehetett. Hat napot t�lt�ttem ott, n�ha adtak vizet, kev�s kenyeret. Zsibbadtan, sz�delegve, f�lig megvakulva t�ntorogtam el�, amikor kiengedtek �s visszak�s�rtek az alagsorba.

P�r nap m�lva v�ratlanul ki�t�ses t�fusz j�rv�ny t�rt ki a foglyok k�z�tt. Valami isteni gondvisel�s �vott meg t�le, pedig a rabt�rsaim hullottak, mint a legyek. Mi, akik nem kaptuk meg, hordtuk gl�d�ba a holttesteket �s nagy g�dr�kbe, k�z�s s�rokba temett�k, miut�n m�sszel le�nt�tt�k �ket. J�l eml�kszem az egyik napra, amikor 97 halottat temett�nk el. Sokuknak megv�lt�s volt, mert �gyis hal�llal v�gz�d�tt volna a b�rt�nbeli tort�r�juk, ez k�l�n�sen a vlaszovist�kra vonatkozott.

Tudtuk, hogy szinte minden nap kiv�geznek valakit. Amikor hajnalban elvittek k�z�l�nk egy-k�t embert, �s nem sokkal ut�na hallottuk a l�v�seket, nem volt k�ts�g�nk afel�l, hogy mi t�rt�nik. Egy�bk�nt az orosz t�rsaink is jelezt�k, mert �k a behallatsz� vez�nyszavakb�l, esetleg a hal�lra�t�lt utols� ki�lt�saib�l mindent �rtettek. A l�v�sek elhangz�sa ut�n legt�bbje s�r�n vetette mag�ra a keresztet ortodox vall�sa szerint.

M�jus 8-�n este �ri�si l�v�ld�z�st hallottunk, nagy ribilli� zaja sz�r�d�tt be hozz�nk.

- Vojna kaput! Vojna kaput! - hallottam mindenfel�l.

A h�bor�nak v�ge! Ennek mindenki �r�lt �s rem�lt�k, hogy a mi sorsunk is jobbra fordul. A v�ltoz�s az lett, hogy negyvenes�vel f�lraktak benn�nket teheraut�kra �s elsz�ll�tottak Baden bei Wien-be, az NKVD f�parancsnoks�g k�zpontj�ba. Itt nem hallgattak ki, hanem egy bizotts�g f�lolvasott valamit, amit �t�letnek is v�lhettem, amely szerint b�n�snek tal�ltak a V�r�s Hadsereg ellen elk�vetett katonai cselekm�nyek miatt a nem tudom minek az 58-as paragrafusa alapj�n. Ezek ut�n v�rtuk, hogy mi lesz vel�nk. Az �tkez�s�nkben nem t�rt�nt v�ltoz�s, m�r �gy legy�ng�lt�nk, hogy csak a fal mellett t�maszkodva tudtunk menni. Ism�t j�rv�ny �t�tt ki k�z�tt�nk, most nem t�fusz, hanem v�rhas tizedelte a t�rsas�got. Volt olyan t�rsam, akin�l este elkezd�d�tt a hasmen�s �s reggel a latrina mellett tal�ltuk holtan, de volt olyan is, aki belesz�d�lt a fek�li�ba �s ott fulladt meg. �jabb t�megs�rokat �stunk. �gy l�tszik, valami tartal�k er�m m�g maradt, mert ism�t meg�sztam a j�rv�nyt, lehet, hogy m�g a k�t h�nappal el�bbi ukr�nk�mb�l szerzett immunit�som ok�n.

Az id� meg�llt, nem t�rt�nt vel�nk semmi. �n j� bar�ts�gba keveredtem Kir�ly Imre nev� dun�nt�li fi�val, aki a Szent L�szl� hadoszt�lyban harcolt. J� ked�ly�t nem lehetett t�nkre tenni, est�nk�nt m�g �nekelni is volt kedve. Bar�ts�ga sokat jelentett nekem, vele voltam legtov�bb.

A t�rsas�gunk itt vegyesebb volt, mint a megel�z� b�rt�nben. Sok volt a magas rang� tiszt �s m�g t�bb n�ci�b�l verbuv�l�dtunk �ssze. Latolgattuk a sorsunkat, es�lyeinket �s naivan b�ztunk a genfi egyezm�nyekben.

Itt megakad a t�rt�netem, nincs er�m, se sz�nd�kom arr�l az egy esztend�r�l �rni, amelyet az NKVD fogs�g�ban t�lt�ttem. Egyhang� szenved�s volt: �hez�s, kihallgat�sok, rem�ny, rem�nytelens�g, tet�, latrina, hal�l... �rja meg m�s, �n nem b�rom. Teh�t eltelt egy �v, �s 1946 augusztus�t �rtuk...

Az �rs�gv�lt�s reggel mindig zenekari k�s�rettel t�rt�nt. Az egyik ut�n, nem is eml�kszem, milyen nap volt, berohant hozz�nk az �rs�g �s elkezdtek kiab�lni, hogy senki sem besz�lhet hangosan �s n�met�l meg ne sz�laljunk. Ut�na kiv�logattak 60-70 embert, k�zt�k engem is. El�z�leg a vlaszovist�kat f�lre�ll�tott�k, akiknek azt hiszem evvel v�gleg megpecs�tel�d�tt a sorsuk...

A tolm�cs elmondta, hogy benn�nket �tadnak a magyar hat�s�goknak, de el�bb Temesv�ron v�d�olt�sokat fognak adni. Hol van innen Temesv�r?! Nem �rtett�k. K�ts�gbe ejt� t�j�koztat�s volt, a Szovjetuni�ba val� elhurcol�s r�me lebegett el�tt�nk. Ilyen k�nz� gondolatokkal �rt�k el �gfalv�n�l a hat�rt. Mikor megl�ttuk a magyar f�l�r�st, valaki halkan, bizonytalanul elkezdte a Himnuszt �nekelni. Mindannyian k�vett�k: Isten �ldd meg a magyart!...

Sopronban k�t�tt�nk ki, a 48-as laktany�ban helyeztek el benn�nket. Ell�t�st napok �ta nem kaptunk, rettenetesen �hezt�nk. Azt enged�lyezt�k, hogy a k�rnyez� romok k�z�tt keress�nk magunknak valami �lelmet. Pen�szes keny�rdarabokat �s egy f�l csajk�nyi feketek�v�t tal�ltam, haboz�s n�lk�l elfogyasztottam, semmi bajom nem lett, �s v�gre csillapult az �hs�gem.

�rs�g�nket a debreceni 6. hadoszt�ly katon�i adt�k, oroszok sehol. Ennek nagyon �r�lt�nk, de annak nem, hogy a civil politikai rend�rs�g t�bbsz�r kihallgatott benn�nket, h�bor�s b�n�s�ket kerestek. Velem nem sokat foglalkoztak, mert bizony�ra tudom�suk volt arr�l az egy�ves politikai fogs�gr�l, amelyet az NKVD vend�gszeretete ny�jtott, gondolt�k, ha �k nem tudtak ennyi id� alatt bel�lem kiszedni �s r�m bizony�tani semmit, akkor t�nyleg nem terhelheti a lelkem semmilyen h�bor�s b�n. Mennyei �zenet volt sz�momra, amikor k�z�lt�k velem, ha az illet�kes hat�s�g igazol engem, akkor szabad leszek. Ebben biztos voltam. Hamarosan megj�tt Kiskunhalasr�l az igazol� pap�rom.

Nem tudom le�rni, mit �reztem, ezt csak az tudja �rt�kelni igaz�n, aki hasonl� pokolb�l szabadult. Most m�r csak az volt a k�rd�s, hogyan megyek haza? De igaz�b�l ez nem jelenthetett gondot, hiszen gyalog is haza mentem volna. Vasutasoknak adtam egy levelet, a c�m: 84-es bakterh�z, Kiskunhalas. K�zr�l-k�zre adt�k a levelet, �s a sz�leim minden nap kapt�k az �zenetet, hogy lesz�lltam-e m�r a halasi �llom�son. Az ap�m Pirt� �s a v�ros k�z�tti bakterh�z p�lyafelvigy�z�ja volt. Ebben a h�zban �lt a csal�dom hossz� �vek �ta, �n is ott nevelkedtem h�t testv�remmel egy�tt.

Mikor az igazol� pap�rom �gy�ben megkapt�k az �rtes�t�st, ap�m szem�lyesen j�rt el a v�rosn�l. Annak ellen�re, hogy els� vil�gh�bor�s kisez�st, nagyez�st �s arany vit�zs�gi �rem tulajdonosa volt, viselte a vit�zi el�nevet, minden�tt nyitott ajt�ra tal�lt, hiszen ki ne ismerte volna becs�letess�g�r�l, pontoss�g�r�l a pirt�i baktert.

Kir�ly Imre bar�tommal egy�tt Celld�m�lk�n kereszt�l alkalmi vonatokkal elverg�dt�nk Budapestre. Ott elv�ltunk egym�st�l �s t�bb� sohasem tal�lkoztunk, �gy hozta a sors.

Amikor napok m�lva lesz�lltam egy alkalmi vonatr�l Kiskunhalason, ha nem sz�gyelltem volna a sok ember el�tt, megcs�koltam volna a hazai f�ldet. Gyalog ballagtam az otthonom fel�. M�r esteledett, messzir�l l�ttam a vil�goss�got, mely a nyitott ist�ll� ajt�b�l sz�r�d�tt ki. Oda�rtem, �desany�m tehenet fejt, ahogy megl�tott hozz�m futt�ban fell�kte a tejjel sz�nig telt sajt�rt.

-.-.-

Tisztavat�s

�letem legszebb napj�nak �reztem hadnaggy� avat�som d�tum�t, 1943. augusztus huszadik�t. A term�szet mindent megadott hozz�, ragyog�, felh�tlen naps�t�ses id� volt, a h�s�g sem tudott eluralkodni az enyhe, kellemes keleti sz�l miatt. �gy gondoltam, teljes�lt �letem legh�bb v�gya: katonatiszt lettem. N�gy �ves ludovik�s tanul�s �s kem�ny kik�pz�s ut�n v�ltam azz�, ami mindig szerettem volna lenni. Gyors�tott k�pz�s volt, mert a h�bor� m�r k�m�letlen�l fogyasztotta a tiszteket is, �gy egy �vvel hamar�bb fejezt�k be a tanulm�nyainkat.

Igazgat�-k�ntortan�t� �desap�mt�l jelk�pes aj�nd�kot kaptam: egy szabv�ny z�ld tisztil�d�t, amelybe a kincst�rt�l kapott hozom�nyunk belef�rhetett. H�l�term�nkben b�szk�n pr�b�lgattuk a csillagos aranygall�ros zubbonyunkat, fesz�tett�nk benne egym�st mustr�lgatva. F�nyes�tett�k a magas k�rg� angol lovagl�csizm�nkat.

Szakavatott k�zzel k�t�tt�k kardunkra az arany kardbojtot, �gy �rezt�k, hogy ez a jelk�pe a tiszti becs�let�nknek �s a helyt�ll�sunknak. F�pr�b�t tartottunk a Nagyr�ten, ahol m�r huszonh�rom �ve Horthy Mikl�s korm�nyz� jelenl�t�ben avatt�k a magyar honv�ds�g tisztjeit.

Augusztus 20-�n, Szent Istv�n napj�n el�rkezett �let�nk alig v�rt, addigi legszebb, legnagyobb �lm�nye: a tisztavat�s. Gy�ny�r� naps�t�ses reggelre �bredt�nk, �gy �rezt�k, hogy m�g a term�szet is vel�nk egy�tt �r�l, �nnepel. A Ludovika �p�let�nek ablakai z�szl�erd�ben, minden csupa vir�g �s ragyogott a park a tisztas�gt�l. D�szmenetben vonultunk f�l az alattunk j�r� �vfolyamok sz�zadai el�tt �s f�lsorakoztunk az esk�h�z. Az �vfolyamels� f�lolvasta az esk� sz�veg�t, ut�na mondtuk �s a v�g�n kardot r�ntva egyszerre ki�ltottuk: a haz��rt mindhal�lig! Boldogan n�zt�k sz�leink, szeretteink �r�mt�l ragyog� arc�t. Az Akad�mia az utols� legszebb k�p�t mutatta. Az �si �p�let, az alma mater hatty�dal�t �nekelte, mert k�vetkez� �vben m�r a V�rmez�n volt az avat�s. Azut�n j�tt az ostrom �s 1945-ben m�r megsz�nt az Akad�mia r�gi jellege. R�vai K�lm�n, a Kossuth Tisztk�pz� akkori parancsnoka (volt ludovik�s) maga vakoltatta be a saj�t maga �ltal festett Szent L�szl� k�pet 1947-ben, az Akad�mia k�poln�j�ban. A gyakorl�ter�nk ifj�s�gi park lett. Kiv�gt�k a legszebb f�kat, bokrokat, hely�kre teniszp�lya �s WC �p�lt. S�rva fakadtunk volna, ha mindezt el�re l�thatjuk. Szerencs�re nem l�ttuk �s az oszolj ut�n a csal�dtagjainkhoz rohantunk �s vid�m maj�lis vette kezdet�t.

Sz�leim t�rsas�g�ban kivonult teljes l�tsz�mban a pesti rokons�gom is. Az egyik nagyn�n�mt�l k�l�n sz�p szalonkardot �s k�rgall�rt kaptam aj�nd�kba. � f�rj�vel, Imre b�ty�mmal egy�tt nagyon szeretett engem, csal�djuk nem l�v�n, gyerekkoromban �r�kbe fogadtak volna, de a sz�leim hallani sem akartak r�la, pedig gazdag k�r�lm�nyek k�zt �ltem volna, amire nagyn�n�m f�rj�nek a j�l men� fogorvosi rendel�je volt a biztos�t�k. A m�sik nagyn�n�m f�rje, Gyurka b�ty�m, g�p�szm�rn�k volt, a Fiat gy�r magyarorsz�gi k�pvisel�je. �vekig dolgozott Olaszorsz�gban, Torin�ban, ahol vezet� f�m�rn�ki �ll�st t�lt�tt be. Cs�ky, akkori k�l�gyminisztert is j�l ismerte, Horthy Istv�nt pedig m�g az egyetemr�l. �gy a jobboldali magatart�sa teljesen �rthet� volt. A fogorvos Imre b�ty�mr�l meg az ellenkez�t tudn�m elmondani. � az els� vil�gh�bor�ban h�si hal�lt halt zsid� sz�rmaz�s� magyar tisztnek volt az �rv�ja, akit apja bajt�rsa, bar�tja, egy Tam�si Varga nev� dun�nt�li nemesember fogadott �r�kbe, ebb�l kifoly�lag kikeresztelkedett �s kereszt�ny nevel�sben r�szes�lt. Kiv�l� k�pess�g�, nagyon kedves ember volt. Vas�rnapi kimen�im alkalm�val f�lv�ltva j�rtam hol az egyik, hogy a m�sik nagyn�n�m�khez. Imre b�ty�m a moszkvai �s a londoni h�rek alapj�n t�j�koz�dott, azoknak megfelel�en mondta el a v�lem�ny�t, Gyurka b�ty�m pedig az ellenkez� oldalr�l kapott �rtes�l�seit komment�lta. Mindketten nagyon okos, m�velt emberek voltak, �gyhogy nagyon neh�z volt eld�ntenem, kinek az igaz�t v�lasszam. V�g�l az otthoni �s az iskolai nevel�s, a katonai k�rnyezet hat�s�ra nem tudtam �t�llni a m�sik oldalra. Ebben a hitemben szil�rd vall�sos meggy�z�d�sem is er�s�tett, hiszen az ateizmus fenyegetett benn�nket kelet fel�l. Imre b�ty�m '44-ben a n�metek bevonul�sa ut�n �ngyilkos lett. Hal�la el�tt azt javasolta hozz�tartoz�inak �s bar�tainak, hogy szembe kell sz�llni a n�metekkel, fegyverrel harcolni ellen�k, mert csak ez mentheti meg az orsz�got. Neki volt igaza, de ki tudja megmondani, hogy milyen �ron? Akkor m�g a rom�n hadsereg is a Szovjetuni� ellen viselt h�bor�t Antonescu z�szlaja alatt - mint ahogy egy egyszer� katon�ja mondta az �t k�rdez�, semleges orsz�gbeli riporternek arra a k�rd�s�re, hogy mi�rt harcol? - Erd�ly�rt. �k kiv�rt�k m�g a gy�zelmesen el�renyomul� szovjet hadsereg a hat�raikhoz �r, �s az �t�ll�st l�nyegesen kisebb �ldozatokkal �szt�k meg, �gy a m�sik oldalr�l kapt�k jutalmul Erd�lyt. K�p�nyegforgat� politika, de milyen hasznos. Mi ezt soha meg nem tanuljuk, de sz�pen tudunk vesz�teni, meghalni �s temetni.

Maj�lissal v�gz�d�tt az �nneps�g �s nagy �r�m�nkre szabads�got kaptunk okt�berig. Ez az augusztus fiatals�gunk egyik legszebb h�napja volt, gondtalan, romantikus, udvarl�s �s sz�ptev�s korszaka. Tead�lut�nok, zs�rok k�vett�k egym�st nap mint nap a l�nyos h�zakn�l. Szerelmek sz�v�dtek �s lettek l�gv�rakk� a meg�lmodott sorsok a h�bor� keserv�ben. A szabads�g csak egy h�napig tartott, a SAS beh�v� szak�totta meg. Bed� �rp�d hadnagy bar�tommal egy�tt indultunk ismeretlen sorsunk el�. Ap�ink k�s�rtek ki az �llom�sra, �s f�rfias k�zszor�t�ssal biztattak arra, hogy becs�lettel �lljuk meg hely�nket, semmi sz�gyen ne k�s�rje utunkat. Az�rt �n �szrevettem a vonat indul�sakor, hogy mindk�t apa restelkedve, azt h�v�n, mi nem vessz�k �szre, elfordult egy pillanatra, hogy elt�ntesse szem�b�l a f�lt�st�l megjelen�, szokatlan csillog�st. B�szk�n szalut�ltunk a vonatablakb�l �s ut�na �n�ll� feln�tt emberek m�dj�ra s�ppedt�nk az els� oszt�ly� �l�sekbe, f�rfiass�gunk bizony�t�s�ra mindketten r�gy�jtottunk egy lila szop�k�s Ludovika cigarett�ra.

Hamar meg�rkezt�nk Zomborba, ahol megkezdt�k r�vid garnizoni �let�nket. Egyel�re a Szarvask�rt sz�ll�ban foglaltunk szob�t, csak m�snap jelentkezt�nk az ezredparancsnoks�gon. Mindj�rt magasabb beoszt�st kaptunk rangunkhoz k�pest, mindketten ezredk�zvetlen sz�zadparancsnokok lett�nk. �n akkor jegyeztem el magam v�gleg az aknavet�s fegyvernemmel, �rp�dot a p�nc�lt�r�kh�z osztott�k be.

A sz�zadot �tvettem, ut�na alb�rletet kerestem. Szerencs�re egy id�s, vall�sos, magyar h�zasp�rn�l tal�ltam megfelel� szob�t. Az�rt mondom, hogy szerencs�re, mert Zombor a magyarok sz�m�ra, a lakoss�g �sszet�tele miatt, nem volt t�ls�gosan megb�zhat�, tartani kellett a partiz�nokt�l. Akkoriban t�rt�nt ugyanis, hogy a szerb partiz�nok �jszaka meglept�k a Duna parton f�l�ll�tott �rs�get. Tizenk�t magyar honv�det m�sz�roltak le, ruh�jukt�l megfosztott�k �ket, lev�gott nemi szerv�ket a sz�jukba tett�k. Szemtan� mondta el nekem, egy ut�sz �rmester, aki a lev�lt�sukra ment.

Hamarosan megkaptuk a pontos beoszt�sunkat is az �jonnan alakult zombori 20. gyalogezred 50. sz�m� p�tezred�n�l. Amilyen el�kel� volt a sz�zadparancsnoki beoszt�sunk, ezzel ellent�tben olyan szeg�nyes volt a f�lszerel�s�nk, s�t sil�nynak is nevezhetn�m.

Megt�rt�ntek a k�telez�, el��rt bemutatkoz�sok a felettes tisztikar tagjain�l, m�g a mi sz�munkra is nevets�ges K.u.K. t�rsas�gi el��r�sok maradi formas�gaival (karddal, keszty�vel, cs�k� a sz�k al� t�ve). A lak�sommal nem voltam el�gedett, t�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n a F� utc�n siker�lt komfortosabb lak�st tal�lnom, egy volt le�nyszob�t, megfelel� tisztas�ggal �s k�nyelemmel, de avval a kik�t�ssel, hogy fiatal h�lgyvend�get nem fogadhatok. Ezt az alb�rletet nem sok�ig �lvezhettem, okt�beri sebes�l�sem miatt.

Az aknavet�s sz�zadomr�l el kell mondanom, hogy csak a nev�ben volt aknavet�s, pusk�s sz�zad volt az. Er�fitogtat�sb�l zen�s f�lvonul�sokat rendezt�nk a v�ros k�l�nb�z� �tvonalain, hogy a vel�nk szemben �ll� szerb lakoss�g l�ssa �s �rezze fegyveres jelenl�t�nket. R�zsasz�n k�d, �loptimizmus, hamis romantika, ifj�s�g. Mit lehet erre mondani? Szembe kellett volna n�zni a val�s�ggal.

Zombor vegyes lakoss�g� v�ros volt: egyharmada magyar �s bunyev�c (katolikus horv�t), a m�sik k�tharmad n�met �s szerb nemzetis�g�. Az ut�bbiak nem nagyon �lltak vel�nk sz�ba. T�rsas�gi �let sz�munkra csak az odavez�nyelt tiszti csal�dok k�z�tt l�tezett. �n legink�bb a rend�rezredes csinos l�ny�nak a t�rsas�g�t kerestem. A sok fiatal tiszt az�rt lassan-lassan t�rsas�gunkba vonzotta a helyb�li szebbik nemet, f�leg magyarokat, akiket a hetenk�nt k�tszer rendezett est�inkre megh�vtunk. A csinos l�nyok, akik az akkori illem szerint sz�l�i k�s�rettel j�ttek, sz�vesen t�ncoltak vel�nk, a zen�t garnizonunk katona-zenekara szolg�ltatta. Ezeket a gondtalan est�ket azonban be�rny�kolta az a helyzet, hogy k�s� �jszaka k�nytelenek voltunk csoportosan, cs�re t�lt�tt pisztollyal hazat�rni a csetnyik vagy partiz�n orvt�mad�sok miatt, k�l�n�sen att�l fogva, miut�n az �llom�son elkaptak egy gyan�san viselked� szerb leg�nyt, zseb�ben a hely�rs�g tisztjeinek a n�vsor�val, lakhely�nk pontos megjel�l�s�vel. Emiatt voltak az eml�tett er�fitogtat� bevonul�sok. A helyzetk�pet vil�gosan �br�zolta a vas�rnapi mise ut�ni korz�: az egyik oldalon a magyarok korz�ztak b�k�sen, a m�sik oldalon a szerbek, csak a k�zt�k l�v� leveg� robbant volna f�l a legkisebb szikr�ra is.

Amikor a k�rny�ken gyakorlatoztunk, a magyar falvakban a lakoss�g nagy szeretettel fogadott, sz�vesen l�ttak vend�g�l is, de nemcsak a tiszteket, hanem a leg�nys�get is. Benn�nket rendszerint a jegyz�, tan�t�, orvos h�vott meg eb�dre, amelyek h�tk�znapi h�romfog�sosak voltak, b�cskai finoms�gokat t�laltak. H�sokb�l is v�logathattunk: borj�, sert�s, sz�rnyas, kinek mi tetszett. Bety�rul j�l �lt�nk. Mondtam is t�bbsz�r a tisztt�rsaimnak: fi�k, lesz ennek m�g b�jtje is.

Egy m�dosabb csal�d lakodalomba is megh�vta parancsnokunkat n�sznagynak, vele egy�tt a tisztikart. Igazi b�cskai dinom-d�nom volt, tartott vagy k�t napig. F�l sem tudn�m sorolni az ennival�kat: magyar �s szerb �telek egyar�nt, csupa finoms�gok, hozz� az italok: p�linka, s�r, bor, konyak �s folyamatosan, megszak�t�s n�lk�l, lankadatlanul k�n�ltak benn�nket. Hi�ba a b�cskaiak mindig tudtak �lni, de volt is mib�l.

Ugyanezt a szeretetet tapasztaltuk Erd�lyben is az 1941-es bevonul�skor. Nagyv�rad mellett egy kis faluban az eg�sz ezred�nket megh�vt�k �s volt olyan bak�nk, aki h�rom eb�d ut�n a h�ts� kertajt�n sz�k�tt ki, mert m�r egy falat se ment le a tork�n, az italt is bele�rtve, de veszt�re, ugyanis ott egy csal�dtag csomaggal v�rta, tele s�ltekkel, kal�ccsal. Az �tra - mondt�k -, az�rt s�t�ttek-f�ztek nek�nk, hogy mi egy�k meg. Pedig akkor h�bor� volt �s az �lelmez�si szor�t�sokat m�r �rezni lehetett.

Zomborban a megh�v�sok ellen�re a magyarok f�ltek ny�ltan kimutatni a vonzalmukat, mintha �rezt�k volna tragikus j�vend�j�ket, amely '44 �sz�n be is k�vetkezett. Sokan fizettek �let�kkel puszt�n az�rt, mert v�llalt�k magyars�gukat. Ennek a f�lelemnek a leveg�je szinte teljesen megb�n�totta az ottani t�rsadalmi �letet. Teh�t nemcsak a zsid�knak volt f�lnival�juk. '44 �sz�n mindenki, aki az anyaorsz�gb�l hivatalb�l oda lett kinevezve, �s sokan az �slakosok k�z�l is, f�leg a n�metek, elmenek�ltek a front el�l.

A h�bor�s viszonyok ellen�re mondhatom, hogy 1943 �sze - kiv�ve a szems�r�l�sem miatt pesti k�rh�zban t�lt�tt id�szakot - m�gis �letem egyik legszebb korszaka volt. Fiatalok voltunk �s fortyog� vulk�n tetej�n t�ncoltunk. Val�ban �gy �rezt�k: csak egy nap a vil�g. Ezt az akkoriban divatos dalt �nekelt�k �s �gy is �lt�nk. A kik�pz�s �s a gyakorlatok ut�n mi�nk volt a vil�g. Lovagl�versenyt rendezett az ezred tisztikara. Erre kivonult a v�ros magyar �ri t�rsas�ga �s a l�nyok ez�st patk�t csin�ltattak a verseny gy�ztes�nek. Az utols� befut�nak vigaszd�j: cukor a l�nak, cs�k a lovas�nak. �n is a patk�ra v�gytam �s nagyon b�ztam a gy�zelemben, mert az �n lovam volt a z�szl�alj legjobbja, amelyet az ott szolg�l� seg�dtiszt rokonom (unokatestv�rem f�rje) osztott ki nekem. Deh�t a sors, meg a lovam m�sk�nt akarta. A v�gta elej�n a szilaj j�sz�g kiugrott �s beszaladt egy szilv�sba. El�sz�r �ltem rajta (ez hiba volt), nyilv�n nem voltunk �sszeszokva. Ez nem lett volna m�g baj, de a sor sz�l�re sodr�dtam �gy ki �s a c�legyenesig nagyobb kanyart kellett vennem. Ez sem tetszett a lovamnak, hi�ba h�ztam �n a gyepl�sz�rat egyenesen bevitt a kertekbe. Mire siker�lt a s�r�b�l kiparancsolnom, utols�nak futhattunk be a c�lba. A lovam megkapta a cukrot, �n a cs�kot, kiss� sz�gyenkezve, mert szinte biztosra vettem, hogy els� leszek. J� lecke volt ez, aminek k�s�bb sok haszn�t vettem. V�rpalot�n a legk�zelebbi �llom�shelyemen is nekem jutott az ezred legjobb lova. Megel�z�en a parancsnok� volt, de egy �g szerencs�tlen�l kiverte az egyik szem�t �s �gy adt�k nekem, a legfiatalabbik tisztnek. T�ltosnak h�vt�k. Nagyon �vatos voltam vele, nagyon �sszeszoktunk. Kiv�l� l� volt, gyors volt �s engedelmes. K�t l�bon is elment sz�z m�tert. Nagyon megszerett�k egym�st. Meg is maradt alattam a Duna-Tisza-k�zi harcokban, sebes�l�semig. K�rp�tolt a zombori kudarc�rt.

Visszat�rve a zombori tart�zkod�somra: fiask� a l�versenyben, de a honle�nyokra nem panaszkodhatom. Nagyon j�k voltak hozz�m, �rz�keny b�cs� vetett v�get a sz�p �letnek.

1944 janu�rj�ban �thelyeztek V�rpalot�ra. Innen h�rom �ves szolg�lat ut�n odak�rhette mag�t a tiszt, ahov� szeretett volna menni. �n Kolozsv�rr�l �lmodoztam, a h�bor�r�l megfeledkezve, t�bornokk�nt nyugd�jba menni. A sors k�zbesz�lt �s ehelyett Kiskundorozsm�n lettem nyugd�jas gy�gyszer�sz. H�l' Istennek, nem kapartak bele meszes g�d�rbe a szovjet hadifogs�gom alatt. Komoly kih�v�s volt sz�momra, kem�nyebb katonasors v�rt itt r�m, mint amilyet Zomborban �ltem. Az alakulatom, a 201-es gyakorl� tanz�szl�alj a vez�rkar k�zvetlen parancsnoks�ga al� tartozott. F�ladata volt: az �j gyalogs�gi fegyverek bemutat�sa, megismertet�se �s begyakoroltat�sa. A t�z�reknek Hajm�sk�ren m�k�d�tt hasonl� alakulatuk. Ezt az�rt eml�tem, mert �gy �rthet�bb, hogy mi�rt vel�k egyszerre vetettek be harcba benn�nket.

Kietlen k�rny�k, nagyon b�z�s, lepusztult �llom�s fogadott, amikor meg�rkeztem. A sz�nb�nya mellett f�l�p�tett h�er�m� k�nes f�stje tette fojt�v� a leveg�t. A lank�s hegyoldal tiszt�n k�ves, kop�r. M�r az els� vil�gh�bor� el�tt is katonai gyakorl�t�rnek, l�t�rnek haszn�lt�k. A tiszti sz�ll�sunk apr� szob�kb�l �llt, ketten laktunk egy-egy szob�t, �n Hal�sz Jancsi �vfolyamt�rsammal ker�ltem �ssze. � szeg�ny, nem sokkal k�s�bb Inot�n, sz�nyegbomb�z�s sor�n halt meg t�lem k�t m�terre. Teheraut� m�g�tt �lltunk egy�tt, � kil�pett onnan, hogy jobban l�sson, s egy k�s�bben ledobott bomba csap�dott be a k�zel�nkben. A robban�s mindk�t l�b�t combb�l leszak�totta, azonnal sz�rnyethalt. A l�bait a mellett�nk lev� erd�ben tal�lt�k meg. Engem az aut� megv�dett, csak kis l�gnyom�st kaptam, p�r napig sz�delegtem, z�gott, f�jt a fejem �s r�vid id�re megs�ket�ltem. Az eszm�letemet nem vesz�tettem el. A panaszaim p�r nap alatt megsz�ntek, rendbe j�ttem, de az �vfolyamt�rsam tragikus hal�l�t tal�n m�g ma sem hevertem ki.

Napjaink megszokott, rutin katonai gyakorlatokkal teltek, amelyek szigor�s�ga sokszor szinte idegenl�gi�s szint� volt. A v�rosban a sz�rakoz�si lehet�s�g, �gymond a t�rsadalmi �let egyenl� volt a null�val. Egyetlen kikapcsol�d�si lehet�s�gem ad�dott: meleg bar�ti viszonyom egy elszeg�nyedett gr�fn�vel Budapesten, akivel v�letlen�l ismerkedtem meg az Orsz�gos Ruh�zati Int�zetben. � a f�n�k titk�rn�je volt. Ruhav�s�rl�s �gyben j�rtam ott t�bbsz�r, innen sz�rmazott az ismerets�g�nk. Ahogy tehettem, minden szabadid�met vele t�lt�ttem, egy�tt j�rtunk sz�nh�zba, sz�rakozni, amilyen lehet�s�gek akkor voltak. H�l�s voltam neki, nehezen b�rtam volna n�lk�le a kem�ny szolg�latot. Rem�lem, � sem felejtett el, ha m�g �l.

T�bbsz�r jelentkeztem a frontra, de elutas�tottak, mondv�n: majd a f�ls�bb vezet�s�g vez�nyel oda, ahov� �s amikor kell. Kiv�l� parancsnokunkat, B�sz�rm�nyi G�za ezredest viszont, nyilv�n erd�lyi sz�rmaz�sa miatt, �thelyezt�k Nagyv�radra. � lett a Torda melletti harcok egyik h�se. Szem�lyesen vez�nyelte ezred�t sz�l�v�rosa, Torda v�delm�ben. Cseres Tibor A meztelen szobrok c�m� reg�ny�ben, �ln�ven Csad� ezredesnek nevezve, �r�la �r hosszasan. Miel�tt t�l�nk t�vozott, b�cs�vacsor�n k�sz�nt el a tisztikart�l, s mikor v�r�sbort �nt�ttek neki, hogy a gy�zelemre igyunk, elt�rt kez�ben a poh�r, a bor lecsorgott a feh�r abroszra, mintha v�rt jelk�pezett volna. Mindenki rossz �mennek tartotta. � nevetve m�sik poharat k�rt �s �gy ittunk a katonai sikerre. Sajnos a balj�s jel beteljesedett. Az els� vonalban '44 szeptember�ben h�si hal�lt halt.

Visszat�rve a v�rpalotai �letemre, egy alkalommal jelezt�k, hogy ellen�rz� megfigyel�t k�ldenek a sz�zadomhoz. Aknavet� �lesl�v�szetet tartottunk, mikor meg�rkezett a megfigyel�, R�vay K�lm�n husz�r sz�zados, nagy bajusz�, j�v�g�s�, mok�ny fiatalember, k�s�bb Akad�mia parancsnok. A gyakorlat jav�ban zajlott, minden j�l ment. A sz�zados szorgalmasan jegyzett a v�zlatk�nyv�be, l�ttam az arc�n, hogy el�gedett, �n is az voltam. K�s�bb csal�dnom kellett, mert az egyik tisztt�rsam belelesett a jegyzet�be, s ott meglep�dve l�tta, hogy az aknatal�latok helyett a szemk�zti sz�l�dombon dolgoz� l�nyok, asszonyok libben� szokny�j�t, de m�g ink�bb az al�la kivillan� form�s l�bsz�rakat �r�k�ti meg �gyes ceruz�j�val. Csal�d�som azonban f�l�sleges volt, mert pontos, dics�rettel teli jelent�st �rt a gyakorlatr�l. Hat �v m�lva t�bornokk�nt kiv�gezt�k.

Ezeket az aknavet�ket �t kellett adnunk a l�vegeiket elvesztett t�z�reinknek, mert a sz�mukra rendelt sorozattal a gy�ri fegyvergy�r nem k�sz�lt el �s m�r a frontra indultak. �gy lettem �n az akkori szervez�s szerint neh�zaknavet�s t�bori t�z�r.

Nekem n�gy ilyen l�vontat�s� aknavet�m volt, nagyon sokat gyakoroltunk vel�k. A tisztesek mindegyik cs�v�re r�festett�k bab�juk nev�t: Kati, S�ri, Erzsi, Mari. Ruszin lov�szaim titkokban megtanultak ir�nyozni, hogy nekem kedveskedjenek. K�zt�k volt egy tan�t�, aki �jszaka az �nk�nt jelentkez� honfit�rsait oktatta, hogy megmutass�k, nemcsak a lovakhoz �rtenek, hanem magasabb rend� teljes�tm�nyre is alkalmasak. Ezt egy �jszakai ellen�rz�sn�l f�d�ztem f�l, amikor a kivil�g�tott rakt�rba benyitottam �s ott tal�ltam �ket. Ruszinul ism�telgett�k az oktat�si anyagot, mindezt t�l�r�zva. Tett�k ezt az�rt... Tal�n h�l�b�l, mert a r�di�mat �s a k�nyveimet a leg�nys�gi szob�ba vitettem �s hagytam, hogy szabadidej�kben olvassanak, r�di�zzanak kedv�kre. Megk�rtem �ket, hogy kimen� v�g�n a bar�tn�j�kt�l k�rjenek egy-egy cser�p musk�tlit �s hozz�k be a laktany�ba. Hoztak is, azok is, akiknek nem volt kihez menni�k, megvett�k. Mindenki polc�n vir�g d�szelgett. T�bornoki laktanyaszeml�n nagy elismer�st kaptunk a kiv�l� rend� �s tisztas�g� k�rlet miatt. J�l esett a leg�nys�g ragaszkod�sa a fronton is, megh�l�lt�k a r�luk val� gondoskod�st.

T�len a Bakonyban s�gyakorlaton vett�nk r�szt. Minket tiszteket a Cset�nyi kast�lyban sz�ll�soltak el. A gr�fkisasszony velem akart s�elni, sz�vesen fogadta volna az udvarl�somat. �n akkor 22 �ves voltam, � k�r�lbel�l 27. Innen n�zve a legragyog�bb korban volt, deh�t, nem r�szletezem, nem az �n esetem. Az egyik kir�ndul�s alkalm�val azt m�melte, hogy kiugrott a bok�ja �s nekem a karomban, �lben kellett hazavinnem. F�ltem, hogy ezt �jjel meg akarja h�l�lni, hiszen k�nny� lett volna, mert egy folyos�n laktunk. Magamra z�rtam a szob�m ajtaj�t. Ez �ppen Szilveszter napj�n volt, nem akartam, hogy n�lam v�rja meg az �j�vet. A tisztt�rsaim ugyanis a falu kocsm�j�ba mentek mulatni, engem meg otthagytak a kast�lyban, hogy sz�rakoztassam a komteszt. Reggelin�l nagyon morcos-keser�en �dv�z�lt a kisasszony, mert sikertelen volt a folyos�n az �jszakai s�t�ja. Nem is �llt velem sz�ba t�bbet. Meg�rtem, egy n� sohasem bocs�tja meg a f�laj�nlkoz�s visszautas�t�s�t.

Szabad id�mben, amikor nem utaztam Pestre, m�gis akadt p�r h�nap ut�n kedves t�rsas�gom, amely m�r sz�p eml�kk� hom�lyosodott. Szobat�rsammal tead�lut�nokra j�rtunk egy b�jos kisl�nyhoz, aki sz�pen j�tszott harm�niumon, de a hangja is kedves volt, sz�vesen �nekelgetett nek�nk, kellemes d�lut�nokat t�lt�tt�nk n�luk. Ez a kisl�ny, mikor t�vesen k�lt�tt hal�lh�remet meghallotta, mis�t mondatott �rtem. Negyven �v m�lt�n, V�rpalot�n �tutaz�ban megl�togattam a V�rm�zeumot. Ott az egyik terem�r h�lgynek f�lt�nt, hogy nem csak a ki�ll�tott t�rgyakat n�zegetem, hanem az ablakokon kereszt�l az udvart �s a k�rny�ket is. Besz�dbe elegyedve kider�lt, hogy az � f�rje is a 201-es tankcsapatn�l szolg�lt tisztk�nt, �s sok a k�z�s ismer�s�nk. K�zt�k volt az �n harm�niumos kisl�nyom is. Gondoltam, hogy f�lkeresem, de � kedvesen lebesz�lt r�la, mondv�n: nagyon eltelt az id�, tartsa meg az eml�k�t a h�sz�ves kisl�nyr�l �gy, amilyen akkor volt. Nem kerestem meg...

Akkor kezdtem udvarolni Editnek. Az apja ut�szezredes volt, aki a csal�dj�val V�rpalot�ra k�lt�z�tt Pestr�l. Tizenh�t �ves, nyiladoz� vir�g. Megismerked�s�nk idej�n, korany�ron, vir�gzott a hat�r. Ravasz leg�nyeim r�j�ttek, hogy milyen dologban j�rok �n. Minden nap malomker�knyi mezei vir�ggal kedveskedtek nekem, amelyet huncutul a lovam nyerg�hez k�t�ztek. Tudt�k, ennek a k�vetkez� �llom�sa a kisl�ny ablaka lesz. A h�bor� k�zbesz�lt.

Edit b�cs�ztatott a frontra indul�somkor. El�z� este moziban voltunk. Kar�dy Katalinnal l�ttuk a Csak egy nap a vil�g c�m� filmet. Az azonos kezd� sor� sl�ger dallama, Editk�nek simogat�, b�rsonyos keze, a mozi s�t�tj�ben ejtett titkos, forr� cs�kok, mint k�s�rtetek, sok�ig velem maradtak.

Egy h�nap m�lva, novemberben, sebes�l�sem ut�n tal�lkoztunk �jra, amikor Budapestre ker�ltem. Mank�val, s�ntik�lva l�togattam meg �ket a budai vill�jukban. Telefon�lni sem volt id�m, v�ratlanul �rkeztem. A meglepet�st�l el�sz�r r�m�lten n�zett r�m pillanatokig, ut�na, mint a g�tat �tt�rt foly� sodr�dott fel�m, nyakamba ugrott, cs�kjait�l elszorult a l�legzetem, s elfojtottan, k�nnyezve, elcsukl� hangon suttogta: Jaj Istenem... �lsz, Palik�m!... Nem tudom, meddig szor�tottam karjaimban a haj�t cs�kolgatva, mikor az �desanyja is megjelent az el�szoba ajt�ban. F�l szemmel megpillantottam, s azt is l�ttam, hogy diszkr�ten visszavonul, s p�r perc m�lva k�hint�ssel jelezve j�tt�t ism�t megjelent. Mi sz�trebbent�nk �s � kedvesen, nagyon melegen �dv�z�lt. Igen... Ez akkoriban azt jelentette, hogy j�vend� csal�dtagnak fogadnak el. Az egy�ttl�t�nk csak egy napig tartott, s nekem ez akkor val�ban a vil�got jelentette.

1945 janu�rj�ban tal�lkoztam Edittel �jra. Sebes�l�sem ut�n Harasztifaluba helyeztek a z�szl�aljam sebes�ltjeinek parancsnokak�nt. Ott megtudtam, hogy t�l�nk harminc kilom�terre egy nevenincs kis k�zs�gben telepedett le ideiglenesen, menek�ltk�nt a csal�dj�val. K�pes voltam egy nap oda-vissza lovagolni tizen�tfokos hidegben: egy cs�k�rt!...

Szeg�ny h�taslovam fizette meg az �r�t, az �getve megtett �t ut�n. Vissza�rve, amikor lesz�lltam r�la, �sszeesett �s kim�lt. Megk�nnyeztem. Editet akkor l�ttam utolj�ra.

1952-ben Szegeden v�letlen�l �sszetal�lkoztam az �desanyj�val. � kis �vod�sokkal volt itt Gyul�r�l. Le�lt�nk egy cukr�szd�ban, volt mit mes�lni, neki is, nekem is. Nagyon sajn�lta, hogy sz�tsodort benn�nket a sors. L�nya f�rjhez ment, h�zass�ga k�ty�ba jutott. Elv�ltak... Nincs folytat�s... �n akkor m�r n�s voltam.

V�rpalot�n, ahogyan �rtam, janu�rt�l szeptemberig voltam. Ez alatt az id� alatt f�l�p�tettek a n�tlen tisztek sz�m�ra, magamat is bele�rtve, egy �p�letr�szt, garzon lak�sokkal. Mire k�szen lettek, berendezt�k, a szovjet tisztek k�lt�ztek bele.

Kiss� el�reszaladtam az esem�nyekkel, semmik�ppen nem hagyhatom ki 1944. m�rcius 19-�t, Magyarorsz�g n�metek �ltal val� megsz�ll�s�t. Horthy korm�nyz�t kicsalt�k N�metorsz�gba, kiment vele a vez�rkar f�n�ke �s a honv�delmi miniszter is. Ez alatt a n�metek lerohant�k haz�nkat. Megsz�llt�k - puccs-szer�en - a fej n�lk�l maradt orsz�got. Nem volt senki, aki parancsot adott volna a hadseregnek az ellen�ll�sra.

�n �ppen z�szl�alj �gyeletes tiszt voltam a laktany�ban �s �lesre t�lt�tt fegyverrel v�rtuk a parancsot a telefonn�l, virrasztva, ugr�sra k�szen. A laktanya el�tt pedig Tigris p�nc�losok �lltak fel�nk ir�nyzott �gy�jukkal. Nem farkas, hanem tigris szemekkel figyelt�k egym�st. Ellen�ll�s eset�n f�l �ra alatt sz�tl�tt�k volna a laktany�t. Semmi neh�z fegyver�nk nem volt. Negyvennyolc �ra m�lva a k�sz�lts�get lef�jt�k �s a n�met tisztikart bar�ti vacsor�ra megh�vtuk a Zichy kast�lyba. Engedtess�k meg, hogy a vacsor�r�l ne �rjak semmit, �s az akkori helyzet komment�l�s�t a t�rt�net�r�kra b�zzam. Nem k�nny� f�ladat...

A n�met megsz�ll�s ut�n hamarosan megkezdt�k a nyugati hatalmak Budapest bomb�z�s�t, az amerikaiak nappal, az angolok �jjel. M�g katonai �sszel sem tudtam volna elk�pzelni, hogy milyen lesz a l�gi hadvisel�s ebben a h�bor�ban. Mikor el�sz�r megl�ttam a f�lelmetes nyugalommal, egyenletes f�ldreng�s-szer� morajjal rep�l� bomb�z�k sz�zait, amelyek addig hihetetlen magass�gban (6000 m�ter f�l�tt) h�zt�k maguk ut�n az azel�tt sose l�tott kondenz cs�kot, el�sz�r fogott el igaz�n az az �rz�s, hogy ezeket nem lehet legy�zni. A ny�r elej�n a v�rpalotai v�lgyben ledobott egy bomb�t egy olaszorsz�gi t�maszpontj�ra visszarep�l� amerikai Liber�tor; val�sz�n�en s�r�lt lehetett �s meg akart szabadulni f�l�sleges terh�t�l. Mi ezt l�ttuk, �s azt is, hogy nem robbant f�l. K�t lovascsend�r k�s�ret�ben kilovagoltam a tetthelyre, meg is tal�ltuk a bomb�t. �vatosan k�rbej�rtuk �s �n kicsavartam a gy�jt�szerkezetet, k�zben �szre se vettem, hogy a k�t csend�r elfutott mell�lem �s egy fa m�g�l n�zt�k, mikor rep�l�k a leveg�be. Szab�lyszer�en jelentettem a z�szl�aljparancsnokomnak, pontosan megjel�lve a bomba hely�t. � r�gt�n f�lh�vta a pesti t�zszer�szeket, akik be�g�rt�k hogy azonnal j�nnek, addig nehogy valaki hozz�ny�ljon. A parancsnokom visszavitette velem a gy�jt�szerkezetet, de v�g�l is nem lett bel�le botr�ny, mert a pestieknek annyi dolguk akadt, hogy r�lunk megfeledkeztek. A szerkezetet megtarthattam magamnak eml�k�l, sz�tszedtem �s a tisztt�rsaimnak bemutattam. A d�gl�tt bomb�t pedig a katon�im f�lrobbantott�k. Hetek mult�n a veszpr�mi vad�szaink a felett�nk elvonul� Liber�tor felh�b�l szem�nk l�tt�ra kil�ttek egy g�pet. Heten ugrottak ki bel�le. Az utols� ugr�nak kigyulladt az erny�je, lezuhant �s sz�rnyethalt a szerencs�tlen. A t�bbieket szanasz�t f�jta a sz�l. L�ra kaptunk mi tisztek �s �sszefogdostuk �ket. Egy sz�zados bajt�rsammal foglyul ejtett�k az egyik �ppen f�ldre �r� amerikait, aki m�r a leveg�ben eldobta a fegyver�t, jelezve, hogy megadja mag�t. Sz�pen beballagott vel�nk a parancsnoks�gra, ahol �tkutatt�k, kihallgatt�k. Az ejt�erny� selyemanyag�t a tisztek k�z�tt f�losztott�k hadizs�km�nyk�nt; azonk�v�l a n�la tal�lt kolibritollas horgokat �n kaptam. �risten - gondoltam -, h�t milyen hadsereg ez, ahol bevet�skor m�g horg�szkir�ndul�sra is sz�m�tanak, noha az � hadijelent�seik is harminc sz�zal�kos rep�l�- �s embervesztes�gr�l sz�ltak. Volt n�la m�g egy zsebkend�, a Balatont �s k�rny�k�t �br�zol� pontos katonai t�rk�ppel d�sz�tve. A gyuf�sdoboz�t eml�k�l elcser�ltem az eny�mmel, amelyet m�g a hadifogs�gomban is meg�riztem.

Egy m�sik alkalommal, gyakorlatoz�s k�zben, l�gi harcot figyelhett�nk meg f�l�tt�nk. A mi vad�szaink �tk�ztek meg a f�lelmetes fegyverzet� amerikai muszt�ngokkal. Az egyik magyar g�pet leszor�tott�k, lesz�ll�sra k�nyszer�tett�k. A pil�ta �gyesen lav�rozva nem messze t�l�nk a f�k k�z�tt s�rtetlen�l tette le a g�pet. Mosolyogva, nyugodtan kisz�llt, r�gy�jtott egy cigarett�ra �s ahogy lihegve oda�rt�nk, vid�man pattintotta f�l ism�t a cigarettat�rc�j�t el�tt�nk: - Uraim, parancsoljanak, Chesterfield!...

A hadi helyzet�nk a rom�n �t�ll�s miatt katasztrof�lisan romlott. Az orosz csapatok szinte teljesen szabadon hatoltak be a K�rp�t-medenc�be. Egyed�l Tord�n�l �tk�ztek er�sebb, f�leg magyar p�nc�los ellen�ll�sba, de a t�ler�nek ez a csata csak n�h�ny napos k�sedelmet okozott az el�nyomul�s�ban, noha v�ratlan nagy ember vesztes�geik voltak.

Sz�kelyf�ld elfoglal�sa ut�n hamarosan Kolozsv�r is elesett. K�rp�talj�n m�g �llt a magyar v�d�vonal, de nagy volt a beker�t�s vesz�lye.

Ekkor mozg�s�tott�k a 201-es tanz�szl�aljat �s a hajm�sk�ri t�z�roszt�lyokat, hogy a csongr�di h�df�n�l foglaljunk �ll�st a Tisza keleti oldal�n �s ott vegy�k f�l a harcot. Az oroszok Battony�n�l m�r el�rt�k a hat�rt. Egy ellent�mad�ssal k�t napra Aradot visszafoglaltuk, de azut�n az ellens�g �jabb t�mad�ssal Mez�hegyes fel� szor�tott vissza benn�nket. Z�szl�aljunk V�rpalota lakosainak sorfala k�z�tt, katonai zenekar k�s�ret�vel vonult ki az �llom�sra 1944. szeptember 18-�n.

A hadtest parancsnoka b�cs�ztatott benn�nket, s t�bbek k�z�tt azt mondta:

- A tanz�szl�aljnak csod�kat kell tenni az ellens�ggel val� harcban. A haz�t meg kell v�deni! �nekelj�k el a Himnuszt.

Akkor sz�lalt meg mellettem cs�ndes b�lcsess�ggel egy sz�kely bak�m:

- Hadnagy �r, �hes hassal nem lehet Himnuszt �nekelni.

Ugyanis m�r d�lut�n h�rom �ra volt �s m�g nem kaptunk eb�det. Am�g nem �rkeztek meg a guly�s�gy�k, odamentem a parancsnokhoz �s panaszoltam neki, a fegyverzet�nk igen gy�nge, hogyan tegy�nk csod�t, mikor a korszer� aknavet�inket �tadtuk a t�z�reknek, nek�nk csak a r�gi t�pus� 81-esek maradtak, amelyek kis hat�sfok�ak, nem besz�lve arr�l, hogy csak szerb, olasz �s n�met l�szerrel rendelkezt�nk. Nem kell szak�rt�nek lenni ahhoz, mit jelent, ha az egyik fajta elfogy �s a m�sikkal kell a harci terepet �jra bel�ni. Erre azt v�laszolta:

- A fegyver hi�ny�t p�tolj�k lelkesed�ssel.

Elkeseredve, sz� n�lk�l otthagytam. Lassan bevagon�rozott az egys�g. A tisztek elhelyezkedtek a mozdony ut�n kapcsolt pullman kocsiban a leg�nyeikkel. Nekem, mint legfiatalabb tisztnek, mivel nem f�rtem be, az egyik marhavagonban csin�ltak helyet, �gyhogy a benne l�v� p�r tehenet az egyik fel�be terelt�k. A b�cs�ztat� k�z�ns�g ezt �szrevette �s a l�nyok nekem hozt�k a legt�bb vir�got. Ez a v�letlen lefokoz� helyzet �rzelmileg k�zelebb vitt a beosztottjaimhoz.

Lassan bes�t�tedett, a b�cs�ztat�k, egy-k�t kitart� szeret� kiv�tel�vel, elsz�lling�ztak. Az egyik vagonban elkezdtek �nekelni, el�sz�r halkan, majd egyre b�trabban, azt a k�zkedvelt sl�gert, amelyb�l katonan�ta lett: Ma este indulunk a frontra, B�cs�zom t�led, kis Kat�.

V�gigmentem a szerelv�ny ment�n, ben�ztem a tiszti kocsiba, ut�na visszaindultam az �n vagonomba. �tk�zben tal�lkoztam egy nagyon kedves, sz�p, fiatal kisl�nnyal. Vacsor�t vitt �desapj�nak valamelyik �rh�zba. Olyan volt, mint a mes�ben Piroska, aki viszi a kend�be csomagolt ennival�t. Megsz�l�tottam, kicsit megszeppent, de hamarosan f�lengedett �s besz�lgett�nk. Mit tesz Isten, �t is Kat�nak h�vt�k. Eld�doltam neki a b�cs�dalunkat, mire els�rta mag�t. Meg�g�rte nekem, hogy im�dkozik �rtem, hogy �pen t�rjek haza. Cs�kkal b�cs�ztunk. Eml�k�t meg�riztem, m�ig is szeretettel gondolok vissza az �n ismeretlen �rz�angyalomra.

Minden elcs�ndesedett. Lassan elindult vel�nk a vonat, a monoton kattog�sa �lomba ringatta a katon�kat. Dunaf�ldv�ron kereszt�l haladtunk Csongr�d fel�. Hajnalban �rt�nk a Tisza partj�ra, amelynek a keleti oldal�n kellett k�rk�r�s v�d��ll�st ki�p�ten�nk. A szakaszparancsnokokkal sz�tn�zt�nk a terepen �s kijel�lt�k a lehets�ges t�zel��ll�sok hely�t. K�rbelovagoltunk, t�rk�pen megjel�lt�k a c�lpontokat, a magasabb terepszakaszokat, �gy ahogy nagygyakorlatokon szoktuk volt.

Egy napig tart�zkodtunk csak itt, �jabb parancsot kaptunk: a tanz�szl�aljnak t�mad�ssal kell bebizony�tania harck�szs�g�t �s f�l kell szabad�tani Mak�t. A v�rost az orosz �s rom�n csapatok m�r napokkal el�bb k�r�lz�rt�k.

Gyalogmenetben indultunk Szentes-H�dmez�v�s�rhely �tvonalon, a harc�szati szab�lyzat szerinti biztos�tott alakzatban. H�dmez�v�s�rhelyen �jszak�ztunk a lakoss�g vend�gek�nt egy mell�kutc�ban. Csirkepaprik�ssal kedveskedtek a sz�ll�sad�ink. �rthet�en l�tszott rajtuk az aggodalom vagy ink�bb a f�lelem.

Ez volt az utols� civil vacsor�nk. Ett�l kezdve csak katonai ell�t�sban r�szes�lt�nk, k�s�bb abban sem, a magunk kosztj�ra voltunk utalva, mert az �tkeztet�s cs�d�t mondott a frontszolg�latom alatt.

Reggel katonazenekar k�s�ret�ben vonultunk �t a v�roson Mak� fel�. A csimm-bumm nek�nk nem hi�nyzott, egy�bk�nt sem tudta elnyomni a Mak� fel�l hallatsz� �gy�d�rg�s tompa morajl�s�t, de nem is nek�nk sz�lt, hanem a lakoss�g megnyugtat�s�ra szolg�lt. S�rva v�gad a magyar - gondoltam -, de jobban szerettem volna l�nctalpas rohaml�vegek f�ls�rt�, cs�r�mp�l� robaj�t hallani m�g�tt�nk, mint ezt a pattog� katonazen�t. F�st volt csak, amelynek nincs l�ngja.

1944. szeptember 26-�n foglalt�k el az oroszok Mak�t. A 3. magyar hadsereg parancsnoka jelentette megel�z�en: a 23. tartal�khadoszt�ly r�szeit k�r�lz�rt�k Mak�n. A 7/1. rohamt�z�r �teggel meger�s�tett gyalogezrednek az ellent�mad�sa sikeres volt. T�bb szovjet harckocsit kil�ve visszafoglalt�k a Mak�t�l 12 kilom�terre �szakra fekv� F�lde�kot.

Ezeket a tankokat l�ttuk mi is, amikor er�ltetett �s biztos�tott menetben vonultunk F�lde�k fel�.

A vil�g nagy r�di��llom�sain is besz�moltak a d�l-magyarorsz�gi harcokr�l. A n�met �s magyar hadvezet�s minden er�t �sszpontos�tott Mak� k�r�l, mert az Alf�ld sors�r�l volt sz�, ha a v�ros elesik, akkor az eg�sz t�rs�g hamarosan az ellens�g kez�re ker�l. Ennek a minden er�nek voltunk mi is a r�sze. Ezt nevezt�k v�gs� er�fesz�t�snek. A sz�nd�k �s az adott emberi �s anyagi f�lt�telek k�z�tt �ri�si volt a szakad�k. A t�zszeres t�ler� - emberben �s hadianyagban - el�revet�tette ellent�mad�sunk eredm�nytelens�g�t.

Okt�ber 7-�n �rkezt�nk mi ebbe a t�rs�gbe.

Harct�ri k�r�lm�nyek k�z�tt vonultunk a f�lde�ki �ton, abban a tudatban, hogy r�videsen meg�tk�z�nk a Mak�r�l k�zeled� szovjet �s rom�n csapatokkal.

A leveg� m�r puskaporos volt a sz� szoros �rtelm�ben. A kiss� k�d�s, bor�s okt�beri id� nem haszn�lt a hangulatunknak, ha egy�ltal�n lehet t�zkereszts�g el�tt hangulatr�l besz�lni. A katon�im is n�m�n meneteltek, �rezv�n, hogy most m�r nem babra megy a j�t�k, innen m�r mindenkinek a testi �ps�ge, �lete forog kock�n. Csak a j� Isten vagy a katonaszerencse seg�thet.

Gondolataimban az el�z� napi aradi v�rtan�k gy�sz�nnepe bukkant el�, amikor megl�ttuk F�lde�k h�zait. Egy�ttal hallani lehetett m�r nem is olyan t�volr�l a puska- �s g�ppisztolyropog�st. Amint hallottuk, a falu egyszer m�r t�lesett a f�lszabad�t�son, az avval j�r� er�szakoskod�son. Ennek tudat�ban elkeseredett b�tors�got �reztem, de �gy l�ttam, hogy a honv�dek is hat�rozottan teszik a maguk�t.

A falu sz�ls� h�zai k�z�tt akartunk t�zel��ll�st foglalni. �n f�lmentem az egyik h�z padl�s�ra sz�tn�zni, hogy megfelel� helyen telep�ts�k az aknavet�ket. Kibontva a cserepet j�l be tudtam l�tni a terepet. �szrevettem, hogy a t�l�nk jobbra elter�l� kukoric�sban orosz �s rom�n katon�k nyomulnak el�re, az oroszok g�ppisztollyal, a rom�nok �gy mint mi, pusk�kkal f�lfegyverezve. Az el�l halad�k m�r a mi vonalunkon is t�ljutottak, f�l� volt, hogy beker�tenek benn�nket �s ottreked�nk a faluban an�lk�l, hogy a harcot f�l tudtuk volna venni. Miel�tt b�rmire hat�roztam volna el magam megj�tt az �r�sos parancs: visszavonulni!

A szomsz�dos 51. gyalogezred nem tudta f�ltart�ztatni a faluba ism�t bet�r� T-34-es tank kolosszusokat, a maguk 37 mm-es p�nc�lt�r� �gy� l�ved�kei csak lepattogtak a vastag ac�lburkolatr�l, mint j�g a tet�r�l, �gyhogy �k m�r visszavonul�ban voltak, nek�nk igyekezn�nk kellett ut�nuk. A falu elhagy�sa ut�n az oroszok is meg�lltak, val�sz�n�en er�t gy�jteni.

Egy emberem sebes�lt csak meg, az egyik leg�nyem, akinek mellettem egy gr�n�trepesz elvitte a jobb kezefej�t. Bek�t�zt�k gyorsan �s tov�bb tudott vel�nk j�nni. Nagyon elkeseredtem a nyomaszt� ember- �s t�zf�l�ny miatt, hiszen ebben a kis �tk�zetben j� p�ld�j�t l�ttam az ellen�ll�s kil�t�stalans�g�nak.

Ahogy el�rt�k H�dmez�v�s�rhely d�li sz�l�t, el�sz�r a t�glagy�rn�l foglaltunk t�zel��ll�st. �jf�lkor a z�szl�aljparancsnoks�gn�l kellett a szakaszommal jelentkeznem. A kapott t�j�koztat�s alapj�n parancsot kaptam, hogy szakaszommal menj�nk ellent�mad�sba a f�lde�ki �t ir�ny�ba. Mint kider�lt, ez arra volt j�, hogy a kis l�legzethez jutott parancsnoks�g �t tudjon telep�lni S�ndorfalv�ra. Mi magunkra maradtunk a kialakul� orosz gy�r�ben. Ezzel megkezd�d�tt az a szomor� tapasztalat sorozatom, amelyet a fels� katonai vezet�s�g egy r�sz�nek az alkalmatlans�g�r�l, ki�br�ndults�g�r�l, f�lelm�r�l - nem tudom minek nevezzem - p�nikba es�s�r�l szereztem, s ami lehangol� volt a k�s�bbiekben is.

A d�lel�tti �r�kban m�g tartottuk �ll�sainkat a vas�ti t�lt�s m�g�tt p�r sz�z m�terre. A hajnali k�d nem akart sz�toszlani, m�g t�mad�s nem �rt minket, de a gyalogs�gi fegyverek zaja m�r egyre er�s�d�tt. A k�zeli f��ton p�nc�lt�r�k kezdt�k meg a visszavonul�st, mondv�n, m�r a beker�t�s fenyegeti �ket, nem tudj�k tartani a helyzet�ket. K�rtek egy szakasz seg�ts�get, amit meg is �g�rtek, de az osztag nem �rkezett meg, �gy tudj�k, azok m�r a m�rt�lyi �ton haladnak vissza, a Tisza fel�.

�gy hat�roztam, hogy magam megn�zem, mi a pontos helyzet. A t�v�r�sz tizedesemmel mentem el�re a vas�ti t�lt�sig, a szakaszommal f�nntartva a telefon�sszek�ttet�st. A t�lt�shez �rve megpillantottunk egy vas�ti �rb�d�t, amelynek gyan�san nyitva volt az ajtaja. �vatosan odak�sztunk, s miut�n f�lsz�l�t�sra nem j�tt ki senki, b�r valamilyen mozg�st sejtett�nk, bedobtam egy k�zigr�n�tot. Lehet, hogy az el��rs�k b�jtak meg benne, err�l m�r nem tudtunk meggy�z�dni, mert a t�lt�sen t�l megpillantottuk egy kukoric�sban a szovjet katon�kat. A telefonunk is megsz�lalt, a szakaszparancsnok helyettesem jelentkezett, hogy beker�t�s fenyegeti �ket, teh�t visszavonulnak, erre �n megadtam az enged�lyt.

A t�lt�sen k�zben megjelent oldalkocsis motorral k�t visszamaradt b�tor fick� a p�nc�lelh�r�t�sokt�l, egy tizedes �s egy goly�sz�r�s, azok elvittek benn�nket a belv�roson kereszt�l vezet� f��tra, ahol utol�rtem a szakaszomat. A v�rosban m�r n�h�ny �p�letben ott voltak az oroszok. A v�rosb�l ki�rve a vid�ket m�g mindig s�r� k�d f�dte. M�rt�ly ir�ny�ba menetelt�nk, s szinte vel�nk egy vonalban, t�l�nk p�r sz�z m�terre koz�k lovasok t�ntek f�l.

A katonai kompon siker�lt �tkelni a Tisz�n, ut�na a katon�imnak parancsot adtam tiszt�lkod�sra, borotv�lkoz�sra, fegyverzet�k rendbehoz�s�ra. Siker�lt egy lovat is szereznem, s �gy az alakulatot m�r fegyelmezett �llapotban vezethettem S�ndorfalv�ra, ahol jelentkeztem a t�z�roszt�ly parancsnoks�g�n�l.

Ott tudtam meg a t�z�rezredest�l, hogy a z�szl�alj parancsnokunk seg�dtisztj�vel egy�tt m�r el�z� nap otthagyta az alakulat�t �s S�ndorfalv�n azt jelentette, hogy rendben visszavonultunk, holott mi m�g ott verg�dt�nk a h�dmez�v�s�rhelyi fontszakaszon.

Az ottani katonai vezet�sb�l teljesen ki�br�ndultam. A szem�lyes ki�ll�snak �s a b�tors�gnak teljes hi�ny�t tapasztaltam. Ezek ut�n nem is l�ttam hadnagyn�l magasabb rang� parancsnokot az els� vonal k�zel�ben.

Nagyon �rezhet� volt a nyomaszt� t�ler� folyt�n keletkezett, katonai kudarcok miatt kialakult ap�tia, legal�bbis a nehezen v�dhet� alf�ldi fronton. Sokan nem l�tt�k �rtelm�t az ellen�ll�snak, de �t�llni nem mertek, tartva a megtorl�st�l, de tal�n jobban a kommunizmust�l. Az emberek eml�kezet�ben m�g �l�nken �lt �s m�k�d�tt a '19-es v�r�s terror. Oszt�lyharcos h�bor� is volt a keleti front, emiatt a tisztek jobban f�ltek keleten fogs�gba esni, mint nyugaton.

M�snap reggel ism�t k�d�s id�re �bredt�nk, orosz partiz�n besziv�rg�sr�l �rtes�lt�nk. A f�ladatunk az volt, hogy f�s�lj�k �t a Tisza t�lt�sig elter�l� terepet. El�tt�nk egy ker�kp�ros sz�zad haladt harci alakzatban, hamarosan kider�lt, hogy az oroszok m�r �tkeltek a Tisz�n �s a t�lt�sen be�st�k magukat. Mi teljesen s�k, j�l bel�that� terepen haladtunk el�re. Az ellens�g olyan aknat�zet z�d�tott a ker�kp�rosokra, hogy szinte teljesen megsemmis�tette a sz�zadot. Nyolcvan emberb�l tizenegy t�rt csak vissza. A fejs�r�ltj�ket �n k�t�ztem be. Szerencs�re nem vettem el t�le a k�zigr�n�tj�t - ahogy ez sebes�ltekn�l szok�s -, mert ahogy elindult a h�tam m�g�tt, v�ratlanul nagy robban�st hallottam. Nagyon meglepett, nem tudtam, honnan l�nek. Akkor der�lt ki, amint visszaindult a sebes�lt, �szrevette, hogy az egyik sz�rk�pban megh�z�dott partiz�n engem akar lel�ni. Ezt a megmaradt k�zigr�n�tot v�gta hozz�, �gy megmentette az �letemet. Mikor megk�sz�ntem neki, csak annyit mondott:

- Ne k�sz�nje hadnagy �r, most kvittek vagyunk, ennyivel tartoztam az els�seg�ly�rt.

A nagy aknat�z tov�bb folytat�dott, ez�rt szakaszommal visszah�z�dtam egy tanya m�g�, ott t�zel��ll�sba helyezt�k az aknavet�inket �s viszonoztuk a t�zet, l�tt�k az oroszok t�lt�sen elhelyezett �ll�sait. Nek�nk csak egy vesztes�g�nk volt, Bencs� Andr�s szakaszvezet�met el�nyomul�s k�zben �rte hal�los l�v�s. Isten tudja, milyen meg�rz�ssel megj�solta, hogy � lesz szakaszunkb�l az els� h�si halott.

Ezek ut�n m�g f�l n�gyig kitartottunk a tany�k vonal�ban. Akkor kaptuk meg k�sve az �r�sbeli parancsot, hogy k�t �rakor vonuljunk vissza. �ppen az egyik tanyaszob�ban borotv�lkoztam, amikor jelentett�k, hogy az oroszok m�r az udvarban vannak. A leg�nyem, aki tartotta a t�kr�t, ijedten eldobta �s az ablakon akart kiugrani. Miut�n a parancsot elolvastam, mondtam: kezdj�k meg a visszavonul�st, �n m�g befejezem a borotv�lkoz�st. Ennek k�sz�nhetem, hogy a katon�im k�z�tt nem t�rt ki a p�nik, nyugodtan, fegyelmezetten megkezdt�k a visszavonul�st. Ahogy vissza�rkezt�nk S�ndorfalv�ra, az a h�r v�rt benn�nket, hogy Bud�ra megy�nk a V�r v�delm�re. �jf�lig k�sz�lt�nk az �tra.

A sz�ll�shely�nk�n, rokonain�l lakott egy kibomb�zott pesti kisl�ny, aki k�rte, hogy vigy�k magunkkal. Megsz�ntam - meg bevallom, csinos is volt -, szereztem neki katonaruh�t, amelybe be�lt�z�tt.

�jf�l ut�n �r�sos parancs �rkezett:

Azonnali riad�, indul�s Szegedre, a v�rost visszafoglalni! M�g�tt�nk j�n t�mogat�sk�nt egy SS hadoszt�ly.[13]

Ez ut�bbi csak biztat�s volt, a t�mogat�sb�l nem lett semmi! P�r nap m�lva kider�lt, hogy minket az�rt ir�ny�tottak az ellenkez� ir�nyba, nehogy megakad�lyozzuk a nyilasok hatalom�tv�tel�t.

Term�szetesen mi arr�l nem tudtunk semmit, hogy mire k�sz�l a korm�nyz�. Miel�tt a parancs szerint elindultunk volna, mondtam a kisl�nynak, nem vihetj�k magunkkal, mert nem Pestre megy�nk, hanem az oroszok ellen a frontra. Javasoltam neki, hogy �lt�zz�n �regasszony ruh�ba, kormozza be az arc�t �s b�jjon el a padl�son, ha itt lesznek az oroszok, mert m�r mi tudtuk, mi v�r a fiatal l�nyokra. S�rva b�cs�zott el t�l�nk, amikor hajnalban elindultunk Szeged fel�.

A feh�rt�i halastavak �szaki r�sz�ig �rve csat�rl�ncba fejl�dt�nk, mert ott voltak m�r az oroszok be�sva. Egy cig�ny honv�dem valahol szerzett egy heged�t (nekem azt mondta, hogy egy tany�ban a kez�be nyomt�k), m�g v�rakoztunk cs�re t�lt�tt fegyverekkel, odaosont hozz�m �s megk�rdezte:

- H�dn�gy �r, mi a n�t�ja?

R�n�ztem, mint egy bolondra.

Lakatos, mag�nak elment az esze, ott van a helye a t�zel��ll�sban, ahelyett, hogy a t�mad�sra k�sz�l�dne, heged�lni akar?! Kinek?!...

- � h�dn�gy �rnak, jelentem al�ssan, l�ttam, hogy milyen b�natosan b�cs�zott el att�l a sz�p s�ndorfalvi kisl�nyt�l. J� lesz a Csak egy kisl�ny?...

Elr�h�gtem magam. Istenem, ha valaki hallan�, ezt nem hinn� el. Ott dekkolunk szemben az ellens�ggel, kibiztos�tott fegyverekkel, l��ll�sba helyezett aknavet�kkel �s mellettem guggol a hal�lf�lelemt�l reszket� muzsikus cig�ny �s a n�t�mat akarja elh�zni. Mit mondjak neki?... Ilyen m�g �gyse volt... V�r�smarty verssora jutott eszembe: H�zd, ki tudja meddig h�zhatod. R�ki�ltottam:

- �sse part, h�zzad!...

Kiss� b�tortalanul, nyikorogva kezdte, azt�n belej�tt, de mire a dr�ga galambomhoz �rt, z�porozni kezdtek k�z�nk a cs�rda h�romemeletes kil�t�j�b�l a g�ppusk�k �s egy�ttal csapkodni az aknavet�k gr�n�tjai; mindketten lev�g�dva a f�ldre, r�mn�zett riadt fekete szemeivel �s reszketve azt k�rdezte:

- H�dn�gy �r, h�zzam-e m�g?

- Ne h�zzad, h�zz�k m�r nek�nk az oroszok!

R�videsen le is l�pett �s lehet, hogy m�snap m�r az oroszoknak heged�lt valamelyik szegedi kocsm�ban.

Most m�r legal�bb megtudtam, hol van az ellens�g. R�gt�n bem�rettem az aknavet�inket �s egy p�nc�lt�r�s hadnaggyal versengve, foszforos l�ved�kkel f�lgy�jtottuk a f�b�l �p�lt tornyot. Porig �gett az eg�sz. (Sajnos m�ig sem �p�tett�k f�l �jra).

P�r �ra m�lva, ott, ahonnan ir�ny�tottam a t�zet, hirtelen terepj�r� kocsi �llt meg. Egy vez�rkari ezredes sz�llt ki bel�le (sz�zados volt a sof�rje). Odaj�tt hozz�m �s megk�rdezte:

- Hadnagy �r, hol az els� vonal?

�n egy k�rak�s m�g�tt fek�dtem �s onnan feleltem:

- Ezredes �r, jelentem, itt, ahol �n fekszem.

Erre az ezredes visszament a kocsihoz, valamit mondott a sz�zadosnak, aki kit�z�tt a kocsira egy feh�r z�szl�t �s teljes sebess�ggel, csikorg� ker�kkel elhajtottak az oroszok fel�, Szegednek.

Azonnal jelentettem a z�szl�aljnak, ott azt mondt�k, mi�rt nem l�ttem le az �rul�kat? Ez lehetetlen volt, mert mire a pisztolyomat kivettem volna, m�r r�gen elhajtottak. K�l�nben is, �n azt a h�t t�lt�nyemet m�sra �s m�skorra tartogattam. Harminc �v m�lva tudtam meg, hogy ez a vez�rkari ezredes Utassy L�r�nd volt, akit Horthy k�ld�tt t�rgyalni Malinovszkijhoz az okt�beri �t�ll�ssal kapcsolatban, 1944. okt�ber 13-�n.^[14]

A t�mad�sunk elakadt, visszavonultunk Szatymazra, ahol menek�ltekkel tal�lkoztunk. Azt tan�csoltam nekik, menjenek vissza Szegedre. Sz�leimre gondoltam, mintha nekik tan�csoltam volna, ne legyenek hontalanok, kit�ve a h�bor� borzalmainak.

Okt�ber 15-e volt... D�lid�ben hallgattuk a r�di�t egy tany�ban, amikor beolvast�k Horthy proklam�ci�j�t �ppen eb�delt�nk. Nagyon meglep�dt�nk, hirtelen nem tudtuk, mit�v�k legy�nk. A h�bor� v�g�nek mindenki �r�lt, de mi lesz vel�nk, az orsz�ggal, a n�metekkel? M�r t�bben j�ttek az els� vonalb�l, hogy ott is nagy az �r�m, a l�v�sz�rkokb�l kil�ptek mindk�t oldalon a katon�k, nem l�ttek egym�sra, k�z�sen gy�jtottak cigarett�ra, bar�tkoztak, daloltak.

�tmentem abba a tany�ba, ahol egy husz�rsz�zad �rnagy parancsnoka tart�zkodott. Megk�rdeztem, hogy mit�v�k legy�nk? A b�r� �r nagyon katon�san, de goromb�n v�laszolt:

- Hadnagy �r, jegyezze meg, mindig a legutols� parancs az �rv�nyes. A harc tov�bb folyik az oroszok ellen, ha kell a Dun�nt�lon is v�dj�k a haz�nkat.

Akkor tudtam meg, hogy Sz�lasi�k �tvett�k a hatalmat �s a honv�ds�g �j f�n�ke, Beregffy parancsa sz�l �gy. A katona engedelmeskedik �s harcol tov�bb! Ezt tudom�sul vett�k. A bens�mben zajl� �rz�seimet csak az �rti meg, aki ugyanezt t�l�lte. Lelki csapda volt ez a jav�b�l: bizonytalan, rem�nytelen tov�bbi k�zdelem a t�ler�vel szemben vagy a bolsevista megsz�ll�s? A katonai esk�h�z val� h�s�g �s tov�bbi v�ront�s vagy megad�s hazaveszt�ssel? Egy�ltal�n, melyik esk� �rv�nyes, a Horthyra tett vagy az �jabb, �s ki volt akkor a haza�rul�, aki tov�bb harcolt vagy, aki az ellens�g oldal�ra �llt?

Meghajlok az el�tt, aki ezekre a k�rd�sekre most egy�rtelm� v�laszt tud adni. H�t m�g akkor...

A sz�ll�sad� gazda f�laj�nlott egy civil ruh�t, hogy �lt�zzem �t �s elb�jtat, m�g �thalad a front. Mondtam neki, nem tudom mik�nt alakul a helyzet, de egy biztos, a katon�imat nem hagyom el, mert �k r�m vannak b�zva, vel�k maradok. Viszont arra k�rtem, ha Szegedre megy, menjen el �desap�mhoz �s mondja el neki, hogy tal�lkozott velem itt a fronton. �vekkel k�s�bb, mikor hazaker�ltem, akkor tudtam meg, hogy teljes�tette a k�r�semet, f�lkereste ap�mat, aki j�l leszidta, ami�rt sz�k�sre biztatott �s mondta neki, b�szke r�m, mert h� maradtam a katonai esk�mh�z.

A t�rt�net v�ge szomor�, amit harminc �vvel k�s�bb tudtam meg s�gorn�j�t�l, akivel v�letlen�l ismerkedtem �ssze t�rsas�gban. � mondta el, hogy az egykori sz�ll�sad� gazd�m '47-ben kisgazdap�rti k�pvisel� lett, s mikor a kommunist�k �tvett�k a hatalmat, az �VH letart�ztatta, a b�rt�nben megk�nozt�k, sz�j�ba vizeltek, agyonvert�k. Ismeretlen helyen f�ldelt�k el.

Szatymaz ut�n Kiskunmajs�ig ment�nk vissza, az aranyosi d�l�ben, a szegedi �t k�t oldal�n �stuk be magunkat.

Egyszer csak nem akartam hinni a szememnek, egy fiatal orosz sz�zados ker�kp�rozott fel�nk az �ton, hogy mit akart, fogs�gba esni-e, vagy csak a zs�km�nyolt/gazd�tlan ker�kp�rral sz�rakozni? Nem tudom. Mindenesetre elfogtuk a csod�lkoz� 21 �ves kapit�nyt. Megk�n�ltuk cigarett�val �s este egy�tt vacsor�zott vel�nk, ut�na k�s�rt�k a front m�g�.

M�snap megindult az orosz t�mad�s a f�v�ros ir�ny�ba. Mi is beker�lt�nk egy el�renyomul� �kbe. F�lvett�k a harcot. Itt esett el mellettem egy pesti hadapr�d �rmester bajt�rsam, aki t�mad�st vezetett szakasz�val a rohamoz� gyalogs�g ellen, mi t�mogattuk aknat�zzel. Fekve, fej�n �rte egy teny�rnyi repesz, mire odamentem hozz�, m�r nem �lt. A g�ppusk�sokhoz rohantam, azok t�z�t vezetve egy ideig visszatartottuk a t�mad�kat, de a t�ler� miatt a bal sz�rnyon k�zd� 51. gyalogezred visszavonult, s �gy mi is h�tr�l�sra k�nyszer�lt�nk.

Nagy szerencs�nk volt, mert egy darabig ny�lt terepen kellett haladni �s az a kerekes g�ppusk�s orosz nem j�l c�lzott, aki egy eg�sz hevedert a fej�nk f�l�tt l�tt ki. Ha az ir�nyz�k�t csak p�r centivel is lejjebb engedi, lekasz�lta volna az eg�sz sz�zadot.

R�t�rt�nk a J�szszentl�szl�ra vezet� �tra, �s parancsot kaptunk, hogy menj�nk vissza Kiskunmajs�ra. V�ratlanul oldalt�z z�dult r�nk, a sz�zadparancsnok f�hadnagyom hal�losan megsebes�lt. A leg�nye f�lkapta v�ll�ra a holttestet �s rohanva vitte tov�bb, mikor egy �jabb sorozat l�ved�kei t�pt�k a halott parancsnoknak a h�t�t. �gy mentette meg holt�ban a h�s�ges beosztott katon�j�t a f�hadnagy, mert test�vel f�lfogta az ellens�g goly�it. A leg�ny is elesett, noha s�rtetlen volt. �rj�ngve borult a parancsnok�ra, teljes ideg�sszeroppan�st kapott, eg�sz test�ben remegett. Pr�b�ltuk megmagyar�zni neki, hogy a f�hadnagya m�r halott volt, amikor a v�ll�ra vette �s k�sz�nje a Gondvisel�snek, hogy a g�ppisztolysorozat nem �t �rte.

Vigasztalhatatlan volt, azt hitte, � az oka szeretett f�hadnagya hal�l�nak, pedig csak a k�t�z�helyre akarta vinni. Idegileg teljesen kiborult, nagyon sajn�ltam szeg�nyt, ki kellett venni �t a frontszolg�latb�l, mert �gyse b�rta volna a tov�bbi h�bor�s megterhel�seket. Nem voltunk egyform�n t�r�k�pesek.

Mire Majs�ra �rt�nk, beesteledett �s a k�d is lesz�llt. Bementem egy h�zba, a gazda m�r ajt�nyit�sra izgatottan el�bem szaladt. A sz�j�n alig j�tt ki a sz�, s m�g besz�lt a mutat�ujj�val jelezte, hogy ne hangoskodjunk.

- Hadnagy �r - ny�gte rekedtesen -, azonnal forduljon vissza, mert a veranda d�l �ta tele van orosz katon�val, most ott alszanak kimer�lten egym�s mellett.

Siettem vissza az embereimhez. Mondtam nekik, hogy a v�ros m�r az oroszok�, a parancsnoks�gunk, �gy l�tszik, enyh�n sz�lva rosszul �rtes�lt. Gyorsan kifel� vez�nyeltem a szakaszt. Az ellens�g �rs�ge �szrevett benn�nket, t�zet nyitott r�nk, de szerencs�re a k�dben nem tal�ltak el k�z�l�nk senkit.

Egy v�rossz�li h�zban tan�cskoztunk a gyalogos sz�zad parancsnok�val, Babinszky f�hadnaggyal, �s �gy d�nt�tt�nk, hogy kit�r�nk, nem es�nk fogs�gba. A legalkalmasabbnak azt az aknaz�ros ter�letet tal�ltuk, amin kereszt�l el�z� napon az oroszok civileket hajtottak �t. Siker�lt is ezen a r�sen baj n�lk�l elhagynunk a v�rost.

Ekkor a parancsnoks�g r�vid ingadoz�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy leszakadunk az oroszokt�l �s tov�bb vonulunk �szak-keletre. Nagy k�d volt, alig l�ttunk, az�rt nagyon hirtelennek t�nt, ahogy egy magyar katonacsoporttal tal�lkoztunk, akik feh�r z�szl�val Majsa fel� meneteltek, azt hitt�k oroszok vagyunk �s meg akart�k adni magukat, s csak k�zelr�l ismertek f�l benn�nket. Vezet�j�k ludovik�s hadnagy volt, aki m�r lev�gta a rangjelz� csillagjait a parolij�r�l. Ismertem �t, alattam szolg�lt, '44-es avat�s�.

Figyelmeztettem, mi nem adjuk meg magunkat, �s � is varrja vissza a csillagjait, �ll�tsa rendbe a katon�it, azok szedj�k �ssze az elhajig�lt fegyvereiket �s csatlakozzanak hozz�nk. Ez sz� n�lk�l, r�vid id� alatt megt�rt�nt. Mi el�rement�nk Babinszky f�hadnaggyal, hogy kivezess�k az �gy megn�vekedett sz�zadot az orosz gy�r�b�l.

Ism�t tal�lkoztunk szembej�v�kkel. Meglepet�s�nkre - ha a fronton ilyen lehets�ges -, oroszok voltak. Ketten hajtottak egy g�ppusk�s harci l�fogatot. G�ppisztolyt fogtunk r�juk, sz� n�lk�l megadt�k magukat �s mindj�rt elmondt�k, hogy a kis csapatuk az egyik tany�ban pihen, mosakszanak, esznek az emberek. R�juk parancsoltunk, hogy vezessenek ki benn�nket innen, �gyhogy ne tal�lkozzunk orosz egys�ggel. �n k�zben kifogattam az egyik lovat, f�lnyergelt�k �s a k�dben el�re�gettem. Lovasok j�ttek fel�m, �n el�re szegezett pisztollyal k�zeledtem fel�j�k. Mind k�zelebb �rve, husz�rok bukkantak ki a k�db�l, azok is l�v�sre k�szen tartott�k fegyver�ket. A k�zelben �llom�soz� husz�r egys�g el��rsei voltak. �gy ker�lt�nk ki a kelepc�b�l.

Az egyik tany�ban kenyeret �s kolb�szt kaptam �s �r�mh�rrel mentem vissza a f�hadnagyomhoz, hogy f�lvettem a kapcsolatot a Szank fel�l j�v� husz�r oszt�llyal.

Az oroszok egyel�re nem t�madtak, v�rv�n Horthy r�di� sz�zat�nak a hat�s�t. Miut�n meggy�z�dtek arr�l, hogy nem sok eredm�nyt rem�lhetnek a kiugr�si k�s�rlett�l, megkezdt�k �jra az el�renyomul�st Budapest fel�!

Ezekben a napokban a szanki tany�k k�z�tt foglaltunk t�zel��ll�st. Az oroszok is ezt tett�k. T�zp�rbajt v�vtunk az el��rseikkel. Ek�zben kapott hal�los fejl�v�st a g�ppusk�sokn�l egy kedves sz�ke fi�, akit �n osztottam be hozz�juk l�szeradagol�nak, nagyon sajn�ltam.

Katonai �lelmez�s�nk m�r napok �ta megsz�nt, magunknak kellett gondoskodnunk magunkr�l. Szerencs�re a k�rny�k paraszti n�pe j�sz�nd�kkal viseltetett ir�ntunk �s nem is kellett rekvir�lnunk nagyon, adt�k az �lelmet magukt�l is. Legink�bb birk�kon �lt�nk. A sz�ll�sad� gazd�nk becs�letesen megosztotta vel�nk az ennival�j�t �s a bor�t is, amib�l volt neki b�ven, j�m�d� sz�l�termel� l�v�n. Adott a leg�nys�gnek is, mondv�n, �k igy�k meg ink�bb, mint az oroszok.

Minden �sszek�t� honv�dp�rnak �g�rtem annyi bort, amennyit a kulacsukban el tudtak vinni. Ennek az volt az eredm�nye, hogy az �sszek�ttet�s jobb volt, mint t�k�letes, mert igen gyakran (�jjel is) jelentett�k, hogy az �sszek�ttet�s rendben van.

�n szeretem a birk�t, de a nagy j�l�tben j�l esett volna m�s is. �gy volt a leg�nyem is, Kaszap Pista, aki az egyik reggel enged�lyt k�rt arra, hogy szerezzen valamelyik szomsz�d tany�ban csirk�t �s toj�st. El is ment, de szerencs�tlens�g�re olyan helyen pr�b�lkozott, ahol a tulajdonos baptista volt, er�sen h�bor�ellenes �rzelm�. � oda k�ldte, ahol tudta, hogy oroszok tany�znak. Ott, ahogy bement a konyh�ba, azonnal leszerelt�k, fogs�gba ejtett�k. �ri�si szerencse a bajban. Az oroszok k�z�tt volt egy els� vil�gh�bor�s magyar, �rmesteri rangban. Annak addig k�ny�rg�tt, am�g az megsajn�lta, visszalopta a fegyver�t, telerakta toj�ssal a keny�rzs�kj�t �s k�t p�r csirk�t akasztott a nyak�ba, ut�na �gyesen sz�lnek eresztette. Igaz, el�tte meg akarta gy�zni, hogy maradjon ott, �lljon �t, nem lesz semmi b�nt�d�sa, s�t nyugd�jat is fog kapni. A leg�nyem viszont egyre csak azt hajtogatta, hogy � a hadnagy �rnak vas�rnap csirk�t akar s�tni, engedje �t vissza. Nagyon meg�r�ltem neki, amikor vas�rnap d�lel�tt be�ll�tott a finom szerzem�nnyel �s a fogs�g�nak majd szabadul�s�nak t�rt�net�vel, sohasem firtattam, hogy igaz volt-e vagy sem, elhittem neki.

A parancsnokomnak m�r el�z� napon jelentettem leg�nyem elt�n�s�t, ut�na azt is, hogy megker�lt. Szentp�teri ezredes mag�hoz h�vatott az el��rsi �ll�sunkb�l �s k�z�lte velem, hogy f�lterjesztett signum laudis kit�ntet�sre, ugyanakkor parancsot adott, hogy fogjam el azokat az oroszokat, akikkel a leg�nyem tal�lkozott.

�nk�nt jelentkez�kb�l �ssze�ll�tottam egy rajt, de miel�tt elindultunk volna, v�ratlanul orosz t�mad�s z�dult r�nk. Er�s t�z�rs�gi el�k�sz�t�ssel kezdt�k, ut�na rohamra indultak fel�nk. A hajm�sk�ri t�z�reink kem�ny �sszt�zzel meg�ll�tott�k az ellens�ges gyalogs�got, de, gondolv�n, hogy az els� vonalunkat h�tr�bb vez�nyelt�k, r�vid�tett�k a l�t�vols�got. A hangt�vols�gban lev� els� vonalbeli harcosaink r�gt�n kiab�lt�k: A t�z�reink bel�nk l�nek! A mellettem fekv� figyel�tiszt, hadapr�d, azonnal leadta a parancsot: T�zet el�re helyezni! Babinszky f�hadnagy is odakiab�lt nekem:

- Hadnagy �r, a gyalogs�g nem vonul vissza!

A m�r f�lugr�lni kezd�, mellettem fekv� fi�knak is tov�bb�tottam a parancsot �s, hogy j�l �rts�k, nyomat�kul m�g�j�k l�ttem n�h�nyat a pisztolyommal. Maradtunk mindannyian. Gyalogs�gunk t�bb percen kereszt�l sort�zet adott a rohamoz� oroszokra, �gyhogy a t�mad�suk megtorpant. A mellettem hasal� �s t�zel� fi�k k�z�l t�bben fel�m ki�ltottak: Hadnagy �r, a h�velyvon� elt�rt a z�v�rzatban! - Beragadt a puska! Mivel l�j�nk, sz�l�kar�val? - �ppens�ggel azok k�z�tt fek�dt�nk. R�ad�sul az oroszok elkezdtek minket csimm-bumm-nak bec�zett gyalogs�gi �gy�kkal l�ni (ezek kis kaliber�, r�vid hat�t�vols�g� l�vegek, a kil�v�s hangja ut�n a becsap�d�s robban�sa szinte azonnal hallhat�). Aknavet� t�zzel v�laszoltunk, pr�b�ltuk az oroszok �gy�it el�rni. �n t�rdelve vez�nyeltem, hogy j�l l�ssanak, mikor nem messze t�lem csap�dott be egy gr�n�t. Er�s �t�st �reztem a jobb combomban, hirtelen forr�s�g futott �t rajtam, majd a l�baimb�l kiment az er� �s eld�ltem.

A mellettem fekv� tisztesem azonnal f�lemelt �s r�t�maszkodva bevitt a m�g�tt�nk �ll� harc�ll�spontra a k�zeli tany�ba. M�g hallottam, hogy a f�hadnagyom azt mondja a telefonba: T�r�k f�hadnagy megsebes�lt! Kijav�tottam: m�g csak hadnagy.

Bek�t�zt�k a sebemet, k�zben �tadtam a t�vcs�vemet �s a t�jol�t a helyettesemnek, N�meth Istv�n �rmesternek, azut�n talig�n a k�t�z�helyre tolt a leg�nyem. Ott az orvos megn�zte a sebem, ell�tta, ahogy ott lehetett �s f�lraktak kocsira. Egy sz�kely fi� fek�dt mellettem alhasi l�v�ssel, aki �tk�zben elcs�ndesedett �s a k�vetkez� seg�lyhelyen m�r halva vett�k le a kocsir�l.

Miel�tt elindultunk volna, zsid� munkaszolg�latosok vett�k k�r�l a j�rm�vet, ismertem �ket, dolgoztak az �n kezem alatt is. Tan�csk�nt a k�vetkez�ket mondt�k nekem:

- Hadnagy �r, mi m�r k�tezer kilom�tert tett�nk meg visszafel� a fronton, tapasztalatb�l tudjuk, hogy visszavonul�skor nem t�r�dik senki senkivel, a sebes�ltekkel sem. Mindenki a saj�t b�r�t igyekszik menteni. Menjen a kocsival a t�z�rek ut�n holnap reggel, csapjon a lovak k�z�, mert a tisztek �s az orvosok is magukkal t�r�dnek �s t�l�k itt pusztulhat el.

A kocsin elk�sz�tett�k a helyemet, megitattak tejjel. Az egyik, aki vitte a sz�t k�z�l�k, m�g azt mondta:

- Tudja, hadnagy �r, mi hallottuk, mit mondott a szak�csoknak, amikor a maga sz�zad�nak �stuk az aknavet� �ll�sokat. Azt mondta: adjatok ezeknek a fi�knak, amennyit k�rnek, mert ki vannak �hezve. Mi ezt nem felejtett�k el. Mi nem megy�nk tov�bb. �t�lt�z�nk, nek�nk v�ge a h�bor�nak.

Megfogadtam a tan�csukat �s m�snap reggel egy eg�szs�g�gyi fogattal, m�g n�h�ny sebes�lt t�rsammal a t�z�rek ut�n indultam Dunaf�ldv�r fel�. Dunaf�ldv�ron egy iskol�ban l�v� sz�ks�gk�rh�zban helyeztek el. Itt ap�c�k vettek kezel�sbe, megf�rdettek. Kaptam k�t mank�t, kivittek a haj��llom�sra �s a rendes k�zleked� haj�j�rattal �rkeztem Pestre. Gyalog ballagtam el a villamosmeg�ll�ig. Szerencs�mre a villamoson egy �pol�n� is utazott, aki k�s�r�mm� szeg�d�tt, mivel l�tta, hogy egyed�l verg�d�m a mank�kkal, ugyanis sebes�lt tisztnek csak �rnagyt�l f�lfel� j�rt tisztileg�ny. Az eny�mt�l m�g az els� seg�lyhelyen b�cs�t vettem. Soha nem l�ttam t�bb�.

Negyven �vvel k�s�bb valahogyan siker�lt megtudnom a c�m�t, a kecskem�ti tanyavil�gban lakott. F�lkerestem, de csak az �zvegy�vel �s a f�ln�tt fi�val tudtam besz�lni, akik elmondt�k, hogy amikor a frontr�l hazament, azokban a zavaros id�kben oroszok t�madtak a h�g�ra, � megpr�b�lta megv�deni, erre elhurcolt�k, s mint foglyot kivitt�k a Szovjetuni�ba. �lomb�ny�ban dolgozott, ott halt meg v�gelgy�ng�l�sben. Egy bajt�rsa hozta a hal�lh�r�t. Nagyon sajn�ltam szomor� veszt�t, h�s�ges, j� katon�m volt.

Az �pol�n� a k�rh�zig k�s�rt, ott ell�tt�k a sebemet. Az orvos azt mondta, szerencs�re csak izoms�r�l�st okozott a repesz, �s a fert�z�snek nyoma sincs, �gyhogy rem�lhet�leg hamarosan rendbe j�v�k; a bennmaradt szil�nkkal ne t�r�djek, azt a k�s�bbiek sor�n is ki lehet venni. (Ebb�l nem lett semmi, m�g ma is itt �rz�m a combomban a betokosodott vasdarabot, j� id�jelz�. Hideg front el�tt sajg�ssal figyelmeztet.)

N�gy nap m�lva v�ratlanul t�bb k�nnyebb, sz�ll�that� sebes�lt t�rsammal Zalaegerszegre vez�nyeltek. Az eltelt n�gy nap alatt megl�togattam Teri nagyn�n�met, akit nagy b�natban tal�ltam zsid� sz�rmaz�s� f�rje �ngyilkoss�ga miatt. Vigasztalhatatlan volt.

F�lkerestem Editet, a v�rpalotai kisl�nyt is, mert akkor �ppen Pesten tart�zkodtak. A tal�lkoz�s nagy �r�me nem sok�ig tartott, mert elvez�nyeltek. Viszontags�gos utaz�som �s gy�gyul�som ut�n kineveztek egy p�tkeret z�szl�alj parancsnok�nak Harasztifaluba. Evvel az egys�ggel v�gigcsin�ltam a visszavonul�s minden k�nj�t, baj�t. 1945. janu�r 16-�n l�pt�k �t a n�met hat�rt z�szl�aljammal. Ott is sok bomb�z�st, n�lk�l�z�st �t�lve, a h�bor� utols� napjaiban siker�lt az egys�gemet visszavezetnem Ausztri�ba.

Peggau mellett, Graz k�zel�ben, egy hegyi sz�ll�ban hallottuk a r�di�ban, hogy Hitler meghalt. K�zeledett m�jus 9-e, a fegyversz�net napja. Itt m�r tal�lkoztunk kiszabadult orosz �s francia hadifoglyokkal, akik kifosztottak valamilyen pezsg�gy�rat �s r�szegen, de nem er�szakoskodva, �r�mm�morban randal�roztak az utc�kon. Nekik okuk volt a boldogs�gra.

Megindultunk Graz fel�. Az egyik �tkanyarban ausztr�l p�nc�losokt�l t�zet kaptunk. A f�lrecsapott cserk�szkalapjukr�l ismert�k f�l �ket. Olaszorsz�g fel�l �rkeztek. Nem viszonoztuk a t�zet, mert l�ttuk, hogy f�l�nk l�nek, nyilv�n �szrevett�k a ruh�nkr�l, hogy nem n�metek vagyunk.

Grazba �rve egy �nnepl� v�rost tal�ltunk. Esti kivil�g�t�s, minden�tt kit�z�tt osztr�k z�szl�k, vir�gok, tisztas�g, horogkereszt sehol. Az utc�kon emberek sokas�ga. M�jus 8-a volt. �k �r�ltek, de vel�nk mi lesz.

Egy bombas�r�lt k�rh�zban t�lt�tt�k az �jszak�t. �jf�lkor tudtuk meg, hogy al��rt�k a fegyversz�netet. Hajnalban, ahogy kin�ztem a t�r�tt �veg� ablakon kereszt�l, akkor l�ttam meg az els� gy�ztes szovjet katon�t a park gondosan �polt p�zsitj�nak a k�zep�n guggolva. Nyugodt dolga v�gz�se nem sok�ig tartott, mert az �ppen arra j�r� tiszt csizm�j�val j� fen�ken r�gta �s hat�rozottan a k�zeli bokrokra mutatott. Elv�gre Eur�p�ban vagyunk.

E jelenet l�tt�n meggy�z�dtem arr�l, hogy az oroszok megsz�llt�k Ausztri�t, de nemcsak elfoglalt�k, hanem m�r otthon is �rzik magukat. Katon�imnak kiadtam az utols� parancsot: fegyvert, l�szert itt hagyni, t�rre levonulni.

V�ge a h�bor�nak, hazamegy�nk - gondoltam akkor, hiszen a genfi egyezm�nyek szerint a h�bor� befejezte ut�n nincs foglyul ejt�s. Sok sz�zezren t�vedt�nk ebben az �gyben.

Ahogy le�rt�nk a t�rre, megkezd�d�tt az els� orosz nyelvlecke: davaj csaszi. Az ott cselleng� orosz katon�k mindenkinek elvett�k az �r�j�t. Mindegy m�r - gondoltuk - �s elindultunk hazafel�. A v�ros sz�l�n a k�k sapk�s NKVD (politikai rend�rs�g) alakulatai �llt�k el az utunkat �s a vissza�z�nl� magyar katon�kat dokument megszerz�se c�lj�b�l visszair�ny�tott�k a v�ros f�ter�re, senkit nem engedtek tov�bb.

Mire oda�rt�nk, m�r kb. t�zezer magyar katona toporgott ott t�relmetlen�l dokumentre v�rva. Akkor m�g nem tudtuk, hogy orosz urainknak egy szav�t sem szabad elhinni.

N�h�ny �r�s v�rakoz�s ut�n egy k�k sapk�s biztons�gi ezredes besz�det tartott az �sszezs�folt t�megnek. Egy lengyel fogoly �llt mellettem, � ford�totta nekem n�metre a sz�veget, amely a k�vetkez�k�ppen kezd�d�tt: Elfoglaltuk Vars�t, Budapestet, Berlint, ezut�n London �s New-York k�vetkezik.

Megborzongtam a besz�d hallat�n, h�t ezek t�nyleg vil�guralomra t�rekszenek? Ezt jelenten� a vil�g prolet�rjai egyes�ljetek jelsz�? Az�rt sok�ig nem volt id�m ezen gondolkodni, mert elmondta k�s�bb, hogy mi magyarok mindannyian hazamegy�nk, csak dokument n�lk�l ez nem lehets�ges, amelyet most itt nem tudnak kiadni, csak a legk�zelebbi �llom�shely�nk�n �s most mindj�rt indulhatunk is Magyarorsz�gra.

1945. m�jus 10-�n indultunk Szentgotth�rd fel�. Magyar� szkoro domoj^[15] - evvel a mond�ssal biztatgattak az �ton orosz �reink, amit mi balg�k akkor m�g el is hitt�nk. �t�s sorokban, gyalogmenetben ballagtunk az orsz�g�ton kev�s fegyveres �r k�s�ret�ben, ami azt az �rz�st keltette benn�nk, hogy ez az �rz�s csak formas�g, hiszen b�rki lel�phetett volna, aki akart, de mi �rtelme lett volna dokument n�lk�l.

Meg�lltunk pihenni egy sz�tl�tt, szinte lakatlan falun�l. Az orosz �r�k azt mondt�k, hogy ell�tm�ny nincs, mindenki szerezzen mag�nak ennival�t, ahogy tud, csak m�st ne hozzunk magunkkal a h�zakb�l. �n ker�tettem egy talicsk�t, abba krumplit, kev�s lisztet siker�lt tal�lnom, �s az egyik kertben fogtam egy csirk�t. Volt k�zt�nk egy csongr�di kubikos, aki azt mondta, �lljunk �ssze, � megf�zi a csirk�t paprik�snak, van hozz�val�ja, m�g t�zel�je is. J�l j�rtunk mind a ketten, nagyon finom volt a f�ztje.

Utunkat folytatva egy ismeretlen, n�gy torny�, gazd�tlan kast�lyhoz �rt�nk. Ott k�l�nv�lasztott�k a tiszteket. Volt, aki levette a rangjelz�s�t, att�l tartva, hogy rosszabb elb�n�sban r�szes�l a leg�nys�gn�l. Felsz�l�tott�k a tbc-seket �s a v�rbajosokat, hogy jelentkezzenek. �ket, mint k�s�bb megtudtuk, hazaengedt�k. Egyik tisztt�rsam is jelentkezett v�rbajosnak, szerencs�s volt, � hamarosan hazaker�lt.

N�h�ny napot t�lt�tt�nk a kast�lyban, amelynek a gazd�i �vsz�zadokon �t gy�jt�tt�k a k�nyveket, k�zt�k gy�ny�r�, �rt�kes, vil�gh�r� k�teteket. A foglyok ezekkel a k�dexekkel s�t�tt�k a krumplit. Vel�nk volt a Sz�ch�nyi K�nyvt�r igazgat�ja, aki szomor�an �llap�totta meg, hogy a f�z�shez haszn�lt t�zreval�k k�z�tt m�g M�ty�s Corvin�in�l is �rt�kesebb k�nyvek pusztulnak el. Egy �hez� fogolynak t�bbet �rt egy csajka meleg krumpli, mint a milli�kat �r� pergament, az eredeti hollandi bibli�k, amelyekkel k�r�lb�sty�zt�k a kis t�z�ket. D�bbenetes l�tv�ny volt ez a h�bor� okozta vandalizmus.

A hat�r nem volt mesze t�l�nk. Szentgotth�rdon cig�nyzenekarral fogadtak benn�nket. El�g sok n�p vette k�r�l a t�rsas�gunkat. K�rdezgettek, neveket kiab�ltak, de voltak olyanok is, akik lefasiszt�ztak benn�nket. N�h�nyan ennival�t osztogattak. Egy honv�d megkereste az egyik �rt �s k�rte, hogy engedje haza a feles�g�hez ennival��rt, mert � ideval�si. Az �r maga csod�lkozott a legjobban, amikor az a szerencs�tlen visszaj�tt �s jelentkezett n�la. Hja, kellett a dokument. Meg is kapta h�rom �v m�lva, amikor csont-b�rre lefogyva hazak�ldt�k a donyeci sz�nb�ny�kb�l.

Zenekar fogadott benn�nket a j�nosh�zi t�bor kapuja el�tt is. M�r �tk�zben egyre er�sebb lett az �rs�g, s mire a kapuhoz �rt�nk, annyian �lltak k�r�l benn�nket a g�ppisztolyos katon�k, hogy a sorb�l kil�pni, sz�k�st megk�s�relni lehetetlen volt. Mire f�locs�dtunk, �rtornyok �s sz�gesdr�t ker�t�sek vettek k�r�l benn�nket. Kezdt�nk r�j�nni arra, hogy foglyok lett�nk, mert ahov� ker�lt�nk egy�ltal�n nem hasonl�tott dokument oszt� irod�hoz.

A fogolyt�bor kb. harmincezres l�tsz�m� volt, egy r�sz�k n�met. Minket tiszteket egy magt�r m�sodik emelet�re zs�foltak. A koszt pocs�k volt �s gy�nge: burizs vagy sz�jabab k�posztal�vel. �hezt�nk.

A nagy augusztusi melegben tiszt�lkodni nem tudtunk, hamarosan letetvesedt�nk. A nyitott, sohasem fert�tlen�tett latrin�k meghozt�k az eredm�nyt, v�rhas �s t�fusz j�rv�ny t�rt ki. �n is megkaptam a v�rhast, l�zas lettem �s szapora v�res hasmen�s k�nzott, rettenetesen legy�ng�ltem. Negyven fokos l�zzal lev�nszorogtam az �n. orvosi rendel�be. Nem sokat foglalkoztak velem. Kik�ldtek egy elk�l�n�tett ist�ll�r�szbe, ott sokadmagammal szalm�n fek�dt�nk. Egy SS szanit�c �rmester naponta k�tszer adott k�t-k�t sz�ntablett�t, orvosok nem is viziteltek. A l�togat� bajt�rsaim, megismerve nyomorult helyzetemet, visszavittek a magt�rba, ott te�t f�ztek �s sz�nn� �getett kenyeret adtak gy�gyszerk�nt. H�la fiatal szervezetemnek, legy�rtem a betegs�get.

Egyik nap nagy meglepet�semre h�vattak a parancsnoks�gra, hogy l�togat�im �rkeztek. Nem eml�tettem m�g, hogy tal�n valamilyen isteni sugallatra vagy rossz sejt�seim miatt, a j�nosh�zi �ton t�bb c�dul�t helyeztem le az �t sz�l�re, amelyekre egy-egy darab k�vet tettem nehez�knek, hogy ne sodorja el a sz�l. Ezeket k�t kisl�nynak c�meztem meg, az egyiket Zalaegerszegen ismertem meg �s a kar�csonyt ott t�lt�ttem a csal�dn�l, a m�sikat Harasztifaluban. Le�rtam, hogy most J�nosh�z�ra megy�nk, de nem tudom hov�. J� emberek megtal�lt�k �s post�ra tett�k. A levelet mindketten megkapt�k �s nem volt neh�z kital�lniuk, hol keressenek. A sors j�t�ka, hogy egyszerre �rkeztek �s a parancsnoks�gn�l feles�gemk�nt jelentkeztek. Ebb�l bonyodalom is sz�rmazott. A parancsnok gyanakodva k�rdezte, hogyan lehet nekem k�t feles�gem? Mire azt v�laszoltam, n�zze meg a nevem, T�r�k vagyok.

- Jaa! - ki�ltott f�l. - Muzulm�n!

�n r�b�lintottam, � megnyugodott.

A kisl�nyok nagyon kedvesek voltak, �lelmiszer-csomagokat hoztak �s meg�g�rt�k, hogy �rtes�tik a sz�leimet.

A csomagokat sajnos nem vehettem mindj�rt �t, el�bb az �rs�g ellen�rizte, hogy fegyver, l�szer van-e benne, ut�na az orvosok vizsg�lt�k meg fert�z� anyagot keresve. Ami nekem maradt, m�g annak is �r�lhettem.

Sajnos a l�togat�sokat betiltott�k, illetve nagyon szigor�an, k�l�nb�z� enged�lyekhez k�t�tt�k, amelyek gyakorlatilag szinte lehetetlenn� tett�k. J�liusban m�gis siker�lt tal�lkoznom a sz�leimmel. Egyik d�lel�tt a sz�gesdr�t ker�t�s k�zel�ben s�t�ltam, amikor a nem messze elter�l� erd� sz�l�n h�rom alakot l�ttam, k�zt�k f�lt�nt egy piros matr�zruh�s h�lgy, akit az ismer�s �lt�zet�r�l azonnal azonos�tottam, a zalaegerszegi kisl�ny volt. Messzir�l integettek, akkor l�ttam, hogy a k�t m�sik alak ap�m �s any�m. Nem engedt�k k�zelebb �ket, kiab�lni nem lehetett, csak mutogattunk egym�snak. �lel�s helyett f�lemelt�k k�t kez�nket �s s�rtunk, r�szben az �r�mt�l, hogy l�tjuk egym�st, m�sr�szt a helyzetem, a rabs�gom �s az ismeretlen j�v�m miatt. A nagy integet�s azonban az egyik rohadt alaknak is f�lt�nt, aki fogolyb�l lett k�p� volt �s az �rul�kb�l lett bels� t�borrend�rs�gnek volt a parancsnoka. Odarohant hozz�m, kiab�lva, fenyegetve elr�ncig�lt a ker�t�s mell�l, hogy agyonl�vet, mert k�m vagyok �s bek�s�rt az �rparancsnokhoz. Ott ugyanezeket elmondta. Oroszul j�l tudott, mert � volt a rah�i f�jegyz�, tartal�kos m. kir. z�szl�s. Nagyon er�ltette, hogy k�mked�sen kapott, ami�rt goly�t �rdemlek. Megj�tszotta a h�s�ges - al�val� - alattval�t. Miut�n a tisztnek egy m�sik tolm�cs seg�ts�g�vel elmondtam, hogy a sz�leimnek integettem, az a helyzetemet meg�rtve, sz� n�lk�l, egy k�zmozdulattal kik�ld�tt az �rszob�b�l. A magyar reneg�t bosszankodva vette tudom�sul, hogy nem siker�lt az �n letart�ztat�sommal �rdemeket szereznie. A gy�szmagyar nev�t - �rdemei elismer�s��l - ide �rom: Iv�n Fedor, sz�letett: Fodor J�nos.

Sajnos a gy�z�k kegyeit keres�, t�lliheg� magyar m�s poszton is akadt.

Megindultak a transzportok a Szovjetuni� fel�. Akkor m�r semmi k�ts�g�nk nem volt, hogy mi lesz a sorsunk. A Szovjetuni�, jobban mondva Szt�lin, a genfi egyezm�nyeket semmibe v�ve, tulajdonk�ppen rabszolgamunk�ra hurcoltatott el benn�nket. A h�bor� ut�n fogs�gba ejtett �s kicsi robot c�m�n elfogott magyaroknak a sz�m�t pontosan nem tudjuk, 400.000-800.000-re becs�lhet�, ezeknek 20-30 %-a vagy lehet, hogy t�bb is, elpusztult. Ez volt a magyar holokauszt.

A bevagon�roz�st orvosi vizsg�lat el�zte meg. Nem humanit�rius szempontokb�l, hanem egyszer�en rabszolga-v�logat�s volt a c�l. A hatalomnak ne legyen gondja a selejttel, betegekkel, gy�ng�kkel, nekik munkab�r� emberekre (n�kre is) volt sz�ks�g�k.

Az egyik ilyen v�logat�st v�gign�zt�k. �ltal�ban k�tezer embert sz�ll�tottak egyszerre. A vizsg�latokat egy orosz orvosn� �s egy magyar k�rzeti orvos v�gezte. A foglyok meztelen�l sorakoztak f�l. Volt k�zt�k 16 �ves levente gyerek �s 50 �ves n�pfelkel�. A magyar orvos mindenkire, a f�lholt, lesov�nyodott gyerekre, az �reg harcosra is azt mondta: alkalmas, mehet. Ezt mindaz�rt tette, hogy j� fi� legyen �s hazaengedj�k. Az orvosn� megunta �s a f�lem hallat�ra r�f�rmedt a magyar koll�g�j�ra: Nye nada mnye szlab�h!^[16]

Mi tisztek ennek l�tt�n nagyon f�lh�borodtunk �s elhat�roztuk, ha hazaj�v�nk, felel�ss�gre vonjuk ezt a Heves megyei orvost. Fogadalmunkat nem tudtuk bev�ltani.

R�nk is sor ker�lt. Negyven ember egy vagonban. Napi n�h�ny v�d�r v�z, egy v�d�r sz�r�tott keny�r, a zs�folts�g k�nja, 35 fokos meleg, ez volt a jussunk. H�sz centi �tm�r�j� lyuk a padl�n, ez volt a v�c�: tiszt�lkod�si lehet�s�g: nulla! Tetvek!

Heten �sszebesz�lt�nk �s elhat�roztuk, hogy megsz�k�nk. P�sztor J�ska kecskem�ti hadnagy bar�tunknak volt egy elrejtett r�spolya. Avval elf�r�szelte a tol�ajt� lakatj�t.

A velencei-t�n�l sz�nd�koztunk leugrani, sorsol�si sorrendben, mikor a vonat megindul. �n figyeltem egy kis r�sen �t az el�tt�nk l�v� vagonon vigy�z� �rt.

Szerencs�tlens�g�nkre, amir�l nem tudtunk, vel�nk egy id�ben k�s�relt�k meg a sz�k�st h�rman az el�tt�nk l�v� vagonb�l. �k kif�r�szelt�k, sz�lesebb� tett�k a v�c�ny�l�st �s a lassan megindul� vonatb�l leereszkedtek a s�nek k�z�. Az �r �szrevette �s azonnal t�zelt. Az els�t r�gt�n lel�tte. A m�sodik az ellenkez� oldalon ugrott ki �s a nyaral�k k�z� rohant, neki tal�n siker�lt a sz�k�s, nem tudtuk meg soha. A harmadiknak, Dobes alezredes 17 �ves katonaiskol�s fi�nak is siker�lt a k�zeli n�dasba menek�lni, de lovakkal �s kuty�kkal �ld�zve megtal�lt�k �s lel�tt�k. Holttest�t a saj�t, nyak�ra k�t�tt der�ksz�j�val vonszolt�k v�gig a szerelv�ny�nk mellett, jelezve: �gy j�rnak, akik sz�kni pr�b�lnak.

Mindezt l�tva azonnal t�pni kezdt�k magunkr�l a ruh�nkat, mert a t�bbiek a meleg miatt szinte meztelenek voltak, csak mi, sz�kni akar�k �lt�zt�nk f�l. Ahogy az utols� ruhadarabot ledobtuk magunkr�l, m�r nagy zajjal ny�lt is az ajt�, a ny�l�sban az �rs�g, a parancsnok vezet�s�vel. L�tsz�mellen�rz�s ut�n motoz�s kezd�d�tt. A r�spolyt a tulajdonosa a v�gbel�be rejtette, �gyhogy azt nem tal�lt�k meg. Sajnos az egyik, az oroszokkal m�r kollabor�l�sra k�sz t�rsunk, el�rulta az elrejtett f�r�sz hely�t. Az orosz parancsnok kollekt�v b�ntet�ssel fenyeget�zve megk�rdezte, hogy ki�. A f�hadnagy tulajdonos jelentkezett, erre a parancsnok d�h�ngve a haj�ba markolt �s a f�r�szt a nyak�hoz nyomta, mutatv�n, hogy ezt a b�ntet�st �rdemeln�. Ekkor, szomor�, de �gy t�rt�nt, az �n. vagonparancsnokunk �nuralm�t elvesztve odaugrott a bajt�rsunkhoz �s pofonv�gta. Igazolni akarta mag�t az oroszok el�tt, hogy � nem felel�s �s el�t�li az ilyen magatart�st. A ludovik�s f�hadnagy kih�zta mag�t �s csak annyit mondott az id�sebb tartal�kos tisztnek: sajn�llak.

Sajn�ltam magam is, a t�rt�ntek�rt is, meg ami ut�na k�vetkezett. Az egyik orosz tiszt �szrevette azt a r�st, amelyen k�mleltem kifel� �s a k�semmel kit�g�tottam. � is k�rdezte: ki csin�lta? Jelentkeztem.

- Hol a k�s? - k�rdezte. Odaadtam neki. Elvette �s kidobta a nyitott ajt�n �s ut�na �k�llel az arcomba v�gott, �gyhogy a vagon fal�nak estem. Egy gr�z �rmester is volt k�zt�k, aki l�tta a jelenetet. A t�rt�ntek ut�n ottmaradt, s miut�n a t�bbiek elmentek, hossz� keresg�l�s ut�n megtal�lta a k�semet �s visszaadta nekem. Mutogat�ssal, meg egy-k�t n�met sz�val meg�rtette velem, hogy mondjam azt, hogy az egyik �regebb tisztt�rsam�, aki a hi�nyos fogazata miatt r�szorul erre a k�sre, mert nem tud r�gni.

A k�s�bbi tapasztalataim is azt mutatt�k, hogy a gr�zok, csecsenek, tat�rok k�z�tt t�bb volt az embers�ges �r, azt hiszem nem v�letlen.

Meg�rkezt�nk Budapestre, nem tudom, melyik p�lyaudvarra, annak valamelyik k�ls� v�g�ny�ra. A sz�gesdr�ttal is lez�rt r�csos ablakon egy asszonyt l�ttunk a vagonok k�z�tt bujk�lva. Egyre-m�sra kiab�lta: Jancsik�m, hol vagy? Amikor hozz�nk �rt, k�rdezt�k t�le, hogy kit keres, mondta a fi�t, Horv�th J�nos hadapr�d �rmestert. Megnyugtattuk, n�lunk ilyen nincs �s biztattuk, biztosan nemsok�ra hazaker�l. A k�vetkez� percekben az oroszok elzavart�k onnan.

M�r k�s� este volt, amikor tov�bbindultunk. Eg�sz �jszaka z�ty�gtettek, id�nk�nt tolattak vel�nk, �gyhogy nem tudom, milyen kunkorral, a reggel Soltvadkerten virradt r�nk. Az �llom�sf�n�ki lak�s ablak�b�l l�nyok, asszonyok n�ztek ki. Egyik�nk besz�lgetett vel�k, mutatta a sz�raz keny�rdarabk�kat, hogy mit kapunk enni. A besz�lget�st v�r�s karszalagos magyar D�lnoki katon�k szak�tott�k f�lbe, �k adt�k az �rs�get. G�nyosan bekiab�ltak nek�nk: Minek harcoltatok tov�bb ti fasiszt�k! Meg�rdemlitek a sorsotokat! Nem vitatkoztunk vel�k, csak szomor�an meg�llap�tottuk, hogy ezek rosszabbul b�nnak vel�nk, mint az oroszok.

Ahogy ez a gyal�zkod�s elhangzott, j�tt a vonatparancsnokunk, sorba parancsolta �ket �s elkezdte: agyin, dva, tri... eg�szen tizenkett�ig. Dole pusku - ki�ltotta - davaj vagon! Elszedt�k t�l�k a pusk�t �s bel�kd�st�k �ket a legutols� vagonba. �gy p�tolt�k a hi�nyz� l�tsz�mot. Azok helyett vitt�k el �ket, akiket agyonl�ttek vagy �tk�zben v�rhasban meghaltak, �s akik megsz�ktek. Ez gyors el�gt�tel volt, a sorsunkban osztozhattak. Az �rmester�k hamar f�lismerte a helyzetet �s az egyik bez�rt iroda �vegajtaj�t bet�rve beugrott �s valahol h�tul siker�lt neki kimenek�lnie.

Tov�bb utaztunk kelet fel�: Kecskem�tre �rt�nk.

Ott a p�lyaudvaron az ablakon kereszt�l megpillantottam egy id�sebb vasutast, kikiab�ltam, hogy �rtes�ten� Szegeden a sz�leimet. K�szs�ggel v�llalta. A csod�ban b�ztam, amire senki sem sz�m�tott. A h�rt leadt�k a R�kusi p�lyaudvarra �s onnan ker�kp�rral kiszaladt egy vasutas a sz�leimhez �s ap�m azonnal kij�tt a szerelv�nyhez. Az �llom�son adtak neki egy forgalmista sapk�t, pap�rt, ceruz�t, s mintha szolg�latot teljes�tve �rogatn� f�l a vagonsz�mokat, v�gig haladt a vonatunk mellett, a nevem sz�l�tgatva. Egy bajt�rsam hallotta meg el�sz�r �s sz�lt nekem, hogy valaki keres, nagyon hasonl�t r�m. Ap�m k�nnyezett, �n vigasztaltam. Azt mondta, tudom�sa szerint a vonatunkat Rom�ni�ba ir�ny�tott�k, a s�gorom, aki szint�n hasonl� helyzetben van, mint �n, m�r Temesv�rra �rt. �tadott egy kis csomagot, amelyben paprik�s szalonna, keny�r �s egy �veg lekv�r volt. Meg�g�rte, hogy any�mmal �s a n�v�remmel d�lut�n visszaj�nnek �s hoznak egy nagyobb csomagot. Term�szetesen a kapott ennival�t 45 egyenl� r�szre elosztva elfogyasztottuk.

D�lut�n megj�ttek a sz�leim �s a n�v�rem a kis keresztl�nyommal. Nagy ruh�skos�r ennival�t hoztak, de az oroszok nem engedt�k �tadni. Nem tudtam besz�lni sem vel�k, mert a g�ppisztolyos �r�k elzavart�k �ket. Hi�ba kiab�ltam nekik, hogy feles�g, gyerek! Lassan megindult a szerelv�ny �s az eny�im elt�ntek a mozdony f�stj�ben. Annyit l�ttam m�g, hogy ap�m f�lemelte �sszeesett any�mat, n�v�remet pedig egy �r l�kd�ste az �llom�s fel� a fegyver tus�j�val.

Erd�lyen kereszt�l utazva Brass�n�l �rt�k el az ezer�ves hat�rt. Szomor�s�gunkban �s meghatotts�gunkban elkezdt�k �nekelni a Himnuszt, a t�bbi vagon lak�i is �tvett�k a hangot �s mindenki k�nnyezve �nekelt. Az oroszok el�sz�r d�r�mb�ltek az ajt�kon, de hi�ba, az �nekl�st nem hagytuk abba. A helyzet�nkben a bizonytalans�g volt a legsz�rny�bb, az, hogy nem tudtuk meddig tart a rabs�gunk. Azt az �lland�an ism�telt jelsz�t, hogy magyarok gyorsan haza, m�r r�gen nem hitt�k el. K�s�bb Odessz�ban a behaj�z�s el�tt egy r�szeg politikai tiszt mondta, hogy a magyar leg�nys�g k�t, a tisztek h�rom �vig maradnak fogs�gban, a n�metek egy-k�t �vvel t�bbet, az SS-ek pedig itt d�glenek meg. Nem hitt�k el, pedig nagyj�b�l igazat mondott.

Focsaniba, a rom�niai nagy eloszt� l�gerbe ker�lt�nk. Ott az oroszok els� dolga volt, hogy kifosztottak benn�nket, de azt nagy csellel csin�lt�k. Mi magyarok levetk�zt�nk meztelenre �s a ruh�inkat, kis poggy�szunkat a n�met fogolyt�rsainkkal motoztatt�k meg. Alapos munk�t v�geztek. Ut�na a n�meteket vetk�ztett�k le �s fogoly ruh�t kaptak, s �gy az �sszes lopott holmi az oroszok kez�be ker�lt f�rads�g n�lk�l.

Az SS-eket a bal h�naljukba tetov�lt v�rcsoport-azonoss�gi bet�k alapj�n kisz�rt�k, �ket szigor�tott b�ntet� t�borokba vitt�k, nem t�l sokan ker�ltek haza k�z�l�k.

Focsaniban, illetve a v�rost�l p�r kilom�terre l�tes�tett t�borban, ahol 70.000-80.000 foglyot �riztek, sz�rny� �llapotok uralkodtak. Kietlen homoksivatagban �p�tett barakkokba voltunk bezs�folva, de egy s�tort�bort is l�tes�tettek a nagy l�tsz�m miatt. Afrikai forr�s�g uralkodott, �rny�k sehol. A vizet adagolt�k, de az kev�s volt, �lland�an szomjaztunk, mosakod�sr�l sz� sem lehetett. Naponta 200-300-an haltak meg t�fuszban, v�rhasban. A kenyeret, amely az egyetlen emberi t�pl�l�k volt, f�lve ett�k meg, mert ugyanazokon a kord�kon sz�ll�tott�k, mint a halottakat. Nagyon sokan nem �rt�k meg a tov�bbsz�ll�t�st.

Nem sok�ig id�zt�nk itt, vagonba raktak �s egy fekete tengeri kik�t�be sz�ll�tottak, rom�nokkal, n�metekkel vegyesen. Itt v�ratlan esem�ny t�rt�nt. Szt�lin rendelet�re amneszti�t kaptak a magyar �s rom�n leg�nys�gi foglyok.^[17] Benn�nket mintegy k�tsz�z magyar tisztet a n�metek k�z� osztottak, a leg�nys�get pedig hazasz�ll�tott�k.

Egy j� ki�ll�s� tiszthelyettes k�z�nk keveredett, mert k�rh�zb�l ker�lt fogs�gba, ahol csak a g�la ruh�ja volt vele, az adjuszt�lt ez�stgombok miatt az oroszok tisztnek n�zt�k. Amikor m�r a Transszilv�nia nev� haj� h�dj�n �lltunk, k�ny�rg�tt nekem, hogy magyar�zzam meg a minket ir�ny�t� orosz tisztnek, hogy � nem tiszt, engedj�k szabadon �t is a leg�nys�ggel egy�tt. Egy ruszinul tud� tisztt�rsam seg�ts�g�vel, egy�tt siker�lt meggy�zn�nk az oroszt, aki r�gt�n adott neki egy �r�st �s a leng� h�dr�l szabadon engedte a haj�ra l�pni k�sz�l� tiszthelyettest. Boldogan szaladt le a partra, de volt benne annyi h�la- �s becs�let�rz�s, hogy megk�rdezze a nevemet �s a sz�leim c�m�t. �g�ret�t be is tartotta, f�lkereste �ket �s nekik is megk�sz�nte a seg�ts�gemmel kapott szabadul�s�t.

Egy napig vesztegelt�nk a kik�t�ben. Mindenf�le latrinah�rrel vigasztaltuk magunkat, ilyen, hogy, az�rt �llunk, mert az amerikaiak le�ll�tott�k a hadifoglyok tov�bbi sz�ll�t�s�t a Szovjetuni�ba. Ezen r�g�dtunk, nevets�ges. Lehets�ges, hogy az oroszok terjesztett�k, hogy legyen mir�l besz�ln�nk. Az�rt �lltunk, mert szenet raktak be a haj�ba.

A zs�folt haj�n nagyon rossz helyet kaptunk, a far�ban szorongtunk egym�s hegy�n-h�t�n, amellett a sz�ks�g latrin�k k�zel�ben fek�dt�nk, �gyhogy a szennyes l� k�z�nk folyt. B�zl�tt�nk. A kis megmaradt kenyer�nket r�gcs�ltuk, �hezt�nk. Az egyik sz�zados olyan �hs�grohamot kapott, hogy a jegygy�r�j�t cser�lte el egy zsemle nagys�g� keny�rdarab�rt. Meg is b�nta k�s�bb.

Egy�bk�nt a h�romnapos utaz�s a cs�ndes tengeren gy�ny�r� lett volna, de b�rmilyen sz�pek voltak is az �jszak�k, a szinte t�k�rsima v�zben t�kr�z� csillagok, a v�zb�l j�t�kosan f�lugr� halak, az �hs�g �s a fogs�g tudata elnyomott minden meghatotts�g �rz�st.

Elcsig�zva, sz�delegve l�pt�nk a sz�razf�ldre Novorosszijszk kik�t�j�ben. K�peny�nk b�zl�tt a szennyt�l. Ahogy sorakoztunk egyenesen a tisztek csoportj�hoz, hozz�nk l�pett egy koz�k tiszt:

- Zen�szek l�pjenek ki! - vez�nyelte tolm�cs seg�ts�g�vel.

Tizenegy n�h�ny tartal�kos tiszt jelentkezett, f�leg tan�t�k, k�ntorok, akik val�ban �rtettek is a zen�hez, hangszerekhez. Mi tizenn�gyen, hivat�sos tisztek, akik az �ton �sszebar�tkoztunk, elhat�roztuk, hogy jelentkez�nk, noha az �nekl�sen k�v�l semmit sem �rtett�nk hozz�! Tett�k ezt az esetleges jobb ell�t�sunk, b�n�sm�dunk �rdek�ben, meg �gy gondoltuk, akkor itt maradunk d�len, s tal�n a tenger mell�l a sz�k�sre nagyobb a lehet�s�g. Ennyi zen�sz l�tt�n nagyon meg�r�lt a k�k nadr�gos koz�k, akir�l kider�lt, hogy l�gerparancsnok. Sorakoztatott benn�nket, megjelentek fegyveres �reink, kiv�tel n�lk�l fiatal barisny�k (l�nyok), akikkel egy�tt teheraut�val elsz�ll�tottak benn�nket egy k�zeli kisebb t�borba.

Teltek a napok, a zene�rt�k nagy kupacba �sszehajig�lt zeneszersz�mokb�l v�logatva zenekart alak�tottak. Mi hozz�nem�rt�k csak b�m�szkodtunk, �gy csin�ltunk, mintha keresn�nk a nek�nk val� hangszert, eredm�nytelen�l. A zenebolond koz�k egyre t�relmetlenebb lett. Egyenk�nt faggatott, hogy milyen hangszerhez �rt�nk. Mindenki kital�lt valami k�l�nleges hangszert, ami nem volt a kupacban. �n t�rogat�t mondtam, gondoltam, ez �gy sincs. Erre p�r nap m�lva �jabb teheraut� hangszersz�ll�tm�ny �rkezett, mindenf�le csillog� trombit�val, de nek�nk val�t nem tal�ltunk benne.

Ezek ut�n a koz�k r�j�tt, az is lehet, hogy valaki megs�gta neki, hogy analfab�t�k vagyunk, �ktelen d�hbe gurult, sorakoztatott minket, tizenn�gy�nket. P�lc�j�val hadon�szott el�tt�nk.

- Csal� magyar tisztek! - ki�ltotta -, ti becsaptatok engem, mars �t a m�sik l�gerbe!

�gy ker�lt�nk a kik�t� nagyobb t�bor�ba, s lett�nk 4500 magyar hadifogoly parancsnokai. Az ott maradt zene�rt� tisztekb�l olyan kit�n� zenekar kov�csol�dott �ssze, hogy h�r�k messze ment. J�rt�k a k�rny�ki t�borokat, s�t az oroszokat is sz�rakoztatt�k sz�nvonalas koncertjeikkel.

*

A szovjet fogolyt�bori visszaeml�kez�sekben nagyon sok hasonl�s�g fordul el�. Ez nyilv�nval�an abb�l sz�rmazik, hogy a l�gerek k�zponti szervez�s alapj�n l�tes�ltek: a rendelkez�sek, form�k ugyanazok voltak, ami pedig a legfontosabb, az ell�t�s �s az eg�szs�g�gyi k�r�lm�nyek hasonl� nyomor�s�ga, minden memo�r �r�n�l k�zponti t�mak�nt szerepel.

�n szeretn�m elker�lni az egyformas�got, term�szetesen ez nem mindig fog siker�lni, hiszen, ami vel�nk t�rt�nt �gy vagy �gy, annak az ind�t� okai gyakran az �hez�s, a fert�z� betegs�gek, a magas hal�loz�si ar�ny, a mostoha munkak�r�lm�nyek voltak. Az�rt m�gis t�rekszem arra, hogy azokat a kisebb-nagyobb esem�nyeket, �lm�nyeket �r�k�tsem meg, amelyek megmaradtak a nyolcvan fel� j�r� fejemben, teh�t volt valami jelent�s�g�k a fogolyt�bori �letemben. A kopott eml�keim id�rendis�g�vel is n�ha zavarban vagyok, de egy biztos, semmit sem tal�ltam ki, nem a fant�zi�m sz�lem�nye, amit pap�rra vetettem, hanem sz�nigaz, f�jdalm�val, gy�trelmeivel, trag�di�ival �s ravatalos akaszt�fahumor�val egy�tt.

Ez a mi l�gerorvosn�nk volt, ezredesi rangban. Mi tisztek, tizenketten, neki k�sz�nhetj�k az �let�nket. Nagyon leromlott �llapotban �rkezt�nk meg a t�borba. Megvizsg�lt minket, nagyon kedvesen b�nt vel�nk �s l�tva lepusztult kond�ci�nkat, a leggy�ng�bb min�s�t�st kaptuk. �gy k�l�n er�s�t� �lelmez�s j�rt nek�nk. Ell�tott benn�nket maroksz�m amerikai er�s�t� �s vitamin tablett�kkal. Elmondta, hogy �desapja t�bornok volt Moszkv�ban. � orvosnak k�sz�lt. '17-ben egy fogoly magyar husz�rhadnagy j�rt hozz�juk, �t zongor�zni �s n�met nyelvre tan�tani. Amikor r�la besz�lt, mindig k�nnyes lett a szeme. Nem kellett magyar�znia, �rtett�k mi a k�nnyeib�l, hogy mi f�zte honfit�rsunkhoz. Az apja elesett a polg�rh�bor�ban, a hadnagyot Szib�ri�ba vitt�k.

Minket minden �ton-m�don haza akart k�ldeni. Mondta is, am�g itt van, vigy�z r�nk, hogy eg�szs�gesen menj�nk haza. Nem is volt semmi bajunk, am�g nem vez�nyelt�k el t�l�nk. Nagyon szeretett benn�nket. Egyszer Sism�ndy f�hadnagy bajt�rsam megh�lt, val�sz�n�en t�d�gyullad�sa lett. Az orvosn� egy eg�sz �jszak�t virrasztott mellette, �gy agg�dott �rte, mint egy �desanya.

Megl�togatott benn�nket a frissen alakult magyar zenekar is egy este. Nagyon sz�p m�sort adtak, elj�tszott�k a G�l Bab�b�l az Ott t�l a r�cson kezdet� dalt. A jelenlev�k, a s�ros priccseken, szakadt ruh�ban, �nekeltek. A dal hangjai �tterjedtek az eg�sz t�borra �s 4500 magyar egy�tt zengte ezt a szomor� �neket.

Nappal a vend�gl�t�ink m�latt�k vel�nk az id�t egy k�zponti vezet�kes r�di�val, az viszont tele volt propaganda sz�veggel, amelyet a gy�nge orosz tud�sunkkal nem is �rtett�nk, nem hi�nyzott. Sz�rakoztat� zene is szerepelt a m�sorban, de el�g ritk�n, akkor is f�leg lelkes�t� indul�kat hallgattunk. Jobban szerett�nk mi �nekelni.

Egy alkalommal - n�metekkel dolgoztunk egy�tt - elkezdt�k �nekelni az ismert, n�pszer� dalt: K�v�l a kasz�rny�n c�m�t. A n�metek meszes g�dr�ket �stak �s ahogy meghallott�k, bekapcsol�dtak, saj�t nyelv�k�n folytatt�k. Meghallotta egy orosz tiszt, odarohant hozz�nk, azt hitt�k, nem tetszik neki, de nem, meg�ll�totta az �neket, a meszes g�d�r sz�l�re �llt �s �jra kezdette vel�nk, � is �nekelte �s vez�nyelte a nemzetk�zi k�rust.

Nem sz�ltak a magyar dalok miatt, csak akkor �ll�tott�k le, ha a volna sz� szerepelt benne, ami az orosz vojna (h�bor�) sz�hoz hasonl�t �s azt gondolt�k, hogy az valami harcra lelkes�t� katonadal.

A kik�t� ter�let�n egy �ri�si cementgy�r volt, t�bb ezer fogoly dolgozott benne. Mi tisztek parancsnokk�nt. N�h�ny rubel zsoldot kaptunk �rte. Hetenk�nt egyszer vehett�nk rajta a piacon valami lekv�ros bodagot, a doh�nyosok mahork�t �s rom�n cigarettapap�rt, �mb�r olcs�bb volt erre a c�lra a Pravda, ink�bb sz�vtuk mint olvastuk.

Ezekre a piacos napokra Vili, a gr�z �rparancsnokunk k�s�rt el. Nagyon kedvelt�k, nemcsak az�rt, mert � sem szerette az oroszokat, hanem az�rt is, mert nagyon vid�m fick� volt, sok id�t t�lt�tt vel�nk, szeretett minket magyarokat. Z�szl�si rangot viselt, de a h�bor� alatt h�romszor fokozt�k le r�szegs�g miatt. H�romszor sebes�lt �s mivel a h�bor� utols� napj�n, m�jus 9-�n �pp j�zan volt, ism�t visszakapta a rangj�t �s a mi t�borunkba helyezt�k �rparancsnoknak.

�jszakai szolg�latban bej�rt hozz�nk �s balalajk�zott nek�nk, �nekelt vel�nk. Neki nem volt szabad aludni, de nek�nk m�snap dolgozni kellett, �gyhogy n�ha ki kellett zavarni a barakkunkb�l, hogy pihenni tudjunk. Ett�l f�ggetlen�l nagyon j�ban voltunk. H�l�b�l a bar�ts�g��rt egy vas�rnap neki �s a bar�tn�j�nek vett�nk mozijegyet, ugyanis p�nze sose volt, ahogy a zsoldj�t megkapta, azon nyomban elitta, ut�na n�lunk poty�zott. A leg�nys�g �ltal feket�n �nt�tt alum�nium kanalakat is � adta el, term�szetesen kell� haszon fej�ben. Az a p�nz is lecs�szott a tork�n.

A moziban egy sorban �lt�nk vel�k �s egy csom� r�szeg matr�zzal. Egy bugyuta partiz�nfilmet vet�tettek, amelyben kifigur�zt�k a n�meteket, olaszokat, meg minket magyarokat is. A j� szab�s� tiszti �lt�zet�nk miatt a matr�zok, akik m�g nem ismert�k a mi ruh�nk sz�n�t, amerikai tisztnek n�ztek. A filmben a sz�jt�ti magyarokat a h�s partiz�nok lefegyverzik. A matr�zok �szrevett�k, hogy �gy n�z�nk ki, mint a szerepl�k �s �gy is besz�l�nk. Ez a felismer�s az ellen�nk hangolt n�z�ket arra ingerelte, hogy az el�ad�s ut�n megverjenek minket. Ezt a matr�zok egym�s k�z�tt meg is besz�lt�k. Vili meghallotta �s azonnal sz�lt nek�nk, hogy m�ris induljunk vissza a t�borba, majd � ut�nunk j�n. Miut�n a l�ger kapuja becsuk�dott m�g�tt�nk, Vili is oda�rt, a tenger�szek is. Sz�v�lt�ssal kezdt�k, de miut�n a parancsnokunk a v�delm�nkre kelt, �sszeverekedtek. A kis t�m�r gr�z olyan kem�nyen verekedett, hogy a nagyon fiatal matr�zleg�nyeket megfutam�totta, mik�zben mi a sz�gesdr�t m�g�l lelkesen biztattuk �t. Ennek a veszett, lelkes vereked�snek a h�tter�ben az�rt megmutatkozott, hogy a matr�zok mind oroszok voltak, gr�z nem volt k�zt�k. H�l�b�l megh�vtuk a v�delmez�nket �s j�l leitattuk, � nem tiltakozott. Ezek ut�n m�g jobban szerett�k az �rparancsnokunkat.

Ezt a kisebbs�gi ellent�tet k�s�bb az Elbrusz menti sz�nb�ny�ban �rtett�k meg igaz�n, ahol azt l�ttuk, hogy az orosz �reink �jszaka nem mertek az �rtoronyban tart�zkodni, mert gr�z �s csecsen fegyveres p�sztorok sorra kil�tt�k �ket elhagyott n�met fegyverekkel. �k jobban gy�l�lt�k �ket mint mi.

Az hiszem idev�g� a k�vetkez� kis t�rt�net is. Cementgy�ri munk�nk k�zben odaj�tt a csoportunkhoz �s megsz�l�tott egy f�lt�n�en csinos arc� l�ny. T�k�letes magyars�ggal besz�lt. Sajn�lkozott rajtunk �s mondta, el tudja k�pzelni, hogy mennyire v�gy�dunk haza, mert � is Budapestre szeretne menni �s ott �lni.

Csod�lkoz�sunkra elmes�lte, hogy az apja els� vil�gh�bor�s magyar hadifogoly volt �s v�r�s katona. Beleszeretett az ukr�n tan�t�n� �desany�ba, �sszeh�zasodtak. Itt �ltek a Szovjetuni�ban - sajnos, tette hozz�. Apja elesett a fronton, anyja egy n�met t�mad�s �ldozata lett. � �pol�n�k�nt szolg�lt a hadseregben �s Budapest elfoglal�sa ut�n a f�v�rosban, szovjet hadik�rh�zban. Szerinte az a vil�g legszebb v�rosa �s az �lete �r�n is megk�s�rli, hogy oda visszajusson, mert � ott akar �lni. Mi�ta Pestet l�tta, az�ta a Szovjetuni� elviselhetetlen sz�m�ra.

Ebben teljesen egyet�rtett�nk. Siker�lt-e neki Magyarorsz�gra ker�lnie, nem tudom, de az akkori viszonyokat ismerve, nem val�sz�n�.

A kik�t�ben nagy szalmab�l�kat raktunk brig�dommal haj�ba. A norm�t ellen�rz� orosz kisl�ny egy irodaf�l�nek �talak�tott vagonban �ld�g�lt �s gy�nge f�ny mellett olvasott, mert m�r s�t�tedni kezdett. � �llap�totta meg a teljes�tm�ny�nket sz�zal�kban, nem volt mindegy, hogy milyen vastagon fog a ceruz�ja. Amennyiben siker�l vele sz�t �rtenem, jav�tani tud az eredm�ny�nk�n. Ezt m�skor, m�ssal is megtettem. Ilyenkor hivatkoztam az otthon �hez� csal�dunkra, �s ha nem esz�nk eleget, nem ker�l�nk haza sohasem, emiatt sz�ks�g�nk van egy kis p�tennival�ra, amelyet csak a sz�z sz�zal�k f�l�tti teljes�tm�ny�rt kapunk meg, teh�t az � kez�kben van az �let�nk. Ezekkel a szavakkal sokszor m�g megr�katni is siker�lt ezeket a kedves f�iskol�s l�nyokat, �gyhogy igencsak el�rt�k a sz�zt�z sz�zal�kot. M�s alkalommal, mint ahogy �rom m�sutt, kedvesked�ssel tudtam eredm�nyre jutni.

Bek�sz�ntem a kisl�nynak �s bementem hozz�. A lehet� legkedvesebben k�rdeztem, hogy mit olvas. R�mn�zett �s csillog� szemmel mondta: a vil�g legszebb k�nyv�t. K�v�ncsian k�rtem, ugyan mutassa meg nekem is, melyik lehet az. N�ztem a c�m�t �s j�les� megd�bben�ssel olvastam: Mad�ch Imre Az ember trag�di�ja orosz ford�t�sban. Mondtam neki, a szerz� magyar �r�, a mi k�lt�nk. Becsukta a k�nyvet �s �tszellem�lt arccal szavalni kezdte Szent P�ter d�rgedelmeit a r�mai jelenetb�l. T�bbet tudott bel�le mint �n, az egykori piarista di�k; igaz, hogy akkor m�r hat �ve elm�lt, hogy tanultam. N�lunk hossz� ideig indexen volt a Trag�dia idealista filoz�fi�ja miatt, a rostovi egyetem irodalmi szak�n k�telez� olvasm�ny volt.

�lmot raktunk a vagonokba. A rudak nagyon nehezek voltak, egy r�esett az egyik katon�m l�b�ra. Istentelen cs�ny�n nagyot k�romkodott az �n magyarom, ez�ttal oroszul, hiszen f�l �v alatt t�k�letesen megtanulta a fogva tart�k nyelv�n szidni az Istent. Az orosz a m�sik anyj�t szidja, a magyar mindj�rt az Istenn�l kezdi. Olyan hangosan mondta, hogy a messzebb �ll� orosz ellen�r kisl�ny is meghallotta. Odahivatott engem mint parancsnokot. Hat�rozottan k�z�lte velem - akkor m�r tolm�cs n�lk�l -, mondjam meg a katon�imnak, jelenl�t�ben senki ne k�romkodjon, mert, aki nem hiszi az Istent ne emlegesse, aki pedig hiszi, az meg sz�gyellje mag�t. Ut�na beny�lt a ruh�csk�j�ba �s megmutatta a nyakl�nc�n l�g� keresztet �s m�g egyszer szigor�an figyelmeztetett: � h�v� kereszt�ny �s soha, de k�l�n�sen h�sv�t t�j�n nem akar t�bb� k�romkod�st hallani.

�n el�vettem az embereimet �s amit mondtam nekik, azt nem tett�k zsebre. J�, hogy a kis orosz le�nyka nem �rtett magyarul. A k�romkod� katon�nak pedig lehet, hogy m�g a talpa is elpirult, de ami kil�tszott a ruh�j�b�l az pulykav�r�s volt a sz�gyent�l.

A Kub�n partj�n, egy kis faluban v�teleztem lisztet a leg�nys�gemnek. P�r hete ott dolgoztunk, krumplit cs�r�ztunk a vermekb�l. Otthon falukutat�ssal is foglalkoztam, itt is �rdekelt a parasztemberek �lete. Sorban bementem minden h�zba, gondoltam, v�gign�zem ezt a kis koz�k falut, ha m�r itt vagyok.

Ahogy bel�ptem ak�rmelyik h�zba, k�sz�ntem �s orosz m�dra h�romszor keresztet vetettem. �ltal�ban csak �regek voltak otthon, akik mind �gy viszonozt�k a k�sz�n�semet, s�t t�bb helyen kezet is akartak cs�kolni kereszt�ny viselked�sem miatt.

Megsajn�ltak minket, �s szeg�nys�g�k ellen�re minden�tt sz�vesen adtak p�r szem hagym�t, krumplit, m�suk nekik sem volt. Egy keny�rzs�kra val�t gy�jt�ttem �ssze.

A legt�bb h�zban az id�s asszonyok a f�rj�k, fiaik f�nyk�peit mutogatt�k. Nyalka koz�k f�rfiak n�ztek r�m a k�pekr�l, koz�k viseletben, t�lt�ny�vvel, t�rrel az oldalukon. Majdnem minden�tt ugyanazt a panaszos sz�veget hallottam: meg�lt�k a f�rjemet, mert nem akarta a kolhozt; a fiamat Szib�ri�ba vitt�k.

Elmondtam nekik, hogy n�lunk ilyenkor, h�sv�t alkalm�val f�tt sonka, kolb�sz, toj�s van az �nnepi asztalon m�g a legszeg�nyebb h�zban is. Azt felelt�k, r�gen, a c�r atyuska idej�ben n�luk is �gy volt. A szeg�nyebbekn�l, ahol sok volt a gyerek, v�zzel h�g�tott tej volt a h�sv�ti �tel nekik, hogy mindenkinek jusson.

A falu utols� h�z�ban egy nagyon id�s n�nire bukkantam, akinek t�nyleg nem volt semmije. A fi�kkal megbesz�ltem, hogy adunk neki k�t mar�k lisztet. Szeg�nyk�m kezet cs�kolt �r�m�ben, m�r nem is eml�kezett r�, mikor evett lisztb�l k�sz�lt �telt. R�gt�n kis v�zzel, s�val �sszekeverte egy kis l�basban �s a t�zhelyre tette. Alig v�rta, hogy valami s�lt lep�nyf�le legyen bel�le.

Csod�lkozva ment�nk ki a falub�l, �s meg�rtett�k, az�rt nincs nek�nk sem, mert nincs mib�l adjanak. A lakoss�gnak sincs jobb dolga mint a foglyoknak. Legal�bb is ezen a vid�ken �gy volt. Azt mondt�k, az�rt olyan szeg�nyek, mert Szt�lin megb�ntette ezt az orsz�gr�szt amiatt, hogy a n�metek itt tart�zkod�sa alatt sok koz�k �llt �t a vlaszovist�khoz.

A munk�nkkal �s a teljes�tm�ny�nkkel rabtart�ink meg voltak el�gedve, s jutalmul mi tisztek a g�ph�z alagsor�ban kaptunk egy helyis�get, amelyet t�rsalg�nak is nevezhetn�nk. Bej�ratos volt oda a t�borparancsnokunk is, egy NKVD-s ezredes. �rdekes m�don eur�pai m�velts�ggel rendelkezett, j�l besz�lt n�met�l, angolul �s franci�ul. Nagyon szeretett vel�nk t�rsalogni, volt is kivel, hiszen mi tisztek ilyen vagy olyan szinten - t�bben t�k�letesen - besz�lt�nk egy-k�t nyelvet. Egyszer �szintes�gi roham�ban - ami ugyan nem illik egy politikai tiszthez, de sok volt benne m�r az enyh�t� k�r�lm�nyb�l, a nemzeti italb�l - �t�lelte a v�llamat �s n�met�l a k�vetkez�ket mondta:

- Tovaris P�vel, te j� bar�tom vagy, j�l jegyezd meg, amit most mondok, ha egyszer hazam�sz, k�rlek, ne l�pj be a p�rtba, se vissza a hadseregbe, mert az els� alkalommal titeket el tesznek l�b al�l. Az els� gazdas�gi vagy politikai kr�zisn�l ti lesztek a b�nbakok, ugyan�gy mint a r�gi c�ri tisztek, akik beh�doltak a bolsevikoknak, mint pl. Tuhacsevszkij. Miut�n a hadsereget �tk�pzitek, titeket - akikben nem b�zhatnak - kiny�rnak.

K�s�bb m�g azt f�zte hozz�, hogy �t is figyeli valaki, lehet, hogy a sof�rje vagy a szak�csa? � is tartja pisztoly�t valakinek a h�t�ba, j� lesz teh�t vigy�znunk. Azut�n a sz�j�ra tette az ujj�t, mindannyiunkat k�l�n-k�l�n meg�lelt �s gyorsan t�vozott.

Ami ez ut�n az �szinte megnyilatkoz�sa ut�n t�rt�nt, sohasem tudtam megmagyar�zni magamnak.

M�r hetek �ta hi�nyosan kaptuk a kenyeret, valaki rendszeresen lopta. N�h�ny napi figyel�s ut�n nem volt neh�z r�j�nni, hogy az egyik �r�nk volt a tettes. �jszaka egy csend�r �rmesterrel �s Sism�ndy Gyurk�val �rk�dt�nk a rakt�rban. A tolvaj �r�nk �tm�szott a sz�gesdr�ton �s besz�rt a tokarev hossz� szuronyos pusk�j�val egy keny�rbe �s kih�zta. Mi be akartuk r�ntani a pusk�t, de a nyomoz� csend�r azt mondta:

- Hadnagy �r, a m�sodik alkalommal h�zzuk be, hogy kint is maradjon nyoma a tolvajl�snak. � volt a szakember, �gy is tett�nk. A m�sodik keny�rrel a pusk�j�t ber�ngattuk �s jelentett�k a l�ger parancsnok�nak. Azt k�rdezte, ki volt a tettes, Mocs�ri, a cig�ny? Nem, mondtuk, j�jj�n �s n�zze meg! Kez�be adtuk az �r pusk�j�t, rajta a keny�rrel. Az �r term�szetesen megkapta a b�ntet�s�t, de egy h�t m�lva minket, ludovik�s tiszteket, az �sszes csend�rrel egy�tt teheraut�ra pakoltatott �s elvitetett egy kauk�zusi sz�nb�ny�ba, amelynek a foglyok k�z�tt hal�lt�bor h�re volt. Mivel tudta r�lunk, hogy hivat�sos tisztek vagyunk, el�tte megfosztott a tiszti rangunkt�l, mert a genfi egyezm�nyek �rtelm�ben fogoly tiszteket munk�ra fogni nem lehet.

Furcsa fintora volt ez a fogolyt�bori �letemnek, de megfogadtam az ezredes tan�cs�t, nem k�rtem vissza magam a hadseregbe �s a p�rtba sem l�ptem be, mikor f�lsz�l�tottak, mint kezd� gy�gyszer�szt. Meg is mondtam a p�rttitk�rnak, hogy ki adta ezt a tan�csot nekem �s ha egy NKVD tiszt �gy nyilatkozott, akkor neki csak igaza lehet.

Val�ban igaza is lett. Az �tvenes �vek elej�n sorra r�gt�k ki a hadseregb�l a volt hivat�sos tiszteket, a magasabb rang�ak k�z�l j� n�h�nyat koncepci�s perbe fogtak, kiv�geztek vagy hosszabb b�rt�nb�ntet�st kaptak. �r�lhetett az, aki �ll�sveszt�ssel meg�szta �s elmehetett neh�z fizikai munk�ra.

Az '56-os forradalom sz�t�s�val �s szervez�s�vel is a volt horthysta tiszteket �s csend�r�ket gyan�s�tott�k �s sokat k�z�l�k intern�ltak, el�t�ltek.

A b�ntet�t�borban �rdekes, a kommunista rendszerre jellemz� tapasztalatra tettem szert. A t�borparancsnokunk koz�k kapit�ny volt. � tudott a mi lefokoz�sunkr�l, de nem vette figyelembe �s megadta nek�nk a tiszteknek j�r� tiszteletet, s nem egyszer megh�vott, t�bbek k�z�tt engem is. �ppen parti k�zben voltunk, amikor kopog�s n�lk�l bel�pett egy fekete ruh�s �rmester. Ahogy a kapit�ny megl�tta, olyan hevesen ugrott f�l �s v�gta mag�t hapt�kba, hogy m�g a sakkt�bl�t is f�ll�kte. �n �lve maradtam, mert mit ugr�ljak egy �rmester el�tt. T�voz�sa ut�n megk�rdeztem a kapit�nyt, mi volt ez a nagy tiszteletad�s. Lehalk�tott hangon csak annyit mondott: NKVD. Ebb�l �rtett�nk.

Egy sz�ke, sv�b sz�rmaz�s� �rmester�nk bevonul�sa el�tt egy h�ttel esk�d�tt �ssze falubeli menyasszony�val. Egyenesen a frontra, a K�rp�tokba ir�ny�tott�k. Am�g ott harcolt, faluja, Elek f�lszabadult. � fogs�gba esett, de a feles�g�t is, t�bb fiatal l�nnyal, asszonnyal, sv�b sz�rmaz�sa miatt, malenkij robotra vitt�k egy Don melletti sz�nb�ny�ba. Kiv�telesen szerencs�s levelez�s folyt�n otthonr�l megtudta f�rje hadifogoly sz�m�t, �rt neki �s a lev�l meg�rkezett. �rmester�nk a h�r v�tele ut�n nagyon cs�ndess� v�lt. Amikor munk�ba indultunk, f�lt�nt nekem, hogy keny�rzs�kkal �s szab�lyosan �sszehajtott k�penykoszor�val a h�t�n �ll be a sorba, mintha gyakorlatra menne. A tengerpartra �rve, amikor elfordultunk a munkahely fel�, � egyszer�en kil�pett a sorb�l �s elindult a part ment�n az ellenkez� ir�nyba. Az �r�k ut�na rohantak, s mint sz�kev�nyt ott j�l �sszevert�k �s visszavitt�k a l�gerbe.

Mikor a munk�b�l visszaj�tt�nk, vele egy�tt engem is kihallgattak. Vele besz�lgetve r�j�ttem, hogy a fi� megzavarodott, a vallat�s sor�n folyton azt hangoztatta, hogy � a feles�g�t, Marik�t akarta a b�ny�ban megl�togatni �s sz�nd�k�r�l nem is mond le, hiszen olyan r�gen nem l�tta. Az oroszoknak nem lehetett megmagyar�zni, hogy az �rmester�nk nem sz�kni akart, hanem egyszer�en a h�r hat�s�ra megzavarodott. Hi�ba �lltunk ki mellette, az �rtatlan �s nevets�ges sz�k�s�rt b�ntet�t�borba vitt�k, ahonnan csak kevesen t�rtek haza. Nem tudom mi lett vele.

�t 1940-ben l�tt�k le Odessza f�l�tt, amikor m�g a n�metek oldal�n harcoltak. J� bar�ts�gban voltunk vele, intelligens boj�r fi� volt, j�l besz�lt n�met�l, szeg�ny m�r a hetedik �vet t�lt�tte fogs�gban. K�zl�keny pillanat�ban mes�lte, hogy vas�rnap volt az esk�v�je, s ut�na h�tf�n kellett bevonulnia. Mutatta csinos feles�ge f�nyk�p�t. Kilenc h�nap m�lva fia sz�letett �s az�ta minden �vben kapott a feles�g�t�l levelet a gyerek f�nyk�p�vel, amely a b�lyeg hely�re volt r�varrva. Legut�bb a kisfia is �rt, mert m�r iskol�ba j�rt. Megnyugtattuk, hogy a fia kik�p�tt apja, mintha r�la mint�zt�k volna, �gy hasonl�t r�. Biztattuk, k�sz�nje meg Istennek, hogy ilyen h�s�ges feles�ge van, aki hazav�rja, a fi�val egy�tt. Boldog volt n�h�ny napig.

A tal�l�kony foglyok mindent kital�ltak, hogy elviselhet�bb� tegy�k a fogs�got �s tomp�ts�k a honv�gyukat. Valamelyik vas�rnap, munkasz�neti napon, jelentkezett n�lunk egy �rtelmes ember a leg�nys�gb�l. Azt k�rdezte, hogy akarunk-e szellemet id�ztetni vele, mert � �rt hozz�. Mit mondtunk volna? J�jj�n!

Asztal k�r� �ltetett het�nket, kez�nket a tetej�re t�ve �gy kellett elhelyezni, hogy a sz�tterpesztett ujjaink egym�s�ihoz �rjenek. Az asztal a k�rd�sekre f�lemelked�ssel v�laszol majd, teh�t �gy kell k�rdezni, hogy a visszaes�sek koppan�s�nak a sz�ma lesz a t�lvil�g felelete. Teh�t p�ld�ul: h�ny �vig tart a fogs�gunk?

Szeg�ny ember�nk beleizzadt az er�lk�d�sbe, mert nek�nk az asztal meg sem mozdult. Hi�ba verte bottal a f�ldet, a szellem nem jelentkezett.

- Mert az urak nem hisznek benne - menteget�z�tt. - J�jjenek el a leg�nys�gi barakkba, ott megl�thatj�k, hogy nem vicc ez a szellemid�z�s.

Elment�nk a nagy l�tsz�m� leg�nys�gi sz�ll�sra. K�z�pre helyeztek egy vassz�g n�lk�l (ez fontos volt) �ssze�csolt asztalt �s a le�rt m�don tizenketten k�r�l�lt�k. Mi hitetlen tisztek, csak megfigyel�k�nt vehett�nk r�szt ebben a szellemid�z�sben.

Megkezd�d�tt a sze�nsz leg�nys�gi v�ltozata. Az els� k�rd�s - tekintettel a tiszt urakra - az volt, h�ny tiszt van a t�borban. Az asztal hat�rozottan kilend�lt �s 15-sz�r koppant. Ez stimmelt, val�ban annyian voltunk.

Most m�r nagyobb �rdekl�d�ssel kezdt�nk figyelni, k�l�n�sen amiatt, mert a m�sodik k�rd�s �gy hangzott: h�ny �v m�lva megy�nk haza? A v�lasz h�rom koppan�s volt. Keser� morg�s hangja hull�mzott v�gig a nagysz�m� k�z�ns�gen. H�rom �v m�lva jutott eszembe ez az esem�ny, amikor kezembe kaptam a szabadul� pap�rt.

A harmadik k�rd�s provokat�vabb volt �s k�s�bb majdnem tragikuss� v�lt a felelet miatt, ugyanis azt k�rdezte a sze�nsz-vezet�, hogy Juont (erd�lyi havasi p�sztor), aki az asztal k�r�l �lt, h�nyszor csalja meg a feles�ge. Tizenh�tn�l az asztal abbahagyta, lehet az�rt, mert olyan �rj�ng� nevet�s t�rt ki a teremben, hogy az �rs�g berohant megn�zni, mi ez a szokatlan zaj.

Val�ban, �n mint ellen�r, ott �lltam az asztal mellett, ami szab�lyosan kilengett olyannyira, hogy odanyomta a padon �l�ket a k�zeli �gy v�g�hez. Juon, a fiatal p�sztor, halotts�padt volt. L�tszott rajta, hogy nagyon szenved. Szinte rosszul lett. Annyira elkeseredett, hogy tolm�cs seg�ts�g�vel pr�b�ltuk vigasztalni, nehogy �ngyilkos legyen. Mondtuk neki, ez h�lye vicc volt, ugrat�s az eg�sz, ne hagyja mag�t heccelni. Sok id�be tellett, m�g siker�lt megnyugtatnunk.

Azt hat�rozottan �ll�tom, hogy az asztal val�ban f�lemelkedett. Gondolkoztunk rajta, mik�nt lehet ez, v�g�l is abban maradtunk, hogy az izgalom �ltal kiv�ltott hevesebb v�rkering�s az �ssze�rt ujjakon kereszt�l nagyobb fizikai er�v� egyes�l, ami k�pes az asztalt megmozd�tani. Az igazmond�s k�rd�s�ben Juon p�sztor lenne a koronatan�, ha tal�lkoztunk volna vele, meg, ha a feles�ge bevallotta volna a 17-et. Ezt k�tve hiszem.

A rom�n foglyok, az �t�ll�s miatt, kedvezm�nyekben r�szes�ltek. Nagy r�sz�k Szt�lingr�dn�l esett fogs�gba. K�z�l�k ker�ltek ki a szak�csok �s a bels� �rs�get is �k adt�k. Bottal j�rk�ltak a munkahelyen �s �k hajtott�k az embereket. Teh�t olyan k�p� szerepet t�lt�ttek be. Az orosz �r�k mellett megj�tszott�k magukat, ha magyar tiszt nem volt a k�zelben. Megt�rt�nt, hogy egy sz�kely t�rsunk munka k�zben f�lre�llt kisebb �gy�t elv�gezni, ez�rt a rom�n �r visszaj�vet meg�t�tte, mert nem k�rt t�le enged�lyt. A j�k�t�s� g�b� elkapta a botj�t, kicsavarta a kez�b�l, sz�tt�rte rajta. A bajt�rsai fogt�k le, hogy ne verje le rajta Trianon huszon�ves s�relmeit. Az oroszok a rom�nok f�ljelent�s�re a t�bor fogd�j�ba csukt�k. Egyik bar�tommal - mivel tudtuk, hogy a szerencs�tlen csak vizet kap - keny�rdarabk�kat gy�jt�tt�nk �ssze �s a cella melletti szoba k�lyhalyuk�n kereszt�l hajig�ltuk be neki, amikor az �r nem figyelt. Egy rom�n �szrevette �s f�ljelentett benn�nket, hogy �lelmezz�k a foglyot. Erre minket, kett�nket is bev�gtak a sz�kely mell�.

M�snap vas�rnap volt. Este sorakoztatt�k a leg�nys�get. A fogda a domboldal tetej�n volt, nem tudom, milyen ok miatt minket is kiengedtek, �s amikor a f�lsorakozott leg�nys�g el�tt vonultunk el, miel�tt m�g a t�borparancsnoknak a rangid�s tiszt jelentett volna, a sor sz�l�n �ll� t�rzs�rmester elki�ltotta mag�t: vigy�zz, jobbra n�zz! Ez a tiszteletad�s nek�nk sz�lt, s mivel mi az ellenkez� oldalon j�tt�nk, mint ahogy a t�borparancsnok �llt, nagyon f�lt�n� volt a n�gyezer ember fegyelmezett rokonszenv t�ntet�se. A parancsnok nagyon okosan viselkedett, �gy csin�lt, mintha mi sem t�rt�nt volna, oszoljt vez�nyelt �s takarod�t rendelt el, pedig este h�t �ra volt, �gy kilenc helyett mindenkinek le kellett fek�dnie, ezt az �rs�g ellen�rizte. M�snap a sz�kellyel egy�tt kiengedtek benn�nket a fogd�b�l. A rom�nokt�l elvett�k a botot �s a t�ntet�sr�l t�bbet senki sem besz�lt.

A saj�t fajt�mmal azonban nem mindig dicsekedhettem, amire az al�bbi k�t kis t�rt�net is bizony�t�k.

M�rcius 15-�n �nnepelt�nk �s el�nekelt�k a Himnuszt. Nem messze �llt t�lem a kolozsv�ri polg�rmester-helyettes, karpaszom�nyos �rmesteri rangban. Az �nekl�s alatt t�ntet�en zsebre dugta a kez�t �s nem �nekelt. Nem �rtett�k. K�s�bb kider�lt, hogy mellette �llt egy rom�n �rmester f�ldije, nyilv�n be akart v�g�dni n�la, a j�v� voksok rem�ny�ben. Egy magyar sem �llt t�bb� sz�ba vele.

Egy �szinte besz�lget�s folyam�n a t�borparancsnok ezredes azt mondta nek�nk tiszteknek: sz�gyellj�tek magatokat, mert csak ez a t�bor t�bb f�ljelent�st produk�l mint a t�bbi n�met, rom�n, olasz, spanyol �s jap�n egy�ttv�ve.

Egy alkalmas pillanatban a parancsnoki irod�ban kinyitottunk egy nagy dobozt, amely tele volt pap�rfecnikre irk�lt egym�s elleni f�ljelent�ssel. Tal�ltunk olyan �r�st, amelyben a s�gor �rulkodott a m�sikr�l �s ford�tva. Igaz lehet, hogy megbesz�lt�k egy-egy p�tk�sa porci� rem�ny�ben. Mi is szerepelt�nk egy pap�ron, amelyet Kerekes Istv�n hadapr�d �rmester �rt al�. �gy sz�lt: Jelentem, hogy Sism�ndy Gy�rgy f�hadnagy, S�ndor Lajos �s T�r�k P�l hadnagy arr�l besz�lt az orosz n�k napj�n, hogy �k t�bbet dolgoznak, mint a f�rfiak. Ez �gy is volt igaz �s most is ez a v�lem�nyem, de hogy neki mi�rt kellett ezt jelentenie, nem �rtett�k. �rsek�jv�ri tan�t� volt �s szlov�knak vallotta mag�t, hogy hamarabb hazajusson. Ez m�g �rthet� �s eln�zhet�, de a jelentget�st nem indokolja. Val�ban, hamarabb hazament, t�l�nk �lel�ssel b�cs�zott �s meg�g�rte, hogy �rtes�ti a sz�leinket, de nem tette, �gy l�tszik sz�gyellte mag�t.

Az egyik fogolyt�rsunk megel�z�en Szib�ri�ban jap�nokkal volt egy t�borban. � besz�lt a fogolyt�bori magatart�sukr�l. A Mandzsu hadsereg tisztjei csak akkor adt�k meg magukat teljesen kil�t�stalan harci helyzetben, ha az avat�si kardjukat megtarthatt�k. Az oroszok tudt�k, hogy a jap�n foglyok tisztjeik n�lk�l nem ir�ny�that�k, ez�rt teljes�tett�k a k�r�s�ket, k�l�nben harakirit k�vettek volna el. A foglyokat orosz parancsra semmilyen munk�ra nem lehetett befogni, de ha a tisztekkel megbesz�lt�k, hogy h�ny emberre van sz�ks�g�k �s a jap�n tiszt adott parancsot, akkor n�h�ny vez�nysz�ra ak�r t�bb ezer ember�k �llt k�szen, de csak a saj�t tisztj�k vezet�s�vel.

Impon�l� tisztas�g volt a jap�n t�borokban. A lak�helyis�gekbe, lett l�gyen az szoba, terem vagy barakk, csak harisny�kban vagy tiszta, mosott l�bbal lehetett bel�pni. A szabad t�ren m�g egy eldobott csikket sem lehetett l�tni.

Magyar tiszteket is megh�vtak hozz�juk �s nagyon kedves vend�gk�nt fogadt�k �ket. Az egyik tisztj�k elszavalt egy nagyon ismer�s dallam� verset jap�nul, amelyb�l term�szetesen egy sz�t sem �rtettek. Ut�n leford�tott�k angolra �s akkor tudt�k meg, hogy Pet�fi Szeptember v�g�n c�m� vers�t hallott�k a jap�n tiszt sz�j�b�l. 1940-ben k�telez� vers volt az iskol�ikban. �k komolyan vett�k az �zsiai rokons�got. Mutattak egy t�rk�pet, amelyen Magyarorsz�g kiemelt sz�nnel volt jelezve �s �zsi�b�l egy d�rda ir�nyult fel�je, hegy�vel a K�rp�tokra mutatva, avval a f�l�r�ssal: Magyarorsz�g �zsia arany d�rdahegye Eur�pa sz�v�ben.

K�zt�k a legritk�bb esetben volt bes�g�, �rul�. Amennyiben ez valakire r�bizonyult, azt �k maguk k�zt elint�zt�k �s az illet�t t�bb� nem l�tta senki.

Akik a n�metekkel harcoltak, azoknak a front�lm�nyeik alapj�n megoszl� a v�lem�ny�k. Voltak, akik, k�l�n�sen a doni visszavonul�s nagyon rossz tapasztalatai alapj�n, nem szerett�k vagy �ppens�ggel gy�l�lt�k �ket �nz� magatart�suk miatt. Voltak, akiknek a legjobb v�lem�ny�k volt r�luk, dics�rt�k bajt�rsiass�gukat, kitart� h�siess�g�ket pedig p�ldaad�nak tartott�k.

Ugyanez vonatkozik a hadifogs�gban tapasztaltakra. Legt�bb esetben vitathatatlanul megmutatkozott faji g�gj�k fels�bbrend�s�g�k m�sokkal val� �reztet�s�ben. El kell azonban ismerni, hogy fegyelmezettek, rendszeret�k �s pontosabbak voltak munk�jukban. A tiszthelyettesi karuk pedig m�veltebb volt a mienk�n�l, �s ez a leg�nys�gi �llom�nyra is vonatkozott. �rthet�, hiszen N�metorsz�g ipari orsz�g volt �s az egyszer� gy�ri munk�sok k�pz�se is magasabb sz�nvonal� volt mint a mi parasztjaink�. Ezt az oroszok is hamar f�lismert�k �s sz�vesebben alkalmazt�k �ket vezet�knek, mint m�s nemzet fiait, a jap�nokat kiv�ve.

Ahol n�met volt a parancsnok, ott nem volt r�szrehajl�s, sem protekci�, a teljes�tm�nyr�l pontos volt a kimutat�s, a p�tk�sa �s leves juttat�sa �rdem �s n�vsor szerint t�rt�nt. Az is el�fordult, hogy magyarok is n�met parancsnokot v�lasztottak a nagyobb rend �s fegyelem miatt. �sszetart�suk is p�ldamutat� lehetett sz�munkra. Sokszor beigazol�dott, hogy h�rom magyar n�gyf�l�t akart. Ments�g�nkre legyen mondva viszont, hogy egyetlen nemzet foglyai k�z�tt sem volt annyi lelem�nyes ember, mint mik�zt�nk. A magyar mindent kital�lt a munka k�nny�t�s�re, de nem a munkaker�l�s, hanem a teljes�tm�ny fokoz�sa �rdek�ben. Az ezermesterek garmada m�k�d�tt. Gy�rtottak ev�eszk�z�ket, d�szt�rgyakat, mindent, amib�l valami haszon ad�dott. M�g a sz�k�s megszervez�s�ben is �len j�rtak. Teh�t a j�g h�t�n is meg�ltek, csak a k�z�ss�gi �let d�c�g�tt, amelyben a n�metek p�ldamutat�k voltak. Viszont �k egy�nileg, mag�nyosan nem tudtak l�tezni, erre p�lda volt az, ha csak n�h�nyan ker�ltek m�s nemzetis�g�ekhez, teljesen depresszi�sakk� v�ltak, szinte lelkileg megsemmis�ltek, nekik meg ez nem ment.

Egy villan�sra megeml�kezem arr�l a n�met SS ezredesr�l, akinek b�r�i sz�rmaz�sa volt �s egy�tt dolgoztam vele a b�ny�ban. Nagyon m�velt, t�bb nyelvet besz�l� ember volt. � mes�lte, hogy a Balk�non egy speci�lisan kik�pzett kommand�nak volt a parancsnoka, amely k�l�nb�z� fegyelmi okokb�l lefokozott tisztekb�l �llt. Tito elfog�s�val voltak megb�zva. Siker eset�n visszakapt�k volna a tiszti rangjukat. Sajnos - mondta - mindig kisiklott a kez�kb�l. Egy alkalommal siker�lt beker�teni�k, de akkor is csak az egyenruh�j�t �s a csizm�j�t tal�lt�k meg, amit azonos�tani tudtak, civilben siker�lt neki eg�rutat nyerni.

K�rh�zba akart ker�lni, ez�rt s�t evett (sokan pr�b�lkoztak evvel a tr�kkel, t�bben bele is haltak). Valaki bes�gta - ugyanis ez tilos volt -, �s elvitt�k m�s t�borba. Nagyon hi�nyzott m�velt t�rsas�ga.

M�g Novorosszijszkban t�rt�nt, november elsej�n bej�tt hozz�nk egy ismer�s sz�kely �s azt mondja nekem: hadnagy �r, holnap halottak napja, illene meg�nnepelni. Mi k�szs�gesen beleegyezt�nk, de mondtuk, hogy ne a tisztek kezdem�nyezz�k, mert lehet, provok�ci�nak venn�k, a leg�nys�gnek tal�n megengedik.

Este sorakozott a n�gyezer �tsz�z magyar, mi kiment�nk hozz�juk �s elkezdt�k a Boldogasszony any�nk egyh�zi �neket �nekelni. N�h�ny perc m�lva meg�rkezett a politikai tiszt a tolm�cs�val, aki els� vil�gh�bor�s, Szovjetuni�ban letelepedett fogoly volt a husz�rokt�l, j�l besz�lt m�g magyarul. A tiszt valami ateista sz�veget kezdett mondani, a tolm�cs l�tta a helyzetet, akadozva ford�tott. Az �nek abbamaradt.

A tiszt tov�bb mondta a mag��t, mikor a mellettem �ll� sz�kely leg�ny odas�gta nekem: hadnagy �r, �nekelj�k el a Himnuszt, kezdje el. Hi�ba volt k�ntor az ap�m, az�rt �n nem voltam biztos a hangomban. Sz�ltam Sism�ndy f�hadnagy bar�tomnak, akinek nagyon sz�p baritonja volt, hogy � kezdje el. Megadta a hangot, a t�meg azonnal �tvette �s olyan elemi er�vel t�rt fel a n�gyezer �tsz�z f�rfitorokb�l az Isten, �ldd meg a magyart, hogy az orossz� lett husz�r, aki harminc �ve nem hallotta, vigy�zzba v�gta mag�t, feszesen tisztelgett mint r�gen, 1914-ben, mikor �jonc lehetett a husz�rlaktany�ban. A szovjet tiszt meglep�dve, besz�d�t abbahagyva k�rdezte a tolm�csot, hogy mi ez. A husz�r v�lasza ut�n � is tisztelgett, m�g az ism�tl�s alatt is.

Ilyen k�rus m�g nem �nekelte a Himnuszunkat. K�nnyes szemmel, rongyosan, lepusztultan, olyan hanger�vel sz�llt a foh�sz, hogy szoborr� meredtek az �rkuty�k a dr�tker�t�s t�loldal�n, az �rb�d�ban az �r�k meg�lltak. Mikor elhangzott a megb�nh�dte m�r e n�p, nagy csend k�vette az �neket. A tiszt m�g egyszer tisztelgett �s a volt husz�rral egy�tt sz� n�lk�l elvonult.

M�snap parancsban enged�lyezt�k, hogy minden felekezet vas�rnaponk�nt megtarthatja az istentisztelet�t a t�bor kijel�lt helyein. T�bb� nem tartottak propaganda el�ad�st.

A hadifogs�gunk els� kar�csonya k�zeledett, szerett�k volna valahogyan meg�nnepelni. J�ban voltunk a t�borparancsnok sof�rj�vel, magyar p�nc�los �rmester, aki meg�g�rte, hogy szerez nek�nk feny�f�t. Szerzett is kett�t, egy nagyobbat a leg�nys�gnek, egy kisebbet nek�nk tiszteknek. T�bb sz�z kilom�terr�l hozta, nem is tudtuk neki �rdemben megh�l�lni.

Err�l az �rmesterr�l el kell mondanom, hogyan lett a parancsnok sof�rje. �rkez�s�nkkor folyamatosan mindenkit sorra kik�rdeztek. Amikor � a parancsnok el� l�pett, az megpillantotta a zubbony�n a levett kit�ntet�sek nyomait. Megk�rdezte t�le, hov� tette �ket, eldobta tal�n? Az �rmester a bels� zseb�b�l el�vett egy t�rc�t �s b�szk�n megmutatta a kis- �s nagyez�st�t, a vaskeresztet, a t�li szalaggal egy�tt. A parancsnoknak impon�lt ez az �szinte magatart�s �s azt mondta: te is a haz�d�rt harcolt�l, �n is - �s a kit�ntet�seire mutatott -, mivel nem tagadtad le �ket, megb�zom benned �s megbecs�llek egyeness�ged�rt. �gy lett a l�gerparancsnok sof�rje. Szabad kij�r�sa volt a t�borb�l, f�nyk�pes igazolv�nnyal. Annyi p�nzt �gyeskedett �ssze, hogy m�g az is el�fordult, a f�n�k�nek adott k�lcs�n. Ugyanis, ahogy eml�tettem, a t�borban az �lelmes magyarok alum�niumb�l k�st, vill�t, kanalat, poharat, t�ny�rt, s�t �kszereket is gy�rtottak, amelyeket a piacon � �rt�kes�tett. R�z k�tfill�resekb�l arany gy�r�ket is k�sz�tettek, de azt egy helyen csak egyszer lehetett eladni, mert ha visszamegy oda, a k�rvallottak alaposan ell�tt�k volna a baj�t. Az igazolv�nya Dun�nt�l nagys�g� ter�letre sz�lt, a benzint � fizette, a menetlevelet a parancsnoka adta. �gy lett kar�csonyf�nk valahonnan a Kauk�zusb�l.

A f�t amerikai ejt�erny�s f�lszerel�sb�l sz�rmaz� kolibri tollakkal, cigaretta dobozokkal �s vatt�val d�sz�tett�k f�l. Vacsor�hoz szerezt�nk bitang er�s vodk�t �s vadk�rte te�t. Mindenkit�l elk�rtem a szerettei f�nyk�p�t, �s egy leped�vel megter�tett asztalra, a csajk�ja mell� tettem, hogy �rezz�k csal�dunk k�zels�g�t. El�nekelt�k a Mennyb�l az angyalt. Az �rzelmeinket nem tudom le�rni, mindannyian v�gyakozva egyre gondoltunk. Csajk�b�l ittuk a te�t �s a vodk�t. Bistei Pali bar�tunk j�l bekapkodott. Egyszer csak kirohant, visszaj�vet k�nnyes volt a szeme �s az arca.

- Palik�m - k�rdezte az egyik hadapr�d hamisk�san -, az�rt s�rt�l, mert �desany�dra gondolt�l?

- Affen�t - felelte Pali -, h�romszor megh�nyatott az a rohadt vadk�rte tea.

- Meg a vodka - tette hozz� nevetve a hadapr�d.

A nevet�s mir�nk is �tterjedt �s enyh�lt benn�nk a szomor� fesz�lts�g. Nem �gy egy �vvel k�s�bb, 1946-ban, akkor fekete lett a kar�csonyunk a hal�ll�gerben.

A cementgy�rban a munk�sok egy r�sze k�t�r�ssel foglalkozott, orosz asszonyok is v�geztek ott k�nnyebb munk�t. A k�vekkel telt csill�ket magasabb helyr�l eresztett�k a munkahelyre. Az egyik nap valamelyik szab�lytalanul megrakott kocsib�l kiesett egy nagy k�darab �s fejen tal�lta az alatta dolgoz� bajt�rsunkat. Jutasi, tov�bbszolg�l� husz�r�rmester volt, igen der�k embernek ismert�k. Azon nyomban sz�rnyethalt.

Az ott dolgoz�, agyonhajszolt asszonyokat is megr�zta ez a v�gzetes baleset. Iratait bajt�rsai magukhoz vett�k, a oroszok t�r�lt�k a n�vsorb�l. Hal�lh�r�re magunkt�l �sszeszaladtunk a gy�lekez�helyen - �nnepi m�szak volt aznap, kevesebben voltak a b�ny�ban, lehett�nk vagy h�romezren. K�zben a szerencs�tlen bajt�rsunk holttest�t pokr�cba csavarva f�ltett�k az orosz n�k �ltal vezetett teheraut�ra �s �gy sz�ll�tott�k vissza a t�borba. Az ezredk�rt�s�nk - parancs n�lk�l - elszaladt a k�rtj��rt, amikor visszaj�tt, sorakoz�t rendelt�nk �s ahogy a teheraut� leg�rd�lt a domboldalr�l a k�t sorfal k�z�, a sof�rn� meglep�dve lelass�tott. A k�rt�s mag�t�l elkezdte f�jni a takarod�t. Vigy�zz, tisztelegj - vez�nyelt�nk a f�lsorakozott katon�knak. Az aut� m�lt�s�gteljesen hajtott kereszt�l a kett�s sorfal k�z�tt, mint egy t�bornok temet�s�n, mikor el�m �rt l�ttam, hogy a vezet�n� szem�b�l is csorognak a k�nnyek.

- Haj�val

A novorosszijszki kik�t�ben gyakran v�gezt�nk rakod�munk�t. A h�res fultoni Churchill besz�d el�tt m�g gabonasz�ll�t� amerikai haj�k is megjelentek az �b�lben. Nagy transzporter szalaggal emelt�k be a gabon�t a haj� rakod�ter�be. N�metek is dolgoztak vel�nk. Munka k�zben egyszerre hirtelen az egyik n�met fogolyt�rsunk f�lugrott a sz�les szalagra �s a gabon�val egy�tt f�lcs�szott a haj� test�be, ott beleesett a b�zat�megbe. Baja nem t�rt�nt, mert m�r a rakod�t�r f�l volt t�ltve, j�l kisz�m�totta. Az orosz �rs�g �szrevette �s nagy kiab�l�ssal rohantak volna f�l a l�pcs�n, de az amerikaiak nem engedt�k �ket a fed�lzetre. A haj� hamarosan megindult a ny�lt tengerre. A n�met cigarett�zva, a korl�tra k�ny�k�lve integetett nek�nk. Az orosz �rs�g d�h�ng�tt �s motorcs�nakkal egy darabig k�vett�k a haj�t, de hi�ba. Sz�razf�ld�n sz�kni szinte lehetetlen volt, mert b�rmilyen szerencs�je is volt valakinek, a hat�ron biztosan elfogt�k, mert azokat nagy szigorral �rizt�k, hiszen a saj�t n�p�ket sem engedt�k m�g a k�zel�be se. Aknaz�r �s t�bbsz�r�s dr�takad�lyok, meger�s�tett szigor� �rs�g rem�nytelenn� tett minden sz�k�si k�s�rletet.

- Rep�l�vel

A katonai rep�l�t�ren seg�dszem�lyzetk�nt n�metek is dolgoztak. V�logatott leg�nys�g, szakember t�rsas�g volt. Meg�rkezett Moszkv�b�l egy fut�rg�p, ahogy a pil�ta kisz�llt, az egyik n�met seg�dmunk�s az alkalmat kihaszn�lva beugrott a hely�be �s pillanatok alatt a leveg�be emelkedett. Vad�szpil�ta volt. N�h�ny h�t m�lva T�r�korsz�gb�l �rt a t�rsainak, hogy szerencs�sen meg�rkezett.

- Sz�k�s Szib�ri�b�l

Az armaviri b�ntet�l�gerben magyar fi�kkal tal�lkoztam, akik Szib�ri�b�l sz�ktek meg �s a rom�n hat�rn�l fogt�k el �ket, s b�ntet�sb�l hozt�k a mi t�borunkba. �k mes�lt�k, hogyan jutottak olyan messzire az Omszk k�rny�ki l�gerb�l. Ott b�z�t raktak vagonokba. J�l f�lk�sz�ltek a sz�k�sre, egy megfelel� t�gass�g� rekeszt alak�tottak ki a b�z�ban, �lelemmel, v�zzel f�lpakolva b�jtak bele. Napok m�lva, m�r Oroszorsz�g eur�pai r�sz�n sz�ktek ki �jszaka a vagonb�l �s gyalog folytatt�k az �tjukat. Nappal elrejt�ztek �s �jszaka v�ndoroltak nyugatnak. Besszar�bia k�zel�ben bemer�szkedtek egy falu sz�li h�zba. A h�zigazda bar�ts�gos volt �s mondta nekik, hogy ennival�t szerez a tov�bbi �tra. Nem ennival�t hozott nekik, hanem a mil�ci�t. �gy ker�ltek b�ntet�sb�l hozz�nk. Egy�bk�nt az oroszok sem m�szk�lhattak szabadon, dokument n�lk�l a saj�t k�rzet�ket sem hagyhatt�k el.

Szt�lingr�d ut�n a legnagyobb harcok a kub�ni h�df�n�l folytak. Novorosszijszk is ehhez a harci �vezethez tartozott. Az itt k�zd� n�metek k�l�n kit�ntet�st kaptak. Bal karjukon kub�ni pajzs jelezte a megk�l�nb�ztetetten kiv�l� harci feladatokat v�grehajt� alakulatokban val� r�szv�telt. Vel�nk dolgozott egy n�met fogoly a k�fejt�kn�l. J�ban voltam vele �s egyszer azt mondta nekem bizalmasan, menjek f�l a hegytet�re, n�zzek k�r�l a boz�tosban, h�tha megtal�lom a g�ppusk�jukat, amelyet m�g �k hagytak ott, mikor ki�r�tett�k a v�rost �s haj�val elmenek�ltek.

F�lmentem a hegyre �s r�vid keres�s ut�n megtal�ltam a g�ppusk�t, m�g a sisak is ott volt mellette �rintetlen�l. A n�met fogolyt�rsam igazat mondott. Innen siker�lt neki az orosz gy�r�b�l kit�rni, de a berlini harcokban fogs�gba esett �s a sors ir�ni�ja folyt�n ker�lt oda, ahonnan egykor elmenek�lt.

J� munk�nk�rt jutalomb�l egyik vas�rnap lek�s�rtek benn�nket a tengerpartra f�r�dni. A leg�nys�g legt�bbje hossz� gaty�ra vetk�zve m�rt�zott meg a langyos tengerben, mi tisztek j� messzire be�sztunk, hogy megn�zz�k a h�bor� alatt els�llyedt olasz tengeralattj�r�t. Nem messze t�l�nk a parton orosz n�k f�r�dtek anyasz�lt meztelen�l. Nem naturist�k voltak a sz� mai �rtelm�ben, hanem ahogy akkor meg�llap�tottuk, nem csak nem volt f�rd�ruh�juk, hanem nem is ismert�k azt. Mit sem zavarta �ket a mi l�t�k�zels�g�nk, de sajnos r�nk se volt semmilyen hat�ssal a l�tv�nyuk. T�bbre becs�lt�nk volna egy t�ny�r paprik�s krumplit ak�rmilyen j� form�j� b�risny�n�l. A nagyobb�ra paraszti sz�rmaz�s�, szem�rmes bak�ink sz�m�ra pedig egyenesen f�lh�bor�t� volt a sok meztelen n� l�tv�nya.

K�t m�teres volt Mocs�ri, a cig�ny, az er�s emberek szel�ds�g�vel meg�ldva. Mindenki szerette, az oroszok is, mert mindig j�kedv� volt �s boh�k�s, r�ad�sul a dadog�sa m�g fokozta a nevets�ges volt�t. Besz�dhib�ja m�g fokozottan el�j�tt, mikor vel�nk tisztekkel besz�lt. Egyszer r� is sz�ltam - hiszen sejtettem, hogy csak j�sza az esz�t:

- Mocs�ri, ne dadogj, tudom, hogy bolondnak tetteted magad.

Ezzel meg is pecs�telt�k a bar�ts�gunkat. Mindig az �n csoportomba jelentkezett munk�ra, �s nagyon j�l kij�tt�nk egym�ssal. N�gyszemk�zt, ha velem besz�lt, sohasem dadogott. Nagyon �letreval� volt, sokat tanultam t�le, f�leg azt, hogy sose hagyja el az ember mag�t, m�g a legnehezebb helyzetben sem, mert mindig j�het valahonnan valami seg�ts�g. � bolondnak tettette mag�t, �s az oroszok ezt elfogadt�k, s�t m�lt�nyolt�k. A m�rn�k�k, de k�l�n�sen az orvosok kiv�teles el�nyt �lveztek a t�borban, de a bolond Mocs�ri legal�bb annyit, ha nem t�bbet, mint �k. Annyira b�ztak benne, meg lehet a sz�las termete miatt is, hogy �t tett�k meg cs�sznek a burgonyarakt�r �p�let�n�l. Mi se kellett t�bb neki, a t�bb vagonnyi k�szletnek legal�bb a fel�t eladta apr�donk�nt. Miel�tt a k�szlet ellen�rz�se k�vetkezett volna, r�besz�lte a vlaszovista hadifoglyokat, hogy bonts�k ki a rakt�r deszkafal�t ott, ahonnan � m�r ellopta a krumplit. Azok r� is �lltak �s pr�b�ltak bejutni a rakt�rba. Am�g kibontott�k a falr�szt, hallj�k, hogy Mocs�ri az �rs�g�rt kiab�l. Mire a katon�k meg�rkeztek, a vlaszovist�k elszeleltek, de �r�juk h�r�totta a hi�nyt. �gy meg�szta a lop�st b�ntet�s n�lk�l, s�t meg is dics�rt�k, hogy megmentette a f�l burgonya �llom�nyt, �s m�g a vlaszovist�knak sem lett bajuk.

Gyakran dolgoztunk a kik�t�ben. Velem sz�vesen dolgoztak a fi�k, mert mindig biztos�tottam nekik a 10 deka plusz kenyeret �s a 110 %-os munkateljes�tm�nyt, ami�rt p�tk�sa j�rt. A brig�d sz�m�ra �n ezt udvarl�ssal mindig el�rtem. Ugyanis munkaszolg�latra kirendelt l�nyok, k�zt�k egyetemist�k is, jegyezt�k a teljes�tm�nyt. Nagyon kedvesek �s j�sz�v�ek voltak. Besz�lget�sbe elegyedtem vel�k, cigarett�val k�n�ltam �ket, nagyon udvariasan b�ntam vel�k, ami�rt igen h�l�sak voltak, hiszen a saj�t fajt�jukt�l ezt nemigen kapt�k meg.

Mocs�ri term�szetesen mindig velem volt. Egyszer megl�tta, erre kiv�l� �rz�ke volt, hogy doh�ny �rkezett, nagy harminckil�s b�l�kban. Finom bolg�r purzics�n doh�ny. Mindig s�t�ted�sig dolgoztunk, erre kieszelte a k�vetkez�t. N�met SS villanyszerel�kkel �sszej�tszva megszervezte a doh�nyszerz�st. Nekem is szerepet adott, hogy jelzett id�ben besz�lget�ssel k�ssem le az �rt. Ahogy beesteledett, a rakt�rban, ahol a doh�nyt �rizt�k, hirtelen r�vidz�rlat keletkezett, amelyet a n�metek csin�ltak. Nagy volt az ijedelem, szaladg�l�s, az �r szerel�k�rt kiab�lt. Jelentkeztek is ugyanazok, akik kikapcsolt�k az �ramot. Sz�p k�nyelmesen, nem sietve, helyre�ll�tott�k a vil�g�t�st, mik�zben �n sz�val tartottam az �rt. Megbesz�ltem vele, hogy k�l�n dics�retre �s a velej�r� jutalomra javasolja a szerel�ket, akik ilyen gyorsan elh�r�tj�k a hib�t. K�zben a s�t�ts�g leple alatt Mocs�ri�k gyorsan dolgoztak, targonc�n siker�lt egy b�la doh�nyt a rakt�rb�l kicsemp�szni. Az �rt arra is r�vettem, hogy m�skor is a mi brig�dunkat k�rje rakt�ri munk�ra. A l�nyokkal is siker�lt a 110 sz�zal�kot elismertetni, teh�t megvolt a p�tkeny�r, dupla k�sa �s a havi doh�nyunk is, amit testv�riesen h�rom r�szre osztottunk. Egyharmad a szervez� Mocs�ri� lett, a m�sik a n�metek�, a harmadikat sz�tosztottuk egym�s k�z�tt. Mindenki j�l j�rt, m�snap a l�nyok �s a mi �r�nk is boldogan sz�vt�k a lopott finom bolg�r doh�nyb�l csavart cigarett�t, m�g dics�rt�k is, hogy mennyivel jobb, mint a mahorka.

Mocs�ri ezt is kiszagolta. Amikor m�sik csoport dolgozott a rakt�rban, nagy hord�kban bolg�r v�r�sbort sz�ll�tottak az egyik �p�letr�szbe. � ezt megtudta �s nem lett volna nyugalma, ha a sok j� bort az oroszok n�lk�le itt�k volna meg. Egy gr�z �rt vont be a j�vend� akci�ba, aki szint�n nagy bar�tja volt haz�ja nemzeti ital�nak. Mocs�ri bej�ratos volt a kov�csm�helybe is, �s kell� s�p �g�ret�vel sz�gb�l olyan t�k�letes f�r�t k�sz�tettek a magyar mesterek, hogy m�g egy szersz�mgy�rnak is becs�let�re v�lt volna.

A f�r�s t�k�letesen siker�lt, mik�zben a mi gr�z bar�tunk str�zs�lt, ujjnyi vastagon �ml�tt a gy�ny�r�, rubinsz�n�, illatos bor a hord�b�l. El�sz�r megt�lt�tt�k a kulacsainkat, ut�na k�lcs�nvett�k az �r sisakj�t �s aki a k�zelben volt, minden fogoly, ihatott, amennyit akart. Ut�na a l�nyok is kaptak, majd az ott dolgoz� munk�sok is. V�g�l n�h�ny katona is el�ker�lt, akik nem voltak szolg�latban, �k sem tiltakoztak. Ber�gott az eg�sz kik�t� munk�ss�ga. Az �ri�s daru kezel�je is t�kr�szeg volt. Az egyik �rmester�nket annyira elfogta a buzg�s�g, hogy nem tudott tov�bb menni, csak a daruig, ott belefek�dt, belezuhant a markol�j�ba, �gy, hogy mindk�t l�ba kil�gott bel�le. A darukezel� tr�f�s ember volt, s �gy l�tszik nem volt annyira r�szeg, hogy a vicc-csin�l�si tulajdons�ga ne pisl�kolt volna m�g benne, kiford�totta a daru karj�t a tenger f�l� �s ott himb�lta az �rmestert, mik�zben nagy hangon h�rukkhoz hasonl�kat kiab�lt hangosan r�h�gve. Megijedt�nk, hogy kinyitja a markol� sz�j�t �s beleejti az �szni nem tud� t�rsunkat, aki az igazak �lm�t aludta �s f�l sem �bredt a himb�l�sra. Elkezdt�nk k�ny�r�gni a kezel�nek, hogy engedje le az �rmestert, mert ha beleesik a v�zbe, megfullad. A v�g�n m�r t�rden �llva, keresztet vetve im�dkoztunk neki, m�g v�gre lepottyantotta szeg�nyt a m�l�ra, aki mit sem tudva a vesz�lyes j�t�kr�l, f�l sem �bredt.

A nagy kiab�l�sra megjelent az egyetlen j�zan ember a kik�t�ben - a parancsnok, aki m�g nem ivott Mocs�ri szerzem�ny�b�l. � azt�n v�get vetett a farsangi mulats�gnak. Az �rs�g, amely m�g j�zan volt, mivel nem volt a hord� k�zel�ben, beterelt minket a t�borba. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor r�zs�s hangulatban �rkezt�nk a l�gerbe. Aznap nem tudtam elint�zni a 110 sz�zal�kot, nem is kaptunk se kenyeret, se k�s�t, de kib�rtuk. Mocs�ri tov�bbra is kitartott mellettem, de erre a nagy ragaszkod�sra r�fizetett, mert k�s�bb velem egy�tt ker�lt a b�ntet�t�borba. Ott �jra elkezdett dadogni, nem is csoda.

1946. m�rcius 15-�n kor�bban j�tt�nk vissza a kik�t�b�l, a munkahely�nkr�l. Sz�pen s�t�tt m�g a nap, b�slakodva s�t�ltam az udvaron. Bistei Palival tal�lkoztam, �s arr�l besz�lgett�nk, hogy meg kellene tartani a m�rcius 15-i �nneps�get. A k�zelben t�nfergett Mocs�ri is. Pali v�llalta a szaval�st �n meg a k�z�ns�gszervez�st.

Mocs�rinak sz�ltam, aki a doh�ny �s a bor akci� �ta a bizalmasom volt, hogy mit tervez�nk. � term�szetesen azonnal v�llalkozott az akci�ra. Megmondtam neki, sz�ljon a sz�kelyeknek, �csoljanak �ssze egy �llv�nyt a legnagyobb barakkban �s j�jjenek oda mindannyian, meg fogjuk tartani a m�rciusi �nneps�get. Mocs�ri r�vid id�n bel�l jelentette, hogy minden k�szen van, mehet�nk. Tizenketten voltunk tisztek �s 3500-an a leg�nys�g. Megtelt a hatalmas helyis�g a sok sov�ny, �hez� fogollyal. Utat engedtek nek�nk az emelv�nyig, Pali f�lment �s elkezdte szavalni a Talpra magyar-t. Minden versszak v�g�n a t�meg egy�tt z�gta a szaval�val, rabok tov�bb nem lesz�nk! A hangork�n olyan f�lelmetesen er�s volt, hogy beszaladt az �rs�g, szerencs�re Vili, a matr�z parancsnoks�g�val. Riadtan k�rdezte Mocs�rit�l, hogy mi t�rt�nik itt, mit �nnepl�nk. � pislogott egy kicsit �s azut�n, kiv�telesen dadogva, mondta neki: re- re- revol�ci�. Erre az �r�k, Vili parancs�ra, a zavartalanul tov�bb szaval� Pali mellett, minden versszak v�g�n fegyver�k f�lemel�s�vel er�s�tett�k, hogy rabok tov�bb nem lesz�nk. Mi a 48-as forradalmat �nnepelt�k, az oroszok a 17-est. A v�g�n a legnagyobb egyet�rt�sben oszlottunk sz�t, ki-ki megtartva �rz�s�t �s saj�t eszmevil�g�t, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy mi tov�bbra is rabok maradtunk.

Az esti parancshirdet�skor �s l�tsz�mellen�rz�skor a politikai tiszt h�rekkel is szolg�lt olykor. A f�radt, �lmos, kimer�lt foglyok nem nagyon �r�ltek ennek, mert sokan alig �lltak m�r a l�bukon az �hs�gt�l is sz�delegve. Mindenki alig v�rta m�r, hogy a priccs�re led�lhessen. Azon a napon a tolm�cs �tj�n a k�vetkez�ket k�z�lte, nagy fontoss�got tulajdon�tva a h�rnek: Mong�lia meg nem t�mad�si szerz�d�st k�t�tt a Szovjetuni�val. Azut�n k�vetkezett a f�lsz�l�t�s: sz�ljanak hozz�! Az emberek oda sem figyeltek, soha nem is sz�lalt meg senki, mindenki a saj�t nyomorult sors�val volt elfoglalva. De a politikai tisztek se v�rtak v�laszt, csak el��r�s szerint tett�k f�l a k�rd�st. Most v�ratlanul Mocs�ri, aki mellettem �llt, f�lemelte a kez�t. �n sem �rtettem, hogy mi �t�tt bel�, de a politikai tiszt is meglep�d�tt �s a tolm�ccsal egy�tt k�v�ncsian fordult a sz�t k�r�h�z. Ez a v�ratlan fordulat f�lvillanyozta a bamb�n semmibe n�z� sorokat �s hirtelen minden szem Mocs�rira szegez�d�tt. � nagyot nyelt, v�rt m�g egy kicsit a hat�st �s a fesz�lts�get emelve, mint egy sz�n�sz, s ut�na pislogva, el�rehajolt testtel hangosan dadogva kiny�gte: �n he- he- he- helyeslem. Erre olyan frenetikus r�hej t�rt ki a f�sult, n�ma t�megb�l, hogy szinte els�p�rte az el�tt�nk �ll� orosz parancsnoks�got �rs�gest�l, tolm�csost�l. Sok�ig hull�mzott a nevet�s, a harsog� kacaj. Mire lecsillapodott, magunkra maradtunk. A tiszt �s k�s�r�i, Mocs�rival egy�tt, elt�ntek a helysz�nr�l. Ezut�n t�bb h�rt nem k�z�ltek vel�nk az esti n�vsorolvas�sn�l.

Munkasz�neti napokon id�nk�nt fejt�g�t�kat tartottak. A politikai tiszt minket, tiszteket is f�lsz�l�tott, hogy vegy�nk r�szt ezeken a gy�l�seken �s jelentkezz�nk antifasiszta tiszti �tk�pz�sre. Lehet, hogy k�nnyebb lett volna a sorsunk, de mi nem tett�k. A gy�l�sre az�rt elment�nk, Mocs�ri vel�nk j�tt, hisz elmaradhatatlan volt t�l�nk. � ezt a fejt�g�t�t anti-ffa- fa- fasiszta gy�l�snek nevezte. B�r ne j�tt volna el, mert...

Megkezd�d�tt az el�ad�s. El�sz�r is f�lsz�l�tott�k a jelenlev�ket, aki tud n�pellenes cselekedetekr�l, amelyeket magyar vagy n�met tisztek k�vettek el, jelentse. Azut�n jelents�k f�l a partiz�nok elleni megtorl� int�zked�sekben r�sztvev�ket �s azokat is, akik szovjet katon�kkal kegyetlenkedtek.

Fojtott cs�nd lett a teremben, mindenki les�t�tt szemmel m�lyen hallgatott. Az orosz el�ad� zavarban volt, hogy f�loldja a fesz�lts�get, v�ratlanul azt mondta, hogy �k demokratikus emberek, teh�t nyugodtan besz�lj�nk arr�l is, ha szovjet katon�k k�vettek volna el n�pellenes cselekedeteket, �k azt is meghallgatj�k. Ha lehetett volna m�rni, m�g nagyobb cs�nd keletkezett. Ebben a fesz�lts�gben v�ratlanul Mocs�ri f�lemelte a kez�t. Hirtelen meg�llt benn�nk a v�r, a leveg� s�r�v� v�lt k�r�l�tt�nk, szinte villamoss�ggal tel�t�d�tt. A tolm�cs meglepett, csod�lkoz� arccal b�mult a nagy darab leg�nyre. Mocs�ri fa arccal, term�szetes hangon, de dadogva mondta, mik�zben a szeme sem rebbent: n�lunk Do- Do- Domb�v�ron az orosz ka- katon�k kieresztett�k a bort �s meg- ba- ba- ...t�k a l�nyokat. A megd�bbent cs�ndet robban�sszer�, hars�ny, cseng� kacag�s v�ltotta f�l. A fesz�lts�g f�lold�dott, mindenki sz�vb�l, k�nnyekre fakadva nevetett. Alig akart�k az emberek abbahagyni. Kirobbant bel�l�nk a fiatals�g �let�szt�ne, amely els�p�rte a f�lelmet �s elfeledtette a kil�t�stalan helyzetet. Csak percek m�lt�n vett�k �szre, hogy Mocs�ri �s az oroszok elt�ntek a sz�nr�l. Szeg�nynek ism�t fekete pontot �rtak a k�derlapj�ra. � kimondta, ami a sz�v�n fek�dt. Mondd meg az igazat, legf�ljebb ledolgozod a b�ny�ban. �gy is lett.

A m�sodik vil�gh�bor�s szovjetuni�beli hadifoglyok nem k�szk�dtek szexu�lis gondokkal. Olyan alult�pl�ltak voltak, annyira leromlottak, hogy a szervezet�k minden energi�t az �letben marad�sra tartal�kolt. Ennek a lelki megnyilv�nul�sa az volt, hogy mindig az ennival�n j�rt az esz�k. Ha besz�lgettek, a f�t�ma a f�z�sr�l, a hazai �zekr�l, az ev�sr�l sz�lt. Mindenr�l az jutott esz�kbe. K�pesek voltak �sszeveszni azon, hogy a diszn�paprik�sba val� hagym�t meg kell-e pir�tani vagy csak nyersen a h�shoz hozz�tenni. Szexu�lis kalandokr�l m�g mes�ben is alig esett sz�. Az ev�s, az ev�s volt az �letben marad�s szimb�luma �s a val�s�ga. Ennival�t szerezni minden�ron, ez volt az egyetlen c�l. Ez�rt szerencs�sek voltak azok, akik olyan helyen dolgozhattak, ahol ehettek vagy �lelmet lophattak.

Ilyen volt egyszer Krasznodarban, amikor k�t brig�dunkat egy �lelmiszerrakt�rba vez�nyelt�k rakodni. Az egyiknek olyan szerencs�je volt, hogy szal�mit lophattak, mert az �rz� tiszt nagy szerelemben verg�d�tt a tisztt�rsn�je ir�nt �s vele foglalkozott szolg�lata alatt, a foglyaival mit sem t�r�d�tt. Sajnos, az �n brig�dom minden mozdulat�t figyelt�k, semmit sem tudtunk a ruh�nk al� rejteni. Visszamenet a l�ger kapuj�n�l megmotozt�k a t�rsas�got �s a m�sik brig�dot leleplezt�k, mind a h�sznak egy-egy szal�mi volt a l�bsz�r�ra k�tve, az �sszesen negyven. A tiszt�nk nagy zavarban volt, mikor l�tta az elkobzott szal�mi kupacot, vissza nem vihette, mert akkor kider�lt volna, hogy hiba cs�szott az �bers�g�be. Elkezdett besz�lni a bajt�rsiass�gr�l olyan szeress�k egym�st gyerekek st�lusban, hogy a j� elvt�rsak megosztj�k egym�s k�z�tt a zs�km�nyt, ez�rt �gy hat�rozott, osszuk meg a szal�mit a k�t brig�d k�z�tt. Ilyen salamoni �t�let is csak egyszer fordult el� a fogs�gom ideje alatt. Hi�ba: a szerelem vak, de n�ha hasznos.

Ez a megr�gz�tt aggleg�nyek v�lem�nye, �n nem �rtek vele egyet �s nem is vallom, de fogolyk�nt volt egy p�r nap, amikor nem szerettem �ket �tmenetileg.

Malomban is dolgoztunk, term�szetesen igyekezt�nk lisztet lopni, amennyit csak ki tudtunk csemp�szni. De j� hely volt, mert a vel�nk dolgoz� oroszok is loptak �s �gy egym�sra voltunk utalva, hol �k falaztak nek�nk vagy mi nekik. �k is r� voltak k�nyszer�tve, mert kicsi volt a keny�r fejadag, az �hez�s hat�r�n �ltek.

Egyszer, mer�szen mondtam is a politikai tisztnek, ha a n�metek termeszten�nek gabon�t Ukrajn�ban, akkor eg�sz Eur�pa ukr�n lisztb�l k�sz�lt kal�csot ehetne Narvikt�l Gibralt�rig, Helsinkit�l Odessz�ig.

- Igazad van - mondta �nkritikusan -, a Szovjetuni� nagy, de buta, szervez�s nincs .... - �s a megszokott orosz szitkoz�d�s k�vetkezett.

�n magyarul v�laszoltam:

- Iz�ld meg te a j� any�dat, hogy ilyen h�ly�nek sz�lt.

R�b�lintott �s ebben maradtunk.

Zacsk�kba raktuk a lisztet �s minden nap tudtunk egy adagot a l�bunk k�z� madzaggal f�lk�tve kivinni. A malomban nem volt probl�ma az elrejt�ssel, mert mint mondtam, az oroszokkal �sszej�tszottunk. A kapuban sem volt addig baj, am�g f�rfiak motoztak. �k hanyagul, fut�lag csak az oldalunkat v�gigsim�tott�k �s ut�na m�r sz�llhattunk is f�l a teheraut�ra, l�bunk k�zt a lisztes zacsk�val. Amikor n�k voltak szolg�latban, a lop�ssal nem is k�s�rletezt�nk, mert motoz�skor az els� mozdulatuk az volt, hogy a l�bunk k�z� ny�ltak, alaposan megtapogatt�k f�rfiass�gunk, egykori �r�m�k nyamvadt k�pvisel�j�t.

Azon a napon nagyon r�f�ztam. �ppen akkor a lisztes zacsk� f�lk�t�s�vel foglalatoskodtam, amikor v�ratlanul n�k v�ltott�k le az �rs�get. Akik �rtes�ltek r�la, meg sem pr�b�lkoztak, a napi lopott adagjukat a zs�kok k�z� rejtett�k. Nekem elfelejtettek sz�lni �s �n gyan�tlanul mentem kifel�. Mikor megl�ttam az �rparancsnokn�t, tudtam, hogy lebuktam. Val�ban, az els� mozdulat�val a zacsk�imat tapogatta meg �s szitkoz�dva, nagy pofont lekenve, elvette t�lem (az orosz kurv�ja - gondoltam). A k�r�l�ttem �ll�k, az oroszok is, �s a mieink is nevettek �s sajn�ltak is egyszerre. Sajn�ltak, mert a lisztet mindig egyform�n osztottuk el. Az olaj�t�ben dolgoz� t�rsaink olajat hoztak, a fav�g�ink r�zs�t �s �gy tudtunk kemenc�ben l�ngost s�tni. Ezen a napon, amikor n�k motoztak, �hen maradtunk. Tekintve, hogy az ev�s nek�nk mindent jelentett, akkor egy napig m�giscsak n� volt minden bajnak az oka.

1946 okt�ber elej�n v�ratlanul reggel sorakoztattak minket tiszteket. Nem tudtuk mire v�lni ezt a k�l�n int�zked�st. Le kellett vetk�zni meztelenre, ut�na visszakaptuk a r�gi leadott ruh�nkat, a szem�lyes holmink k�z�l a kulacsot, a csajk�t, a kanalat �s a borotv�lkoz� f�lszerel�st tarthattuk csak meg. Magyar�n kifosztottak benn�nket. A kis fal�d�mat, a benne l�v� �sszegy�jt�tt holmimmal egy�tt egy ott t�nferg� sz�kely katon�nak adtam oda, ink�bb az �v� legyen, mint az oroszok�. Miut�n fel�lt�zt�nk, teheraut�ra sz�lltunk �s minden sz�, formas�g, b�cs� n�lk�l elindultunk valahov�. Hazaj�vetelem ut�n tudtam meg a t�bor ottmaradt lak�it�l, akikkel itthon tal�lkoztam, hogy elsz�ll�t�sunk ut�n kihirdett�k, mi�rt t�rt�nt mindez. A keny�rlop�s leleplez�se volt az ok. Ugyanis, ahogy m�r besz�ltem r�la, lelepleztem a tolvajt, az egyik orosz �r�nk szem�ly�ben. Ez megbocs�jthatatlan volt r�sz�kr�l. A hirdet�s �gy hangzott: a magyar tiszteket lefokoztuk �s b�ntet�t�borba sz�ll�tottuk, mivel lop�s v�ts�g�vel gyan�s�tott�k meg az egyik elvt�rsunkat �s evvel a tett�kkel meggyal�zt�k a szovjet hadsereget.

Nagyon hossz� utaz�s k�vetkezett, meg�ll�s n�lk�l ment az aut�. Armavirt elhagyva egy m�sik transzport csatlakozott hozz�nk t�z magyar csend�rrel �s sz�z SS tiszttel, akik m�r b�ntet�t�borb�l j�ttek. N�h�ny �ra m�lva egy v�lgybe �rve meg�lltunk. Mag�nyos h�z volt ott, a k�rny�kben semmi m�s �p�let. Vend�gfogad�, postakocsi meg�ll� lehetett a m�lt sz�zadban. K�t helyis�ge volt, az egyik k�zep�n k�t �st v�rta, hogy valaki f�zz�n benne, de �gy l�tszott erre semmi kil�t�s nincs. Mi itt helyezkedt�nk el, a n�metek a m�sikban. Enni nem kaptunk, a k�zelben folydog�lt egy kis patak, abb�l ihattunk, de m�r nagyon ideje volt, mert az �ton minden viz�nk elfogyott. Az �rs�g egyetlen kirgiz p�sztorb�l �llt. Ennek ellen�re sz�k�s senkinek nem jutott esz�be. Hov� ment volna b�rmelyik�nk, azt sem tudtuk, hol vagyunk. Neki sem volt ennival�ja, mert p�nzben kapta az ell�tm�nyt. � is �hes volt. K�r�ln�zt�nk a k�rny�ken, krumplif�ldre akadtunk. A burgony�t ugyan g�ppel f�lszedt�k, de sok el volt maradozva, mert nem szedt�k f�l alaposan a traktor ut�n. K�s�bb megtudtuk, hogy m�terre fizett�k a teljes�tm�nyt, s ink�bb r�r�gt�k a f�ldet a krumplira, hogy ne kelljen annyit hajolgatni. Mi lehajoltunk minden szem�rt, m�g a f�ldet is megkapartuk �rte, �gy maradtunk �letben mind a sz�zh�szan. Naponta h�romszor f�zt�nk krumplik�s�t. B�ven jutott mindenkinek. Nem messze volt t�l�nk egy kis kolhozfalu. �r�nk k�s�ret�vel bement�nk oda �s egy csom� burgony�t vitt�nk magunkkal. Tejet, hagym�t, s�t kaptunk �rte, �gyhogy kib�v�lt a t�pl�l�kunk, soha ilyen j�l nem �lt�nk a szovjet fogs�g alatt, de lehet, hogy az �r�nk sem, akinek a sok ennival� fej�ben az �st�ket kellett elmosogatnia, amit szorgalmasan megcsin�lt, mert az oldal�r�l lekanalazhatta a r�s�lt marad�kot. Nagyon elszaladt vel�nk a l�. T�bbsz�r elj�ttek �rt�nk teheraut�val, hogy munk�ra vigyenek benn�nket. A sof�rnek megmondtuk, ennival� n�lk�l nem tudunk dolgozni, mert m�g semmi ell�t�st nem kaptunk. A sof�r megvonta a v�ll�t �s igazat adva nek�nk, n�lk�l�nk ment nap mint nap vissza. Vele �rs�g nem j�tt. �gy ment ez n�h�ny h�tig. Lassan a sz�thagyott krumpli fogy�ban volt. R�j�tt�nk, hol vermelt�k le a krumplit. �jszaka az �r�nk f�l�gyelete mellett loptunk. Vigy�zni kellett, mert fegyveres �r�kre is akadtunk n�ha. Az �sszecsap�st azonban meg�sztuk, mert a j� kosztt�l futni m�g tudtunk, term�szetesen a mi kirgiz�nk is vel�nk szaladt, de r�vid l�baival meg a nagy potroh�j�val nem tudott gyorsan, �gyhogy n�ha �tvett�k a fegyver�t, hogy ne maradjon le. Egym�s mellett fut egy szovjet harcos, mellette SS sz�zados, mint fegyverhordoz�: idilli, felejthetetlen k�p, �s mindez holdf�nyben.

Egyszerre v�ge szakadt a sz�p �let�nknek. Megkaptuk az elmaradt ell�tm�nyunkat, term�szetesen csak a t�red�k�t, k�t-h�romnapi adagot (a t�bbit ellopt�k az orosz tisztek), cukrot (melaszt) �s sz�raz fekete kenyeret. Azonnal megett�k. A melaszt�l sokan megbetegedtek, ami h�ny�st, hasmen�st okozott.

M�snap megjelentek �rt�nk a teheraut�k �s elsz�ll�tott�k a t�rsas�got az Elbrusz alatti sz�nb�ny�khoz.

A hegy oldal�ban megh�z�d� kis fabarakk volt a sz�ll�sunk. A polosk�t�l �s a tet�t�l aludni alig lehetett, csak a kimer�lts�g hozta szem�nkre az �lmot. Tiszt�lkod�sra �s fert�tlen�t�sre nagyon ritk�n volt lehet�s�g, hiszen az iv�vizet is a v�lgyben cs�rgedez�, patak sz�less�g� Kub�n foly�b�l hozt�k �kr�sfogat� lajttal. A v�rhas, t�fusz nap mint nap szedte az �ldozatait. Ennek term�szetesen csak egyik oka volt a v�z �s a tiszt�lkod�s hi�nya, a f� ok az �hez�s, a legy�ng�l�s volt.

Nem messze a t�bort�l egy mohamed�n vall�s� kis gr�z falucska h�z�dott meg a patak ment�n. Nagyon siv�r, f�tlan, kietlen volt az eg�sz k�rny�k, csupa szikla, kop�rs�g minden�tt. B�ny�ban dolgoztunk napi 12 �r�t. A sz�nr�teg olyan v�kony volt, hogy csak fekve lehetett fejteni, egyik nap hason, a m�sik nap h�ton, pihentet�sk�ppen.

A b�nya bej�rat�hoz kanyarg�s hegyi �t vezetett. Hajnalban indultunk. A l�tv�ny ilyenkor csod�latos volt. A f�lkel� nap s�rga, narancs, majd v�r�s sz�nbe �lt�ztette az Elbrusz hosszan elny�l� 5000-6000 m�ter magas havas cs�csait. Sz�pnek is �rezt�k volna, ha nem lett�nk volna �hes, rabszolga m�dra dolgoztatott, hal�lra�t�lt foglyok. Naponta temett�k az �hen halt t�rsainkat.

Hatalmas k�sz�li sasokat l�ttunk keringeni a v�lgy felett, amelyek k�pesek voltak n�vend�k b�r�nyt elragadni �s f�lemelni a magasba. Fentr�l leejtett�k �s azut�n sz�lltak le ism�t a t�nkrez�zott �llat�rt, hogy a f�szk�kbe vigy�k. A p�sztorok fegyverrel �ld�zt�k �ket, nem nagy eredm�nnyel. Ann�l nagyobb sikerrel l�tt�k ki �jszaka az �rtoronyb�l az orosz katon�kat, �gyhogy azok nem is igen mertek a s�t�tben f�nntart�zkodni.

El�rkezett a kar�csony napja. Kiv�telesen az oroszok m�lt�nyolt�k az �nnepet �s aznap munkasz�netet rendeltek el. A n�metekkel k�z�sen k�sz�lt�nk a szentest�re. �k szereztek feny�f�t valahonnan, amelyet f�ld�sz�tett�nk, amivel tudtuk: vattacsom�csk�kkal, sz�nes rongydarabokkal.

Mi hogyan k�sz�lt�nk az �nnepre? Az egy rend ruh�nk rongyokban l�gott rajtunk, gaty�nknak szinte m�r csak a korca volt meg. Mosdani csak �gy tudtunk, hogy a tekn�be befagyott v�zb�l k�zzel meleg�tett�nk kis j�gdarabokat �s azzal t�r�lt�k meg a szem�nket. B�vebb mosd�sra nem telt, mert kellett a levesbe, ritk�n a te�ba. Aznap eb�dre korpalevest kaptunk, vacsor�ra te�t �g�rtek.

Ahogy bes�t�tedett, k�r�l�lltuk a kis kar�csonyf�nkat. Mivel a n�metek t�bben voltak, �k kezdt�k el �nekelni az O Tannenbaum-ot �s a Heilige Nacht-ot. Mi is vel�k �nekelt�nk, majd ut�na a Mennyb�l az angyal-ra v�ltottunk.

Mindenki haza gondolt, a csal�dj�ra, de csak rem�nykedt�nk, hogy valaki r�nk is gondol, mert le�rt, pr�d�ra kitett, j�v�t�telre kiadott, elfelejtett embernek �rezt�k magunkat, akiknek j�v� kell tenni a h�bor� okozta szenved�st, b�n�ket. �gy �rezt�k, nem a b�ke kezd�d�tt el, hanem �j gy�l�let indul ebb�l a m�rhetetlen szenved�s�nkb�l. V�glegesen elkeseredett emberekk� v�ltunk, nem is emberekk�, p�ri�kk�, ez az elnevez�s jobban illett r�nk.

Kimentem a barakkb�l, hogy r�gy�jtsak egy cigarett�ra. A s�t�tben egy n�met kamer�dot pillantottam meg, aki neki volt d�lve a ker�t�snek. Odamentem hozz�, hogy megk�n�ljam, �n nem voltam er�s doh�nyos, mindig volt n�lam egy-kett� tartal�kban. Ny�jtottam fel� a cigarett�t, ahogy meg�rintettem, n�m�n eld�lt, halott volt, �hen pusztult. Nem v�rta meg a szentestei te�t. Bementem jelenteni az �rs�gnek, a folyos�n tal�lkoztam az �rnokn�vel. R�n�ztem, s meglep�dve l�ttam, hogy csorognak a k�nnyei, ahogy a bajt�rsaim kar�csonyi �nek�t hallgatja. Meghat�dott a hangulat�t�l, m�g ha nem is �rtette. Tal�n egy k�nnycsepp jutott az �hen halt fiatal n�metnek is, akit a hegyoldalban m�g aznap este eltemett�nk. A temet�s ut�n megkaptuk a forr� vizet, amit kev�s te�val �zes�tettek. Ez volt a kar�csony esti �nnepi vacsora a halotti torral egy�tt.

M�snap ism�t megindultunk a k�lv�ri�nak nevezett hegyi �ton a b�ny�ba. Vitt�k magunkkal az amerikai konzervdobozb�l k�sz�lt m�csest - picsk�t -, amelybe lopott olajat tett�nk, mert a kim�rt olaj nem lett volna el�g csak f�lid�re a b�ny�ban, �s s�t�tben nem tudtuk volna teljes�teni az el��rt norm�t. Akkor a hazat�r�s rem�nye nem volt nagyobb benn�nk mint annak a kis m�csesnek a l�ngja.

Egy �reg lett b�ny�sszal dolgoztam �jszakai m�szakban, hol sz�nnel, hol k�vekkel, ugyanis a nappal kitermelt sz�n hely�re kirobbantott szikl�kat kellett raknunk, hogy a b�nya be ne omoljon. Mindkett� nagyon f�raszt� munka volt. Velem dolgozott egy hatvan �v k�r�li lett nemzetis�g� kis �reg b�ny�sz. Azt mes�lte, hogy � tagja volt Lenin test�rs�g�nek, amelyet a forradalom alatt finnekb�l �s a balti �llamokb�l sz�rmaz� mesterl�v�szekb�l �ll�tottak �ssze. �gy l�tszik, nem b�zott orosz testv�reiben. Szem�lyesen r�szt vett a T�li Palota ostrom�ban. Miut�n elfoglalt�k, �ri�si �sszevisszas�g alakult ki, rendet kellett teremteni a rabl� cs�csel�kk� alakult katon�k k�z�tt. Szob�r�l szob�ra mentek �s a r�szeg gar�zd�lkod� tenger�szeket �gy l�tt�k le mint a kuty�kat. A l�pcs�n h�zt�k le a halottakat, t�bbek k�z�tt azokat is, akik a c�r �gy�ban fetrengtek az italt�l f�lig eszm�letlen�l.

Miut�n rendet csin�ltak, Lenin megdics�rte �s kit�ntette �ket. Mikor az oroszok elfoglalt�k Lettorsz�got, Szt�lin parancs�ra �sszefogdost�k az egykori lett test�r�ket �s k�nyszermunk�ra �t�lt�k, �gy ker�lt a b�ny�ba. �t k�l�n figyelt�k, ha nem volt meg a hat csille norm�ja, nem kapott enni. Sokszor mi seg�tett�nk neki, hogy ne haljon �hen.

Orosz n�i brig�d is dolgozott vel�nk a b�ny�ban. F�lt�nt nekem egy fiatal l�ny k�z�l�k, aki �gy n�zett mint egy alf�ldi magyar parasztl�ny. Sz�ba elegyedtem vele, mert k�v�ncsi voltam a sz�rmaz�s�ra �s meg akartam tudni, hogyan ker�lt ide. Itt ugyanis mindenki b�ntetett volt, a parancsnokok, az �r�k, m�g az orvos is. Mik�zben seg�tettem tolni a csill�j�t elmondta, hogy � egy gazdag mongol embernek a l�nya �s amikor a finn-orosz h�bor� kit�rt mindkett�j�ket intern�lt�k, az apja ur�li �lomb�ny�ba ker�lt �s ott pusztult el, �, tizenh�t �vesen a petsam�i nikkelb�ny�ba. A h�bor� ut�n idehozt�k a Kauk�zusba. T�z �vet kell ledolgoznia, akkor szabadul. P�r h�napja volt m�g h�tra, k�rte, hogy seg�ts�nk neki, mert amikor nem teljes�ti a norm�t, azt a napot nem sz�m�tj�k a b�ntet�s idej�be. � is el�g legy�ng�lt �llapotban volt. Arr�l besz�lt, ha szabadul, elmegy a Don mell� b�ny�sznak, mert m�shoz nem �rt. A k�l�nbs�g annyi lesz, hogy a sz�ll�st �s a kosztot a fizet�s�b�l kell kiegyenl�tenie, de nem lesz dr�t m�g�tt. H�t ami a j�vend� szabads�g�t illeti, arr�l jobb nem besz�lni, gondoltam, abb�l �n nem k�rek.

Mosolyogva mondta egyszer, hogy mi rokonok vagyunk, hivatkozva �zsiai sz�rmaz�sunkra. Nemsok�ra elt�nt a brig�db�l, rem�lem, szabadon engedt�k szeg�nyt.

Egy�tt toltam a csill�t egy szud�tan�met b�r�val, aki a h�bor� el�tt katonai attas� volt Belgr�dban, SS ezredesk�nt esett fogs�gba. Sz�vesen dolgoztam vele egy�tt, mert kellemes, m�velt ember volt, amellett �r�ltem, hogy n�met tud�somat gyarap�thattam. � viszont seg�ts�gemmel pr�b�lta elsaj�t�tani a vagontol�s fort�lyait, amit a s�nek kopotts�ga, h�zagai megnehez�tettek. Sok hely�tt a vass�nt f�val p�tolt�k, amely az�rt nem volt az igazi, a csille id�nk�nt leugrott a p�ly�r�l �s elakadt. Szeg�ny b�r� - nagyon disztingv�lt �riember l�v�n -, nem akart se n�met�l, se oroszul k�romkodni, hogy ne �rtse senki, angolul szidta, ami/aki k�zn�l volt. Amint egyszer nagy �tkoz�d�s k�zben r�ngattuk vissza a s�nre a megrakott csill�t kisz�lt a szomsz�ds�gunkban dolgoz� n�i brig�db�l egy val�ban nagyon sz�p fiatal l�ny angolul: can I help you?[18] Ut�na sz�p irodalmi angols�ggal k�z�lte vel�nk, hogy van egy vas emel�j�k �s avval k�nnyebb lesz a kis vagont visszaemeln�nk. �gy is t�rt�nt, sikerrel j�rtunk. Munka k�zben elmondta, hogy � a kijevi egyetemen angol nyelv szakon tanult. Mikor a n�metek a v�rost elfoglalt�k, besz�ll�soltak hozz�juk egy SS pil�t�t �s ahogy visszaker�lt orosz k�zre Kijev, a szomsz�dok f�ljelentett�k kollabor�ci� miatt. T�z �vet kapott, amit b�ny�ban kellett let�ltenie. Arr�l nem sz�lt a f�ma, hogy a kollabor�ci� az �gyban t�rt�nt-e vagy sem, de elk�pzel�sem szerint valamelyik irigy szomsz�dn� volt a f�ljelent�.

Att�l a napt�l kezdve az ezredes parancs�ra mindig egy SS katona volt a l�ny mell� seg�ts�g�l beosztva, hogy a brig�djuk teljes�teni tudja a norm�t.

1947. m�rcius 14-�n t�lt�ttem be a huszon�t�dik �vemet. Szomor� negyed�vsz�zados jubileum. Az �tlagos tests�lyom 80-85 kg szokott volt lenni, akkor �gy 40-45 kil� k�r�l lehettem. Korp�n, csal�non, kis darab keny�ren teng�dt�nk, az a csoda, hogy m�g �letben vagyok, t�n�dtem magamban. Annyira le voltam gy�ng�lve, hogy m�r nem b�rtak a l�baim, m�r munk�ra sem tudtam menni. Az �vi b�nyakeresetem 5, azaz �t rubel volt. Megk�rtem egy orosz n�t, aki szint�n fogoly volt, de � kij�rhatott a faluba, hogy hozzon nekem ez�rt a p�nz�rt babot. Arra gondoltam, legal�bb a sz�let�snapomon lakjam j�l. Hozott is a piacr�l j� maroknyi sz�p nagy szem� babot. Boldogan �lltam neki f�zni, a babszemek m�r kezdtek a forr� v�zben f�lfel� �szk�lni. Megk�stoltam egyet, m�g kem�ny volt �s nagyon hi�nyzott a lev�b�l a s�. Gondoltam, elmegyek szerzek a konyh�r�l. �tk�zben bele�tk�ztem egy cselleng� �rbe, aki durv�n megragadott �s egy nagy farak�shoz tuszkolt, r�mutatott egy gerend�ra �s azt parancsolta, hogy vigyem f�l a tiszti konyh�ra, amely a hegyoldalban volt. Hi�ba mondtam neki, hogy beteg vagyok, nem t�r�d�tt vele. M�g elfordult r�gy�jtani, pr�b�ltam egy k�nnyebbre kicser�lni, de nem hagyta. A h�tamra emelte a nehezebbet, mire �sszeestem alatta. Elkezdte verni g�ppisztoly�val a fejemet meg a h�tamat. N�gyk�zl�b cs�sztam f�lfel�, ha meg�lltam, �jra �tni kezdett. Nagy k�nnal f�l�rtem a konyh�hoz. Akkor hirtelen koroms�t�t felh� ereszkedett r�nk �s olyan felh�szakad�s t�madt, hogy patakokban �ml�tt a v�z a lejt�n lefel�. Az �r bemenek�lt a konyh�ba �n meg cs�szni kezdtem lefel� a gerend�val egy�tt. A l�ger sz�l�n �llapodtam meg. A hazat�r� orosz munk�sok nyal�boltak f�l �s elvittek a barakkunkig, ott letettek. Az ajt�ban m�r �reztem az �gett szagot. A babom!... K�ts�gbeesve n�ztem a sz�nn� v�lt sz�let�snapi eb�demet, amelyb�l csak a m�g forr� k�lyh�ra hull� keserves k�nnyeim serceg�s�nek hangja maradt meg eml�keimben...

Ezt a t�rt�netet a szerz� sajnos m�r nem tudta befejezni.

-.-.-

- T�tova esztend� (�n�letrajzi reg�ny), Budapest, 1988. Magvet� Kiad�. 324 oldal

- Nemzet�r voltam Szegeden (eml�kez�s), Szeged, 1991. D�M�SZ Ny. 42 oldal

- A SZOTE Seb�szeti Klinika Urol�giai Oszt�ly�nak t�rt�nete. - Az urol�gia n�gy �vtizede Szegeden. Szerk. Scult�ty S. Szeged, 1994. SZOTE Ny. 49-69. oldal

- T�tova esztend� (�n�letrajzi reg�ny), 2. kiad�s. Szeged, 1996. Ag�ra Print Kft. 324 oldal

- A nap szemben�z a holddal (novell�k), Szeged, 1996. Agora Print Kft. 284 oldal

- A bogaras seb�szorvos (elbesz�l�s). - Sorsford�t�k. 23 orvos legszebb t�rt�netei. Szerk. Gerencs�r Zs. �s Gion S. Bp. 1996. Littera Nova. 66-71. oldal

- Fapados vakb�l (elbesz�l�s). - Sorsford�t�k. 23 orvos legszebb t�rt�netei. Szerk. Gerencs�r Zs. �s Gion S. Bp. 1996. Littera Nova. 154-162. oldal

- Az elhagyott hadik�rh�z (r�di�j�t�k), 1996. Ism�tl�s: 1997.

- Senki katon�ja (r�di�j�t�k), 1997.

- 79 nap rem�ny. Az els� magyar vese�t�ltet�s t�rt�nete. Szeged, 1997. B�ba �s Tsai Kft. 120 oldal

- A kopott nyakl�nc (novell�k), Szeged, 1998. B�ba �s Tsai Kft. 270 oldal

- Mostohafiak (emberi t�rt�netek), Szeged, 1999. B�ba �s Tsai Kft. 193 oldal

2. Eichmannt h�bor�s b�n�sk�nt 1960-ban Israelben kiv�gezt�k. ^[VISSZA]

5. Sz�lasi Ferenc a magyar fasiszta, nyilaskeresztes p�rt vezet�je a n�metek seg�ts�g�vel, m�g aznap, puccsszer�en �tvette a hatalmat. Hitlert biztos�totta, hogy Magyarorsz�g tov�bbra is h�s�ges sz�vets�gesk�nt folytatja a harcot a n�metek mellett, b�zva az �g�rt titkos fegyverekben.

A korm�nyz�t a n�metek letart�ztatt�k �s N�metorsz�gba hurcolt�k a csal�dj�val egy�tt. Budapesten a strat�giailag fontos int�zm�nyeket elfoglalt�k �s hamarosan a magyar honv�ds�g - n�metbar�t tisztjeinek a seg�ts�g�vel (nem utols� sorban a bolsevizmust�l val� f�lelemb�l) Sz�lasi mell� �llva - tov�bb folytatta a kil�t�stalan harcot. �gy a Horthy f�le kapitul�ci� meghi�sult, maradt minden a r�giben. ^[VISSZA]

6. Katonai jelleg� munk�sszervezet. ^[VISSZA]

8. A Honv�delmi Miniszt�rium �s a Magyar �r�sz�vets�g �ltal 1999-ben meghirdetett irodalmi p�ly�zaton n�v�d�jjal jutalmazott m�. ^[VISSZA]

9. A magyar l�gier� fels�gjele. ^[VISSZA]

11. Sebess�gm�r�. ^[VISSZA]

12. A n�metek oldal�n harcol�, f�leg ukr�nokb�l �ll� katonai alakulat. ^[VISSZA]

17. Ez propagandafog�s volt, ugyanis szeptemberben voltak a v�laszt�sok �s a kommunista p�rtnak a programj�ban szerepelt a hadifoglyok hazahozatala is, amit az eg�sz orsz�g h�n �hajtott. R�kosi k�r�s�re Szt�lin l�tv�nyosan, nagy csinnadratt�val hazaengedett - biztosan nem lehet tudni - kb. 10-15-20 ezer embert. A kommunista m�dia ezt harsogva hirdette, mintegy a saj�t �rdem�nek tekintette. Ennek a politikai man�vernek k�sz�nheti a szerz� is a p�r h�napos szovjet hadifogs�g�b�l val� szabadul�s�t. [A Szerz�] ^[VISSZA]